Olvasási idő: 
11 perc
Author

A vágyaink valósággá válhatnak!

Rovatunkban hónapról hónapra olyan fiatal sportolókat szólaltatunk meg, akik az évek során kitartó munkával egyre feljebb és feljebb jutottak választott sportágukban. Spori! című rovatunkban azzal a fiatal kenussal beszélgettünk, aki már gyerekkorában eldöntötte, hogy a vízi sportokat neki teremtették. Fiatalsága ellenére többször állt Európa-bajnoksági dobogón, többször elnyerte az első helyezettnek járó aranyérmet, majd egy közlekedési balesetben megsérült mindkét lába, melynek felépülési stációja még napjainkban is tart. A sikert sikerre halmozó tehetséggel, Horányi Dóra kenussal beszélgettünk.

Vízre fel!

Horányi Dóra egy 2014-es testnevelésóra alkalmával lett szerelmes a vízi sportokba, ugyanis egy, még általános iskolai tanóra során Vácon lesétáltak a Duna-partra, ahol alkalma nyílt osztálytársaival kipróbálni a sárkányhajózást. A fiatal sportoló elmondása szerint mindig is kiemelt sportágként tekintettek Vácon a kajak-kenura, sőt akkorra már a családjában is voltak olyanok – édesanyja és az öccse –, akik már kajakoztak, és „egy nagyon jó lehetőség volt számomra, hogy közelebb kerülhessek a vízi sportokhoz. Bár csak egyetlen alkalommal sárkányhajózhattam, mégis úgy éreztem, hogy egy életre megfogott a vízhez való kapcsolódásom” – mesélte Dóra. Hozzátette ugyanakkor, hogy bár kisiskolás korában zeneiskolába járt, miután a vízi élménye valósággá vált, rögtön elhatározta, hogy neki sárkányhajóznia kell, és ezért bármit elkövet, hogy eleget tegyen a vágyainak.

Pár hónapig a váci sárkányhajócsapat tagja lett, ahol többségében felnőttekkel kellett edzenie, azonban túl fiatal volt a csapathoz, s ebből alakult ki, hogy valamilyen másféle sport után nézzen. Egyértelmű volt, hogy egy vízhez kapcsolódó sportágat fog választani. Szerencséjére Dóra sárkányhajós edzője felfedezte benne a kenus tehetséget, így „a sárkányhajózás után végül egy egyéni sportnál kötöttem ki, amit mindmáig imádok” – magyarázta a fiatal kenus.

Persze az iskolában Dóra számos sportot kipróbálhatott. Például testneveléstanára örömmel nevezte be különféle futó- vagy atlétikaversenyekre, „amelyek megalapozták a sporthoz való viszonyulásom, a sportszeretetem és a sportolói szemléletmódom.” Kiemelte továbbá, hogy nagyon imponáló volt számára, ha láthatta a sportolók mindennapjait, ami nagy inspirációt adott neki, hogy belőle is mindenáron fontos sportoló váljon. „Nagy hatással volt rám az öcsém teljesítménye – aki jómaga is kajakozott –, mert szép eredményeket ért el fiatalon. Amióta kenuzom, motivált vagyok, a legelejétől kezdve. Valahol a szívem mélyén már gyerekként is tudtam, hogy a kenuzás lesz az én utam” – mondta Dóra.

„Meglepő számomra, hogy ki volt mindig is a példaképem”

„Most jövök rá, hogy számomra az egyik legfontosabb ember, akire mindig példaképként tudtam tekinteni, nem más, mint Takács Kincső (világ- és Európa-bajnok kenus – a szerk.), akivel most párosozunk. Már korábban is nagyon szerettem őt nézni, mindig elhivatottnak és felkészültnek láttam, rettentően motivált a gondolkodása és a sporthoz való hozzáállása, s most, hogy belegondolok, milyen emlékek fűznek ahhoz az időszakhoz, amikor megismertem a sportmunkásságát – még a telefonom háttérképe is ő volt egy ideig – elképesztő élmény, hogy most egy csapathajón készülünk a válogatóra. Valóssággá vált az, amire vágytam” – mesélte lelkesen.

