A szövegértés fejlesztése különböző szövegtípusokkal

Szöveg: Annuska Zsuzsanna és Ténai Nóra, a kisvárdai Vári Emil Általános Iskola magyartanárai

Napjainkban köztudottan megnőtt a tanulási zavarral küzdő gyerekek száma. Ez sokféle kórképben nyilvánulhat meg, de gyakran a feladatmegértésben és az ennek alapját képező olvasási nehézségekben realizálódik. Mi, magyartanárok egyetértünk abban, hogy a szövegértés alapja a szilárd olvasástechnika. Amennyiben hiányosak az olvasástechnikai alapok, akkor túl nagy erőfeszítést kíván a gyerektől a kiolvasás, s kevésbé tud a szöveg jelentésére figyelni. Az olvasási stratégiák megtanításáról, gyakoroltatásáról a felső tagozatban sem szabad elfeledkeznünk, s bár tudjuk, hogy elsajátításuk időigényes, több éven át napirenden kell tartanunk.

Nemzetközi olvasásvizsgálatok azt mutatják, hogy azokban a nyugat-európai országokban, ahol a diákok rendszeresen használják az osztálykönyvtárat, magasabb a szövegértés színvonala. Érdemes lenne átvenni az angliai gyakorlatot, ahol számos iskolában beépítették az órarendbe a reggeli hangos olvasást, illetve a csendes olvasást. A tantárgy lényege, hogy a gyerekek önállóan választanak több hosszabb-rövidebb olvasmány közül, majd olvasmányélményeiket megosztják tanárukkal vagy társaikkal. A témaválasztás lehetősége motiváltabbá teszi őket, a nagyobb érdeklődés pedig mélyebb megértéshez vezethet.

Tanulmányok bizonyítják továbbá, hogy a különböző együttműködésen alapuló munkaformák alkalmazása is mélyebb megértéshez vezet. A kooperatív tanulási technikák nagyobb lehetőséget biztosítanak a differenciálásra, illetve arra, hogy a diákok megvitassák a szöveggel kapcsolatos érveiket, élményeiket, problémáikat, miközben közösen új jelentéseket fedeznek fel.

A szövegértés fejlesztése során a szövegtípusok arányait a gyermekek tudásának függvényében kell alakítani. Nem szabad elfeledkeznünk a korosztályuknak megfelelő játékos fejlesztő feladatokról sem. Lehetőleg minden óra elején szánjunk időt a verbális és vizuális memória fejlesztésére. Például ismételjük el azokat a szavakat, amelyek az adott órán tárgyalandó szöveggel kapcsolatba hozhatók, majd idéztessünk föl belőlük annyit, amennyit csak tudnak. A szavak olyanok legyenek, amelyek vélhetően a tanulók passzív szókincsének elemei, hiszen így a szótanulást és a szójelentés megszilárdítását is célozzuk. Ezt vizuálisan is megtehetjük, ha a szavakat szókártyán mutatjuk meg vagy levetítjük.

A szövegek legnagyobb részét a prózai formájú elbeszélő típusú szövegek teszik ki (emellett természetesen fontos, hogy a tanulók találkozzanak a verses formákkal is). A ráhangolódás történhet jóslással (cím vagy kulcsszavak alapján). A jóslás igen érdekes lehet a jelentésteremtés szakaszában is: egy-egy fordulópont előtt szakítsuk meg a történetet, és jósoltassuk meg a gyerekekkel, szerintük hogyan fog folytatódni, majd hasonlítsuk össze a jóslatot a felolvasottakkal. A történet végén adjunk kreativitást fejlesztő feladatokat: kérjük meg a gyerekeket, hogy képzeljék el és fogalmazzák meg, hogyan folytatódhat a történet.

A reflektálás szakaszában készíthetnek riportot a történet főszereplőjével, eljátszhatják a történet egy-egy jelenetét csak mozdulatokkal, szavak nélkül. Kedvencünk az ötujjas mese, amikor is öt mondatban kell összefoglalni a történetet. A szereplők tulajdonságait előhívhatjuk szereplőskála segítségével: a történet szereplőit a tanulók véleményüknek megfelelően helyezik el egy vízszintes skálán a legellenszenvesebbtől a legrokonszenvesebbig, vagy sziluettekkel: a csomagolópapírra rajzolt szereplők körvonalaiba minden csoport más-más színnel írja be a szereplő tulajdonságait.

