„Ahol megtalálod a helyed!” – a Kutató Diákok Mozgalma

Kutató Diákok Országos Szövetsége (http://kutdiak.hu) az egész világon egyedülálló módon igyekszik felkarolni a tehetséges, tudományos érdeklődésű fiatalokat. A szövetséget 1996-ban Csermely Péter professzor, az Európai Tehetségsegítő Tanács (ECHA) jelenlegi elnöke hívta életre. Tagjai olyan diákok, akik már középiskolás éveik alatt foglalkoznak tudományos kutatással. Három tudományos tagozattal működik a szervezet (Humán- és Társadalomtudományi, Élet- és Környezettudományi és Műszaki- és Reáltudományi Tagozat). A szervezet egyedülálló önszerveződő volta miatt is. A Szövetség munkáját diák-tisztségviselők szervezik társadalmi munkában: konferenciákat, rendezvényeket szerveznek, előadásokat tartanak. A konferenciákon kívül ezek a találkozók fontos építőkövei a mozgalomban kialakuló társas kapcsolatoknak, rendkívüli közösségformáló erejük van.

A Szövetség sokrétű munkáját a Kutató Diákokért Alapítvány biztosítja. Feladata a forrásteremtésen kívül a munka koordinálása és a közös álmok valóra váltása. A KutDiák szponzori támogatásokból, közhasznú szervezetként 1%-ból, pályázatokból és társadalmi munkával próbálja fenntartani magát. Nagy öröm számunkra, hogy bár többször került a szervezet arra a pontra, hogy forráshiány miatt nem tud tovább működni, mégis „nagykorú” lesz jövőre.

A mozgalomnak köszönhetően mára 6000 itthoni és határon túli magyar diák kutathat különböző elismert kutatóhelyeken. A kutatható témákat közel 3500 címszó fedi le, a diákok egyéni beállítottságuk és érdeklődésük alapján választhatják ki az őket leginkább foglalkoztató témát és találhatnak felnőtt segítőt, mentort a munkájukhoz. A mentoraink eleinte felkérés alapján csatlakoztak, de egyre gyakoribbá vált, hogy a tehetségsegítés iránt elkötelezett pedagógusok és oktatók keresnek meg minket. Mára már 800 mentor (közülük 112 az MTA tagja, többek között a Nobel-díjas Oláh György is) érhető el rajtunk keresztül, de a döntés a kutatni vágyó kezében van. Mind a mentor-, mind pedig a témaválasztásban online rendszer segíti a diákokat.

A kutatási lehetőségek biztosítása mellett a tudományos megjelenési lehetőséget is igyekszünk a diákok számára biztosítani. Kutatásuk prezentálására több lehetőségük nyílik a „tudóspalántáknak”: indulhatnak munkáikkal az évente megrendezett tematikus, illetve az országhatáron túli regionális fordulót követően a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáján (TUDOK), részt vehetnek a KutDiák Tudományos Esszépályázatán, illetve Poszterversenyén is.

Minden rendezvényen magasan kvalifikált szakmai zsűri értékeli a diákok munkáját, a legeredményesebbek felvételi többletpontokat kapnak, díjakat nyerhetnek, és meghívást kapnak a minden évben megrendezésre kerülő káptalanfüredi táborunkba. A diákok számára megnyitjuk a kapukat nemzetközi tehetségsegítő tábori részvétel felé is, ahol további tapasztalatokra tehetnek szert. 2002 óta minden évben a legeredményesebb kutató diák eljuthat Stockholmba, a Nobel-díj átadására.

És hogy mitől vagyunk sikeresek?

Vettünk pár kiló lelkesedést, beleöntöttük a jövőbe vetett hitet, egy csipetnyi idealizmust, 2 kanál tenni vágyást és mindezt kisütöttük a tehetségek kemencéjében, a társadalmi munka lángján. Végeredményként pedig a diákok megízlelhetik a felfedezés, az alkotó munka örömét és jövőjükre nézve rengeteg hasznos ismeretet szerezhetnek. Ez a légkör segíti az egyéni kvalitások minél jobb kibontakozását, és csak így születhettek meg azok az eredmények, amelyekkel a KutDiák kivívta helyét a hazai és nemzetközi tehetséggondozásban.

Mi motivál egy diákot, hogy kutasson, és mi motiválja a tanárt, hogy mentor legyen?

Egy diákot általában az mozdít el a kutatás irányába, hogy vannak kérdései, gondolkozik olyan problémákon, amikre nem tudja a választ. A tehetség nem nyugszik: kérdez, értetlenkedik, tudni akarja, és addig „facsarja”, amíg meg nem tudja. Ennek a kíváncsiságnak a szítása, a kreatív szárnyalás felismerése és támogatása a mentor feladata, teret, időt és lehetőséget teremteni arra, hogy a diák megtalálja a válaszait, megoldhassa a maga elé állított problémát. Minden tanárban, aki azért választotta a tanári pályát, hogy alkothasson, ott munkál a többet, a jobbat nyújtás igénye, és annak az igénye is, hogy többet és jobbat hozzon ki a tanítványaiból is. Mert kevés olyan jó dolog van egy tanár életében, mint mikor látja túlnőni tanítványait saját magán.

Szeifert Viktória (elnök, Kutató Diákok Országos Szövetsége)Földvári-Nagy Lászlóné Dr. Lenti Katalin (igazgató, Kutató Diákokért Alapítvány)