A pedagógusok körében végzett kérdőíves kutatások főbb tapasztalatai

A kutatás céljai és keretei

A 2022. évi országgyűlési választásokat követő kormányzati struktúra átalakításával a Belügyminisztérium hatáskörébe került a köznevelés irányítása. Annak érdekében, hogy átfogó kép álljon rendelkezésre az ágazat fejlesztésével, megújításával kapcsolatos tervek kidolgozásához, a tárca megkérdezte a köznevelésben dolgozókat – elsősorban a pedagógusokat – saját tapasztalataikról, javaslataikról.

A Belügyminisztérium 2022. június 13-26., illetve szeptember 1-20. között két kérdőíves felmérést valósított meg a pedagógusok (és az 1. kérdőív esetében a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő, ún. NOKS dolgozók) körében. A kérdőívek digitális formában készültek, az érintettek anonim módon tudták megadni válaszaikat, megfogalmazni fejlesztési ötleteiket. Az első kérdőíves felmérés alapvetően öt témakört foglalt magában:

• a pedagógusok és a tanulók leterheltsége, ideális csoport- és osztálylétszámok;
• munkakörülmények, juttatások;
• a pedagógusok és a gyermekek védelme, biztonsága;
• a pedagógusok teljesítményének mérhetősége, a tanulási eredmények kapcsolata a pedagógusok teljesítményének értékelésével;
• az intézmények teljesítményének mérése, értékelése.

A második kérdőív fókusza ennél szűkebb volt: elsődlegesen a pedagógusokat érintő külső értékelések, minősítési kötelezettségek rendszerével, a köznevelési intézményeken belüli értékelő visszajelzés jelenlegi gyakorlatával, valamint a teljesítményértékelés szempontjairól kérdezte az érintettek véleményét. A kérdőív kiterjedt a pedagógusok lehetséges teljesítménykritériumainak sorrendiségére is.

A felmérésben – az adott tényezők fontosság szerinti sorba rendezésén, az ideális csoport- és osztálylétszámokra vonatkozó kérdéseken, valamint a szabad szöveges javaslatok megfogalmazásán túl – alapvetően ötfokozatú skálát alkalmaztunk. A skálán a kérdőívben szereplő egyes állításokhoz való viszonyulást tudták kifejezni a válaszadók, az alábbiak szerint:

• 5: teljes mértékben egyetért,
• 4: többnyire egyetért,
• 3: közepesen ért egyet,
• 2: inkább nem ért egyet,
• 1: egyáltalán nem ért egyet.

Az elemzésben az egyszerűség kedvéért a többnyire és a teljes mértékben egyetértők arányát, valamint ugyanígy az inkább és az egyáltalán nem egyetértő válaszok arányát esetenként kumulált formában tüntetjük fel.

Kitöltési adatok, demográfiai jellemzők

A júniusi kérdőívet 24 ezer fő töltötte ki, közülük 21 ezer pedagógus és 3 ezer NOKS munkatárs. A pedagógusok esetében a kitöltési arány az összes megkérdezett kolléga megközelítőleg 15%-a, vagyis nagyjából minden hetedik pedagógus gondolta úgy, hogy fontos megfogalmaznia javaslatait a döntéshozók felé. A szeptemberi kérdőíves felmérésben a megkérdezett pedagógusok közül már több mint 33 ezren adtak választ, ami kb. 24%-os részvételi arányt jelent. Az aktivitás majdnem 10 százalékpontos emelkedése azt mutatja, hogy a pedagógustársadalom egy része ösztönözhető az ágazati fejlesztési javaslatok és döntések előkészítésébe való bekapcsolódásra.

A kérdőívek elején a válaszadók az ellátott feladatkörre, a besorolásra, a szakmai tapasztalatra, az életkorra és a nemre, valamint a munkahely földrajzi elhelyezkedésére vonatkozó adatokat is megadtak. Ezek elemzésekor kiemelendő, hogy magasabb volt a kitöltési hajlandóság a vezetők, illetve a férfi pedagógusok körében. Az életkori összetételt tekintve jól tükröződik az az általános európai jelenség, hogy a pedagógusok átlagéletkora fokozatosan nő.

