Olvasási idő: 
17 perc
Photographer

A vizuális nevelés szerepe a diákok mindennapjaiban

Merjünk játszani, kísérletezni, végigjárni a tervezett és a véletlenekből fakadó folyamatokat, s közben lejegyezni a tapasztalatainkat – nyilatkozta lapunknak Geisbühl Tünde, akivel a vizuális nevelés fontosságáról beszélgettünk. Szerinte nemcsak a diákoknak, a pedagógusoknak is szüksége van a szellemi frissességre, az alkotói, játékos attitűdre, a folyamatos megújulásra. A pedagógus-képzőművész számára a tanítás azt jelenti: úton lenni, közösen alkotni, meghallani, meglátni, s megérteni önmagunkat és egymást.

– Milyen szerepet játszik mindennapi életünkben a vizuális kultúra?

– Sajnos sokkal kisebb figyelmet kap, mint amilyen jelentős és befolyásoló szerepe van az életünkben. Sokkal tudatosabb és hatékonyabb erőfeszítések kellenének ahhoz, hogy a vizuális jelenségeket megfelelően kezeljük. A köznapi tájékozódástól, helyzetfelismerésektől az érzelmi élményeken keresztül a filozofikus elmélkedések síkjáig mindenütt jelen van az életünkben.

– Többször hangsúlyozta már különböző fórumokon, hogy a heti egy órányi vizuális kultúra a felső tagozaton kevés ahhoz, hogy mindent átadjunk a gyerekeknek. Hogyan oldhatjuk meg mégis, hogy – ebben az iskolaszakaszban – az önálló tantárgyként nem tanítható médiatartalmak is bekerüljenek a tanítási-tanulási folyamatba?

– A vizuális kultúra kerettantervben meghatározott médiás tartalmak eddig sem voltak ismeretlenek a korszerű vizuális nevelésben. Ahhoz viszont, hogy ezek ne különálló szigetként jelenjenek meg a tanítási folyamatban, nélkülözhetetlen a találékonyság, a módszertani jártasság és az alapos átgondoltság. Olyan komplex feladatokat, feladatsorokat, projekteket kell kitalálni, megtervezni, amelyekben a vizuális kultúra lehetőleg minden részterületét érintő fejlesztési követelmények és ismeretek megjelennek.

– Hogyan segíthet a médianevelésben a kortárs kultúra?

– A kortárs kultúra vesz körül minket, s ha valóban azt szeretnénk, hogy a diákjaink biztonsággal eligazodjanak ebben a világban, s tudatos döntéseket hozzanak, akkor sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk ennek a területnek. Elengedhetetlen, hogy a tantárgy keretein belül ne csak a klasszikus, hanem a kortárs művészettel is foglalkozzunk, valamint a vizuális jelenségek olyan köznapi formáinak vizsgálatával is, mint a tömegkommunikáció vizuális megjelenései, s a legújabb elektronikus médiumokhoz kapcsolódó jelenségek. Szemléletként, munkamódszerként érdemes felhasználnunk a kortárs művészetnek azt a legfontosabb sajátosságát, hogy reflektál saját korunk, környezetünk aktuális – globális és lokális – problémáira, például az identitás kérdésére, az egyén és a közösség viszonyára, a művészet aktuális kérdéseire, mibenlétére, az érték dilemmájára. Mivel a kortárs művészet nem kínál feltétlenül kész megoldásokat, sokkal inkább kérdéseket vet fel, vagyis elsődleges célja nem feltétlenül esztétikai élvezetet nyújtani, hanem sokkal inkább ráirányítani a figyelmet bizonyos kérdésekre, így a nevelés-oktatás folyamatában is gondolkodásra, cselekvésre késztet.

– Hogyan fejleszthetjük a médiatudatosságot?

– Minden tudatosságot, önismeretet támogató játék, feladat, elemzés fejleszti a médiatudatosságot is, különösen, ha az adott feladat tartalma vagy megoldási síkja médiás elemeket tartalmaz. Napjaink valós élethelyzeteiben az információk forrása és jellege megköveteli a különböző típusú kép és szöveg együttes értelmezését. Tehát a médiatudatosság fejlesztésének egyik alapja a vizuális megfigyelés és értelmezés.

– A képek értelmezése gondot okozhat a diákoknak?

