– Hogyan emlékszik vissza, milyenek voltak az iskolai március 15-i ünnepségek, illetve hogyan telt az ünnep családi környezetben?
– Versmondós, sokáig egy helyben állós, sokat beszélő igazgató nénis iskolás ünnepségekre emlékszem. A protokoll ellenére március 15-e nekem mindig egy nagyon kézzelfogható, érthető és vagány ünnep volt. Mert lehetett kokárdát venni, fakardot, pajzsot ragadni, vagy akár ágyúkat nézni a budai Várban. Egy olyan harcra emlékeztünk, aminek úgy tűnt, hogy világos volt a célja, amit nehéz lett volna akárkinek kisajátítani, ami éppen jó volt arra, hogy gyerekfejjel beillesszük a fekete-fehérnek elgondolt világunkba.
– Saját családjában most, a gyermekeivel hogyan telik egy március 15-e?
– Ez az időjárástól is függ. Most például otthon voltunk és szánkóztunk a Normafánál, merthogy más szabadtéri programra nem nagyon volt lehetőség a nagy hó miatt. Ha viszont március 15-én már tavaszias az idő, akkor ugyanazokat az élményeket próbálom megadni a gyerekeimnek, amelyek nekem is ehhez az ünnephez kötődnek. A 7 éves nagyfiammal megyünk a Várba, megnézzük a hagyományőrzőket, a kézműveseket, veszünk huszárcsákót, mesélek neki egy kicsit az 1848-as csatákról, van, amit meg is vívunk, és persze ő, aki komoly huszár, meg is nyeri ezeket a „családi” ütközeteket.
– Ha Ön állíthatna össze egy március 15-i televíziós műsort, akkor az hogy nézne ki?
– Kevésbé az evidenset, inkább a különlegeset, kevésbé a régit, amit mindig beletesznek, inkább az újat, amit most vagy nemrég készítettek. Szóval az állami protokollt is megmutatnám, de csak röviden, mellette pedig olyan ünnepségekről, vásárokról, emberekről és emberekkel beszélnék, akik csak egy standdal, csak egy termékkel, csak egy ruhával vagy ötlettel álltak elő, de maguk miatt tartják fontosnak március 15-ét. Jó lenne, ha nem csak a 40-50 éve készült tévéfilmek mennének, hanem lenne új produkció, ezek nagyon hiányoznak a magyar televíziókból.
– Volt-e katona? Abból az időszakból vannak-e történetei, anekdotái, amelyeket szívesen elmesélne?
– A katonaság számomra kimaradt, a fegyelmet, önuralmat, csapatszellemet, kitartást nekem a versenysport adta meg.
