A pedagógusokat is bántalmazhatják

Mióta van a pályán? Milyen tantárgyat tanít? Honnan jött a motiváció, hogy a bántalmazással elkezdjen mélyrehatóbban foglalkozni?

Húsz éve foglalkozom viselkedéskutatással. Tíz éve járok iskolákba előadásokat tartani, jelenleg évi ötven iskolába és húsz-harminc óvodába jutok el, így ez a munka nem teszi lehetővé, hogy tanítsak is, de végzettségem szerint matematika–fizika szakos tanár vagyok. A motivációm egészen gyermekkoromig nyúlik vissza, ugyanis 14 éves koromig a szüleimmel együtt nevelőotthonokban éltem. A szüleim is pedagógusok, és a családomban is több pedagógus van. Én is ezt a pályát választottam, a nevelőotthonokban töltött idő pedig nagyban segített, hogy jobban át tudjam érezni más gyerekek problémáit, jobban megértsem a gondolatvilágukat. Az agressziókutatással később kezdtem el foglalkozni, sokáig csak a nevelési témák érdekeltek. Tizenhat évvel ezelőtt azonban a fiam osztályába egy fegyvert vitt be az egyik gyerek. Nem történt baja a fiamnak, de ez az eset annyira elgondolkodtatott, hogy azt éreztem, hogy ezekre helyzetekre jobban fel kell készülni, ha ilyen előfordulhatott Magyarországon egy gimnáziumban.

Írásaiban gyakran témája az iskolai agresszió. Milyen formái vannak ennek? Milyen estekben fordulhat elő?

Az agressziónak két formája van, melyek a köztudatban is ismertek: a szóbeli és a fizikai agresszió. Ami még az agresszió formájánál is lényegesebb, az az agresszió indíttatása. Ez két csoportra bontható: az egyik a jellemtorzulásból származó, állandósult agresszió, amikor a gyerek minden nap agresszív, a másik a zaklatottságból származó alkalmi agresszió – ez utóbbi esetben a gyerekeket nem szoktuk agresszívnek nevezni. Ekkor a fiatal rendszerint olyan gyereknek az áldozatává válik, akit a verbális bántás jellemez, többnyire hecceli a másikat, szavakkal bántja, amely fizikai válaszreakciót vált ki. Ez tehát a zaklatottságból származó alkalmi agresszió egy olyan gyerektől, aki egyébként nem agresszív. Ez az, amiből a tanár gyakran csak az ütést látja, és azt nem, hogy az agresszív gyerek, suttogva is akár, verbálisan bántja gonosz kifejezésekkel a másik gyereket, aki végül egy vesztes érzelmi reakcióban nyilvánul meg. Ugyanilyen vesztes érzelmi reakció lehet az is, ha a tanár az órán kiabál.

Számos szakirodalom, cikk szól a diákokat ért agresszióról, de nem gyakori téma a pedagógusokat ért verbális agresszió, vagy akár fizikai bántalmazás. Mennyire gyakori manapság a pedagógusokat érő agresszió?

Ez egy létező probléma, de a tantestületek ezeket – mint egy család – igyekeznek maguk között megbeszélni. A jelentkező problémáknak csak nagyon kis százalékára derül fény. Főleg akkor tudja meg más is, ha a helyzet már tarthatatlan, vagy hogyha már hivatalos segítséget kell kérni. Amikor elmegyek egy iskolába, akkor a tantestülettel való találkozás előtt mindig leülök beszélgetni az igazgatóval, és megkérdezem, melyek a jellemző problémák az intézményben. Legtöbbször még ezeken a beszélgetéseken is nagyon óvatosan vagy egyáltalán nem említik ezeket a problémákat, gyakran az előadásom negyvenedik perce körül említik csak először az ilyen jellegű gondokat a pedagógusok. A pedagógusokat ért szóbeli agresszió pedig a gyerekek részéről sajnos szinte mindennapos. Nincs olyan pedagógus, akit ne ért volna ilyen jellegű bántalmazás. A fizikai bántalmazás mégis sokkal ritkább, amit az is befolyásol, hogy a pedagógus az adott helyzetben mennyire bölcsen reagál, meg tudja-e állítani a folyamatot a gyereknél az előtt, mielőtt az ütne, vagy hátra tud-e lépni egyet azért, hogy azt a bizonyos határt ne lépje át a gyermek.