– Sajnos gyakori tapasztalat, hogy a tanulók számára nehézséget jelent a képek, látványok verbális megfogalmazása. Mivel ez lényeges feltétele annak, hogy képesek legyenek minél tudatosabban, magasabb szinten értelmezni, értékelni és szelektálni a képi információkat, ezért érdemes több figyelmet fordítva fejlesztenünk ezt a kulcsfontosságú képességterületet, mely azon túl, hogy a vizuális problémák, feladatok megoldásához elengedhetetlen, más tantárgyak, műveltségterületek számára sem nélkülözhető.

– A hanghatásoknak milyen szerepe van a vizuális nevelésben?

– Környezetünkben a vizuális jelenségek (valós terek, helyzetek, filmek, reklámok stb.) szinte elválaszthatatlanul összekapcsolódnak hangokkal, zajokkal, zenékkel. Időnként új és szokatlan nézőpontok, helyzetek szükségesek ahhoz, hogy a körülöttünk lévő világra frissen, előítélet- és sablonmentesen, rácsodálkozva tekinthessünk. Érdemes például vizuális jelenségek értelmezését hangok segítségével is megtennünk, s így az érzékelés különböző formáinak tudatos alkalmazását is erősítjük. Megfigyeltem azt is, hogy az asszociatív képi absztrakcióhoz nem a szemünk által felfogott látvány, hanem az intenzíven átélt, más érzékszervek által közvetített élmények (tapintás, hallás, szaglás) vezetnek.

– A tárgyinstallációk hogyan segítik a látás fejlődését és a lényeg kiemelését?

– Sok olyan játékos feladatunk van, amelyek segítenek megvilágítani kapcsolatunkat a tárgyakkal. Ilyen izgalmas lehetőség, amikor valamilyen fogalomra, film- és regénycímre készítenek installációt a ta­nulók. A fogalmakhoz – főként az elején – érdemes bőven összegyűjtött személyes élményanyaggal közelíteni. Az installációs játékok nemcsak a tartalmi válaszok megszületésében, tisztázásában lehetnek segítségünkre, hanem a téri komponálás, a nézőpont választása, a kiemelés és a figyelem felkeltése és vezetése terén is.

"Mivel a kortárs művészet nem kínál feltétlenül kész megoldásokat, sokkal inkább kérdéseket vet fel, vagyis elsődleges célja nem feltétlenül esztétikai élvezetet nyújtani, hanem sokkal inkább ráirányítani a figyelmet bizonyos kérdésekre, így a nevelés-oktatás folyamatában is gondolkodásra, cselekvésre késztet."

– Hogyan alkalmazzák ezt a gyakorlatban?

– A feladatok során használt, összegyűjtött tárgyak közti válogatások felszínre hozhatnak személyes és társadalmi kérdéseket, de remekül segítik például Duchamp „ready-made”-jeinek megismertetését, megértését is. Azt aránylag könnyen felismerik a tanulók is, hogy a legközönségesebb tárgynak is lehet üzenete, metafora- és asszociációs értéke. Fölfedezik, hogy a tárgyak elveszíthetik banalitásukat, túlmutathatnak önmagukon, titkokat hordozhatnak, ha hozzákapcsoljuk személyes élményeinket, tapasztalatainkat. S ha idáig eljutottunk, akkor viszont már kiváló tapasztalati bázisuk van a kortárs művészet mélyebb megértéséhez, de a média különböző műfajaiban látható tárgyi világ vizsgálatához is. A feladatok során azt is megfigyelhetik, milyen különös rendezőerővel bírhat a véletlen. Milyen új konstellációk jönnek, jöhetnek létre, mint ahogy Gerber Pál „Konstelláció” című fotóján, amikor egy férficipő találkozik egy pöttyös labdával. Megkereshetik azokat a többlet- vagy új tartalmakat, amelyek ezekből az együttállásokból, kölcsönhatásokból származnak.

– Egyik előadásában azt mondta, hogy „egyes alkotások és azok hatásai olyan összetevőkkel és tartalmakkal rendelkeznek, amelyeket tanítani képtelenség, miközben jelenvaló és érzékelhető az erejük”. Mégis, akkor hogyan adhatjuk át a tanulóknak?

– Azokat az érzéseket, sejtéseket, szorongásokat, amelyek egyes alkotások kapcsán keletkeznek/keletkezhetnek a befogadóban, ráadásul annyiféleképpen, annyi személyes asszociációs színezettel, ahány befogadó van, nem lehet, és nem is szabad tanítani. Csak lehetőséget és megfelelő alkalmakat kell teremtenünk, hogy tapasztalatot és jártasságot szerezhessenek a diákok a művekkel, alkotásokkal való találkozásokra. Persze ehhez az is kell, hogy valóban komolyan gondoljuk az önismeret fejlesztését, az önazonosság fontosságát.

