A tánc segít megismerni önmagunkat

– Az a folyamat, amíg egy kisgyerekből felnőtt válik, számos testi-lelki változással jár. Sokan nehezen kezelik ezt, főleg a pubertáskori testi változások idején: számos fiatalnak szokatlanok hirtelen megnyúlt végtagjai, gondot okozhat számukra a kéz-láb koordináció is. Természetesen nem hanyagolhatók el a lelki változások sem: egyre jobban érdeklődnek a másik nem iránt, ami számos további bizonytalanság forrása lehet egyben. Összességében tehát hosszú, gátlásokkal teli folyamat ez, ahol minden változik – s amikor sok fiatal érzi úgy, hogy nem kap segítséget problémáihoz. Emiatt is gyakori tapasztalatuk, hogy nem találják a helyüket és önmagukat a világban. Ilyenkor nagyon sokat segíthet a fiatalok életében a művészet és a sport. Az előbbi ugyanis teret ad az önkifejezésnek, az egyéniség kibontakozásának, az utóbbi pedig erősíti a testet és levezeti a fölös energiát. A tánc mindezt ötvözi: sport is, művészet is egyben. A gyakorlás sok esetben kemény sportnak megfelelő edzésként is értékelhető, a zene, az esztétikus mozdulatok, a megfelelő táncstílus kiválasztásának lehetősége pedig a művészi jellegét erősíti.

Az életkori sajátosságokról, a különböző korcsoportok számára ajánlható táncos mozgásformákról a következőket mondja a szakember:
– A tánctanulásnak is vannak szakaszai, egyes életkorokra jellemző sajátosságai. Már óvodás korban el lehet kezdeni az ilyen típusú rendszeres mozgást, de fontos, hogy az még játékos legyen, hiszen a fő cél ilyenkor a tánc megszerettetése a gyerekekkel. Legcélszerűbb ekkor a táncos tornát választani – főleg a kislányok számára, hiszen a kisfiúkat ekkor még inkább a sportok kötik le, nehezebben vehetők rá a táncra. Többnyire általános iskolás korban jön el a csoportos táncok ideje. Mivel ebben az időszakban válnak egyre fontosabbá a barátságok, a táncnak is a közösségformáló ereje kerül előtérbe. Ebben az időszakban (jellemzően inkább felső tagozatos korukra) kezdik a gyerekek összehasonlítani magukat másokkal – erre nyilvánvalóan oda kell figyelni a felnőtteknek is. A tánctanulást tekintve ilyenkor is alapvető fontosságú, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, és ne fejlődjenek ki bennük újabb gátlások – például vélt vagy valós ügyetlenségük miatt. Meg kell jegyeznem azonban, hogy manapság egyre kevésbé kitartóak a serdülők a tánctanulást illetően. Ez részben magyarázható a már említett bizonytalanságokkal, valamint a ma már általánosan jellemző, bőséges iskolai szakkörkínálattal – egy idő után azonban szükség lenne az elköteleződésre, fegyelmezettségre e téren is. Páros ‒ akár társas-, akár egyéb ‒ táncok tanulásán a középiskola idején érdemes gondolkodni. Kezdetben itt is felmerülhetnek gátlások a fiatalok részéről, hiszen a táncospárok intim közelségbe kerülnek egymással, de éppen emiatt számos fontos tapasztalattal gazdagodhatnak.

A középiskola leglátványosabb táncos eseménye kétségkívül a szalagavató. Az osztálytáncok, illetve a kötött koreográfiák rendszerét olyan szempontból nem tartja feltétlenül jónak a szakember, hogy időben lehatárolt: vége van, ha befejeződik a fellépés. Ám sokakban ekkor ébred érdeklődés a tánctanulás iránt, és ekkor ismerkedhetnek meg a próbafolyamattal is.
– A szalagavatón való táncos részvételt azonban semmiképpen sem szabad erőltetni – figyelmeztet Ilyés Nóra –, hiszen ekkor éppen a tánc lényegét veszítjük el! A húzódozó, gátlásos gyerekek esetében természetesen érdemes a szelíd rábeszélés és bátorítás eszközével élni, de erre kötelezni valakit kifejezetten káros lehet. Összességében fontos és jó dolog a tánctanulás. Szinte mindegy is, milyen táncstílussal foglalkozik valaki – az a lényeg, hogy felszabadult legyen. Manapság számos lehetőség áll a fiatalok rendelkezésére e téren is: jó lenne, ha minél többen élnének vele. A tánctanulás további haszna a remek hangulat és társaság, a kulturált ismerkedési lehetőség is.