Történetmondó szövegek mélyebb megértéséhez vezet, ha feltárjuk az olvasott szöveg struktúraképző elemeit: az ok-okozati, alá-fölé rendeltségi kapcsolatokat, az időbeli vagy térbeli viszonyokat, a lényeges és lényegtelen elemeket. Ehhez kiváló segítség fürtábra vagy Venn-diagram (halmazábra) készítése. Pár- és csoportmunkában is alkalmazhatjuk a „Szerintünk igen, mert…” és „Szerintünk nem, mert…” nyitott végű mondatokat. A gyerekeknek azt a mondatot kell megfelelő indoklással befejezni, amely a véleményüket tükrözi.

A magyarázó típusú szövegeknél ügyeljünk arra, hogy valamennyi tudományág kerüljön be a repertoárba, viszont azokból válogassunk, amelyek a kerettantervben szerepelnek. Ennek a szövegfajtának az értelmezése okozza a legtöbb nehézséget, ezért fontos előhívni a meglévő ismereteket az adott témával kapcsolatban. Ez történhet képek, keresztrejtvény, kisfilm vagy rövid beszélgetés segítségével. A ráhangolódást segítheti a háromoszlopos táblázat, a TTM: Az oszlopok fejlécébe a „Tudom”, „Tudni akarom”, „Megtanulom” szavak kerülnek. A diákok az első oszlopba a témával kapcsolatos meglévő ismereteiket jegyzik röviden, a másodikba a témával kapcsolatos kérdéseiket, a harmadik részbe pedig a kérdéseikre a téma, szöveg feldolgozása után kapott válaszokat. A szöveg megismerése közben alkalmazzuk az INSERT eljárást. Olvasás közben a gyerekek saját belátásuk szerint a következő jelekkel látják el a szövegrészeket:

√: tudtam, gondoltam

+: nem tudtam (új információ)

–: másképp tudtam

?: kérdésem van.

Hasznos a vázlatkészítés minden formája: hiányos vázlat kiegészítése, bő jegyzet szűkítése vázlattá, rajzosból mondatos, mondatosból címszavas vázlat stb. A megértést ellenőrizhetjük kupaktanács-módszerrel: „füllentős” mondatokat kell igazzá tenni úgy, hogy csak egyetlen szót változtathat meg a csoport. A kerekasztal alkalmazásával egyszerű tőmondatokat kell kérdések segítségével bővíteni. Kellő gyakorlás után akár két különböző magyarázó típusú szöveg mondatait is összekeverhetjük, a tanulók feladata pedig a szövegek rekonstruálása.

A dokumentumtípusú szövegek közül olyanokat válasszunk, amelyekkel nap mint nap találkoznak a tanulók. Ilyenek a koncertek plakátai, moziműsorok, árlisták, hirdetések, használati utasítások, gyógyszerek betegtájékoztatói, grafikonok, térképek. A feladatok adjanak lehetőséget az információk gyűjtése, együttes értelmezése mellett összehasonlításukra, csoportosításukra, rendszerezésükre is.

A legegyszerűbbnek tűnő feladattípus az adatgyűjtés. Ennél nehezebbek a különböző gondolkodási műveletek az adatokkal, amelyek azonban jól fejlesztik a diákok problémamegoldó készségét. Kihasználhatjuk e szövegek forrás mivoltát, így lehetőséget teremthetünk életszerű szituációs feladatok megoldására (pl. buszmenetrend, térkép, jegypénztári nyitva tartás és színházi plakát segítségével megtervezhetik osztályuk színházlátogatását, eljátszhatják a jegyvásárlás vagy az útbaigazítás párbeszédét).

A felvillantott lehetőségek tárháza természetesen tovább bővíthető, s szerencsére a tankönyvpiacon megjelenő gyakorló munkafüzetek is segítik a pedagógus/diákok munkáját. Azonban tartsunk szem előtt egy lényeges szempontot: a fokozatosság elvét, így a tudatosan felépített gyakorlatok bizonyára eredményesek lesznek.