Adaptív tanulás a digitális korban - Konferencia 21. századi pedagógusoknak

A rendezvényt Farkas Bertalan kutatóűrhajós, dandártábornok nyitotta meg inspiráló köszöntőjével, amelyben a jövő nemzedékeinek felelősségteljes neveléséről, a kíváncsiság és az innováció fontosságáról beszélt. Rámutatott, hogy az itt megszerzett tudást és tapasztalatokat a tanároknak tovább kell vinniük az iskolákba, ezzel is elősegítve a következő generációk fejlődését. „A jövő magyar Hold-kutatói ma még óvodába vagy iskolába járnak” – hangsúlyozta, kiemelve az oktatás alapvető szerepét a tudományos innovációban. A délelőtti előadások mélyebb betekintést nyújtottak az oktatási technológia és a mesterséges intelligencia világába.

Prof. Dr. Csépe Valéria professzor emeritus, a HUN-REN TTK Agyi Képalkotó Központ kutatóprofesszora MI és más – Társas-érzelmi és kognitív fejlődés a 21. században című előadásában a technológiai forradalom társas-érzelmi és kognitív fejlődésre gyakorolt hatásait járta körül, tudományos alapossággal, ugyanakkor közérthetően. Az előadás központi kérdése az okoseszközök használata volt, továbbá a bővülő médiatér, valamint hogy az AI-alapú technológiák milyen előnyöket, kockázatokat és veszélyeket rejtenek magukban a gyerekek és fiatalok fejlődése szempontjából. Kiemelte, hogy a digitális jelenlét túlhasználatának következményei nemcsak a viselkedés- és érzelemszabályozást érintik, hanem a kognitív fejlődést is. Az előadás részletesen kitért arra, hogy a technológiai függőség kérdéskörét gyakran felszínes és félrevezető értelmezések kísérik. Példaként említette a dopaminfelszabadulás folyamatát, amelyet sokan tévesen a drogfüggőség mechanizmusával azonosítanak, valamint azt a széles körben elterjedt, ám téves vélekedést, miszerint az ADHD-t okozhatja a játékfüggőség – a kutatások szerint éppen fordított kapcsolat áll fenn.

Az előadás egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a mesterséges intelligencia és az újabb technológiai vívmányok nem csupán eszközök, hanem komoly lehetőséget kínálnak a tanulás személyre szabására és hatékonyságának növelésére. A professzor hangsúlyozta, hogy az AI-alapú rendszerek – például a tanulásanalitika vagy az adaptív oktatási rendszerek – segítségével intelligens tanulási utak alakíthatók ki, amelyek figyelembe veszik a diákok egyéni igényeit és fejlődési ütemét. A tanulás élményszerűségének fontossága is előkerült: a gyerekek természetes kíváncsiságára és érdeklődési körére építő oktatási módszerek – mint például a dinoszauruszokkal és az űrkutatással kapcsolatos témák – képesek tartós motivációt nyújtani.

A technológia helyes használata ugyanakkor komoly felelősséget ró a pedagógusokra és a szülőkre, hiszen az önszabályozás és önértékelés képességének kialakítása az ő irányításuk alatt történik. Az előadás rávilágított arra is, hogy az AI már régóta jelen van a mindennapokban, gondoljunk csak a korlátozott memóriájú gépekre vagy a természetes nyelvfeldolgozó rendszerekre. Az új technológiák integrálása nem csupán az oktatás színvonalának emelését szolgálhatja, hanem segíthet a fiatalok digitális állampolgárságra való felkészítésében is, amely a jövő társadalma szempontjából kulcsfontosságú.

