Olvasási idő: 
17 perc

A Z generációnak sem könnyű

Interjú Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértővel

Egyre nagyobbak a generációk közötti különbözőségek. Érdemes megismerni a Z generáció jellemzőit, de nem azért, hogy beskatulyázzuk őket, sokkal inkább azért, hogy jól tudjunk segíteni nekik, mert határozott fellépésük ellenére ők legalább annyira igénylik a felnőttek segítségét és a határok kijelölését, mint a korábbi generációk. A mai fiatalok sajátosságairól, a fiatalok körében végzett felmérésének eredményeiről és a pedagógusok feladatairól Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértővel beszélgettünk.

Pontosan kiket nevezünk Z generációnak? Miben más, mint az X vagy az Y generáció?

Először szeretnék rávilágítani arra, hogy nem jó irány, ha azért foglalkozunk a fiatalokkal mint generációs csoportokkal, hogy stigmaszerűen rájuk tudjuk fogni, hogy azért viselkednek úgy adott esetben, mert a Z generációhoz tartoznak. Ezt azért nagyon fontos kiemelni, mert ez rendkívül érzékenyen érintheti a fiatalokat. Természetesen nem tartom feleslegesnek vizsgálni ezen csoportokat, legyen szó Z, X vagy Y generációról, mert hasonlóságokat, tendenciákat mutatnak, amelyeket, ha ismerünk, több információt kapunk egy-egy generáció tagjairól. Ugyanakkor ezeket azinformációkat rugalmasan kell kezelni. A legjobb az, ha azért soroljuk őket ebbe a csoportba, mert szeretnénk jobban megismerni őket, tehát ha segítő szándék vezet minket.

A Z generációba a 12−26 éveseket soroljuk, de ez az évszám nincs kőbe vésve. Két Z generációs fiatal között is lehetnek nagy különbözőségek, amelyek adódhatnak a személyiségjegyekből, a szocializációból, a szüleik nevelési elveiből és sorolhatnánk. Ezek a fiatalok a világ első globális nemzedéke, mert ugyanaz az információ ugyanabban az időben jut el hozzájuk az online térben, éljenek kistelepülésen, városban vagy akár egy másik kontinensen.

Sokszor emlegetett téma, hogy az X és a Z generáció nehezen érti meg egymást. Milyen nagyobb különbségeket lát közöttük? Érdemes például a szülőknek, pedagógusoknak időt szánni a Z generáció szóhasználatának megértésére, olvasni erről?

Nagyon erőteljes lehet a generációs szakadék a szülők-gyerekek és a tanárok-diákok között is. Zömében X generációs tanárok nevelnek, oktatnak Z és Alfa generációs gyerekeket, azaz több generációnyi szakadék is tátong tanárok és diákok között. A szülők esetében pedig szintén nagy a szakadék, mivel a gyermekvállalás időszaka is kitolódott. A generációs különbségek legfőképpen a digitális eszközhasználatból adódnak. Tovább nehezíti a problémát az is, hogy médiabuborékokban élünk. A gyerekek teljesen másfajta platformokon vannak jelen, másfajta videókat néznek, mint a szüleik vagy a tanáraik. Ez azért is jelent nagy problémát, mert keveset tudnak egymásról. Életük jelentős részét ezeken a felületeken töltik, viszont arról már keveset beszélnek, hogy az online életükben mi zajlik. Ily módon a közös beszélgetési pontok is lecsökkennek. A Z generációnál az offline és az online tér is összemosódik. Amit ők elkezdenek az online térben, az másnap beépül a beszélgetésükbe az iskolában. Régen egy sorozat vagy egy film kapcsán volt egy közös pont egymással és akár a tanárokkal is, például az Isaura következő részét látta a tanár is. Most már nincs ilyen pont.