A pedagógusok által adott válaszok kiértékelése

A következőkben a felmérések nagyobb témakörei mentén haladva mutatjuk be a két kutatás eredményei alapján a válaszadó pedagógusok véleményét, főbb javaslatait. Elemzésünkben – a terjedelemre tekintettel – nem tudtunk kitérni minden egyes kérdés válaszainak ismertetésére, ezért a legfontosabb tapasztalatokra és következtetésekre szorítkoztunk.

Munkaterhelés, osztály- és csoportlétszámok

Ebben a kérdéscsoportban alapvetően a gyermekek, tanulók és a pedagógusok munkaterhelésével, valamint a pedagógiai munka szempontjából megfelelőnek tekinthető létszámokkal kapcsolatos kérdésekre válaszoltak a kérdőívet kitöltők. Az eredmények azt mutatják, hogy a pedagógusok megosztottak az oktatással-neveléssel lekötött óraszám kérdésében: a válaszadók kicsivel több mint a fele a megtartott órák száma mellett nem látja biztosítottnak a megfelelő felkészülést és a színvonalas nevelő-oktató munkát, míg a kitöltők másik fele szerint ez – részben vagy egészben, de – megvalósítható.

Sokkal tisztább képet mutat a felmérés azzal kapcsolatban, hogy a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő dolgozók fokozottabb bevonása mennyire segítené a pedagógusokat munkaterheik csökkentésében. Erre a kérdésre mindössze a válaszadók 19%-a mondta azt, hogy inkább vagy egyáltalán nem ért vele egyet. Egybevág ezzel az eredménnyel az is, hogy a válaszadók több mint 70%-a szerint segítené a pedagógiai munka hatékonyságát a NOKS munkatársak feladatkörének rugalmasabbá tétele.

Az ideálisnak tartott létszámok tekintetében a válaszadók óvoda esetében leginkább a 15 és a 20 fős csoportlétszámot, általános iskola esetében egyértelműen a 20 fős, míg középiskola esetén a 20 és a 25 fős létszámot tartották megfelelőnek. Ezek a számok általános iskola esetében teljesen megegyeznek, míg óvoda és középiskola esetében kicsivel alatta maradnak a 2021. évi Országos Statisztikai Adatfelvételi Program tényadatainak (óvodában 21,2 fő, általános iskolában 19,8 fő, középiskolában 27,8 fő).

1. ábra: A kérdőíves felmérésben részt vevők életkori összetétele
 

Munkakörülmények, juttatások

Ebben a kérdéskörben az infrastrukturális körülményekkel, valamint a különböző (pénzbeli és nem pénzbeli) ösztönzési megoldásokkal kapcsolatban mondhatták el véleményüket a kérdőívet kitöltő pedagógusok.

Az infrastrukturális feltételek kapcsán valamilyen hiányérzetet megfogalmazók közül legtöbben a feltöltődésre, pihenésre, valamint a megbeszélésekre alkalmas terek hiányát, a személyes használatú digitális eszközök és irodaszerek szükségességét említették.

Az ösztönzéssel kapcsolatban – a szöveges véleményekben is legnagyobb számban előforduló, a pedagógusok béremelésének szükségességére irányuló javaslatokon túl – a válaszadók kiemelkedően nagy többsége, 70%-a értett egyet azzal, hogy a pedagógusok díjazása a jövőben vegye figyelembe a teljesítmény értékelését és a munka minősége alapján történő differenciálást.

Szintén nagy többség (84%) értett egyet azzal, hogy a leghátrányosabb helyzetű térségekben, illetve magas arányú hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermekkel, tanulóval foglalkozó pedagógusok számára indokolt többletjuttatást biztosítani.

A jó minőségű, gyakorlatorientált, térítésmentes, az értékelés során feltárt fejlesztési igényekhez igazodó pedagógus-továbbképzéseket a kérdőívet kitöltők 70%-a, a meglévő hitelek törlesztéséhez való hozzájárulást 77%-a, míg egy esetleges szakkönyv-támogatást a válaszadók 86%-a találna motiválónak. Hasonlóan nagy arányban támogatták a pedagógusok egy tartós, jó minőségű pedagógusigazolvány kibocsátását és a pedagógus jogviszonyhoz kapcsolódó kedvezmények bővítését (priorizálásuk szerint elsősorban kulturális, sport- és rekreációs szolgáltatásokkal, könyvesboltokban és élelmiszerboltokban, valamint üzemanyag-vásárlás során igénybe vehető kedvezményekkel).