Tanóra vagy edzés: teljesítményspirál?

Dóra felső tagozatos korában kezdett el komolyabban foglalkozni a sporttal, viszont az általános iskolai tanárai nem fogadták kitörő örömmel, hogy ő sportoló szeretne lenni – a tanulást is mindig fontosnak tartva –, bár a tantárgyakon tanúsított eredményeiben ez a fajta ellenszenv sem szegte Dóra kedvét, hiszen tanulni mindig is szeretett, jó tanuló volt, nem okozott különösebb problémát számára a tanórákra is készülni amellett, hogy komoly fizikai megterhelésnek volt kitéve. „Őszintén szólva nem nézték jó szemmel, hogy lányként kenuzni kezdtem, sőt, amint nekikezdtem a sportkarrierem kiépítésének, megváltozott a prioritás: fontosabbá vált a mindennapi teljesítés a sportágamban, mint a dolgozatok tökéletes kivitelezése” – hangsúlyozta a fiatal kenus, majd hozzátette, hogy az első elhatározástól kezdődően komolyan vette a sportban elérni kívánt célját, míg tanárai kevésbé gondolták egy komoly célnak a sportkarriert, de nem bánja, hogy így alakult, mert nagyon sokat tanult önmagáról az iskolás években.

Az ifjú kenus középiskolai évei során sportosztályba járt Vácon, viszont két év után egyesületet váltott – ekkor vált az Újpesti Torna Egylet (UTE) tagjává –, s az Újpesti Bródy Imre Gimnázium magántanulója lett, ahol „nagyon pozitív három évet tölthettem, s ebben az iskolában elfogadóak voltak a tanáraim, tudták, hogy komolyan gondolom a kenuzást” – mesélte. Kiemelte ugyanakkor, hogy az intézményben eltöltött ideje alatt kezdett el országos és nemzetközi versenyekre járni, sőt itt érte először az a lehetőség, hogy bekerülhetett a felnőtt válogatottba. Hozzátette továbbá, hogy a 2021-es tokiói olimpiára való kijutása során tanárai ahelyett, hogy az iskolai teendőiket erőltették volna rá, hagyták Dórát kibontakozni, s a legjobb eredményeket elérni, ezért hálásan gondol vissza azokra a tanáraira, akik valóban segítették őt.

Dóra jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) edző szakának alapszakos hallgatója, mert „a jövőben nem tudnám magamat másutt elképzelni, csakis a sport területén, ezért nem volt nehéz dönteni, hogy milyen szakon szeretnék felsőfokú képesítést szerezni” – emelte ki. Elmondása szerint nagyon szereti az egyetemet, és a tervei szerint jó sokáig akarja élvezni az egyetemi polgárság örömét és bánatát.

Kutyával a szabadban, főzni pihenésképp

Dóra egy évvel ezelőtt fogadott örökbe egy kiskutyát egy budapesti menhelyről, amiről nagyon sokat gondoskodik a sport mellett. „Nagyon fontos szerepet tölt be az életemben a kutyusom – nem mellesleg nagyon nagy állatbarátnak tartom magamat –, szóval a vele való együttlét kimondottan sok energiát szabadít fel bennem, ha lehet, még egy-egy edzésre is magammal viszem, és szabadidőtől függően főzni is szoktam, mert imádok a konyhában tevékenykedni.” Dóra a főzésre hobbiként tekint, melynek kapcsán megismerte párját, így a konyhai relaxáció egyfajta közös programként létezik kettejük számára. „És tegyük hozzá, hogy az evés kimondottan fontos szerepet tölt be – sportolóként pláne – az ember életében, így nincs annál jobb, mint ha ezt valakivel meg tudom osztani!” – magyarázta örömködve a fiatal kenus.