Sokaknak a tánctanulásról a versenyzés jut eszébe. Holott ez nem feltétlenül hasznos és kívánatos mindenki számára. Ilyés Nóra szerint főként azoknak érdemes ezzel foglalkozniuk, akik – testi adottságaikon és képességeiken túl – megfelelő lelkialkattal rendelkeznek ehhez: rugalmasak és megfelelő a kudarctűrő képességük.
– Fontos tudni, hogy a táncversenyeken szükségszerűen szubjektív az értékelés – és mi magunk sem hozhatjuk mindig a legjobb formánkat. A versenyzés tehát semmiképpen sem javasolható mindenkinek, s erőltetni sem szabad. Kétségtelen előnye viszont, hogy a rendszeres próbák révén kitartásra, önfegyelemre, az esetleges bírálatok miatt pedig a kudarcok elviselésére nevel. S ha valaki érett ezekre, számos pozitív élményben lehet része. A  versenyek hangulatán és az esetleges eredményeken túl azért is, mert helyes mederbe terelheti a fiatalok önértékelését: van, akinek biztatásra van szüksége, van, akinek túlzott önbizalma reálisabb megítélésére.

A különböző tánctípusok lélektani hatásai is igen fontosak. Ilyés Nóra szerint:
– A szólótáncosok esetében az önismeret, önértékelés szempontjából fontos tényező, hogy ők egyedül is ki mernek állni egy adott közösség, közönség elé. Ez pedig az önbizalom fejlesztése és önmagunk elfogadásának elősegítése szempontjából is sokat jelent. A páros táncok során a másik iránti bizalom tanulható meg magas szinten. A testkontaktus egyfajta összmunkát is jelent, amelyben fontos szerepe van annak a hitnek, hogy a partner megfelelően, megbízhatóan, megbecsülendően végzi a saját feladatát. A csoportos táncok esetében a csapatmunkát lehet hatékonyan elsajátítani. Az ilyen mozgásformák alázatra nevelnek, hiszen ezek nem az egyéni, hanem a csapatteljesítményt helyezik előtérbe. Érdekes és hasznos tapasztalat, ha valaki része – nélkülözhetetlen, fontos része! – egy csapatnak. Talán felesleges hangsúlyozni, hogy az egyes táncformák által támogatott tulajdonságok, viselkedésformák elsajátítása milyen hasznos lehet a munkahelyen, a párválasztás során, vagy éppen a családi életben.

Ezekről a tapasztalatokról bővebben is érdemes beszélni.
– A páros táncokban előtérbe kerülnek a nemi szerepek. A testi kontaktuson túl a táncpartner vezetése férfias, annak követése pedig nőies jellemzőként válik tudatossá és gyakorlódik is be elemi szinten. Ezeket azért is fontos kipróbálni, megélni, mert ilyen módon a fiatalok könnyebben tudatosíthatják a számukra nőies, illetve férfias tartást, mozgást és viselkedést. A fiúk begyakorolhatják a határozott, de nem erőszakos magatartást, a nőkkel szembeni udvariasságot, vagy akár az udvarlást is. Egy lány a szó jó értelmében megtanulhatja használni nőiességét. Az egyes mozdulatok elsajátítása során rájön például arra, melyik kecses, melyik lezser, s mikor mi és hogyan használatos. Rájön, mi áll neki jól, mi kevésbé. A fiúk és a lányok egyaránt megtanulhatják tehát a tánc révén kulturált keretek között felkelteni maguk iránt a másik nem érdeklődését is – ez pedig kulcsfontosságú lehet későbbi életükben. A fentiek elsajátítása során magabiztos kisugárzásra tehetnek szert, ami a mindennapi életben is hasznukra válik. Arról nem is beszélve, hogy sokan a tánc révén tanulnak meg öltözködni is, mert ennek során tudatosodik bennük, mi áll jól nekik, hogyan tudnak egy adott öltözékben megfelelően mozogni és viselkedni. A tánctanulás tehát sokszor ráébreszti a fiatalt arra, ki is ő valójában, mi a feladata a világban. A tánc segít a helyes önértékelés kialakításában is: az önbizalom és az önkritika helyes arányának tudatosításával eszközöket ad arra vonatkozóan, hogy mind a túl-, mind az alulértékelést elkerülje magára nézve a rendszeresen táncoló fiatal. A tánc tehát segít megismerni önmagunkat – vallja a szakember.