A Tengeri-hántás című ballada feldolgozása

Arany János balladái az irodalmi tananyag megkerülhetetlen részét képezik. Hogy a balladák közül melyik(ek)et választjuk, azt több tényező is befolyásolja: a tanterv, a tankönyv kínálata, saját tanári gyakorlatunk, az adott diákcsoport befogadóképessége és nem utolsósorban a rendelkezésünkre álló időmennyiség. Az Arany-balladák értelmezésénél figyelembe kell vennünk, hogy többszörösen kódolt szövegekről van szó: a szimbólumok, jelképek, utalások szétszálazása – véleményem szerint – egy bizonyos pontig lehetséges, utána azonban a szöveg szinte magába zárul, nincs egy kizárólagos megfejtése. A balladák fabulája – kis fejtörés után – a legtöbb esetben kibogozható, azonban az alaposabb elemzés során felbukkannak olyan motívumok, amelyek ellentmondanak ennek az elsődleges cselekményszálnak. A balladák olvashatóak a bűn-bűnhődés(-megbocsátás) keresztény logikájának megfelelően, de a végzetnek, a világ démoni erőinek vagy önnön uralhatatlan szenvedélyeiknek kiszolgáltatott individuumok történeteként is (Imre 1988: 93–97). Ezt a kettős olvasási módot véleményem szerint leginkább a Tengeri-hántás című ballada illusztrálja a maga kettős beszédhelyzetével. A szöveg Arany egyik legösszetettebb balladája, így nem térek ki minden lehetséges szempontra és megközelítési módra, csak néhány ráhangolódó és bevezető feladatot mutatok be.

I. Ráhangolódó feladatok

1. feladat: Képek és fogalmak

A ballada elolvasását/meghallgatását többféle bevezető feladat is megelőzheti: kiindulhatunk a címből, vagy kulcsszavak – esetleg egy előre elkészített szófelhő – alapján fogalmazhatunk meg elvárásokat, alkothatunk rövid történeteket diákjainkkal.

A ráhangolódást segítheti egy olyan alkotó feladat, amelynek során a diákok kis csoportokban kapnak egy-egy nagyobb darab csomagolópapírt, képeket/illusztrációkat és a szöveghez kapcsolódó kulcsszavakat megfelelően felnagyított és kivágott formátumban (pl. tűz, fák, kettős kör, Hold, Nap, piros, fekete, veszély, tiltás, költészet, szerelem, füst, zene, törvények, fent-lent, valóság-képzelet, föld-ég, fény-sötétség, közel-távol), valamint ragasztót. A feladatuk pedig az, hogy a képek és a kulcsszavak segítségével készítsenek montázst a csomagolópapírra, majd az elkészült munkákat a csoport szóvivője ismertesse.

 

 

 

A ballada szövegének megismerése után a feladat tovább folytatható oly módon, hogy a diákok kis csoportokban vagy párosával kidolgoznak egyet-egyet az előbb felsorolt fogalmak/fogalompárok közül. Ezeket a megoldásokat szintén rögzíthetjük csomagolópapíron, illetve a Prezi program segítségével is, ez esetben a válaszok rögzítése a diákok otthoni feladata: egy előre elkészített Prezi-vázlatot kell kitölteniük a saját munkájuk alapján. (Egy lehetséges – kitöltetlen – minta a feladathoz: prezi.com/bdvl2mxaw6z8/tengeri-hantas/?utm_campaign=share&utm_medium=copy.)

2. feladat: Kérdések és válaszok

A balladák természetes velejárója a sűrítettség, a szaggatottság, a kihagyásos előadásmód (azaz a balladai homály). Mivel ez a szövegszervező sajátosság a diákokban a megszokottnál is több kérdést indukálhat, érdemes az értelmezés során ezt a lehetőséget is kiaknázni a következő feladat segítségével. A szöveg megismerése után minden diák írjon fel öt kérdést a balladára vonatkozóan, majd kis csoportban beszéljék meg a kérdéseiket, és válasszák ki közösen az öt leginkább relevánsnak ítélt kérdést. Ezeket írják fel egy csomagolópapírra, majd adják tovább a papírt a következő csoportnak, amely megválaszolja a kérdéseket. Egy papír több csoporthoz is eljuthat, majd visszakerül az eredeti csoporthoz, amelynek tagjai megbeszélik a kérdéseikre kapott válaszokat. A munkát közös megbeszélés is követheti.