Dr. Fenyvesi Kristóf előadása, A tamagocsitól a digitális ikertestvérig: Mesterséges Intelligencia a tanulásban címmel átfogó képet nyújtott a mesterséges intelligencia jelenlegi és jövőbeli szerepéről az oktatásban. Beszédének egyik központi gondolata az volt, hogy az AI-alapú rendszerek nem csupán eszközök, hanem a tanulás forradalmasításának lehetőségeit is magukban hordozzák. Dr. Fenyvesi Kristóf kiemelte, hogy a mesterséges intelligencia támogatásával megvalósuló adaptív tanulás az egyéni igényekre szabott tanulási élmények kialakítását teszi lehetővé. Ez különösen fontos a különböző képességű és érdeklődésű diákok esetében, hiszen a technológia segíthet abban, hogy minden tanuló a saját tempójában és módján haladhasson. Az előadás során számos kérdés merült fel az AI alkalmazásának lehetőségeiről és korlátairól. Vajon képes-e egy mesterséges rendszer támogatni a gyermek érzelmi és szociális fejlődését? Hogyan hat az AI az emberi kreativitásra és innovációra? Létrejöhet-e valódi egyensúly a technológiai fejlődés és az emberi értékek között? Rávilágított arra, hogy a technológia nem cél, hanem eszköz, amelynek hatékony alkalmazásához a pedagógusok kulcsszerepet játszanak. Az AI a tanárokkal együttműködve képes optimalizálni az oktatási folyamatokat – például történelmi órákon térképek adaptív kiválasztásával vagy személyre szabott tananyagok fejlesztésével.

Az AI nemcsak a tanulási tartalmakat és módszereket formálhatja újra, hanem a diákok holisztikus fejlődését is támogatja. Az adaptív rendszerek segíthetnek olyan készségek fejlesztésében, mint a csapatmunka, a vezetői képességek vagy az önálló tanulás. Emellett az AI-alapú rendszerek az érzelmi intelligencia, a problémamegoldás és a kreativitás fejlesztésében is új lehetőségeket kínálnak. Előadásának egyik szemléletes példája az AI által segített oktatási forráskiválasztás volt, amely során a rendszer az óracélok és a korábbi tapasztalatok figyelembevételével javasol tananyagokat, megkönnyítve ezzel a tanárok munkáját. Az előadó zárásként a mesterséges intelligencia és a pedagógia jövőbeli lehetőségeit érintette. Hangsúlyozta, hogy az AI fejlődésével a tanítási-tanulási folyamatok egyre inkább az adaptivitás és a személyre szabott megközelítés irányába mozdulnak el, ám ennek megfelelő alkalmazásához továbbra is nélkülözhetetlen az emberi intelligencia, kreativitás és a pedagógiai szakértelem.

Prof. Dr. Anișor Pârvu, az AEDER – az AEDE Tanárok Európai Szövetsége Romániai Tagozatának elnöke előadásában az oktatás és a technológia közötti dinamikus kapcsolatot helyezte a középpontba. Az előadás fő témája a tanár és a technológia közötti együttműködés lehetőségeinek feltárása volt, valamint annak bemutatása, hogy ezek hogyan járulhatnak hozzá a minőségi oktatás megvalósításához. Az elmúlt évtizedek technológiai fejlődése óriási hatással volt az oktatásra, megteremtve a látszólagos „versenyt” a hagyományos pedagógiai módszerek és az innovatív digitális eszközök között. Prof. Pârvu kiemelte, hogy bár a technológia képes hatékonyan támogatni a tanulási folyamatot – például személyre szabott oktatási források biztosításával vagy az azonnali visszajelzés lehetőségével –, a tanár szerepe továbbra is alapvető marad. A tanár ugyanis nemcsak az ismeretek átadásáért felel, hanem a diákok érzelmi, társadalmi és kognitív fejlődésének irányításáért is.

Az előadás során szó esett arról, hogy a technológia és a tanár közötti kapcsolatot nem szabad rivalizálásként értelmezni, sokkal inkább az együttműködés eszközeként kell tekinteni. Az osztálytermi gyakorlatokban például az interaktív szimulációk, a virtuális valóság (VR) és a kiterjesztett valóság (AR) alkalmazása olyan lehetőségeket kínál, amelyekkel az oktatási tartalmak jobban megragadják a diákok figyelmét és megkönnyítik a komplex fogalmak elsajátítását. Az AR például a molekulák háromdimenziós vizualizációját teszi lehetővé, míg a VR orvosi szimulációk révén biztonságos környezetben segíti a gyakorlati készségek fejlesztését.