Évtizedekkel ezelőtt együtt éltek, együtt dolgoztak a generációk, de ez az új ipari forradalommal felborult, ma már ez sem jellemző. A tekintélyhez is máshogyan viszonyulnak a fiatalok. Zömében tehát a digitális technológia mentén alakulnak a generációk közötti különbségek, de valójában az adott korszellem határozza meg minden egyes generációnak a karakterisztikáját. Így, ha szeretnénk jobban megérteni egy-egy generációt, akkor az adott kor szellemiségét kell megvizsgálni, a nagy kulturális, gazdasági, politikai változásokat. Például az X generáció egyik meghatározója volt a szocializmus, amikor a kollektivizmuson, a közösségi életen volt a hangsúly, mint például az úttörők életében. Nem is nézték jó szemmel, aki kilógott, így ez is formálta az X generáció gondolkodásmódját. A most fiatal Z generáció jellemzője ezzel szemben a folyamatos online kitettség és az, hogy egy olyan bizonytalan korban élnek, melyben jelen van egy világjárvány, egy háború, egzisztenciális nehézségek, gazdasági válság és klímaválság is. Ezek mind-mind meghatározzák a fiatalok viselkedését. Ha meg szeretnénk őket érteni, akkor őket kell vizsgálnunk, nem pedig a saját fiatalkorunkhoz hasonlítani (amely bizonyítottan megszépül a kor előrehaladtával). Ugyanakkor a fiatalok nem várják el, hogy ismerjük és értsük például a szóhasználatukat, ellenben nagyban megkönnyíti a dolgunkat egy probléma esetén, ha van némi rálátásunk erre a generációra, mert nem csak oktatjuk, hanem neveljük is a gyerekeket.

Melyek azok a kihívások, melyekkel szembesülhet az, aki Z generációs gyermeket nevel?

Szülők esetében jellemző, hogy gyermekkorukban a digitális technika még vagy egyáltalán nem volt, vagy nem volt oly mértékben jelen, mint a mostani fiatalok életében. Akkoriban kezdtek csak e-mailt használni, viszont ők már olyan gyerekeket nevelnek, akik életében már folyamatosan jelen van a digitális technika, az online tér, sőt, ők már emailt sem vagy alig használnak, egész más eszközökkel kommunikálnak online, ami nem egy munkáltató számára meglepő. A nehézség az, hogy nincs egy kitaposott út, hogy ezt hogyan kellene kezelni. Nem tudnak a szülők kihez segítségért fordulni, hiszen az ő szüleik sem tudnak ebben tanácsot adni. Ez az igazi kihívás a nevelésben, hogy ezek ellenére vállalják-e, hogy az online térben is felügyelik a gyerekeiket.

Sokfajta szülői attitűddel találkoztam, így vannak, akik egyáltalán nem foglalkoznak ezzel a területtel, vagy azért, mert nem értik, vagy mert nagyon leterheltek. Az is előfordul, hogy egyáltalán nem részei ennek a világnak, hiszen vannak, akik például nincsenek a közösségimédia-felületeken sem jelen. Van, aki elkezd foglalkozni vele, de nem igazán kap segítséget, hogyan kellene ezt csinálni, próbálkozik, majd feladja, mert már nem látja át. Van, aki nem adja fel és folyamatosan próbálkozik, akár szakkönyvekkel is. Az egyértelmű, hogy a fiataloknak szükségük van felkészítésre, korlátozásra, ellenőrzésre, mielőtt a kezükbe kapják az okoseszközöket, és ezt egyértelműen a szülőktől várják, ahogy a kutatásból kiderült.

A szülőknek érdemes figyelembe venni a WHO által megfogalmazott korlátozásokat[1] is, de emellett nagyon fontos, hogy figyeljék a gyermek adottságait, az élethelyzetét is, és ehhez igazítsák a korlátozásokat. Pedagógusként, ha Z generációt tanít valaki, számít, hogy a tanár miként jelenik meg a fiatalok életében. Fontos, hogy ne csak oktassa, hanem nevelje is őket. Ha az osztály életébe az online térből gyűrűzött be egy probléma, azt a pedagógusnak kezelnie kell, amire azonban nincs mindig felkészülve.

Melyek a Z generáció erősségei? A folyamatos online élet fejleszt olyan készségeket, képességeket, melyek az X vagy az Y generáció tagjainál nem voltak kiemelkedőek?

Általában sokkal toleránsabbak, nyitottabbak, befogadóbbak, a társadalmi ügyekre érzékenyebbek, emellett asszertívabbak, mint a korábbi generációk. Nyíltabban meg tudják mondani, ha valami számukra nem megfelelő. Korábban nem volt ez jellemző. Voltak olyan belénk égett mondatok, mint a ne szólj szám, nem fáj fejem. Mi inkább passzív-agresszívan tűrtük, ha valami számunkra már nem volt elfogadható. A Z generáció nem ilyen, artikulálja az igényeit és mer segítséget kérni.

Mit tud adni az X generáció a fiataloknak, és miben lehet segítségére a Z generáció az idősebbeknek?