 

 

II. Az elbeszélés rétegei

Thímár Attila részletesen tárgyalja a Tengeri-hántás kapcsán a ballada megszólalóinak szerepét: „[a] Tengeri-hántás – magát az elbeszélést jelöli, nem a történetet. Nem Eszti és Ferkó története a fontos, hanem az, hogy a történetet elmesélik, és az, ahogy a történetet mesélik, és az, ahogy befogadják” (Thímár 1995: 313). Az elbeszélői szerepekhez tartoznak a 2–13. versszak ötödik sorainak értelmezési lehetőségei is. A közbevetések metaforikus tartalmat hordoznak, egyben reflektálnak a környezet történéseire, és segítenek a hiátusok kitöltésében is. Pethőné Nagy Csilla többféle értelmezést is felkínál, a tankönyv szerint ezek a közbevetések olvashatók a népi elbeszélő megjegyzéseiként, amelyek megszakítják vagy egy másik szinten értelmezik a történéseket; elképzelhető azonban az is, hogy a közösség egy tagjának/tagjainak befogadói válaszai ezek, amelyek a történet egyes mozzanataira reflektálnak.

1. feladat: Ötödik sorok

Az ötödik sorokról szóló diskurzust elő lehet úgy is készíteni, hogy – a teljes szöveg megismerése előtt – a diákok megkapják a ballada szövegét, amelyből az ötödik sorok hiányoznak, ezeket külön feltüntetjük a lap tetején, a feladatuk pedig az, hogy próbálják meg behelyettesíteni a sorokat a versszakokba. A megoldásaikat vitassák meg kis csoportokban vagy párokban, és próbáljanak a vitás esetekben konszenzusra jutni. A feladat során a diákoknak lehetőségük van átgondolni a metaforikus kapcsolódási pontokat a sorok és a versszakok között. A feladat közös megbeszélésekor meg kell indokolniuk a döntéseiket – ekkor érdemes kitérni a páros/csoportos megbeszélés során kialakult vitás helyzetekre is.

2. feladat: Elbeszélve-elmesélve

Az elbeszélő személyének megkettőződése két kommunikációs helyzetet jelenít meg: az elsőben az elsődleges elbeszélő (író?) a beszélő és a mindenkori olvasók a befogadók, a másodikban a népi történetmondó az elbeszélő és a tűz körül összegyűlt társaság a hallgatóság. Talán érdemes ezt a két kommunikációs helyzetet és a közlés különbözősé-géből fakadó eltéréseket a Jakobson-modell segítségével a diákokkal együtt megvizsgálni. Eközben azon is el lehet gondolkozni, hogy egy történet vajon az írásbeli vagy a szóbeli közlés során hat-e jobban a befogadóra.

A diákok személyes tapasztalataikat felhasználva párokban megvitathatják, hogy milyen hatásmechanizmusok működnek egy szóban, illetve egy írásban közölt történet esetében. Segítő mondatok lehetnek:

Ha regényt olvasok, jobban beleélem magam a történetbe, mert…
Ha szóban mesélnek egy történetet, jobban beleélem magam, mert…
A szóbeli történetmesélés akkor hat rám, ha…
Egy könyv olvasásába akkor tudom beleélni magam, ha…

III. Motívumok

A ballada központi motívuma a tűz. A szövegben a tűz egyrészt a szerelem, másrészt a költészet jelképe. Az utóbbi metaforára Arany szövegeiben több helyütt is találhatunk példát, többek között a Toldi előhangjának pásztortűz képe is a költői ihlet születését jeleníti meg (Thímár 1995: 314), vagy a Letészem a lantot című versben is ilyen értelemben szerepel a tűz/láng metaforája. A szerelem és a költészet olyan élményt nyújt, amely kizökkenti az embert megszokott életéből, és a transzcendenssel, valami megismerhetetlennel, uralhatatlannal, az ősi ösztönökkel hozza kapcsolatba.

