Adjak vagy ne adjak?
Olvasói levél
Dr. Batár Levente angoltanár, Aszódi Evangélikus Petőfi gimnázium, Általános iskola és Kollégium
Így tanév kezdetén nem máson gondolkodom, mint hogy adjak vagy ne adjak házi feladatot a következő tanévben. Talán nem vagyok ezzel egyedül. Ezzel kapcsolatban számos kérdés felmerül bennem, melyek közül néhányat meg is említek: Mit gondolnak az otthoni feladatokról a kollégák, a diákok és a szülők? Vannak-e olyan jellegű feladatok, amelyek megoldása csak délután képzelhető el? Ha adok, mennyit adjak? Léteznek-e releváns kutatási eredmények?
A házi feladat egy generációkon átívelő oktatási tradíció, amelyet egyre gyakrabban kritizálnak az oktatás résztvevői (diákok, szülők, pedagógusok, oktatási szakértők). Ezt támasztja alá a Magyar Szülők Országos Egyesületének közleménye is: „A szülői és tanulói panaszok sokasága is jelzi, hogy a házi feladat kérdése jogszabályi rendezést igényel, mivel a különböző tantárgyakat tanító pedagógusok egymástól függetlenül, többségükben minden szakmai indoklás nélkül, a szülői igényeket és a tanulók otthoni körülményeit figyelmen kívül hagyva terhelik meg, illetve állítják megoldhatatlan feladatok elé a diákokat, még szombaton, vasárnap és ünnepnapokon is” (http://eduline.hu/kozoktatas/2015/3/11/Nem_adhatnanak_hazi_feladatot
_az_altalanos__3C655G).
A fenti vélemények láttán átgondoltam, én magam miért kérem a diákoktól, hogy délután is feladatokat oldjanak meg. Elsősorban kényszerűségből. Vegyük például idegen nyelvek esetében a levélírást vagy a hosszabb szövegeket feldolgozó szövegértést. Órán levélmintákat nézünk, elemzünk, de megírásukra már nem jut idő. Mindig elmondom az elvárásaimat, ötleteket adok, megbeszéljük a konkrét teendőket, de 45 percből nincs szívem erre fordítani alkalmanként 30 percet. Bevallom, én személy szerint a már nem kezdő csoportoknál mindig otthoni feladatnak adom a levélírást és a fél oldalnál hosszabb szövegértéseket. Ugyanúgy (szerintem) nem lehet órai keretek között elolvasni a magyar nyelvű kötelező olvasmányokat, elkészíteni a különböző témájú projekteket, prezentációkat és gyűjtőmunkákat. Ezek nem kihagyhatók, szükség van rájuk, mert sok készséget fejlesztenek.
A házi feladatokkal céljaink vannak, amelyek közül fel is sorolok néhányat: 1. újra feldolgozni, elmélyíteni, rögzíteni az órán tanultakat; 2. gyakorolni az iskolában megismert anyagokat; 3. önálló alkotó- és kutatómunkát végeztetni valamely témában (http://www.bolyai-debrecen.sulinet.hu/Dokumentumok/
Alapdokumentumok/Nevelesiterv%20aktual.pdf); 4. biztosítani a diák számára az önellenőrzést; 5. elősegíteni a szülők tájékoztatását gyermekük iskolában végzett munkájáról (http://www.sztlaszlo.hu/dokumentumok/helyi%20tanterv/helyi%20tanterv.pdf).
Ha már adunk otthoni feladatot, akkor meg kellene határozni annak elfogadható mennyiségét és gyakoriságát, mert bármennyit adunk, igazából tudjuk, hogy az sok a napi tanórákon túl. Az Egyesült Államokban a Nemzeti Oktatási Egyesület és a Nemzeti Szülő-Tanár Egyesület a 10 perces szabályt ajánlja, ami azt jelenti, hogy első osztályban csak összesen napi 10 perces feladatokat ajánlanak, amely évfolyamonként 10 perccel nő, tehát a 12. évfolyamra eléri a 120 percet (http://edition.cnn.com/2015/08/12/health/homework-elementary-school-study/). Magyarországon is lehetne központi ajánlásokat megfogalmazni. A Mezőcsáti Egressy Béni Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola honlapján találtam is egy pozitív példát az otthoni (napközis és tanulószobai) felkészüléshez előírt írásbeli és szóbeli feladatok meghatározásának elveivel, korlátaival kapcsolatban (http://www.egressybenialtisk.sulinet.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=43&Itemid=88).