Prof. Pârvu hangsúlyozta, hogy az oktatás sikere nem abban rejlik, hogy a tanárok vagy a technológia között választunk, hanem abban, hogy ezeket harmóniában integráljuk. A tanár és a technológia kiegészítő szerepének megteremtése lehetővé teszi a tanulási élmény fokozását, a diákok igényeihez való jobb alkalmazkodást, valamint egy olyan oktatási modell kialakítását, amely a jövő kihívásainak is megfelel. Az előadás záróüzenete az volt, hogy az emberi kreativitás, az empátia és a tanári szakértelem a technológiai eszközökkel kiegészülve képesek a leghatékonyabban előmozdítani a tanulási folyamatot.

Dr. Nagy Róbert közgazdász, közgazdásztanár és a neveléstudomány doktora, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Digitális Technológia Intézete adjunktusának Valóságból adat – adatból valóság című előadása mélyen érintette a digitális pedagógia aktuális kérdéseit. Rámutatott arra, hogy a digitális megoldások alkalmazása az oktatásban messze túlmutat az egyszerű technológiai újításokon: átfogó gondolkodásmódot igényel, amely figyelembe veszi az oktatási rendszer minden szintjén megjelenő igényeket, kockázatokat és lehetőségeket. Kiemelte, hogy a technológiai fejlődés nemcsak lehetőségeket kínál, hanem komoly kihívásokat is hoz. Felvetette például, hogy szükségszerű-e minden új technológiai eszközt azonnal integrálni az oktatásba, vagy előbb alapos beválásvizsgálatokra lenne szükség. A hatékonyság mérésének nehézségeire is rávilágított, különös tekintettel arra, hogy az inputokat és outputokat hogyan definiáljuk az oktatásban.

Az előadás során hangsúlyt kapott a pedagógusok változó szerepe, amely a digitális technológiák hatására egyre inkább a facilitátor- és mentorszerep irányába tolódik. Róbert bemutatta, hogyan alkalmazhatók a konstruktivista és konnektivista megközelítések a tanítási-tanulási folyamatban, miközben hangsúlyozta a tanulói élmények és motiváció erősítésének fontosságát. A komplementer technológiák alkalmazása, az egyéni tanulási utak megtervezése, valamint az adatalapú fejlesztések szintén kulcsszerepet kaptak az előadásában. A gyakorlati tapasztalatok bemutatása mellett egyéni tanárjelöltek és intézményvezetők nézőpontját is megosztotta. Beszámolt arról, hogy a pedagógusok körében milyen eszközök és módszerek terjedtek el és milyen nehézségek adódnak ezek alkalmazása során, legyen szó a vizuális megoldások hiányáról, az instrukciók egyértelműségéről vagy a navigációs problémákról. Előadását gyakorlati tanácsokkal zárta, amelyek a digitális pedagógia fenntartható és hatékony alkalmazásához nyújtanak segítséget. Hangsúlyozta, hogy a digitális technológia nem csupán a tanulási folyamat eszköze, hanem egy olyan eszköztár, amely új lehetőségeket nyit meg mind a pedagógusok, mind a tanulók számára.

A délutáni program gyakorlatorientált szekciókat kínált, amelyek során a résztvevők interaktív módon ismerkedhettek meg a digitális pedagógia, a differenciálás és az óvoda-iskola átmenet támogatásának módszereivel. A műhelymunkákon gyakorlati példák és azonnal alkalmazható ötletek segítették a tanárokat abban, hogy a tanultakat közvetlenül beépíthessék mindennapi munkájukba.

A konferencia sikerét a jelentős érdeklődés és a résztvevők pozitív visszajelzései is bizonyították. Az esemény nemcsak a pedagógusok szakmai fejlődéséhez járult hozzá, hanem lehetőséget teremtett a tudományos és gyakorlati ismeretek közötti hidak építésére, amelyek hosszú távon formálhatják az oktatás jövőjét.