Ha egy pedagógust ér bántalmazás, az hogyan jelenhet meg a mindennapokban?

Sokféleképpen megjelenhet; cinikus megjegyzések, internetes tréfák, a pedagógus felé irányuló dühös tekintet, fenyegető kijelentések és ijesztő mozdulatok formájában. Ide tartozik a beszorítás, lökdösés is, valamint az ütés is, de ezek az utóbbiak olyan súlyos bántalmazások, hogy azokról rendszerint már a külvilág is tudomást szerez.

Lehet bántalmazó egy osztályközösség is?

Maga az osztályközösség is lehet bántalmazó. Lehet egy osztályközösség olyan beállítottságú, ahol már divattá vált az agresszió, így kommunikálnak egymás között, és eljöhet az a pont, amikor a pedagógussal is így fognak. Ilyenkor már a hangadók vezetik az osztályt, akik elvárják, hogy a csoport minden tagja ugyanúgy kommunikáljon, mint ők. Ha ez a helyzet kialakul, abban az esetben egy szelíd gyerek két dolgot tehet: vagy ugyanúgy kommunikál, mint a többiek, vagy egyáltalán nem beszél se a társaival, se a tanárokkal, hanem visszahúzódik, mert ha megszólalna, neki is abban a stílusban kellene, mint a többieknek. Ha a hangadók már többen vannak, ők a többség, akkor velük szemben a tantestület is vesztésre áll, mert ilyenkor ez a probléma már több tanárt is érint. Ilyen helyzet azért nagyon ritkán szokott kialakulni, de ilyenkor általában már nemcsak a gyerek kerül szembe a pedagógussal, hanem a szülők is kritizálhatják a gyerekek előtt a pedagógusokat.

Milyen lelki okai, dinamikái vannak annak, ha egy diák vagy egy osztály néhány tagja folyamatosan sértegeti, kritizálja a tanárát? Mennyiben más az online térben történő bántalmazás?

Amikor a gyerek szóban bántalmazza, hecceli a diáktársát vagy a tanárát, ezt azért teszi, hogy a másik kevesebbnek érezze magát, felülkerekedjen rajta, megmutassa a társainak, mire képes a tanárral szemben. Az agresszív gyerek rendszerint megszokta, hogy agresszióval győz, anélkül pedig nem. Ezért lenne nagyon fontos, hogy már kisgyermekkorban, az első agresszív viselkedés megjelenésekor tanítsuk meg ezeket jól kezelni, mert akkor nem alakul ki bennük az, hogy csak erővel lehet győzni. Éppen ezért az agresszív gyerek két dolgot nem tud; tisztességesen győzni és méltósággal veszíteni, és ez egy kulcselem ebben a helyzetben. Tehát ezt a két dolgot kell megtanítani nekik, például olyan egyszerű technikákkal, hogy amikor társasjátékoznak, akkor a végén megtapsolják a győztest, elismerve ezzel a győzelmét.

A gyerekek agresszív viselkedésében nagy szerepet játszik a példamutatás is. Fontos kiemelni, hogy az agresszív gyerek jellemzően maga körül is sokszor találkozik agresszív viselkedéssel, kommunikációval; a televízióban a közszereplők is gyakran agresszíven kommunikálnak, lehet, hogy a szülei is agresszívebben beszélnek a szomszéddal; ezek mind-mind impulzusok afelé, hogy a problémákat a gyerek is agresszióval akarja megoldani. A gyerek viselkedésének alakulását hetven százalékban a példamutatás befolyásolja, ezért nem mindegy, mit lát maga körül.

Az online térben a gyerek és pedagógus közötti agresszió, az online zaklatás nagyon ritka, az inkább a gyerekek között jellemző, de azért előfordul a tanár-diák között is. Ennek sokszor olyan megjelenése is lehet, hogy például a szülők létrehoznak a közösségi médiafelületeken csoportokat, melyekben nincs benne a pedagógus, és ott kommunikálnak egymással, kritizálják a tanárt, és ezt gyakran a gyerekeknek is megmutatják. A pedagógusnak nehéz másnap azzal a gyerekkel bánnia, aki látott vagy hallott egy ilyen beszélgetést a tanáráról. Az online térben tehát nem jellemző, hogy pedagógusokat zaklatnak a diákok, ha mégis, akkor névtelenül, egy kamuprofilt létrehozva teszik ezt.