Ám Magyarországon sem mindenhol ugyanolyan fokon vannak leterhelve a diákok, mivel nem mindenhol gyakorlat a diákok otthoni munkára fogása. Az általam talált forrás szerint a Waldorf-iskolákban nem írnak klasszikus értelemben vett házi feladatot, az alsóbb évfolyamokon a délután és az este egyértelműen a napközben tanultak belső feldolgozására szolgál. Helyette sokat alkotnak maguk, legyen az kötés, horgolás, fafaragás, kertművelés, de akár vers vagy színdarab. Felsőbb évfolyamokon előfordul már egy-két tankönyv és egyre több lesz a visszajelzés is a diákoknak a tanáraiktól (http://www.kozepbudaiwaldorf.hu/2014/03/11/milyen-egy-waldorf-iskola/).
Természetesen az országhatáron túl is nagyok az eltérések. Egy összehasonlító, nemzetközi kutatásból kiderül, hogy egyes országokban hetente mennyi időt töltenek a 15 éves diákok a házi feladatok megírásával. A sor végén állnak a finnek 2,8, a koreaiak 2,9, a csehek 3,1, a szlovákok 3,2 és a svédek 3,6 órával, tehát nekik alig kell otthon pluszban dolgozniuk. A lista elején vannak Európából az oroszok, az olaszok és a románok, az észtek, a litvánok, a lengyelek, a spanyolok és rögtön mögöttük mi, magyarok heti 6,2 órával. Az OECD-átlag 4,9 óra (http://www.telegraph.co.uk/education/educationnews/11453912/Homework-around-the-world-how-much-is-too-much.html).
Ha a szülők (érthető módon) hozzánk fordulnak segítségért a sok-sok otthoni feladattal kapcsolatban, osszunk meg velük néhány stratégiát, amellyel ők maguk is segíthetnek gyermeküknek (http://www.kamaszpanasz.hu
/hirek/szuloknek/3490/hazi-feladat):
- Legyen jelen! Nem kell, hogy folyamatosan mellette álljon, de legyen ott a szobában, üljön le gyermeke mellé! Ha látja, hogy a gyermeke már nagyon fáradt, és nem tud koncentrálni, tartsanak egy kis szünetet!
- Tartsa a kapcsolatot a gyermeke tanáraival! Kérje el a gyermek dolgozatait, nézze meg az eredményeit, illetve nézze meg, hogy miben rontott, vagy éppen miben erős a gyermeke!
- Fejlessze gyermeke tanulási készségét! Segítse a gyermekét abban, hogy megtanulja, hogyan kell tanulni! Senki sem úgy született, hogy egyből tud tanulni. Mondja el neki, hogy hogyan tanult annak idején, és más módszereket is mutasson meg gyermekének!
- Ösztönözze gyermekét arra, hogy érje el azt, amit akar! Dicsérje meg az erőfeszítéséért, a kemény munkájáért, ha jó választ ad a közös tanulás során, vagy ha jó jegyet hoz haza!
Nem hagyhatjuk ki annak a vizsgálatát sem, hogy hasznosak-e egyáltalán ezek a pluszfeladatok. Nehéz eldönteni, mi az igazság, mert a kutatási eredmények nem egybehangzóak. Svájcban, az USA-ban és Horvátországban azt állapították meg, hogy kifejezetten negatívan hat a sok házi feladat a vizsgaeredményekre (http://hvg.hu/kultura/20150311_a_sok_hazi_feladat_rontja_a_teljesitmenyt). Egy spanyol vizsgálatban pedig éppen ennek ellenkezőjére derült fény: azok a tanulók, akiknek a tanára rendszeresen adott fel házi feladatot, 50 ponttal többet értek el a standardizált teszten. Még több pontot értek el azok, akik egyedül oldották meg a feladatokat. A következő következtetést vonták le: „Az adatok alapján valószínű, hogy nem érdemes sok házi feladatot adni, viszont fontos rendszeresen. Az is kiderült, hogy a napi 60 percnyi házi feladat észszerű és hatékony (http://index.hu/tudomany/2015/03/30/70_percnel_tobb_hazi_feladat_mar
_tul_sok/).
A fentiek alapján minden olvasóra rábízom, hogyan jelenik meg a napi gyakorlatában az otthoni feladat. Én magam (minden tényező összevetése után) egy kis változtatás mellett döntöttem: nem mindennap fogok házi feladatot adni, csak olyanokat adok, amelyek néhány perc alatt megoldhatóak, elkészítésük fejleszt, és amelyek kicsit mások, mint a könyvekben és munkafüzetekben találhatóak.