– A megújult Nemzeti alaptanterv számos változást hoz a diákok és a pedagógusok életébe, az eddig megszokott rajz és vizuális kultúra tantárgyon belül a tanulók új ismeretekkel is gazdagodhatnak. Melyek ezek?
– Igen sokrétű elemek kerültek a tantárgyba, amely nem csupán a hagyományos képző- és iparművészettel, a művészettörténettel foglalkozik, hanem magában foglalja a vizuális jelenségek, közlések köznapi formáit, a multimédia egyes területeit, a képi feldolgozást, a kommunikációt, a médiatudományt. Ezek mindegyike integrált tantárgy, helyenként súrolja a társadalomtudományokat is.
A négy fő terület az 1–4., 5–8. és 9–12. évfolyamon: vizuális nyelv és technikák, kifejezés és képzőművészet, vizuális kommunikáció, valamint tárgy- és környezetkultúra. Az utóbbi három terület alkotó és befogadó tevékenységeket is jelent.
– Milyen célkitűzések valósulnak meg így?
– A vizuális nevelés fontos célja az alkalmazható tudás megszerzése, az érzéki tapasztalás (látás, tapintás, hallás), a környezettel való közvetlen kapcsolat fenntartása, erősítése, valamint a közvetlen tapasztalatszerzés, a manuális készség életkornak megfelelő fejlesztése.
Hangsúlyos a művészeti tevékenységek mással nem pótolható fejlesztő szerepe, így az ízlés mint életszerű igény, valamint a műértés, a képzelőerő-képzetalkotás, a kifejezőképesség, a figyelem összpontosítása, az emlékezet, a kooperációs és kommunikációs készségek, képességek és kompetenciák kialakítása, fejlesztése.
– Miben lesz más a vizuális kultúra tanítása és ez milyen feladatokat ró a pedagógusokra?
– Sajnos a kevés óraszám többletfeladatokat jelent a tanároknak, hiszen adott életkori szakaszban fejleszthető, alapozó képességek kialakításának felelősségteljes feladatát kell ellátnia. Az is fontos kérdés, milyen módszertani utat választ a pedagógus a felsorolt célok megvalósulásához. A kerettanterv egy keretet ad, lehetőséget nyújt, ugyanakkor a tanár felkészültségére, kreativitására van bízva, mit és hogyan valósít meg belőle.
Fontos cél, hogy hetente legalább két órában foglalkozzanak a vizuális kultúrával, akár tantermi, akár külső helyszínen, például egy múzeumi foglalkozáson. Élővé, személyes élménnyé kell tenni a művészetet, nem csak könyvből kell tanítani! Több iskolában láttam, hogy az aulában kiállításokat szerveznek, kortárs alkotók mutatkoznak be, illetve a diákok is kiállítják saját munkájukat, bemutatkozási lehetőséget kapnak, ezzel is fejlesztve értékítéletüket, életre hívva kritikai gondolkodásukat.
A pedagógusok rendelkeznek megfelelő kompetenciával az összetett feladat megoldásához: évek óta vizuális kultúra tanárokat képeznek az egyetemek, most eljött az idő, hogy tágabban értelmezzük a tantárgyat. Nagyon fontos tantárgyközi szerepet is képes betölteni a vizuális kultúra!
– Fontos szerepet kap a személyiség, az egyéniség…
– Igen, a vizuális nevelés gyakorlati tevékenységeinek szinte mindegyike – eredeti céljától függetlenül is – személyiségfejlesztő hatású. Motiválnak, segítik az érzelmi gazdagodást, az empátia, az intuíció fejlesztését. Ehhez azonban a diák nyitottságára, hatékony közreműködésére, kreativitására is szükség van.
– Megtanulják, mi a jó és a rossz közötti különbség, hogyan figyeljenek egy műalkotást, hogyan legyenek értő műkedvelők?
– Ez is cél, az önálló értékítélet, a belső igényesség, az önértékelés és önismeret kialakulása. Nem feltétlenül képzőművészeket képzünk, de az erre fogékony diákok „rákészülhetnek” a területre, kapnak egy biztos alapot.
– Elegendő ehhez a heti két óra?
– Az alsó tagozatos nevelés-oktatás egyik kiemelt feladata a mindennapos művészeti óra, amely az iskolai délutáni foglalkozás keretében továbbiakkal is kiegészíthető. Felsőbb tagozaton a tantárgyak megnövekedett száma miatt ez már nehezebb, az igazgató, a pedagógusok nyitottságán múlik, mit tartanak fontosnak, illetve a diákok és a szülők hozzáállása is mérvadó. A kötelező tantárgyak és óraszámok átvétele mellett a nevelőtestületek dönthetnek az évfolyamonkénti órakeret 10 százalékának (szabad órakeret) felhasználásáról. A választások és a szabad órakeretről hozott döntések együttesen meghatározhatják az iskolák, illetve azok egyes évfolyamainak, osztályainak saját nevelési-oktatási arculatát.
A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban minden héten két órában vezetek rajzszakkört, ahol a diákok szinte nem is figyelnek az idő múlására, úgy belemélyednek egy-egy feladatba. Ebből is látszik, hogy van igényük a művészetre, az alkotásra. A különböző városi és egyéb ünnepi rendezvényeken fontos hangsúlyt kapnak a kézműves és kreatív foglalkozások, ezek igen sikeresek. Az alkotás, így a rajzolás, festés, mintázás, konstruálás mind örömforrás a diákok számára.
Évek óta vizuális kultúra tanárokat képeznek az egyetemek, most eljött az idő, hogy tágabban értelmezzük a tantárgyat. Nagyon fontos tantárgyközi szerepet is képes betölteni a vizuális kultúra!
