A testmozgás a legjobb gyógyír a szorongásra
Interjú Hamar Pál egyetemi tanárral
A mindennapos testnevelés, a testi és lelki egészség harmóniája és a testkép lehetséges problémái sokak számára olykor ördögtől valónak tűnhetnek, azonban korántsem szabad így megítélni e fontos tantárgyat az intézményi keretek között. Van új a NAT alatt című rovatunkban ezúttal a testnevelés tantárgy fontosságáról, lényegiségéről és elengedhetetlen mivoltáról volt alkalmunk kérdezni Prof. Dr. Hamar Pált, a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének elnökét, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem egyetemi tanárát, a Nemzeti alaptanterv (Nat) Testnevelés és egészségfejlesztés tanulási terület kidolgozóját, a Testnevelés című monografikus tankönyv íróját.
Milyen célja volt a mindennapos testnevelés tantárgy bevezetésének? Miért fontos a naponta végzett testmozgás?
A mindennapos testnevelést a 2012/2013-as tanévben vezették be felmenő rendszerben, amelynek komoly előzményei voltak, ugyanis már az 1990-es években téma volt a naponta végzett testnevelés bevezetése iskolai keretek között. A motivációnk a fiatalok drámaian rossz egészségi és edzettségi állapotának, illetve fizikai inaktivitásának a jeleiből fakadt, hiszen a tanulók nagyon rossz eredményeket produkáltak évről évre a felméréseken. Ezért már az elődeim, s később jómagam is azon munkálkodtunk – és munkálkodunk –, hogy a rossz arányszámok pozitív irányba változzanak.
A mindennapos testnevelés bevezetése mellett nem csupán a fiatalok fizikumának gyenge állapota állt érvként, hanem a fokozatosan romló affektív, vagyis érzelmi-akarati jellemzőik is. Sajnálatos, de a fiatalok körében egyre több a pszichoszomatikus eredetű probléma, ami a sok stresszből és szorongásból adódik. Mindezeknek a megoldására a mindennapos testnevelés nagyon jó gyógyír lehet, sőt az értelmi fejlődésre is pozitív hatással van.
Milyen tapasztalatokról tud beszámolni az elmúlt tíz évben végzett elméleti és gyakorlati módosításokkal kapcsolatban a testnevelés tantárgy esetében?
A mindennapos testnevelés bevezetésekor jól érzékelhető volt a változtatás jótékony hatása, annak ellenére is, hogy tíz évvel ezelőtt sokkal komolyabb infrastrukturális nehézségek között kellett dolgozniuk a testnevelőknek, mint napjainkban. A 2020-as évben jelentkező koronavírus-járvány viszont mindezt a jól felépített, jól működő rendszert szétzilálta, ami komoly visszalépést jelentett a testmozgás, a fizikai aktivitás terén is.
Mennyiben változtatott a 2020-as Nemzeti alaptanterv és a hozzá illeszkedő kerettantervek megjelenése a testnevelésórák tekintetében?
Egyrészt érdemes kiemelni a Testnevelés és egészségfejlesztés tanulási területnek a megnevezését, ami látszólag formai dolog, de mégiscsak tartalmi kérdés. Ennek a jelentősége abban áll, hogy a testnevelésnek egy kiterjesztett értelmezése nyert teret. A testnevelőtanároknak – most már deklaráltan, a Nat-ban is feltüntetve – olyan feladatai is előtérbe kerültek, amelyek által már nem csupán a klasszikus testneveléssel összefüggő teendőket fogják össze, hanem az egészségfejlesztéssel kapcsolatos célokat, feladatokat és követelményeket is. Ilyen például a higiénés nevelés vagy a káros szenvedélyek elkerülésének lehetőségei. Persze mindez nem azt jelenti, hogy az évi 180 órás testnevelés tantárgy óraszáma csökkenne, csupán egy erőteljes szemléletváltásról van szó.
Másrészt fontos változás történt a sportági mozgásformákban is. A testnevelés tradicionális témaköreinek tartott sportágak kiegészültek az újonnan jövő mozgásformákkal. Példaként hozható, hogy az elmúlt időszakban felértékelődött a küzdősportok jelentősége, a dzsúdóé, a grundbirkózásé vagy a karatéé.
Harmadrészt érdemes arról is beszélni, hogy a heti öt testnevelésóra lehetővé teszi az újszerűséget, az innovációt, vagyis a fiatalok által egyre inkább kedvelt extrém sportok vagy a különféle outdoor-mozgásformák gyakorlását. Nagy vívmány a mindennapos testnevelés, de nagy felelősség is egyben, ugyanis évi 180 tanórát valós tartalommal megtölteni komoly feladat.
Milyen szakmódszertani képzéssel találkozhatnak a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemre jelentkező leendő testnevelő tanárok?
