Ajándékhegyek helyett odafigyelés

Mit adhat számunkra az adventi időszak?

Az adventi időszak a várakozást, az Úr eljövetelét jelenti. A felkelő Napra, a világ világosságára mutat, ezért a legfontosabb jelképe a fény. Az adventi fény annak a Jézusnak a jelképe, aki az élet gazdagságát, színét, fényét és szépségét adja. A liturgikus szokások között szerepel az adventi koszorú készítése, a lakások, házak kivilágítása fénydíszekkel . De ezek is csak akkor szólnak a ráhangolódásról, ha nem azért és annyi világítást teszünk házunkra, hogy mindenki azt csodálja, feltűnjön az arra járóknak. Természetesen a karácsonyt nem csak a hívő, keresztény emberek ünneplik meg, hiszen ez az ünnep a szeretet ünnepe is, s ha kellőképpen rá tudunk hangolódni, az ünnep beköszöntéig ez az érzés fel tud erősödni, el tudjuk engedni haragunkat, odafordulóbbá, adakozóbbá válunk. Sajnos azonban ebbe sokszor a bűntudatunk is belejátszik, amelyet az adakozással csökkentünk. Talán éppen emiatt–– leszünk az ünnepek után kevéssé odafigyelők, adakozók, megértők, vagyis félő, hogy visszaállunk a mókuskerékbe.

Köztudott, hogy többen keresik fel ebben az időszakban a pszichológusokat, gyakrabban hívják a segélyvonalakat a magányos emberek.

Míg korábban a karácsony szinte kizárólag családi körben zajlott, ma egyre elfogadottabb barátokkal is ünnepelni. Ez talán azért jó, mert így kevesebben maradnak egyedül. Statisztikailag igazolt, hogy ünnepek tájékán nő az öngyilkosságok száma, illetve a segélyvonalakat is gyakrabban hívják. Ebből is látható, hogy nem elsősorban az ajándékra kellene helyezni a hangsúlyt, hanem az egymásra figyelésre, a kellemes együttlétekre, beszélgetésekre. Az ünnep hangulata, a szokások így tudnak generációkon keresztül öröklődni, továbbélni, segítve gyermekeinket identitásuk alakulásában. Az ilyen együttlétek erősíthetik meg a családi, baráti kapcsolatokat, adhatnak mintát az idősekkel való bánásmódra.

Elvesz valamit a karácsony bensőségességéből, a saját ritmusú felkészülésünkből az, hogy az üzletekben, a médiában már november elejétől reklámokkal bombáznak minket, és karácsonyi zene szól mindenütt?

Sajnos a ma fogyasztói társadalma, a november elejétől csábító reklámok nem segítik a csendes várakozást, a nyugodt készülődést, hiszen azt érezzük, hogy már mindjárt itt van, s még nem vettünk semmit, nem intéztünk el semmit. Így fordulhat elő, hogy még az utolsó napon is ajándékért rohannak az emberek, tülekednek, s a végén már mindegy is lesz, hogy mit, csak vegyenek valamit. Nem kellemes ráhangolódás lesz, hanem ideges feszültség, mely rendszerint a családon csapódik le. Sok esetben ez vitákhoz, veszekedésekhez vezet, s így válik az ünnep egy fenyegető, vitákkal, rohangálással terhelt időszakká, mikor szinte „beesünk” a fa alá, s már alig várjuk, hogy vége legyen.

Mit tehetünk ez ellen?

Ne engedjük, hogy ezek a külső feszültségforrások ennyire befolyásoljanak minket. Igyekezzünk a saját ritmusunkban készülni és ráhangolódni az ünnepre. Ha sikerül a lecsendesedés, a befeléfordulás, az ünnep hangulata is más lesz.

Problémát okozhat egy családban, hogy a pár más-más szokásokat hoz otthonról az ünneppel kapcsolatban. Hogyan lehet ezeket áthidalni?

Ha ifjú házasok vagyunk, hangoljuk össze, alakítsuk ki a két család szokásaiból a sajátunkat, amelyet majd a mi gyerekeink visznek tovább. A népi hagyomány szerint annál a családnál jönnek össze a családtagok, ahol a legkisebb gyermek, vagy újszülött van. Ez a szokás utalhat a kisded Jézus születésére.

Honnan tudjuk, hogy elérkezett a megfelelő pillanat arra, hogy elmondjuk a gyermekeknek: nem a Jézuska hozza az ajándékot? Vagy hagyjuk, hogy magától rájöjjön?

Erre nem lehet jó választ adni, mert ez gyermek, család, hagyomány kérdése, hiszen van, ahol nem is azt mondják, hogy a Jézuska hozza. Itt felmerül egy újabb kérdés: mivel azt mondjuk, hogy a karácsony elsősorban családi ünnep, kell-e, szükséges-e, hogy az óvodákban, iskolákban is rendezzenek a pedagógusok karácsonyi ünnepélyt, műsort, ráadásul úgy, hogy ez megelőzi az otthoni, sok esetben meglepetés fenyőfát. Lehet, hogy valóban meg kellene hagyni a családnak az ünneplést, és sokkal inkább a ráhangolódásban kellene segíteni a gyermekeket, hogy ők is lecsendesedve, nyugodtan várják az ünnepet.

