A saját kulturális tőkénkből építkezünk

Hogyan jött létre az Így tedd rá!, ki a program célközönsége?

Olyan családban nevelkedtem, ahol a népi kultúra a mindennapjaink része volt, viszont később, kezdő pedagógusként rengeteg olyan helyzettel találkoztam, amelyek ambivalens érzéseket keltettek bennem, mert teljesen ellentétben álltak a gyerekkori tapasztalataimmal. Más közegbe, szemléletbe, gyakorlatba csöppentem. A paraszti kultúra átalakult, nagyobb figyelmet kapott, programokként, rendezvényekként került előtérbe, aminek az lett az eredménye, hogy ami korábban az emberek élete volt, a színpadra került. Ezt tapasztaltam én is, ami nekem a gyerekkorom volt, azt egyszer csak viszontláttam a színpadon, élettelenül, mintha csak eljátszanánk a magyar kultúrát.

Soha nem volt célom egy program létrehozása, először csak magamnak kezdtem válogatni olyan játékokat, helyzeteket, amelyekben fel tudtam eleveníteni a saját élményeimet, aztán később ez másoknak is érdekessé vált. Egyrészt nagyon érdeklődőm a különböző pedagógiai helyzetek iránt, másrészt az is nagyon izgat, hogy például egy Kárpát-medencei vagy amerikai magyar közösség hogyan működik. Először mindig megfigyeltem a környezetet, majd arra reflektálva igyekeztem segítséget nyújtani. Senkire nem akartam ráerőltetni az elképzeléseimet. Ez a siker titka, hogy nem egy rendszert, egy módszert szeretnék átadni mindenkinek, hanem szituációra szabott működésmódot, hiszen nincs két egyforma csoport, osztály. Mindenki a saját tudásához, helyzetéhez tud rugalmasan igazodni.

Milyen képzéseken vehetnek részt az érdeklődők a program keretében?

A programban négy témakörben találhatók harmincórás akkreditált képzések, illetve egynapos tematikus képzések. Van egy alapképzésünk, amely az alapmódszertant, a szemléletet adja át, a többi pedig erre épül, van köztük például fejlesztőpedagógia, készség- és képességfejlesztés népi játékokkal. Sokan már bölcsődés korban fejlesztik a gyerekeket; arra is reagálunk, hogy egészen kicsi gyerekeket hogyan lehet fejleszteni. Az egynapos képzések valamilyen tájegységspecifikus, témaközpontú programok.

Az Így tedd rá! a népi játékokra, a népi hagyományokra alapozott pedagógiai program. Milyen kompetenciák fejleszthetők ezekkel a módszerekkel?

A játék alapvetően a családok életének részeként biztosítja a gyerekeknek a szocializációs folyamatot. Az életkori sajátosságnak megfelelően játszanak csip-csip csókát, majd fogócskát vagy bármilyen típusú játékot, a lényeg, hogy a saját készségeiknek megfelelően nevelődnek, a korosztály sajátosságának megfelelően fejlesztik őket ezek a játékok. Nagyon jelentős munkát végzett Kodály Zoltán, aki azt képviselte, hogy a magyar kultúra legyen az első, amivel a gyerekek megismerkednek. Az ő tanítványa volt Forrai Katalin, aki kidolgozott egy szakmódszert pedagógusoknak, ami a kodályi koncepció alapján a zenei készségeket fejleszti, és amihez felhasználta a népi játékokat is. A probléma ott van, hogy évtizedek óta azt gondoljuk, hogy a magyar kultúrát egy az egyben lefedi a zenei készségek fejlesztése, pedig nem így van, mert nem csak énekes játékaink vannak, a magyar kultúrának több ága van. Ráadásul a történeti hagyatékunkhoz tartozik mindennek a direkt stilizálása is, például a műviseletek és műzenék megjelenésével. Magyarországon ma szinte sehol nem jelenik meg a pedagógusképzésben a gyermektánc. Ha népi játékról beszélünk, a legjobb szándékuk szerint közelítenek a kollégák, de elszolmizálni valamit nem ugyanaz, mint belehelyezkedni és megélni a kultúra mélységeit.

Mire érdemes figyelni, mikor beépül ez a módszer az óvoda- és iskolapedagógiába?

Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nem a külső jegyek számítanak. A népi játéktevékenység esetében – ugyanúgy, mint bármely másfajta játéknál, például legózáskor – nem azzal foglalkozunk, hogy a gyermek formailag mit csinál, sokkal inkább szeretnénk azt, hogy belehelyezkedjen a játékba, mert tudjuk, hogy ez által fejlődik, és a szabad játékfolyamat hatással van a gyermek készségeire, képességeire, lelkére. Nagyon fontos ismerni a korosztályi sajátosságokat, hogy össze tudjuk kötni az adott szinten lévő gyerekeket a nekik való játékokkal. Ebben már rengeteget fejlődött a pedagógia, de még egy szemléletváltást kéne hozzá társítani: hogy a magyar kultúrát ne produkcióként, illetve produkciókon keresztül értelmezzük. Ez azért is fontos, mert így tudna hatékonyan működni a készség- és képességfejlesztés, a tudás átadása, másrészről pedig így lehet elültetni a magyar kultúra magvait a gyerekekben.

Hogyan lehet mintaintézménnyé és mintapedagógussá válni, milyen lehetőségekkel, illetve elvárásokkal jár ez a titulus?

A mintapedagógusnak mind a négy harmincórás képzést el kell végeznie, ezután nyújthat be pályázatot a cím elnyeréséért. A mintaintézménynek pedig rendelkeznie kell mintapedagógussal, emellett a cím elnyerése az intézményvezető által benyújtott pályázati jelentkezéshez kötött, amelynek tartalmaznia kell egy hároméves munkatervet. Szeretném motiválni a pedagógusokat, az Így tedd rá! egy nagyon dinamikusan növekvő, igazi tudásmegosztó közösség. Vannak például nyári táboraink, van Facebook-oldalunk (https://www.facebook.com/igyteddra), lassan ötvenezer követővel. Fontos tehát a közösségi alap, szeretném, hogyha a mintapedagógusok és intézmények meg tudnák mutatni a munkájukon keresztül, hogyan lehet integrálni ezt a szemléletet a különböző ismeretterületekbe, hogyan lehet bevonni például az olvasástanításba, a matematikai készségek elsajátításába. A gyerekek elképesztően élvezik, és mindemellett azt se felejtsük el, hogy a saját kulturális tőkénkből építkezünk.

Hogyan kapcsolódik a Tulipános Program az Így tedd rá! kínálatához, milyen programokkal bővíti a választékot?

Fontos kezdeményezésünk, hogy az óvodák és iskolák kapcsolatot tudjanak tartani a külhoni magyar oktatási intézményekkel, ennek érdekében hoztuk létre a Tulipános Programot. Ennek célja, hogy összekapcsoljuk a pedagógusokat és a gyerekeket is, hogy tudatosuljon bennük, hogy külhonban élnek magyar barátaik, magyar gyerekek, magyar családok. A Tulipános Program lehetővé teszi, hogy nemzeti pedagógiában tudjunk gondolkodni. A program alapja mindenhol ugyanaz, természetesen a helyi adottságoknak, pedagógiai kultúrának megfelelően árnyalva. Mondok egy szélsőséges példát: Kanadában a pedagógusok nem játszhatnak olyan játékot a gyerekekkel, amelyben testi kontaktus van. Ismerni kell ezeket a sajátosságokat, illetve figyelembe kell venni a gyerekek és a családok nyelvhasználatát, természetesen nem lehet ugyanazt a tartalmat vinni például Floridába, ahol adott esetben kevésbé beszélnek magyarul, és persze más Erdély, más a Vajdaság is. Nyilván ugyanúgy emberek vagyunk, csak ahogy mondtam, más a pedagógiai kultúra, illetve általában a kulturális szokások.

Workshopok, tréningek, előadások is kapcsolódnak a programhoz, többek között az évente megrendezett Pedagógus Expo. Idén milyen érdekességekre számíthatnak a résztvevők a rendezvényen?

A Pedagógus Expo mellett négy éve világszerte megszervezzük a népi játék napját október 9-én, hogy felhívjuk a figyelmet a pedagógiai sokszínűségére. Amellett, hogy tanítok gyerekeket, tanítok a továbbképzési rendszerben és a felsőoktatásban is, rengeteg pedagógus között töltöm a napjaimat, és azt látom, ugyanazok a kérdések és problémák foglalkoztatják a kezdő és gyakorló pedagógusokat, amelyeket én is átéltem. Hasonlóak az érzéseink, a problémáink, és úgy gondoltam, hogy tudok új utat, megközelítést mutatni ezek kapcsán, ezért született meg ez a rendezvény. Ez az út nem más, mint egy olyan pedagógusattitűd, ami a pedagógusszakma szépségére fókuszál, arra az emberi felelősségre, amit társadalmi szinten mi biztosítunk az országunknak. Amit a pedagógusok csinálnak, az szorosan összefügg a saját életükkel is, így ebben szeretném őket megerősíteni és támogatni, és minden előadótól is évről évre ezt kérem. Én is tartok workshopot, előadásokat, rengeteg szakmai tartalom jelenik meg az Expón – mégis átbillenünk: az válik fontossá, hogy összetartó közösségként vagyunk együtt.