A köznevelésnek és a felsőoktatásnak markáns része az informatika, mivel az új generáció beleszületik a digitalizációs ismeretekbe. Vannak olyan tevékenységek, amelyek tantárgyköziséget – vagyis transzverzális tantárgyi ismereteket – hoznak létre, amelyek a különböző tantárgyak közötti összefüggést teremtik meg. Ilyen téren a hallgatóknak már vannak olyan ismereteik, amiket ők hoznak magukkal az életből, mint például azok az eszközök, amelyek élettani paramétereket mérnek. Ez pedig óriási segítség lehet a sportolás során.
Nőtt az egyetemre jelentkezők száma a mindennapos testnevelés bevezetése óta?
Általában csökkent a pedagógusképzésre jelentkezők száma, viszont ebben az évben kiemelkedő elmozdulást figyelhettünk meg, ugyanis körülbelül 30 ezerrel többen jelentkeztek valamelyik magyar felsőoktatási intézménybe. A testnevelőtanár-képzés leképezi azt, amilyen viszonyokat a mindenkori tanárképzésben láthatunk. Sokkal több testnevelőtanárra lenne szükség ahhoz, hogy az új Nat-ban leírtak ténylegesen is megvalósulhassanak. Emellett azt se feledjük, hogy megemelkedett a testnevelés tantárgy óraszáma. Az elmúlt 10 évben a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem tanárképzésére jelentkezők száma csökkenő tendenciát mutatott, ám reményeink szerint a következő tanévre többen jelentkeznek majd.
Mivel változott a testnevelés tantárgy strukturális felépítése, miként módosulnak a 2023/2024. tanévtől az érettségi vizsgák?
A testnevelésben is komoly problémát okozott, hogy a köznevelést és a szakképzést szétválasztották. A szakképzésben ugyanis már nincsen mindennapos testnevelés, márpedig én váltig állítom, hogy a gyerek attól függetlenül, hogy milyen iskolatípusba jár, még gyerek marad. A testnevelés-érettségit ugyanolyan vívmánynak – és helyes dolognak – tartom, mint a mindennapos testnevelést. Kimondva és kimondatlanul tudjuk jól, hogy egy tantárgy presztízsét az is befolyásolja, hogy az adott tantárgyból lehet-e érettségi vizsgát tenni.
Maga a testnevelés érettségi rendszerét jól kidolgozottnak látom, hiszen vannak elméleti és gyakorlati vizsgarészei is. Évekre visszamenően azt lehet megállapítani és a tapasztalatokból leszűrni, hogy ebből a tárgyból is bevált a kétszintű érettségi rendszere. Ezért sem gondolom, hogy a jövőben lényegi változásokat kellene hozni a testnevelés mint érettségi vizsgatárgy esetében.
Számíthatunk a közeljövőben újabb specifikus módszertani változtatásokra, esetleg valamilyen innovációra a testnevelés tantárggyal kapcsolatban?
Érdemes tisztázni, hogy a testneveléssel szemben milyen aktuális társadalmi elvárások fogalmazódnak meg. Egyfelől, amit fontosnak tartok, hogy a testnevelés élethosszig tartó fizikai aktivitást alakítson ki. Tehát olyan környezetet, s ezzel együtt olyan élményeket kell generálnia, ami az iskola falai közül kilépve is a testedzésre inspirálja a diákot. Ez nem feltétlenül magas szintű sportolást jelent, hanem éreznie kell a tanulónak, hogy a sportolás, a testedzés a mindennapi életének szerves része.
Másfelől a testnevelés esetében is szilárd tartalmi alapokat kell lefektetni ahhoz, hogy azokra a megfelelő módszereket, az odaillő innovatív eljárásokat ráépíthessük. Ahogyan minden tantárgy esetében – például magyar irodalom sincs József Attila nélkül –, a testnevelés tantárgy kapcsán is elmondhatjuk, hogy vannak tartalmi sajátosságai, mint például a labdajátékok és azok szabályai, valamint ezek elméleti és gyakorlati megismerése. Természetesen az ezekhez kapcsolódó teljesítmények és azok értékelései sem megkerülendők.
Egy harmadik szegmense ennek a kérdésnek a honvédelmi nevelés és a testnevelés közös pontjainak a felismerése, amelyeken keresztül rendet és fegyelmet tanulhatnak a diákok. De alapvetően a NAT tartalmaz ilyen témaköröket, például a sportlövészetre vonatkozó megtanulandó és megtanulható ismereteket.
És végül fontos kiemelnem, tévútra visz az a gondolkodásmód, ha valamire ex cathedra kijelentik, hogy azt nem szeretik a gyerekek, mert elavult. Az, hogy egy adott tananyagot szeret-e a gyermek, kizárólag azon múlik, hogy a pedagógusnak milyen a személyisége és milyen módszereket használ. Ha jól működik, amit tesz a pedagógus, akkor a testnevelés is szerethető, ha nem működik jól, akkor a legkedveltebb mozgásformák is nem kedveltté válhatnak.