A továbbtanulás nehézségei

A 2024 szeptemberében induló felsőoktatási képzésekre összesen 120.990 diák jelentkezett a felvi.hu szerint. A kutatásom alapját képző adatbázis több évre visszamenőleg tartalmaz adatokat, így megnéztem korábbi évek jelentkezési adatait is. Például a 2019 szeptemberében induló képzésekre összesen 112.034 tanuló jelentkezett a felvi.hu adatai alapján [1]. Ebből 19.910 valamilyen műszaki területre (18.465 állami finanszírozású, 2.729 mesterképzés), 13.285 informatikára (12.168 állami finanszírozású, 765 mesterképzés), 4.997 természettudományi területre (4.783 állami finanszírozású, 1.253 mesterképzés). Mivel a győri Széchenyi István Egyetemmel együttműködve végeztem a kutatótanári tevékenységemet, a műszaki pályákra fókuszálva, ezért az alábbiakban a Széchenyi István Egyetem (továbbiakban SZE) adatait szeretném bemutatni.

Az egyetemre összesen 9.376 végzős diák jelentkezett. Ezzel a Széchenyi István Egyetem a 7. helyen áll az országban az összes jelentkezések számát figyelembe véve (1. táblázat).

Az Egyetem (SZE) különböző műszaki karaira az összes jelentkezések száma a következő módon alakul (2. táblázat).

Mint a fenti adatokból látható, a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők száma igen magas. A Széchenyi István Egyetem vonatkozásában különösen népszerűek a különböző műszaki karok. Természetesen a jelentkezések száma nem egyezik meg a felvettek számával.

Problémafelvetés

Egy 2010-ben kezdett, műszaki alapképzésekkel kapcsolatban végzett felmérés alapján kiderül, hogy tízből négy hallgató diploma nélkül távozik az egyetemről [2]. Az okok sokfélék lehetnek.

Kutatásomban a tanulmányi okokra visszavezethető lemorzsolódással szeretnék foglalkozni. Mit is jelent maga a kifejezés: lemorzsolódás? Egy igen jó megfogalmazást a következőkben olvashatunk. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája és a Felsőoktatási Tanácsadás Egyesületnek a Dunaújvárosi Egyetem vezetőségével készített anyaga szerint a lemorzsolódás az, „amikor egy képzésre beiratkozott hallgató jogviszonya a képzési követelmények teljesítése nélkül szűnik meg” [3].

Mind a felsőoktatási intézmények, mind a hallgatók számára fontos lenne a lemorzsolódást jelző számadatok csökkentése. Fontos, hogy a felvett hallgatók ne csak néhány szemesztert végezzenek el, hanem minél többen diplomás szakemberként távozzanak a felsőoktatásból. Észszerű lenne, hogy kapjanak valamilyen segítséget a potenciálisan lemorzsolódásveszélyes hallgatók – akár még az első sikertelenségek bekövetkezése előtt. Így kisebb annak a lehetősége, hogy ezen hallgatók kilépjenek a felsőoktatási rendszerből.

Annak érdekében, hogy a lemorzsolódás csökkenjen, először meg kell vizsgálni az azt kiváltó okokat. Célszerű megválaszolni az alábbiakban felvetett kérdéseket:

1. Van-e valamiféle kapcsolat a középiskolában megszerzett ismeret és a felsőoktatási tanulmányok be nem fejezése között?

2. Létezik-e bármiféle korreláció a középiskolában megszerzett ismeretek mennyisége és minősége, valamint a lemorzsolódás között?

Célkitűzés

Elsődleges célul tűztem ki, hogy az előzőekben felvázolt kérdéseket megválaszoljam a Széchenyi István Egyetem vonatkozásában.

A fenti kérdések megválaszolása hasznos információkkal szolgálhat a középiskolák számára. Ha egy középiskolában tudják, hogy milyen tényezők befolyásolhatják jelentős mértékben az egyetemi, főiskolai hallgatók lemorzsolódását, akkor ennek tükrében tudnak szükség esetén módosítani az iskolai módszereken (csoportbontások, tagozatok, emelt szintű képzések, szakkörök).

Másodlagos célként megfogalmazódott, hogy megfelelő adatok alapján egyfajta jelzőszámot hozzak létre. Ezen meghatározott érték jelzi a potenciálisan lemorzsolódásveszélyes hallgatókat, ezáltal az egyetem még időben tud segíteni. Ez az igény konkrétan az SZE részéről merült fel. Amennyiben rendelkeznek egy jól működő jelzőszámmal, amely már kellő időben képes jelezni a lemorzsolódás veszélyét, akkor az általuk kidolgozott segítő, szakmai, mentori rendszer által csökkenthető lenne a lemorzsolódás mértéke.