Akkor mi lehetne az óvodák, iskolák szerepe az adventben?

Lehetne közösen adventi koszorút készíteni, segíteni őket zenehallgatással, verssel, a nagyobbakat bevonni az ajándékkészítésbe. Ilyenkor lehetne adományokat, felajánlásokat gyűjteni, hogy minél előbb megtapasztalják, és részesei legyenek gyermekeink is a szegényebbek megsegítésének. A szülőket is érdemes bevonni a készülődésbe, a gyűjtőmunkába. De természetesen ezt megszabni nem lehet, sőt, van, ahol maguk a családok igénylik az intézményi karácsonyi ünnepséget.

Milyen a jó karácsonyi ajándék?

Ami ténylegesen annak szól, akinek szánjuk. Az életkorának, érdeklődésének megfelelő, amire tudjuk, hogy vágyott.  Nem a mennyiség a fontos, hanem a minőség.

Karácsonykor talán jobban előtérbe kerülnek a serdülők is. Rajtuk esetleg már nem annyira látszik, mint a kicsiken, hogy nekik is fontos ez az ünnep, ami talán arra is figyelmeztet minket, hogy a problémáikkal is foglalkozzunk, ne csak azzal, milyen ajándékokkal halmozzuk el őket. Mire kell figyelnünk szülőként, pedagógusként?

Ne felejtsük el, hogy ez az ünnep, ha már nem is mutatják ki, mennyire fontos a számukra is! De hogy mennyire válik valóban azzá, attól függ, hogy a család milyen hagyományokat őriz az ünnepeket illetőleg. Azok a fiatalok, akiknek családjában az ünnep csak egy „megoldandó feladat”, nem sok örömet fognak benne lelni, nem szívesen maradnak a szülők társaságában. Azoknak a gyermekeknek sem lesz öröm a karácsony, akiknek családjában a szülők, a családtagok között kapcsolati feszültség van, hiszen senki nem érzi jól magát olyan társaságban, ahol „áll a kés a levegőben”. Ezek a gyermekek gyakrabban válnak csellengővé, szívesebben töltik idejük nagy részét, s még talán az ünnepeket is „házon kívül”.

... a ráhangolódásban kellene segíteni a gyermekeket, hogy ők is lecsendesedve, nyugodtan várják az ünnepet.

Sok száz éve hangzik a nagy sóhaj: „ezek a mai fiatalok!”. Mindig csak az előző generáció számára furcsák ők, vagy valóban folyamatosan változik a fiatalság?

Tény, hogy a fiatal generáció mindig megkapja ezt a minősítést, de valójában ez így természetes, hiszen minden kornak más a társadalmi-kulturális értékrendje, normája. Minden kor kitermeli a szubkultúráit, amikhez csatlakoznak a fiatalok, s minden serdülő életében fontosabbá válnak a kortársak, mint a család. A serdülőkor fejlődési feladata a családról való leválás, s ehhez elengedhetetlen a kortárs kapcsolatok fontossága, háttérbe szorítva a család elsődlegességét, mindenhatóságát. Vannak olyan szubkultúrák, amelyek „zászlajukra” furcsa jelmondatokat tűznek, ami ijesztő lehet, hiszen devianciára szólítja követőit, s emiatt is fontos, hogy mind a szülők, mind a pedagógusok ismerjék ezeket a csoportokat.

Meddig tekinthető mindez normálisnak?

A szubkultúrákhoz, különböző közösségekhez kapcsolódás az identitáskeresés része, mely szintén serdülőkori feladat. Amennyiben gyermekünk, tanítványunk hosszú ideig nem vált stílust, közösséget, érdemes szakemberhez fordulni. Sok esetben a serdülőkori nehézségek megoldásáért folyó „küzdelemben” megjelenő viselkedést, magatartást a felnőtt társadalom devianciának címkézi. Ez a fajta viselkedés inkább lázadás. A serdülőkor lezárultával, a feladatok megoldása után csak azok futnak be deviáns pályát, akik feladták a változásra való törekvést, nem tudtak új viszonyokat, viselkedésmódokat kialakítani.

Csak a hangos lázadók viselkedésére kapjuk fel a fejünket, pedig a lázadásnak lehet más módja is.

Sajnos igen, és a lázadókra sokkal jobban figyel a felnőtt társadalom, mint azokra, akik szoronganak, pedig ezek a fiatalok legalább annyira veszélyeztetettek! Ugyanígy veszélyeztetettek a kiközösített, bántalmazott gyermekek. Körükben gyakoribb a depresszív magatartás, az öndestrukció.

Hogyan érhetjük mégis el, hogy gyermekeink számára a családi karácsonyok a legszebb emlékeik sorába kerüljenek?

Elsősorban attól válik csodás emlékké számukra a családi karácsony, ha a szülőkön is azt érzik: számukra is az a fontos, hogy áldott, békés, boldog legyen az ünnep. Figyeljünk arra, hogy ne csupán egy kötelező, ajándékosztó nap legyen az évben.