Olvasási idő: 
10 perc
Author

„A tanáraink eljöttek a mérkőzéseinkre, ahol megnézhették, hogy tényleg nem lógni akartunk az óráikról”

Rovatunkban hónapról hónapra olyan fiatal sportolókat szólaltatunk meg, akik az évek során kitartó munkával egyre feljebb és feljebb jutottak választott sportágukban. Spori! című rovatunkban ezúttal egy ifjú kézilabdázóval volt alkalmam beszélgetni, akit bátyja sportszeretete sodort a sportba, hiszen a szülei úgy gondolták, hogy lányuknak is szüksége van a sportra, akárcsak bátyjának. Arról beszélgettünk Keceli-Mészáros Renátával, hogy miért lesz valakiből kézilabdázó, hogyan éli meg az iskola és az akadémiai sport közötti áthidalhatatlan nehézségeket, és milyen tervekkel néz a jövőbe. Az ifjú kézilabdázó jelenleg a Nemzeti Kézilabdázó Akadémia (NEKA) női NB I-es csapatának növendéke.

Szüleink felelőssége

„A szüleim miatt kezdtem el sportolni” – kezdett bele történetébe Keceli-Mészáros Renáta. Elmondása szerint bátyja már Renáta előtt javában a sport mámorában élt, ezért szülei úgy döntöttek, lányuk sem maradhat ki a sportolás nyújtotta örömökből. A fiatal kézilabdázót a kezdetekkor azzal győzködték, hogy a jövőben a kiemelkedő sporttehetségének köszönhetően bármilyen lehetőséghez juthat, ami jól jöhet az életben, és egyébként is, valljuk be: a sport jó. A fiatal lány, hallgatva a szülői noszogatásra, hét-nyolc éves korában kézilabdázni kezdett Szegeden. Édesanyjának egyik ismerőse győzte meg a szülőket arról, hogy Reni próbálja ki magát ebben a sportban, hiszen korábban már számos olyan sportot megpróbált, amihez nem fűlt a foga, mert nem igazán szeretett se táncolni, se egyéb „lányos” sportot űzni.

„Szegeden volt egy csapattársam, akinek a nővére a Nemzeti Kézilabda Akadémiára járt. Ő mesélt arról, hogy az akadémia a Balaton partján helyezkedik el, nagyszerű rálátással a tóra, és persze kiváló a környezet a sportoláshoz. Ezért elmentünk a szüleimmel Balatonboglárra, megnéztük az akadémiát, és mindannyian megkedveltük” – mesélte lelkesen Reni. Hozzátette ugyanakkor, hogy a bejutás nem volt a legegyszerűbb, éppen ezért nagyon hálás Hajdú Jani bácsinak, aki sokat segített neki abban, hogy ma a NEKA tagja lehessen, ahol tulajdonképpen elkezdődött a fiatal sportoló pályafutása.

Iskola és kézilabda között lavírozni

Reni jelenleg a fonyódi Mátyás Király Gimnázium 11. osztályos angol tagozatos tanulója. Úgy látja, nem egyszerű az iskolapadban és a pályán egyszerre jól teljesíteni, nehézségek akadnak bőven. „Szerencsére az iskola és a NEKA között van egyfajta megegyezés, miszerint az első két órára nem tudunk bejárni az edzések miatt, amit az iskola tolerál, elfogadják, hogy nekünk muszáj az edzéseken is jelen lennünk, ami plusz energiával jár, és persze nem tudunk egyszerre több helyen lenni” – magyarázta a fiatal kézilabdázó. „Egy napom tehát úgy néz ki, hogy reggel edzésre megyek, majd az órarend szerinti harmadik órában beérek az iskolába. Nagyjából három-négy órám van, majd újra vissza a kézilabdaterembe, végül este megérkezem a kollégiumba, ahol nekiállok tanulni.”

A mindennapok tehát nagyon meghatározottak, minden minuta be van osztva a kézilabdázó-növendékek életében, így nem sok szabadidejük van másra. Persze Reni osztálytársai közül nem mindenki sportoló, s olykor szokta rajtuk látni, hogy milyen felszabadultak és nyugodtak, miután véget ér az iskola, és „csak úgy” együtt tudnak lógni az órák után. „Nekünk, akik sportolunk, nem sok lehetőségünk van a kikapcsolódásra, de szerencsére feltaláljuk magunkat, ezért néha, ha akad néhány órányi szabadidőnk, akkor a kollégiumban a csapattársaimmal és szobatársaimmal együtt sütit sütünk vagy megnézünk egy filmet” – mesélte örömmel Reni, majd hozzátette, hogy az edzések a hétköznapok és a hétvégék részét képezik, nem lehet azon gondolkodni, hogy az ember nem megy el edzeni. „Egyébként kicsiként is imádtam edzésekre járni, és ez manapság sincsen másképp, ma is ugyanolyan örömmel megyek le a terembe, mint amikor belekezdtem a kézilabdázásba” – magyarázta a sportoló.