A kutatás tehát mind a középiskoláknak, mind az Egyetemnek hasznos eredményeket szolgáltat, hiszen a középiskolák még a felsőoktatásba való bekerülés előtt, az Egyetem pedig a bekerülés után tudja csökkenteni a lemorzsolódást.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a lemorzsolódások nagy része az első két tanévben történik. Az első két félévben az összes lemorzsolódás nagyjából kétharmad része, a második tanévben körülbelül 20 százaléka (a SZE adatai alapján). A lemorzsolódás a későbbiekben már kevésbé jelentős. A kutatómunkám során a Széchenyi István Egyetem első két tanévében bekövetkező lemorzsolódást szeretném részletesebben megvizsgálni, elemezni. Egyrészt a fentiek szerint ekkor a legnagyobb a lemorzsolódás lehetősége, másrészt ekkor érződik még igazán a középiskola, a középiskolában tanultak hatása a lemorzsolódások tekintetében. A későbbi lemorzsolódások nagy valószínűséggel már más okokra vezethetők vissza, amelyekkel kutatásomban nem kívánok foglalkozni.

Ezekből adódóan célszerű megvizsgálni a középiskolai tanulmányok során megszerzett ismeretek és az első két felsőoktatási évben bekövetkező lemorzsolódások kapcsolatát. Kutatásomban ezt a korrelációt kívánom felállítani, meghatározni.

Megvalósítás

A Széchenyi István Egyetem rendelkezik olyan adatbázisokkal, amely az oda felvett hallgatók alapvető személyi adatain kívül tartalmazzák többek között annak a középiskolának a nevét, telephelyét is, ahol a diák érettségizett. A kutatás során természetesen végig szem előtt tartottam az anonimitást, így a hallgatók neve és személyi adatai semmiféle módon nem kerültek a kutatással összefüggésbe, nem kerültek nyilvánosságra. A kutatás szempontjából tehát a személyes adatok nem relevánsak, nincs rájuk szükség.

Az egyetem rendelkezik olyan adatokkal is, amelyek a hallgatók egyetemi státuszát, rendszerből való kikerülésének információit tartalmazzák. Megállapítható többek között, hogy melyik hallgató mikor került ki az egyetemről vagy mikor passziválta státuszát.

Természetesen nem a hallgató konkrét identitása érdekes a megvizsgált probléma szempontjából, hanem a középiskolában tanult releváns tantárgy óraszáma, hiszen a kutatásom fő célja éppen az, hogy megállapítsak valamiféle korrelációt a felvételkori ismeretek, illetve a lemorzsolódás között. A cél nem az, hogy konkrét iskola és az egyetemi, főiskolai kimaradás kapcsolatát megvizsgáljam, hanem az, hogy kapcsolatot találjak például az iskolatípus (természettudományos tagozattal rendelkező iskola, csoportbontások biztosítása), az óraszámok és a lemorzsolódás között. A kutatás eredményeinek közlése esetén a középiskolák neve nem kerül nyilvánosságra.

A kutatásban azok a középiskolák szerepeltek, ahonnan legalább 40 diákot felvettek az egyetemre az egyetemi adatbázis alapján. Összesen 110 ilyen magyarországi középiskola létezik. Ezek mindegyikébe levelet írtam és tájékoztatást kértem az iskolában folyó matematika, fizika, informatika, szakmai műszaki tárgyak oktatásának tekintetében. A 110 középiskolából 62 iskola jelzett vissza, és küldött használható információkat. Kíváncsi voltam arra, hogy ezen tárgyak közül melyeket oktatják emelt óraszámban/csoportbontásban, illetve, hogy mely fenti tárgyakból van lehetősége a diákoknak fakultációt választani az utolsó tanévekben.

Ezen információk birtokában minden középiskolához meghatároztam egy „természettudományos indexet” (a továbbiakban TI-pontszám), amely képes jelezni a potenciális lemorzsolódást a középiskolai tanulmányok alapján.

A TI meghatározása a következők szerint történt.

1. Emelt óraszám/csoportbontás: 1 pontot kapott.

2. Fakultáció esetén 2 pont járt. A fakultációk esetén azért adtam 2 pontot, mert 11., illetve 12. évfolyamban már komolyabb matematikai, fizikai ismereteket lehet a diákoknak megtanítani, így ezt hangsúlyosabban vettem figyelembe.

