Az iskolákban már a második félévben jártak, mikor az OFI kiadásában megjelent az első, magazinná formált Új Köznevelés. Azóta kicsengettek, majd be is, s mi ebben az évben utoljára küldjük el olvasóinknak az újságot. A lapot, amely a tanárokról és a tanároknak szól, tájékoztat, ötleteket ad, elgondolkodtat, szórakoztat és kikapcsol. A lapért dolgozó csapatnak – Kinga, Gergely, Ágnes, Zsuzsanna, Anita, Tamás, Dani és Brigi – minden hónap egy-egy újabb megmérettetés, kaland és kihívás, tanulás és eredmény.
Amikor belevágtunk, a megilletődöttség és a tettvágy volt bennünk a legnagyobb. Munkánkhoz száznegyvenöt évnyi hagyomány és az előző szerkesztők elhivatottsága adott példát. Első számunk címlapjára egy olimpikont kértünk fel, a tehetség, a szorgalom és a kitartás bemutatása volt a legfőbb mondandónk, ahogy akkor is, amikor Polgár Judit, Lackfi János, a Csík Zenekar, Lovász László vagy Pálinkás József nyilatkozott újságírónknak, vagy amikor iskolákat kerestünk fel, pedagógusokat és szülőket, fiatal tehetségeket faggattunk.
Megalapozott kommunikációs „mindentudást” Aczél Petrától, megfontoltságot és józanságot Gloviczki Zoltántól kaptunk. Az iskolai életről és a pedagóguslélek rezdüléseiről Ötvös Zoltántól, az Új Köznevelést érintő aktuális információkról Indri Gyulától értesültünk. Horváth Vandától, az MTVA gyermek- és ifjúsági műsorok főszerkesztőjétől a hagyományok tiszteletéről, az értékmegőrzés és -teremtés fontosságáról tanultunk, amely testet ölt az M2 gyermekcsatornában, s abban az első díjban is, amelyet nemrég vehetett át a csatorna a világ egyik legnagyobb műhold-üzemeltető vállalatától. Gratulálunk!
Munkánkat számos olyan újságíró támogatta, akiknek keze nyomán olvasmányos publicisztikák és interjúk gazdagították lapunkat, és akiknek az iskolai történésekről, a tanárokról, a gyermekeinkről és a jövőjükről való írás és gondolkodás hivatásuk fontos része. Balázs Géza, Csókás Adrienn, Csűrös Csilla, Gerner András, Gősi Lilla, Kuslits Szonja, Marton Árpád, Mizsei Bernadett, Rimányi Zita, Sallai Éva, Stöckert-Kozák Annamária, Tóth András, és sok más közreműködő járult hozzá ahhoz, hogy lapunk az Önök kezébe visszakéredzkedjen!
Számunkra ünnep a tizedik szám. Ünnep, mert a 2013. évi vállalásunkat teljesítettük, mert új reményekkel és új ötletekkel vághatunk neki a következő évnek. Ünnep, mert munkánkat elismerik és megbecsülik intézetünkben – ünnep, mert Önök olvasnak bennünket.
Miközben mi hónapról hónapra izgatottan dolgozunk azért, hogy az Önök kezébe olyan lapot juttassunk el, amelyet szívesen olvasnak, eközben Önök napról napra nevelik és tanítják gyermekeinket. Szerkesztőségünkben bölcsődés és óvodás, alsó tagozatos és felsős gyermekek szülei is dolgoznak. Egyikünk gyermeke épphogy beszokott az óvodába, másikunké már a középiskolai felvételi miatt aggodalmaskodik. A közösségi létet, a szülői segítség nélküli cipő- és kesztyűhúzást, az olvasást és írást, a számolást, az énekkaros fellépést és a felvételi eredményeket Önöknek is köszönhetjük.
Önök tehát nemcsak lapunk elképzelt és megszólított szereplői, hanem mindennapjaink részesei, Erzsi néni, Melitta néni, Judit néni, Kriszta néni – akiknek egyetlen zöld pontja vagy hiányjele miatt oda az egész nap, de ha netán a piros pont mellé még azt is odaírják, hogy „Szép”, akkor garantáltan az egekig repül a jókedv.
Azt kérem, hadd ünnepeljünk Önökkel együtt gyermekeink bölcsődei, óvodai vagy osztálykarácsonyán, amely lehetőséget teremt arra, hogy megéljük: együtt lenni jó!
