A természettudományok megértése az élet mozgatórugója
Interjú Csajági Sándor tananyagfejlesztővel
Előző lapszámunkban is egy természettudományos tárggyal, a biológiával foglalkoztunk. E havi kiadványunkban most a fizika – szintén mint klasszikus tudomány – tantárgy megújításával és átkonstruálásával foglalkozunk. A fizika elméleti hátterének változásairól, a tankönyvi struktúra átszervezéséről Csajági Sándor tananyagfejlesztővel beszélgettünk.
Mennyiben változott meg a módosított Nemzeti alaptanterv és a kerettanterv megújításával a fizika oktatása?
2020-ban megjelent a Nemzeti alaptanterv (NAT) és a hozzá tartozó tartalmi szabályzó kerettantervek. Ezek a tartalmi szabályzók a 2030-as években megjelenő, jelenleg még ismeretlen munkahelyi igényekre, illetve a digitális környezet rohamos változására adnak egyfajta választ. A tartalmi szabályzók változása miatt szükségessé vált a taneszközök tartalmi megújítása is, azonban ezzel párhuzamosan zajlik egy másfajta változás is. Az iskolákban, a tanulók között a különbségek jelentős növekedését tapasztaljuk, amire szintén választ kell adnunk. Nagy számban jelennek meg atipikus fejlődési zavarral rendelkező tanulók is a korábbi évekhez képest. Tehát olyan ideális iskolai környezetet kell teremteni számukra is, hogy felnőttként megtalálják helyüket, és megfelelő teljesítményt tudjanak nyújtani.
Mit gondol, mi a legfontosabb a fizikatanítás szempontjából ma, a 21. században?
A természettudományos gondolkodás a fizika, biológia, kémia és földrajz tantárgyakra épül, ám a természet megismerésének legszélesebb alapját mégis a fizika alkotja. A fizika tantárgyon keresztül a tanuló a 21. századi kompetenciákat is sikerrel el tudja sajátítani. Gondolok itt például a kritikus gondolkodás elsajátítására vagy a tudományosság-áltudományosság közötti különbség felismerésére. Ide tartozik még a kreativitás, mely szerint önállóan felismert összefüggésekből rájöjjön egy újabb fajta összefüggésre, vagy pedig csoportmunkában közösen jöjjenek rá a diákok az összefüggésekre. Nagyon fontos a kommunikációs készség, illetve a kooperáció, az együttműködés, ami a csoportmunkán és projekteken keresztül valósulhat meg az iskolában.
Mennyiben változtak meg a fizikatankönyvek struktúrái? Történtek szisztematikus változtatások?
Elsősorban kiemelném, hogy nem csak tartalmi változás történt a fizikatanítás területén. Eddig középiskolákban a 9–10–11. évfolyamon tanítottuk a fizikát, ám a 2020-as NAT a 9–10. évfolyamokra szűkítette ezt le, így a három évfolyam alatt rendelkezésre álló hat tanítási óra a két évfolyamon öt órára csökkent. Ez ennek megfelelő tananyagtartalmi csökkenést is maga után vont, amit a kerettantervek tartalmaznak, így mi is ezek alapján csökkentenünk le a tartalmakat a tankönyvekben.
A korábbi éveknek megfelelően mind az A-, mind a B-sorozatú tankönyveink megújultak, átdolgoztuk őket. Az A-sorozatú tankönyvek tulajdonképpen egy-egy érdekes gondolattervezet vagy bizonyos kísérlet köré épülnek. Ezzel szemben a B-sorozatú tankönyvek a klasszikus tankönyvi struktúrát követik, amelyet a korábbi években a fizikatanárok már megszokhattak. A kettő között a szaktanárok a saját tanítási módszereikhez és az osztály igényeihez illeszkedő tankönyv mellett dönthetnek.
A 7–8. évfolyam tananyaga egyetlen kötetben jelenik meg, így a két év tananyagát egy tankönyvben összesítettük. A 7–8. osztályos A- és B-sorozatú tankönyveink mellé pedig munkafüzetek is készültek, amelyek a konkrét tankönyvi leckékhez kapcsolódnak, ugyanakkor nem várják el sem a tanulótól, sem a szaktanártól, hogy minden egyes feladatot megoldjon belőle, így a szaktanár a saját ízlése szerint válogathat.
A gimnáziumi tananyag a 9–10. évfolyamon két kötetben jelent meg. A helyi tantervnek megfelelően a tanár dönthet úgy is, hogy a 9. évfolyamon megrendeli akár mind a két tankönyvet, viszont más sorrendben – természetesen logikusan felépítve – folytatja a szaktanár a tananyag feldolgozását. Ilyenformán többféle felépítési tananyagstruktúra lehetséges a fizika tantárgy tanításán belül. Noha van egy megszokott, hagyományos szisztéma, sorrend, azonban a lehetőség fennáll, hogy ettől eltérjen a tárgyat tanító szaktanár.