3. Az így kapott értékeket összeadtam, így alakult ki a TI-pontszám.

4. Amennyiben az iskola a középiskolák rangsorában a top 100 között szerepelt [5], akkor az előzőek alapján kapott pontszámot súlyoztam, megszoroztam 1,2-vel. Ezen súlyfaktor kismértékű változtatása nem befolyásolta jelentős mértékben a végeredményként kapott korrelációt.

Az alábbi táblázat ezen értékek alakulását mutatja néhány középiskola esetében, természetesen a konkrét iskolanevek nélkül (3. táblázat).

Az egyetemi adatbázis alapján meghatároztam, hogy a választ küldött középiskolák esetében mekkora a tanulmányi okokra visszavezethető lemorzsolódási, illetve diplomaszerzési arány. Ezen arány, valamint a TI közötti kapcsolat szorosságának megállapítása érdekében meghatároztam ezeknek a mennyiségeknek a korrelációját. A korreláció a lemorzsolódás és a TI-pontszám között -0,7271 lett, a diplomaszerzés és a TI között pedig 0,7351. Az alábbi ábrák (1. ábra, 2. ábra) a megvizsgált középiskolák esetén mutatják a lemorzsolódás/diplomaszerzési arány és a TI kapcsolatát.

Vizsgáljuk meg, hogy mit jelentenek ezek az értékek! A korreláció két tetszőleges változó lineáris kapcsolatának erősségét jellemzi. A korreláció maximális értéke + 1, ami azt jelenti, hogy a vizsgált mennyiségek között egyenes arányosság van. Minimális értéke – 1, ami a változók tökéletes összhangját jelenti, de az arányosság fordított. Nem vártam 1 körüli értéket, mivel a kapcsolat nem lineáris, de az ábrák alapján látszik az erős összefüggés.

Joy Paul Guilford alapján a következőket mondhatjuk a korrelációs tényezőről, amennyiben a kapcsolat legalább jelentős [6]:

0,4 − 0,6 [(−0,6) − (−0,4)]:
jelentős kapcsolat, közepes korreláció

0,6 − 0,8 [(−0,8) − (−0,6)]:
markáns kapcsolat, magas korreláció

0,8 − 1 [(−1) − (−0,8)]:
erősen függő kapcsolat, nagyon magas korreláció

A fenti adatok, értékek alapján elmondható, hogy a lemorzsolódási, diplomaszerzési arány és a középiskolában folyó matematika, fizika, informatika, műszaki szakmai tárgyak oktatása között markáns kapcsolat van. A magas TI-pontszám alacsonyabb lemorzsolódást, valamint magasabb diplomaszerzési arányt eredményez, az alacsony TI-érték viszont magas lemorzsolódást, alacsony diplomaszerzést jelez előre. Meghatároztam az adatok alapján a TI és a diplomaszerzési/lemorzsolódási arányok viszonyát. A TI maximális értéke 9,6, így megnéztem a diplomaszerzési/lemorzsolódási arányok átlagát a 4,8-nál nagyobb, illetve 4,8-nál kisebb TI-vel rendelkező iskolák esetén (4. táblázat).

A fentiek alapján elmondható, hogy a TI alkalmas annak jelzésére, hogy fokozott figyelemmel kell kísérni, adott esetben valamilyen, az Egyetem által kidolgozott eljárással segíteni kell azon hallgatókat, ahol alacsony a természettudományos index, mert ebben az esetben nagyobb a valószínűsége a lemorzsolódásnak.

Összegzés

Munkámmal az volt a célom, hogy igazoljam a középiskolákban folyó matematika, fizika, informatika, műszaki tárgyak oktatásának fontosságát a műszaki irányú felsőoktatás szempontjából. Természetesen a diplomaszerzés, lemorzsolódás szempontjából kulcsfontosságú szerepe van a felsőoktatásnak, feltételeztem azonban azt is, hogy fontos lehet az is, milyen középiskolai alapokkal érkezik a hallgató ez egyetemre. A fentiek alapján elmondható, hogy feltételezésem igazolást nyert, hiszen jelentős kapcsolat mutatható ki a diplomaszerzési, lemorzsolódási arány, valamint a középiskolai természettudományos jellegű tárgyak oktatása között. A megalkotott „természettudományos index” alkalmas annak jelzésére, hogy fokozott figyelmet kell fordítani arra a hallgatóra, ahol ez a szám alacsonyabb.

Érdekes lenne megvizsgálni azt is, hogy a fentebb említett tárgyak középiskolai oktatásának van-e valamiféle hatása a nem műszaki jellegű egyetemi szakoknál. Hatása lehet-e a természettudományos gondolkodás stabil alapjainak nem természettudományos jellegű szakok esetén? Terveim között szerepel ennek a kérdésnek a megválaszolása.