A fordított tanulás nagyon jó módszer arra, hogy a generációk tanuljanak egymástól. Példaként a 3 perces TikTok-videókat szoktam említeni a pedagógusoknak. Egy ilyen videó bár rövid, mégis minőségi és értékadó tartalom esetén több órás előkészületet igényel. Meg lehet például kérni a diákokat, hogy jól figyeljenek az órán, mert egy 3 perces videóban kell visszaadni az óra anyagát. A fiatalok figyelmi fókusza ugyanis egyre rövidül, ezért fontos nekik segíteni, hogy el tudjanak mélyülni a tananyagban, vagy olvasmányban. Az elmélyült olvasás és feladatvégzés szükség esetén (újra) megtanítható az agynak, ha tudatosan kiiktatjuk a folyamatos multitaskingot, és tudatosan megteremtjük a fókuszált figyelmet.

A folyamatos online készenléti állapot akár digitális kiégés­hez is vezethet, amely viszonylag új jelenség. A pandémia alatt készített kutatásomból kiderült, hogy az online tanuló hallga­tók körében komoly gondot jelentett a kiégés. A felmérésemben megkérdezettek nagyjából 62 százaléka di­gitális kiégést élt meg. Kiderült, hogy az esetek túlnyomó többségé­ben a folyamatos multitasking, vagyis több online feladat vagy látszat­feladat egyszerre végzése nagyban hozzájárult a gyors kiégéshez. Mivel ezekkel a jelenségekkel és hatásaikkal nincsenek tisztában, segíthetünk azzal, ha meg­ismertetjük velük a multitasking hátrányait és adunk néhány tippet, hogyan tehetnek ellene. Például ha csökkentik az szimultán feladatokat, és lehetőleg egy, maximum két tevékeny­séget folytatnak egyszerre (esszéírás, zenehallgatás). Segíthet, ha a feladatokat 20 perces blokkokra osztjuk, és próbálnak ez­alatt kizárólag egyetlen feladatblokkra koncentrálni.

A Z generáció pedig nagyon jól meg tudja tanítani az X generációt technikai dolgokra, alkalmazások használatára, hiszen rendkívül tájékozottak, gyorsan eljut hozzájuk az információ. Ugyanakkor ezek az információk sokszor álhírek is lehetnek, így fontos megtanítani nekik, hogyan legyenek szkeptikusabbak és kritikusabbak az információkkal.

Most megjelent könyvének megírása során megkérdezte 700 diák véleményét is. Mennyire voltak nyitottak a fiatalok, és mi a véleménye arról, hogy többet kellene a generációk közötti szakadékról beszélgetni az iskola falai között?

Ez egy online felmérés volt, amit elküldtem az ország különböző területeire minden típusú iskolába, emellett interjúkat is készítettünk. Nagyon szívesen osztották meg a véleményüket a fiatalok, beszéltek magukról, a velük történt eseményekről. Javaslom a szülőknek, a pedagógusoknak, hogy kérdezzék meg őket akár a kedvenc influenszerükről is. Úgy gondolom, hogy a generációk közötti együttműködés lehetőségeit, formáit lenne érdemes elsajátítani és többet gyakorolni.

Dr. Máté Gábornak van egy csodálatos könyve, A család ereje címmel. Ebben arról ír, hogy már egy ideje egy olyan társadalomban élünk, ahol az ifjúság el van különülve az idősebbektől és a szülők is kevesebb időt töltenek a gyerekeikkel. Arra mutat rá, hogy nagyon nagy felelőssége van a szülőknek abban, hogy megóvják a gyerekeket a nem a neveltetésüknek megfelelő kultúrafogyasztástól, mert az online világ erre is rendkívül nagy hatással van. Gondolok itt az influenszerekre, akikre szerintem jobb szó a befolyásolók, hiszen befolyásolják a fiatalokat.

Kevéssé látják a mai fiatalok azt, hogy mivel jár az öregedés, hogyan lehet segíteni nekik, hogyan lehet tanulni az idősektől, így bátran lehet erről beszélni otthon és az iskolában is. A visszajelzéseik alapján a diákok még több kötetlen, tanulásmentes időt szeretnének eltölteni a tanárokkal, őszinte beszélgetéseket szeretnének.

Az online oktatás az elmúlt években jelentősen átalakította tanulási szokásainkat. Kellene, hogy az oktatás felvegye a Z generáció ritmusát, vagy pont, hogy értéket adhat a frontális, illetve a személyes tanítás a Z generáció életéhez?