A tanárok jóindulatán sok múlik

Reni szerint tanárainak nagy része kifejezetten nyitott és megértő azzal kapcsolatban, hogy neki a mindennapokban nem csupán az iskolában kell jól hozni a formáját, hanem a sportban is. Persze akadnak olyan pedagógusok, akik ugyan nem örülnek – és talán nem is annyira megértőek, mint kollégáik –, de szükségszerűen belátják, hogy a sportolók számára bizony a sport az elsődleges. „Nagyon sok tanárunk toleráns. Ha látják, hogy egy nehéz edzésen vagyunk túl, akkor valahogyan próbálják úgy terelni az óra menetét, hogy fejben ott tudjunk maradni, de megesett az is, hogy egy-egy különórát beiktattak a tanáraink, hogy azokat a dolgokat, amiket nem értettünk a tananyagból, újra elmagyarázzák nekünk” – mesélte Reni. Kiemelte, hogy a tanárok többsége akár éjszakába nyúlóan is támogatja őt és társait a tanulásban, akár Messengeren, akár e-mailben bármikor elérhetőek. „Sőt, olyan is volt, hogy a tanáraink eljöttek a mérkőzéseinkre, ahol megnézhették, hogy tényleg nem lógni akartunk az óráikról, amikor egy-egy dolgozat miatt halasztást kértünk.”

A legtöbbet mégis Kiss Henriettának, spanyoltanárának köszönheti, aki „egy nagyon aranyos lélek, akivel nagyon-nagyon sokat szoktunk beszélgetni.” Ugyanakkor a tantárgyat sem veti meg; amikor második nyelvet kellett választani, akkor a német helyett inkább a spanyolra esett Reni választása, bár – ahogy mondta – még nem tudja, mikor és hol fogja kamatoztatni a tudását.

A sport mellett cél egy polgári, hétköznapi élet kialakítása is

Reni tervezi az egyetemi jelentkezést, de konkrét elképzelése a jövővel kapcsolatban jelenleg még nincs. Momentán az angol tagozaton emelt angol érettségire készül, ami mellett testnevelés fakultációra is jár – főként a sport miatt. Bár nem tudja pontosan, milyen szakirányon tanulna tovább, azért számára a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem volna a legkiválóbb felsőoktatási intézmény. „Abban biztos vagyok, hogy gyerekekkel szívesen foglalkoznék, akár edzői pályafutást is befutnék, de tanárként nem hiszem, hogy elhelyezkednék, nem tanítanék saját tantárgyat; éppen ezért viszont az óvónői karrier eszembe jutott” – magyarázta.

Néha muszáj feltöltődni

A fiatal kézilabdázó sporttevékenysége mellett imád zenét hallgatni, bár ő maga nem tanult soha zenélni, amit nagyon sajnál, de a spanyolórák előtt – hiszen a spanyolteremben van egy „jó kis zongora” –örömmel töltenek el néhány percet diáktársaival a YouTube-tól segítséget kérve, hogy pár dallamig élvezzék a maguk kreálta zenét. Egyébként Reni alsó tagozaton járt szolfézsórákra, de hamar rájött, hogy az nem az ő világa; magától azonban nagyon szívesen megtanulna zongorázni, ha lenne rá ideje – bár ez most úgy néz ki, hogy kivitelezhetetlen, a jövőben viszont nem zárja ki, hogy megtanulja a billentyűk virtuóz megérintését.

Sportcélok a jövőben

Reninek nagy álma, hogy részt vegyen az EHF-bajnokok ligájában, de nagy örömmel töltené el az is, ha magyar színekben olimpiát nyerne a csapatával. Persze ezek mind a céljai között szerepelnek, ugyanakkor előtte még egy Európa-bajnokságon és egy világbajnokságon is megnézné, milyen lehet onnan győztesként eljönni. „Szeretnék minél jobb játékos lenni, és példaképként szeretnék létezni mások számára.” Bár álomcsapata nem igazán van, jelenlegi csapatát is imádja, ugyanakkor kiemelte a győri felnőtt női kézilabdacsapatot, ahova ha behívnák, nem tagadná meg a jelentkezést, „bár nem tudom, hogy a jövőben, amikor felnőttben kezdek majd játszani, milyen állapotban lesz a győri csapat, de jelen pillanatban a hazai csapatok közül az volna a legjobb lehetőség” – fejtette ki Reni. Külföldi csapatok esetében szívesen utazna Norvégiába vagy egy másik skandináv országba, ahol kifejezetten erős csapatok játszanak.

Hatalmas lépés a karrierben

„Jelenleg a NEKA-val NB I-ben játszunk, ahol a célunk, hogy bennmaradjunk – mondta Reni –, emiatt pedig szeretném sok meccsen megmutatni magamat, hiszen én ebben a szezonban kerültem feljebb, ráadásul tavaly még csak az ifjúsági bajnokságban játszottam, amihez képest az NB I egy hatalmas ugrás. Eleinte nagy nehézséget okozott az átállás, mert tavaly a saját korosztályom ellen kellett játszanom, most pedig van, hogy nálam kétszer idősebb és ki tudja mennyivel tapasztaltabb ellenfelekkel is szembetalálkozom.”

Az NB I mellett Reni továbbra is játszik ifjúsági bajnokságokon, de keményen edz a júniusi Final Fourra, augusztusban pedig – ha a csillagok úgy hozzák össze, hogy bekerüljön a válogatott keretbe, akkor – a világbajnokságon is részt vesz. „Jelenleg úgy néz ki – mondta bizakodva a fiatal kézis –, hogy benne leszek a keretben, ezért igyekszem a legjobb formámat hozni mindig és mindenhol.”