„…ki földre rogyván fölkél és újra lépked”

Dóra 2022-ben egy baleset következtében megsérült, s mindkét lába eltörött. A lábadozás okán a teljes 2022-es sportév kimaradt számára, és átírta a teljes szcenáriót egy másfajta életmódra. Mégis ugyanebben az évben több időt tudott tölteni a barátaival, és olyan programokon tudott részt venni, amiken sportolóként – a szezon során – egyáltalán nincs esélye. „Azt kell mondanom, hogy nagyon feltöltött az az év, annak ellenére is, hogy mennyire nehéz volt fizikálisan létezni a sérülésem miatt. Más szemszögből tekinthettem a sportra, nem mint sportoló, hanem mint néző voltam jelen, s bár furcsa volt, mégis adott egy újszerű motivációt, amihez minden szomorúbb és nehezebb időszakban vissza tudok nyúlni” – mesélte Dóra, és hozzátette, hogy a felépülési idő egészen hosszúra nyúlt, hiszen 3 hónapot kellett kórházban tölteni, valamint majd’ ugyanennyit az otthoni rehabilitációval. „Mivel egyedül éltem ebben az időszakban, nehéz volt a mindennapokban úgy létezni, hogy megoldjam a problémáimat – például egy bevásárlást –, de szerencsémre segítettek rajtam a barátaim, a csapattársaim és az edzőm.” Hangsúlyozta, hogy nagyszerű érzés volt az év végén teljes értékű sportolóként visszatérni a csapatba, ahol nagy örömmel fogadták őt.

Visszagondolva szerinte nagyon tanulságos volt, hogy az emberek rögtön segítőkészek voltak, ami szerencsére felülírta azt az előítéletet a világunkban, hogy az emberek nem segítenek. Igazán készséges volt mindenki, és egyszer sem éreztették vele, hogy bárkinek a terhére lenne. Kiemelte, hogy nagyon hálás a kórházi dolgozóknak, mert nélkülük igencsak unalmas lett volna a kórházban töltött idő, nem hagyták egy pillanatra sem unatkozni, és ez Dóra számára mindmáig jó emlék.

Mester és tanítványa

Dóra szerint edzőjével, bár jelentősebb a korkülönbség, mégis olyan nexust képesek ápolni, ami – szerinte – kimondottan fontos a megfelelő teljesítésben. Korábbi edzőjétől, Bánszki Imrétől „kiváló alapokat kaptam a sportághoz”. De jelenlegi edzője, Martinkó Gábor is nagy hatással van Dórára: „szerencsésnek érzem magam, mert esetünkben kiváló a sportoló és az edző közötti viszony, mindenben tudunk egymásra számítani, ami óriási motivációval tud szolgálni az edzéseken és a versenyeken egyaránt” – hangsúlyozta. Hozzátette, hogy a nehéz helyzetekben egyfajta pszichológusa az embernek az edzője. Ugyanígy volt sérülése idején, hiszen a legnagyobb erőt edzője tudta adni, mert olyan empátiát tanúsított a baleset után, amire azóta is jó szívvel gondol vissza. „Ő látja át legjobban a helyzetemet, elvégre időm javarészét vele töltöm.”

Olimpia

Dóra legnagyobb célja az olimpiai részvétel. A 2021-es olimpián tartalékversenyzőként volt jelen, viszont a 2024-es párizsi olimpián szeretne teljes értékű sportolóként részt venni. Elmondása szerint bár nem esik kétségbe, ha idén mégsem sikerül bekerülnie a keretbe, de a következő olimpián már mindenféleképpen részt szeretne venni.

A hazai versenyek tekintetében a páros versenyek élveznek most prioritást – Takács Kincsővel párban –, mert a válogatóversenyek elnyerésével kvalifikálhatják magukat az olimpiai csapatban. Továbbá Dóra szeretné felülmúlni a tavalyi önmagát, s szeretne a hazai versenyeken egyedül is nagyot teljesíteni.