– Mi gátolhatja a műalkotások értelmezését?

– Azt tapasztaltam – nemcsak a gyerekek, hanem a felnőtt tanítványaim esetében is –, hogy általában a műalkotások, de különösen a kortárs műalkotások elfogadását és (meg)értését az gátolja a legjobban, hogy nem szánnak szemernyi időt sem az adott mű befogadására. A számukra megfejthetetlen és szokatlan látványról rögtön elfordítják a tekintetüket.

– Pedagógusként hogyan tud segíteni ezen?

– Ezt a sztereotipikus viszolygást úgy sikerült feloldanom, hogy arra kértem őket, önmagukra figyeljenek a művel való találkozás során, s mindent, amit éreznek, gondolnak, ragadjanak meg, és írják is le. Így már elindulhatott egy beszélgetés, egy megismerési folyamat, ami róluk szólt, de aminek eredményeként már nagyon sokan kíváncsian fordultak a kortárs alkotások felé.

– Hogyan érheti el célját a művészeti nevelés?

– Ezt néhány mondatba képtelenség volna besűríteni, elég sok összetevőt, sajátos és általános elvet kell figyelembe vennünk a vizuális nevelés során, ha szeretnénk jól csinálni. Már az elegendő volna, ha a kerettanterv bevezetőjében olvasható szempontokat, fejlesztési célokat megvalósítjuk. Viszont szerintem a nevelő-oktató tevékenység talán legfontosabb összetevője a tanári személyiség. Tapasztalataim szerint fontos, hogy merjünk változni, változtatni, játszani, kísérletezni, végigjárni a tervezett és a véletlenekből fakadó folyamatokat, s közben lejegyezni a tapasztalatainkat. Nemcsak a diákoknak, nekünk is szükségük van a szellemi frissességre, az alkotói, játékos attitűdre, a folyamatos megújulásra! Ezeknek a feltételét kellene megvalósítani. Talán azok a játékok, feladatok a leghatékonyabbak, amelyekbe bele tudjuk sűríteni az éppen aktuális, feldolgozandó problémát, és közben a tanulókat valóban érintő, őket foglalkoztató, életszerű témákhoz, személyes élményekhez és a kortárs kultúrához kapcsolódnak. A vizuális nevelés, a művészettel nevelés haszna és eredménye sokkal nagyobb és tágabb területen jelentkezik, mint a „szűk” tantárgyiság, az élet egyéb helyzeteiben is hasznossá válhat.


Geisbühl Tünde: Feladatok a médiatudatosság fejlesztéséhez

Az itt bemutatott feladatok a környezetünkben lévő vizuális jelenségek, terek, tárgyak megfigyelését, értelmezését a hangok tapasztalati élményének segítségével járják körül, támogatva a médiatudatosság fejlesztését is. A művészettörténeti ismeretek, példák az adott vizuális problémákhoz, tartalmakhoz kapcsolódnak.
 

1. Reggeli hangok otthon a lakásban

Ráhangolódás: csukott szemmel az osztályba beszűrődő hangok megfigyelése. Egy otthoni reggel hangjainak felidézése, a hangok fizikai, érzelmi minőségének megbeszélése. Az otthonuk alaprajzának elkészítése, majd a rajzon annak a helynek a megjelölése, ahol a hangok keletkeznek, vagy ahol a legerősebben hallhatóak. A jelölés módja tükrözze a hang akusztikai minőségét.
Becsukott vagy bekötött szemmel CD-ről vagy internetes felületről lejátszott zörejek, hangok hallgatása, tudatos megfigyelése, értelmezése. A hangok érzelmi élmény minőségére figyelve csukott szemmel, mint egy különleges szeizmográf, rajzosan rögzítik a hangok által kiváltott mozgások nyomait.