1. feladat: Hasonlatok a szerelemre

A szerelmesek tragédiájának oka nehezen határozható meg, a szerelmi történetről, a szereplők motivációjáról nagyon kevés információt kapunk. Ráhangolódó vagy házi feladat lehet, hogy a diákok alkossanak hasonlatokat a szerelem témájában, például:

A szerelem olyan, mint a…, mert…
Ha a szerelem szín, akkor…, mert…
Ha a szerelem érzet, akkor…, mert…

A lista tetszőlegesen bővíthető (a szerelem mint: hangzás, növény, állat, tájelem, épületfajta stb.). Vitatkozhatunk azon is, hogy mi „tilos” a szerelemben. Ekkor minden diák mérlegeli, hogy mi „tilos” szerinte, majd kis csoportokban megbeszélik egymás véleményét, és megpróbálnak közösen konszenzusra jutni – az indoklás ebben a feladatban sem maradhat el.

2. feladat: Költészet és valóság

Az a tapasztalat, hogy a szerelem más dimenzióba helyezi az embert, talán ismerősebb a diákok számára, mint a költészet hasonlóan erős hatása. A Tengeri-hántás című balladában azonban felismerhető az a szituáció is, amikor egy történet hatására a hallgatóság elveszíti kapcsolatát a realitással, és a történetben kezd élni.

Amennyiben azzal a nézettel értünk egyet, hogy a balladában fokozatosan következik be ez a beleélés, akkor a kilencedik versszak ötödik sorában („De suhogjon az a munka!”) található kurziválás jelzi elsőként, hogy a szerelmi történet és a munkavégzés valósága közötti kapcsolatban valami zavar állt be: a suhogás nemcsak az éppen aktuális munka hangját, hanem a szerelmi történet kezdetét jelző aratás hangját (a kaszák suhogását) is felidézi, tehát kezd elmosódni a határ a történet ideje és az elmesélés ideje között (persze a suhogás a következő sorban megjelenő halál képére is utal).

A következő versszak ötödik sorában („Az a Lombár nagy harangja”) a határozott névelő kurzív alakja jelzi – egyedülálló zsenialitással – hogy a hallgatók az aktuálisan hallott harangszót a lélekharang hangjával azonosítják.

A tizenegyedik versszak kuvikhangját Tuba Ferkó is hallotta a temetőben bolyongva – innen már csak egy lépés, hogy a közösség hallani vélje Dalos Eszti hangját is, illetve látni vélje a szeretők szellemalakját. A költészet tehát, a szerelemhez hasonlóan, veszélyes a falu szigorúan szabályozott életére nézve, hiszen kontrollálhatatlan erőket, ösztönöket szabadít fel. A történetbe azonban nemcsak a hallgatóság, hanem az olvasó is beleéli magát – a szöveg utolsó versszakában valójában nincs kimondva, hogy kik is ülnek azon a lepedőn (bár a furulyázás említése egyértelművé teszi) – pedig a történet mindenhol aggályos pontossággal közli a szereplők nevét, sőt, teljes nevét.

A költészet teremtő erővel bír – többek között a varázsigék vagy a jóslatok is úgy működnek, hogy a kimondott szó valósággá válik. (Ez a hétköznapokban is sokszor tetten érhető, pl. házasságkötéskor vagy bírósági ítélet elhangzásakor.) Több irodalmi mű is él azzal a szövegszervező eljárással, hogy a történetben elmesélt történet a szereplők számára valósággá válik, pl. Michael Ende Végtelen történetében Barnabás könyve, a Harry Potter-sorozat hetedik kötetében A három testvér története, A Gyűrűk Ura-trilógiában Zsákos Bilbó történetei, a Twilight-sorozatban a quileute-legendák stb. A diákokat megkérhetjük, hogy olvasmányélményeik közül keressenek további példákat a fenti jelenségre, és vitassák meg, vajon milyen hatással lehet az effajta történetkettőzés az olvasóra.