Melyek azok a tanítási és tanulási módszertanok, amelyeket a fizika tantárgy oktatása és tanulása során a tankönyvek nyújtani tudnak?
Jelentőségteljes módszertani szempont egy tanítási órán, hogy élményközpontú legyen a tananyag, ami felkelti a diákok érdeklődését az adott természettudományos tárgy irányában, ez a fizika szaktárgy ismereteivel is hasonlóképp van. Tehát a tanuló által megismert jelenségeket, tapasztalatokat és a törvények megfogalmazását fel kell építeni, ezáltal lehet közelebb vinni a tanulókhoz az elvont és nehéz összefüggéseket, hiszen azt azért elismerhetjük, hogy a fizika nem tartozik a könnyű tantárgyak sorába.
Az élményközpontú tananyagfeldolgozás kulcsa az lehet, hogy a tanulóknak a tanulás öröm kell, hogy legyen, ne pusztán kötelesség. Miután ezt sikerül elérnünk, akkor úgy hiszem, ezzel megnyertük a tanulót, és valóban érdeklődő, a természettudományok iránt érdeklődő diákokat taníthatunk.
Mennyiben nehezíti meg a szaktanárok dolgát, hogy az eddig három évfolyamon keresztül oktatott elméleti tananyag redukálódott két évre?
Azoknál az iskoláknál, amelyek a helyi tanterveket komolyan átgondolták és észrevették a szemléletmódváltást, ott a helyi tantervben ez az óraszámoknál is megjelenik. A természettudományos emelt szintű felkészülést szolgáló fakultációs órák eddigi heti 2-2 óraszáma már nem elegendő a sikeres emelt szintű érettségire való felkészüléshez, mert a természettudományos ismeretek elsajátításának jelentős része eddig inkább a 11–12.-es évfolyam fakultációs óráira tevődött át. Hiszen amikor egy kerettantervi csökkentést vezetünk be, akkor elég sok tananyagot ki kell vennünk, majd át kell ezeket az ismereteket emelni a fakultatív tananyagba. Ezzel tulajdonképpen egy szemléletmódváltásról beszélhetünk.
Mivel az emelt szintű részletes érettségi vizsgakövetelmények alapvetően nem változtak, ehhez képest pedig a középszintű vizsgakövetelmények csökkentek, így a két szint közötti különbség jelentősen megnőtt. A fakultatív óraszámok növelését tehát be kellett építenie az iskoláknak a helyi tantervébe.
A tantárgyközi összefüggések mennyiben jelentősek? A tankönyvek mennyiben árnyalják a más tárgyakkal való interdiszciplinaritást?
A természettudományos tantárgyakban a legszorosabb kapcsolat a kémia és a biológia között áll fenn. A fizika tantárgy tanításakor a középszint a technikai, míg az emelt szintű gyűjtemény az orvosi alkalmazásokat emeli ki. A fizika tanításának egyik célja, hogy megmutassa a tanulóknak, hogy a mai kor technikai fejlődése a természettudományos, benne a fizikai kutatási eredményeken, tudományos felfedezéseken alapszik.
Mivel változott a fizika tantárgy strukturális felépítése, miként módosul a 2023/2024. tanévben tartandó érettségi vizsga?
Mint már említettem, a középszintű érettségi vizsga részletes vizsgakövetelményeiből egyes témakörrészek átkerültek emelt szintre. Ezzel a két vizsgaszint között a szintkülönbség nőtt, mert az emelt szintű érettségi vizsgakövetelmények nem változtak. Az érettségi vizsgakövetelményekben megjelenő szintkülönbség a NAT 2020-ra épülő, csökkentett kerettantervi követelmények következménye.
A NAT 2020-as bevezetése a természettudományos tantárgyakból az eddigi emelt szintű érettségi felkészítést sokkal hangsúlyosabbá tette. A 9–10. évfolyamról a nehezebben elsajátítható tananyagok átkerültek az emelt szintű felkészítésre, ezért szükséges a 11. és 12. évfolyamon a heti 4 órás felkészítés. Ezt az iskolák tudatosan beépíthették a helyi tantervükbe. Erre az emelt szintű felkészítésre jelenik meg a Gyűjtemény a fizika emelt szintű oktatásához 11–12. című kiadványunk, amely az emelt szintű érettségi vizsga követelményrendszerét követi.