Zörejek megfigyelése, képi ábrázolása (fotó: Geisbühl Tünde)

A feladathoz kapcsolódó ismeretek, fejlesztési követelmények, valamint a háttér- és szemléltetőanyagok:

  • Valós téri helyzetek felidézése, rajzos megjelenítése, a térhez kapcsolható hangok, mozgások felelevenítése. A médiatudatosság fejlesztése, az auditív jelenségek tudatos megfigyelése, értelmezése által.
  • Bemutatható épületek alaprajza. (Pl.: http://hu.wikipedia.org/wiki/Alaprajz)
  • Hangok, zörejek gyűjthetők egy ingyenes oldalról is: http://www.audiyou.de
     

2. Idegen a lakásban

A feladat előkészítéseként fontos egyezményes vizuális jeleket, jelzéseket, szimbólumokat gyűjtünk, csoportosítjuk, értelmezzük azokat.
„Amíg nekünk halaszthatatlanul el kell utaznunk, egy külföldi költözik a lakásunkba, ő fog vigyázni az állatainkra, növényeinkre és a dédnagymamára, aki már nehezen kommunikál. Előre el kell készítenünk különböző képi jeleket, amelyek figyelmeztetik a külföldit a fontos helyzetekre, időpontokra, furcsa zajokra, veszélyekre stb.”
A korábban már létrehozott otthonuk alaprajzán bejelölik az elkészített táblák, piktogramok helyét. Amennyiben a jeleket hazaviszik, kipróbálható, ellenőrizhető azok közérthetősége.

A feladathoz kapcsolódó ismeretek, fejlesztési követelmények, valamint a háttér- és szemléltetőanyagok:

3. A Hang-Hotel függönyei

Kedvenc zenei és/vagy filmes élmények hangjainak felidézése, meghallgatása.
„A tervezett hotel szobáiban a választott, felidézett zenék, hangok szólnak. A szobák függönyeit a kiszűrődő hangok színezik és formálják át úgy, hogy azok jellemezzék az ott hallható hangokat, zenét.”
Egy kartondoboz szolgál hotelként, s a kivágott ablakokba függönyként kerülnek be a transzparens elemek. A doboz belsejébe világítást, pl. zseblámpát és hang, zene lejátszására alkalmas eszközt teszünk. Így a hotel ablakain kiszűrődő színek, fények, hangok új élményt, üzenetet hoznak létre.
Az elkészült doboz-hotelek titkait egy másik csoport fejtheti meg. Kitalálhatják, hogy az egyes ablakokhoz, függönyökhöz melyik zene, hang tartozik.

Zene élményszerű megjelenítése (fotó: Geisbühl Tünde)

A feladathoz kapcsolódó ismeretek, fejlesztési követelmények, valamint a háttér- és szemléltetőanyagok:

  • Hang és kép együttes alkalmazása, gondolatok megfogalmazása a létrejött üzenetek kapcsán. Zenei, filmes élmények felidézése, s a létrejött személyes tartalmak megjelenítése. A hang és a fény, látvány tudatos alkalmazása támogatja a médiatudatosság fejlesztését.
  • Szemléltetésként pl. a Textilművészeti triennálék anyaga, pl. a zászlók vetíthetők. http://bloghely.hu/rose/2012/07/02/textiltriennale_kepgaleria/
  • Nagyméretű kartondobozokból készíthető az épület. A függönyhöz skicc-pausz, sütőpapír, fedő és lazúros festék, ragasztószalagok használhatók, valamint lehet talált tárgyakból, levelekből, fonalból, növényi szálakból is összeszőni, de használható különböző színű, minőségű textil is.
     

4. Plasztikus hangtérkép készítése

A hang, a zene és az építészet asszociatív kapcsolata, összevetése, párhuzamok megtalálása. Gondolatok zenéről, térről és városról, „az építészet mint megfagyott zene”, a tervrajz és partitúra, a hang mint rezgés – a rezgés formáló képessége.
„Egy különleges álom során az a környék, tér, ahol élünk, vagy amit nagyon kedvelünk, átalakul, annak megfelelően, hogy ott milyen hangok hallhatóak, s azok milyen érzést váltanak ki bennünk. Megváltoznak, átalakulnak a már ott lévő formák, méreteik, s újabbnál-újabb elemek keletkeznek és a színeződnek át.”
Összegyűjtött, talált anyagokból, hulladékból 4-5 fős csoportok elkészítik a fentiek szerint egy kedvenc helyük átváltoztatott terét, tér-képét. A térformákat színezik, festik.
Miután elkészült, megrajzolják az alaprajzát, s a felülnézet segítségével ellenőrzik munkájukat.
Egy kiválasztott izgalmas részlet látványának szabadon választott eszközzel való megjelenítése. Majd egy választott tér-részlet látványának megváltoztatása megvilágítással, és fotózása, képi dokumentálása.

Plasztikus hangtérkép (fotó: Geisbühl Tünde)

A feladathoz kapcsolódó ismeretek, fejlesztési követelmények, valamint a háttér- és szemléltetőanyagok: