A tanteremben az egész család jelen van

 

Praktikus változtatások

– Az iskolában a gyerek a legfontosabb! Ezzel a politikusi, szakmai credóval foglalta el tavaly az államtitkári széket. Hogyan sikerült ezt az alapállást érvényesíteni a hétköznapok gyakorlatában?

– Változatlanul ez a fő megközelítés.  Nincs változás a köznevelési törvény alapvetésében sem, ám a törvény születése óta eltelt két év gyakorlati tapasztalatait át kellett tekintenünk, hogy ezek alapján – a szükséges módosításokat, korrekciókat végrehajtva – rugalmasabban, a valós élethelyzetekhez jobban igazodva működhessen a rendszer. Ez volt a tavaly végzett munkánk egyik iránya. Magyarán: jobbító szándékkal praktikus változtatásokat hajtottunk végre, igyekeztünk a valós élethez közelebb vinni a szabályozást.

A köznevelés szakmai kérdéseit illetően egyszerűsítettük a pedagógiai szolgáltatások, a szakszolgálatok működését, finomítottunk a tankötelezettség meghatározásán, amely így a naptárilag betöltött 16. életév helyett az adott tanév végéig tart. Pontosítottuk az évfolyamismétlés kritériumait, ezzel is segítve a lemorzsolódás megakadályozását. Rugalmasabbá tettük – ezt is egyébként, mint sok mást, az iskolaigazgatók, a Nemzeti Pedagógus Kar javaslatai alapján – az igazgatók óraszámának kezelését, csökkentettük egyes vezetők kötelező óraszámát, a működés garantálása érdekében módosítottuk az óvodapedagógusok, az óvodai és iskolai pszichológusok alkalmazási feltételeinek határidejét. Bővítettük az egyházi hittan, illetve a hit- és erkölcstanoktatásban közreműködők szakképzettségi feltételeit. Pontosítottuk a közösségi szolgálat elvégzésének véghatáridejét, amely ezentúl egységesen a középiskola elvégzését közvetlenül követő vizsgaidőszak vége lesz. Reményeink szerint mindez a napi iskolai tevékenységben a hatékonyságot, a tartalmi megújulást szolgálja.

 

Háttérintézmények profiltisztítása

– Miként érintik a napi munkát a most nyilvánosságra hozott szervezeti átalakítások?

– Olyan módosítások ezek, amelyek célja a profiltisztítás: az irányítási, működési szintek és feladatkörök egyértelművé tétele. Jelenti ez az olykor szétaprózott, több intézménybe telepített feladatok egy helyre kerülését, az életszerűség érvényesítését a döntésekben. Az átláthatóbb szerkezettel ugyancsak a hatékonyság növelése, a rendelkezésre álló anyagi források jobb felhasználása, a gyorsabb és egyértelműbb döntések megszületése, végső soron a köznevelésben résztvevők jobb közérzete, ezáltal eredményesebb munkavégzése a célunk.

A háttérintézmények folyamatban lévő átalakítása jelenti tehát munkánk másik irányát. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK), az Oktatási Hivatal (OH), az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) és az Educatio Kht. (EDU) feladatainak megosztása változott e szempontok szerint.

A háttérintézmények közül az OH-hoz került több, eddig az OFI-hoz tartozó hatósági, irányítási, nyilvántartási, a szaktanácsadással kapcsolatos jogkör, és az ilyen típusú köznevelési feladatokat a kormányhivataloktól és a megyei hivataloktól is ide telepítettük át. Fontos, hogy területenként olyan területi főosztályok, pedagógiai oktatási központok – szám szerint tizenegy – jön létre, amelyek a pedagógiai munkát szakszolgáltatásokkal, szaktanácsadással segítik, ellátják a pedagógiai oktató munkát kísérő feladatokat. Tevékenységüket a régi pedagógiai intézetekhez tudnám hasonlítani. Az OH vett át a KLIK-től és a kormányhivataloktól minden, nem klasszikusan fenntartói feladatot. Itt is az a cél, az a szándék érvényesült, hogy a terepen zajló munkához vigyük közelebb az azzal kapcsolatos teendőket.

Az EDU informatikai háttérintézményként működött eddig: feladatait most a profiltisztítás jegyében irányítottuk át, mégpedig a magyar és EU-források egy helyre koncentrálása érdekében. Fontos az oktatási informatikai fejlesztések – ilyen típusú tevékenység folyt eddig az EDU-n kívül az OH-nál, az OFI-nál is – összefésülése. Az egycsatornás rendszerrel nyilván sokkal hatékonyabb lesz az erre a célra fordítható pénz felhasználása, és ez a cél.

Az OFI munkáját alapvetően meghatározza a két tankönyvkiadó vállalat – a Nemzedékek Tudása és az Apáczai – integrálódása. Az OFI új módszertani, kutatásfejlesztési feladatokat lát el. Hozzá tartozik továbbá a tantárgy- és tananyagfejlesztés, kerettantervi vázlatok, előzetes tanulmányok, mérések elkészítése, a tantárgyfejlesztésekhez szükséges eszközök, tankönyvek fejlesztése.

A KLIK tipikusan fenntartói és munkáltatói szervezet – belső működésének hatékonyságát igyekeztünk fokozni a decemberben életbe lépett új szabályozással. Megerősítettük a megyei, járási szinteket, ezzel háromszintűvé tettük a fenntartói napi gyakorlatot. Bizonyos feladatok elvégzése alacsonyabb szintre kerül tehát, azért, hogy például egy borsodi iskola fűtési gondjait az országos szervezet helyett már járási szinten lehessen igény szerint orvosolni. Reméljük, a KLIK ilyetén átalakítása visszaigazolja majd az elvárásokat. Most egyébként minden területen éppen az átalakítás fázisában vagyunk. De dolgozunk gőzerővel!

– A sokszor és joggal felvetett „Miért az országos központban kell dönteni minden egyes iskola krétabeszerzéséről, a karbantartásról vagy a villanyégő cseréjéről?” típusú problémák megoldását jelenti ez a változás?

– Pontosan. A pedagógusok napi munkáját egyébként nem érintik ezek a most zajló átalakítások. Amit fokozatosan érezniük, észlelniük kell, reményeink és szándékaink szerint, az az, hogy a fenntartói, a tanfelügyelői rendszer, a szakszolgálatok átalakítása őket segíti rövid és hosszú távon is. Ezt a célt szolgálja egyébként a pedagógusbérek emelése, az életpálya bevezetése is. Itt nincs változás: a minősítések folyamatban vannak, az átsorolások ennek megfelelően bekövetkeznek a hozzájuk tartozó fizetésemeléssel együtt, a portfoliófeltöltés mechanizmusát egyszerűsítettük.

 

Növekvő pedagógusbérek

– Az eredeti döntéstől eltérően mégsem nőnek majd a pedagógusbérek automatikusan a minimálbérrel együtt! Ezt a változást fogadta a leghangosabb kritika.

– A bérezés nagy vállalás volt, amely az ország gazdasági teljesítőképességének a függvénye – ezt az objektív feltételt azért ne felejtsük el! Miként azt sem, hogy 2017-re jelentősen emelkednek a pedagógusbérek! Ám az életpálya-modellnek – véleményem szerint – nem ez a lelke, hanem az, hogy aki jobban dolgozik, annak biztos egzisztenciát nyújtó, kiszámítható pályája lesz pedagógusként. A minőségi fejlődést biztosítja ez a modell. Az érdemi változást szerintem ez hozta, ez jelenti.

Ennek garanciája, hogy első lépésben a béremelések 60%-ában részesültek a pedagógusok, majd négy év alatt a további 40%-ot is megkapják, ez év szeptemberében jön tehát a teljes béremelés 10%-a. A pedagógusbérek 2017-ig történő növelésére a fedezet a költségvetésben megvan – ezt felelősséggel állíthatom. Ezért mondom azon szakszervezeti felvetésekre a minimálbérhez kötéssel kapcsolatban: eddig is és továbbra is emelkedni fog a pedagógusok bére. A társadalmi szolidaritás és az ország teherbíró képessége jegyében azt is hozzáteszem, most következik a rendvédelmiek, a köztisztviselők életpálya-modelljének bevezetése, amely szintén radikális béremeléssel jár hamarosan. A pedagógusbérek kérdését erre a közszolgálati, közös alapra kell vetíteni, hogy közös nevezőre juthassunk.

 

Érettségi – közösségi szolgálat – mindennapos testnevelés

– A társadalmi szolidaritás erősítését célozza az érettségi kötelező feltételeként előírt közösségi szolgálat végzése. E téren terveznek változtatást?

– Ez a lépés a sajtóban hangsúlyos, de gyakorlati arányában ennél meghatározóan kisebb kezdeti ellenállás után nagyon jó fogadtatásra talált. Sok valódi, jó program működik, sok a pozitív tapasztalat mind a civil, mind az egyházi szférában. Emellett azért előfordul a puszta „lepapírozás” is, amelyet természetesen igyekszünk megakadályozni minden lehetséges módon, de törvényi módosítás nem áll szándékunkban.

– Módosul-e az érettségi rendszere? Rendre felröppennek hírek az egy- vagy kétszintű, a kompetencia- avagy műveltségalapú érettségivel kapcsolatos elképzelésekről, vitákról.

– Az oktatás egységes rendszer. Ezen belül a szakképzés rendszerének átalakítása van most napirenden, ehhez kell majd igazítani a megújuló érettségi rendszert is, ezért korai még erről beszélni, meg kell várni a döntést. Az természetesen változatlan és alapvető cél és szempont, hogy az érettségi valós tudást adjon!

– A valós tudás minél eredményesebb elsajátításához minél erősebb, egészségesebb gyerekek szükségesek. A mindennapi testnevelés bevezetése ezt a célt szolgálta, ám az infrastruktúra szűkössége, szegényessége, olykor hiánya bizony jócskán megnehezíti a gyakorlati megvalósítást az iskolákban.

– Ezért is vezettük be felmenő rendszerben ezt a változtatást. Nemzeti forrásból és uniós pénzből egyaránt támogatjuk az infrastruktúra-fejlesztéseket, az uszodaprogramot – éppen a jövő nemzedéke iránti felelősségtől vezérelve. Ennek érdekében vezettük be közösen a
Magyar Diáksport Szövetséggel a NETFIT mérési rendszert is. A nemzeti fittségi mérési program a korosztályi fittségről ad képet. Az így kapott adatokat az egészségügyi ellátó rendszer is hasznosítani tudja majd.

 

Férőhely-fejlesztési program és pályázatok az óvodáknak

– A jövő az óvodában kezdődik. E kormányzati felismerés jegyében indul 2015 őszétől a hároméves kortól kötelező óvodáztatás. Felkészültek erre? Van, lesz elegendő óvodai férőhely, szakképzett óvodapedagógus és pedagógiai szakember, logopédus, pszichológus?

– Nagyon fontos változás ez, amely bizonyosan sokféle hatást válthat ki. Ha az óvodát köznevelési intézményként nevesítjük, akkor ez azt jelenti, hogy a kisgyerek háromévesen egy új társadalmi-szociális környezetbe lép, új kapcsolatrendszert épít – vagyis olyan szakmai felügyelet alá kerül, amely később meghatározó lesz számára. Ez neveléselméletileg rendkívül fontos.
A gyerekek különféle családi, különféle nevelési környezetből jönnek, különféle higiénés, szocializációs, beszédfejlettségi szinttel, érzelmi érettséggel. Hangsúlyozom: nem feltétlenül az egzisztenciális háttértől, de mindenképpen a családi háttértől függ, hogyan érkezik a gyermek az óvodába. Az eddigiektől eltérően most három évük lesz az esetleges hiányok, nehézségek, el- és lemaradások pótlására, kiküszöbölésére. Ennyi idő alatt a beiskolázásig eredményesen lehet közelíteni a képességeket, így a gyerek nagyobb eséllyel kezdi az iskolát – ez köznevelési rendszerünk átalakításának kulcs­kérdése! Ráadásul igazán „idilli” foglalkozási életkorban lehet ilyenkor fejleszteni. Nem véletlen, hogy ezt a lépésünket semmiféle óvodapedagógiai kritika nem érte!

Jelzésértékű számomra a nagycsoportosok és az első osztályosok átlagéletkoráról szóló szeptemberi statisztikai adat. Eszerint az óvodában lévő gyerekek 73%-a hatéves, 27%-uk ötéves, s ha ebből levonjuk a május 31. és augusztus 31. között születetteket, még akkor is 47% a túlkorosok aránya. Többségüket a szülő tartja vissza az óvodában, lényegesen kevesebben vannak a vizsgálattal iskolaéretlennek nyilvánítottak. Az elsősök körében pedig hét év az átlagéletkor. Ezek a számok magukért beszélnek… Bízom abban, hogy óvodáztatási programunknak három év múlva már érzékelhető jelei lesznek a képességek közelítése terén!

A szakemberhiány enyhítését célzó törvénymódosító intézkedéseinkről már szóltam.

Pontosan tudjuk, hogy égető az óvodai férőhelyek kérdése. Elméletileg van annyi hely, mint ahány óvodába induló gyermek, de nagyon jól tudjuk azt is, hogy az életben ez nem így működik, különösen nagyobb településeken, ahol több óvoda között választhat a szülő. Folyamatos együttműködésben, egyeztetésben vagyunk a család- és ifjúságügyért felelős államtitkársággal a valós igények és lehetőségek felmérésére. Az a célunk, hogy a beindított egymilliárd forintos férőhely-fejlesztési program mellett az önkormányzatoknak pályázati úton is lehetőséget adjunk a szükséges férőhelybővítésekhez.

A családi háttértől függ, hogyan érkezik a gyermek az óvodába. Mostantól három évük lesz az esetleges el- és lemaradások pótlására, kiküszöbölésére, így a gyerek nagyobb eséllyel kezdi az iskolát. Ez köznevelési rendszerünk átalakításának kulcskérdése!

 

További fejlesztések

– A KLIK átalakítása, az óvodáztatási program zökkenőmentes beindítása mellett mi szerepel még a főbb feladatok között az idei évben?

– Nagyszabású beruházások indultak-indulnak a testnevelési és a köznevelési infrastruktúra fejlesztése terén, nagyon remélem, hogy ezek hatása mihamarabb érzékelhető lesz. Indul a tankönyvfejlesztés következő fázisa, a Nat-alapú fejlesztés kiterjesztése nyárra, szeptemberre valósul meg. Az igazgatás szempontjából a már említett háttérintézmények átalakításának minél zökkenőmentesebb levezénylése az idei célunk.

És ne feledjük, indul a 2014−2020-as európai uniós fejlesztési program, igyekszünk minél több forrást biztosítani az iskolák infrastrukturális, infotechnikai, digitalizációs fejlesztéseihez, az esélyteremtő funkciók megerősítéséhez, a minőségi nevelés megvalósításához. Ha látványos változásokra idén még nem is, de látható, érzékelhető fejlődésre mindenképp okkal számíthatunk, számíthatnak gyerekek, szülők és pedagógusok egyaránt.

Vallom ugyanis, hogy a tanteremben – még ha láthatatlanul is – az egész család jelen van! Így jogos igény, egyszersmind reális elvárás, hogy az iskola legyen az eddiginél erősebb támasz, és a pedagógusok is kapjanak az eddiginél erőteljesebb támogatást munkájukban. Ezen dolgozunk 2015-ben is.

– Az új évre szóló jókívánságként mivel búcsúzik?

– Az ingyenes étkeztetésre fordított összeg megduplázásával is arra törekszünk, hogy ne legyen éhes gyermek hazánkban. Ennek fényében is mondom: a tudás örömétől boldog gyerekeket kívánok mindannyiunknak!