A mai iskolások egyre inkább igénylik az iskolában is a tapasztalati ismeretszerzésen alapuló, élményszerű tanulást, az elméleti oktatással sokan nem tudnak már mit kezdeni a közoktatásban tanulók közül. A szá­mukra fontos – és akár hasznos – információt már zömében nem a tanártól szerzik meg, hanem az internetről: podcast-beszélgetés, TikTok-videó. Az oktatás terén a Z generá­ciónál elmozdulás látható a tananyag-, és lexikális tudásközpontú oktatás, a tradicionális oktatási módszerek fe­lől a szabadon megszerezhető tudás felé, ami az internet pozitív hozadéka, hiszen a tudás itt kétségkívül demokratizálódik. Ma már képzettség, készség és sokféle tudás nemcsak az unalmas frontális tanórákon vagy fizetős tanfolyamokon szerezhető meg, hanem játékosan – és sokszor ingyen – különböző oktatóvideókkal is. Egyelőre azonban az információhoz való hozzáférés de­mokratizálódása nem indította el minden társadalmi rétegben a tudás demokratizálódását. A digitalizáció akkor tudná áthidalni ennél a korosztálynál is az egyenlőtlenségeket, ha lenne mindenkinek hozzá kódja, és megfelelő kultu­rális háttere, igénye. A Z generációt nevelők ebben van vagy talán inkább lesz a jövőben nagy feladata.

Viszont először azt kellene látnunk, hogy kikkel dolgozunk, és nekik mire van szükségük akkor, amikor majd kilépnek a felnőtt életbe. E mentén érdemes alakítani az oktatási módszereket és a tudásanyag összetételét, mértékét. Az már jó ideje látszik, hogy a frontális oktatás kevésbé hatékony. Egyre nagyobb az igény, hogy legyenek eltérő munkaformák olyan készségek fejlesztése érdekében, amelyek a jövő munkavállalói szempontjából elengedhetetlenek lesznek, ilyen például, hogy tudjanak kritikusan gondolkodni, vagy csoportban is dolgozni.

A davosi Világgazdasági Fórumon néhány éve a szakemberek tizenhat kulcsfontosságú képességet[2] állapítottak meg, amelyek a jövő munkaerőpiacán és a magánéletben szükségesek lesznek a boldoguláshoz. Ebből tizenkettő közösségi és érzelmi képesség, vagyis a közösségi és érzelmi ta­nulás része. Ezekre nagyon nehéz megtanítani őket, mert az X generációs tanárok sincsenek erre felkészítve. A jelenlegi online kitettség mellett fontos lenne, hogy a gyerekek ne idegenedjenek el saját maguktól, egymástól, a természettől, a mozgástól, a munkától. Ez is feladata a pedagógusoknak és a szülőknek, hogy alternatívákat mutassanak nekik.

Mit tanácsol azoknak a pedagógusoknak, akik szeretnék megérteni és partnerként kezelni a Z generációs fiatalokat? Mire kellene odafigyelniük a hétköznapokban?

A Z generáció fiatalabb tagjainak, akik általános iskola felső tagozatán, középiskolában tanulnak, nem feltétlenül kell, hogy egyenrangú partnere legyen a pedagógus, hiszen a tanár is vezető, és a fiatal is arra tud támaszkodni, ahol érzi, hogy van egyfajta erő, és önazonosság, nyitottság. Ez nagyon fontos számukra, és hamarabb elveszítik a motivációt, ha nem ez történik. Az autokrata stílusú vezetéshez kevésbé viszonyulnak jól. Ez nem azt jelenti, hogy a haverjaiknak kell lennünk, hanem hogy embertársnak kell tekinteni a Z generációt. Nagyon nagy bennük az igény, hogy többet beszélgessenek a szülőkkel, a pedagógusokkal, ami úgy lehetséges, ha a felnőtt is megmutatja az emberi oldalát. Ennek a generációnak a sajátossága, hogy nem tudnak tartósan figyelni például egy kötelező olvasmányra vagy feladatra. Érdemes a módszereket hozzájuk igazítani, hogy motiválni tudjuk őket a tanulásban, hiszen a tanulás ma már egy élethosszig tartó folyamat.

Footnotes

  1. ^  „To grow up healthy, children need to sit less and play more: New WHO guidelines on physical activity, sedentary behaviour and sleep for child­ren under 5 years of age”, Who.int, 2019. április 24.
  2. ^ World Economic Forum: New Vision for Education: Fostering Social and Emotional Learning through Technology, Weforum.org, 2016.