Mit tud tenni egy pedagógus az adott helyzetben?

A pedagógusnak például proaktívnak kell lennie olyan tekintetben, hogy neki kell létrehoznia közösségimédia-csoportot a szülőknek, amiben ő maga is benne van. Sok gyerek szülője el sem megy az iskolába szülői értekezletre vagy fogadóórára, így ebben a formában velük is tud kommunikálni. Az is fontos lenne, hogy a pedagógus folyamatosan prezentálja a szülőknek a saját és a diákjai sikereit is. Mindaddig, amíg ezt nem teszi, mások fogják megmondani, hogy milyen az órája, milyen az iskola, hogy milyen tanár ő maga. Azt tapasztaltam, hogy a pedagógusok sokszor nem merik vagy nem fordítanak kellő időt arra, hogy a sikereiket kommunikálják, pedig fontos lenne.

Amiben én tudok segíteni a pedagógusoknak, az az, hogy miként előzzék meg, és hogyan csökkentsék a feléjük irányuló agressziót vagy a gyerekek egymás közötti agresszióját. A legjobb eszköz a kezükben az lenne, ha tudnák értelmezni a diákok pillanatnyi hangulatát, hogy ismerjék fel, milyen hangulatban vannak a gyerekek és vegyék észre, hogy a saját kommunikációjukat ahhoz kell igazítaniuk. Ez lenne a legfontosabb képessége a tanárnak ahhoz, hogy egyáltalán órát tudjon tartani és hogy meg tudja előzni, szüntetni a diák feszültségét, vagy legalább ne növelje azt. Én olyan technikákat mutatok a pedagógusoknak, amelyek nemcsak a felszínt érintik, hanem megszüntetik az agresszív indíttatást is. Ezt az indíttatást egyetlen esetben nem lehet megszüntetni, akkor, amikor a gyermeket otthon minden nap verik vagy minden nap verekedést lát maga körül, mert számára az a kiindulópont. Azok a technikák, amelyeket én kidolgozok a pedagógusoknak, a következőkön alapulnak: növelni az önbecsülésüket, célokat kitűzni a gyerekeknek, növelni az empátiájukat, de bármilyen technika, ami őszintébbé teszi a gyerekeket, alkalmas lehet az agresszió csökkentésére. Megoldás lehet az is, ha növeljük az etikatudásukat, vagy szabálytiszteletet alakítunk ki náluk, de azok a technikák is jók, amelyek fokozzák a tanulásra való képességüket, ugyanis az is agresszivitást vált ki belőlük, hogy szeretnék tudni, de nem értik a tananyagot. Továbbá ha csökkentjük a képességeiken túli elvárásokat, azzal az agresszív indíttatást is csökkenteni tudjuk.

Vannak olyan tréningek, továbbképzések, szervezetek, amelyek segíthetnek a pedagógusoknak felkészülni akár az ilyen helyzetekre, vagy amelyek segíthetnek megoldani egy ilyen jellegű problémát?

A szakirodalmak gyakran túlságosan elméletiek. Fontos lenne az elfogadás, hogy nem akarom megváltoztatni másvalaki tulajdonságait, személyiségét. Én nem igazán látok erre vonatkozó konkrét képzéseket, a legtöbb tréning csak érzékenyít. Az intézmények szakmai napokat szerveznek, és ezekre hívnak el engem előadóként. Most augusztusban is volt egy ilyen szakmai nap, amelyen részt vettem, és ott az iskola egy szakmai műhelyt tartott, ahová több előadót meghívtak, volt pszichológus, másik szakmabeli is, valamint én. Az előadók között a pedagógusok forgószínpad-szerűen körbejártak. Azt látom, hogy van igény ezekre az előadásokra. Arra is volt példa, hogy egy művelődési házban jöttek össze 12 iskolából, és ott voltam előadó. Kolozsváron is voltam, oda a szülők hívtak meg, mert van ott a szülőknek egy szervezete az iskola támogatására. Ez azért nagyon jó dolog, mert a szülők és a pedagógusok egymás mellett állnak, hiszen a diák jövőjét az határozza meg, hogy ez a hármas egység – diák-tanár-szülő – hogyan kommunikál egymással. Mindenképp szükség lenne célirányosabb képzésekre az iskolai agresszió mértékének csökkentéséhez.