– Manapság ingadozó népszerűségnek „örvend” a tanári pálya. Te mikor és miért döntöttél úgy, hogy ezt a hivatást választod?
– Már gyermekkoromban a játékaimba szőttem a tanítás mesterségét, kreatívan berendeztem a képzeletbeli osztálytermet a szobámban, és tanítottam a nálam három évvel fiatalabb húgomat. Jó mintát adott számomra az édesanyám, aki maga is pedagógus egy helyi óvodában. Az érettségit követő bizonyítványosztáson a tanáraim is megerősítettek abban, hogy én erre a pályára születtem.
– Szerinted milyen egy ideális tanár?
– Elsősorban elhivatott, ami meglátszik a hozzáállásán, ezzel is mintát és buzdítást adva a tanulóknak. Másrészt kitartó és igényes a nevelésben és a tanításban egyaránt. Fontos, hogy mutasson jó példát, legyen megfelelő magyarázókészsége, és legyen kreatív, hogy feltalálja magát a váratlan helyzetekben.
– A tanároknak mindig komoly szerepük van abban, milyen szakmát választanak a diákjaik. Rád kik voltak nagy hatással?
– Főleg a magyar-, illetve a némettanárom, mindketten fiatalok voltak, és sikerült velem megszerettetniük a tantárgyaikat. Biztosan ez is közrejátszott a döntésemben, amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakára jelentkeztem. Az egyetemen később az idegen nyelv is fontossá vált számomra, a magyar mellett angolt is tanultam, végül magyar-pedagógia szakosként diplomáztam.
– A Pázmány hallgatójaként Piliscsabán, majd Budapesten éltél, de rögtön az egyetem befejezése után hazaköltöztél. Fel sem merült, hogy Budapesten maradj?
– A tanítási gyakorlatomat egy budai gimnáziumban végeztem, ahol pozitív tapasztalatokat gyűjtöttem, ennek ellenére Balassagyarmaton, a szülővárosomban szeretnék tanítani. Sokan elhagyják a vidéket a jobb és biztosabb megélhetés miatt, én mégis ezt a várost szeretném támogatni, hozzásegíteni a fejlődéshez, az életben maradáshoz. Számomra a vidék egyet jelent a biztonsággal és a nyugalommal, itt tudok csak igazán feltöltődni.
– Azért ez a nyugalom kicsit alábbhagy, ahogy közeledik a tanévkezdés. Mit érzel, ha az első napokra gondolsz?
– Kicsit izgulok az előttem álló feladatok miatt. Leginkább az foglalkoztat, hogy a legelső tanítási napon egy számomra új környezetben, egy teljesen ismeretlen osztálynak – az előre eltervezettekhez képest – vajon mit fogok mondani, milyen élményeim lesznek, hogyan érzem majd magam. Nehézség, hogy még nincs meg a kiépített tekintélyem, mely elengedhetetlen tartozéka a tanár mivoltának, tehát ezt is meg kell alapoznom. Ugyanakkor fiatal, pályakezdő tanárként könnyebbség, hogy még lelkes vagyok, tele vagyok ötletekkel, tervekkel, amelyeket szeretnék a gyerekekkel együtt megvalósítani.
– Tudod már, hány éves diákokat fogsz tanítani?
– Végzettségem szerint általános iskola felső tagozatában, középiskolában és gimnáziumban is taníthatok. Korosztály szerint ez a 11-18 éves tanulókat jelenti, vagyis elég széles a paletta. Még nem írták ki a pályázatokat, ezért magam sem tudom pontosan, hogy szeptemberben hányadikos osztályban kezdhetek. Lesz hely egy általános iskolában és egy gimnáziumban is.
– Mit gondolsz, milyen lesz az első találkozás a szülőkkel?
– Úgy gondolom, pályakezdőként nagyon fontos, hogy minden olyan eseményen, ahol önállóan kell megnyilvánulni, írjunk magunknak vázlatpontokat. Az első alkalommal szeretnék bemutatkozni a szülőknek, és beszélni az általam tanított tantárgyról, a követelményrendszerről és az az évi kötelező olvasmányokról. Ezután következnének az egyéb megbeszélnivalók. Elmondanám, hogy szeretném, ha partnerek lennénk a gyerekek nevelésében, és azt is, hogy bármilyen problémával fordulhatnak hozzám, amik a gyerekeiket érintik. Mindemellett beszélnék a velük való kapcsolattartás formáiról.
– Kezdő tanárként biztosan lesz néhány váratlan helyzet, akár a szülőkkel is. Tervezel a tantestület tagjaitól segítséget kérni a problémák megoldásához, vagy vannak elképzeléseid, hogy mit hogyan szeretnél csinálni?
– Biztosan fogok segítséget és tanácsokat kérni a kollégáimtól. Úgy érzem, nem kell tartanom sem a szülőktől, sem a gyerekektől, hiszen mindennek a kulcsa az, ha mindenkivel úgy közöljük a problémákat, információkat, hogy leginkább az érdekeltek igényeihez igazítjuk a tájékoztatást.