3. feladat: Szövegalkotási feladatok

Házi feladatként írhatnak a diákok belső monológot az egyik tűz körül ülő fiatal szemszögéből arról, hogy hogyan hatott rá a történet, milyen gondolatok, érzések fogalmazódtak meg benne a hallgatása közben. Monológ helyett megalkotható a hallgatóság két tagjának (barátnők vagy szerelmespár) a történet meghallgatása után folytatott párbeszéde is. További otthoni írásos feladatként a diákok írhatnak érvelő esszét, amelynek tételmondata a következő lehet: A költészet méreg. (Madách Tragédiájának Falanszter színében a tudós azt mondja az irodalmi művek kapcsán: „A méreg, mellyet rejt, nagyon veszélyes, / Azért nem is szabad olvasni másnak, / Csak aki hatvan évet meghaladt, / S a tudománynak szentelé magát.”)

4. feladat: A költő és a szerelmes

Szinte kézenfekvő a párhuzam a Tengeri-hántás és az Arany fordította Szentivánéji álom között, amelyben a szerelmesek a ballada szereplőihez hasonló módon bolyonganak fel-alá az erdőben, és Puck varázslatának – tehát egy kiszámíthatatlan erőnek – köszönhetően változtatják meg szerelmük tárgyát. A szerelem és a költészet összefüggése felfedezhető a Szentivánéji álom (Ötödik felvonás, első szín) egyik rövid monológjában is.

A diákok halmazábra segítségével gyűjtsék ki a szövegből, hogy melyek a költő és a szerelmes hasonló vonásai, és gondolkozzanak el azon is, hogy mik a különbségek a költő és a szerelmes között. Írásbeli otthoni vagy órai feladat lehet végiggondolni, hogyan reagálnának erre a monológra a ballada különböző szereplői: a történet egy hallgatója, a történet mesélője, Eszter vagy Ferkó. (A Szentivánéji álom Nádasdy Ádám fordításában is elérhető az interneten: old.szinhaz.net/pdf/drama/1995_01_drama.pdf.)

IV. Vizualitás

A ballada már az első versszakban nagyon erős vizuális és akusztikus
hatásokkal él – a látványelemek és a hangok erőteljes hatása az egész
szövegen át érezhető. Lelkes diákok akár illusztrációt/mozgóképet is
készíthetnek az egyes versszakokhoz. A Canva program segítségével
(www.canva.com) otthoni munka keretében plakátot vagy könyvborítót is alkothatnak a balladához.

A bevezető feladatok között már volt szó a szófelhőről – ez a feladat lezárásnak is jó, hiszen a diákok még egyszer végiggondolhatják, mely szavak a legfontosabbak számukra a balladából. A szófelhő – némi képzavarral élve – nem légből kapott feladat, hiszen tulajdonképpen a ballada szavaiból – szövegéből alkotott szövet az a lepedő, amelyen a szereplők a mű végén elsuhannak. Az első versszak tűz képe – azaz az ihlet megszületésének pillanata – itt talál párjára a záró versszak lepedő képében. Az interneten több szófelhő-készítő program is található, az illusztráció a Tagul programmal (tagul.com) készült.

Felhasznált irodalom

• Imre László: Arany János balladái. Budapest: Tankönyvkiadó, 1988.
   
• Pálfi Ágnes: „Kortyolgat az ég tavából” (Arany János és József Attila
  mitopoézise). Miskolc: Miskolci Egyetem BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola, 2005.
   
• Pethőné Nagy Csilla: Irodalom 10. II. A magyar romantika irodalmából. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2011.
   
• Szövegértés–szövegalkotás. Tanári útmutató. 9/2. Eposzok régen és ma. Fejlesztők: Blaskó Ágnes, Kálmán László, Kertész Zsuzsa, Mózer Tamás. Budapest: Sulinova Kht., 2006. https://magyartanarok.files.wordpress.com/2015/06/9-tanc3a1r-2-eposzok.pdf
   
• Thímár Attila: Arany János: Tengeri-hántás. Literatura, 1995/3, 319–317.