A pedagógusok és a gyermekek védelme, az iskola biztonsága

A kutatás egyik területe a biztonságos iskolai légkör megteremtésével, valamint az iskolai légkör és a tanulói teljesítmény összefüggéseivel foglalkozott. A kérdőívet kitöltő pedagógusok 91%-a többnyire vagy teljes mértékben egyetértett azzal, hogy a gyermekek, tanulók teljesítményére jelentős hatással van az, hogy az iskolai légkör mennyire tekinthető biztonságosnak. Még többen voltak azok, akik szerint az eredményes nevelő-oktató munkához szükség van arra, hogy az osztályteremben és az iskolában is mindenki betartsa az alapvető viselkedési szabályokat, és kövesse a pedagógus útmutatását.

Annak érdekében, hogy az esetleges konfliktushelyzetek kezelése hatékonyabb legyen, a válaszadók 78%-a szerint jelentős segítséget nyújthat a pedagógusok konfliktuskezelési, stresszkezelési készségeinek fejlesztése. A kérdőívet kitöltők majd kétharmada azzal is többségében egyetértett, hogy az iskolaőrség bevezetése indokolt egy intézményben, ha arra az adott helyszínen valós igény mutatkozik.

A pedagógusok teljesítményének értékelése

Mind a júniusi, mind a szeptemberi felmérés egyik fókuszában a pedagógusok teljesítményének mérhetősége – és azon belül a tanulói mérési eredmények mint megalapozó adat felhasználhatósága – állt.

A válaszadók 75%-a legalább közepesen, vagy többnyire egyetértett azzal, hogy a pedagógusokat további szakmai fejlődésre és még magasabb minőségű munkavégzésre ösztönzi, ha rendszeres visszajelzést kapnak a teljesítményükről. A kérdőívet kitöltők több mint 60%-a többségében, 22%-a pedig közepesen egyetértett azzal, hogy a teljesítmény értékelésében mind a külső, mind a belső (intézményen belüli) értékeléseknek fontos szerepe van. Ugyanakkor a válaszadók több mint háromnegyede szerint belső teljesítményértékelési rendszer bevezetésének csak béreltérítés esetén van értelme. Tanulságos, hogy a kutatás eredményei szerint csak a válaszadók 45%-a részesült az elmúlt három év során éves rendszerességgel intézményvezetői vagy intézményvezető-helyettesi értékelésben, a pedagógusok jelentős része esetében ez rendszerszinten nem történik meg.

2. ábra: A pedagógusok teljesítményének mérésével és az alapján történő differenciált elismerésével kapcsolatos kérdésre adott válaszok megoszlása

A válaszadók közel kétharmada legalább közepesen, vagy többnyire egyetértett azzal, hogy az intézményen belüli értékelések mellett van létjogosultsága a külső pedagógiai-szakmai értékelés fenntartásának, mert ezáltal hitelesebb és teljesebb az értékelés eredménye. Ugyanakkor 76% volt azon pedagógusok aránya, akik szerint a pedagógus előmeneteli rendszerben a Pedagógus II. fokozat megszerzése lehetne opcionális (ugyanakkor álláspontjuk szerint a mesterpedagógus, illetve kutatótanár fokozatok továbbra is csak a Pedagógus II. követelmények teljesítése után legyenek megpályázhatóak).

Az intézményen belüli értékelés kapcsán a válaszadók 77%-a többnyire vagy teljes mértékben egyetértett azzal, hogy az intézményvezetőnek kulcsszerepe kell, hogy legyen az irányítása alatt álló pedagógusok teljesítményének értékelésében. A kérdőívet kitöltők több mint 55%-a teljes mértékben vagy többnyire egyetértett azzal, hogy fontos a munkaközösség-vezetők esetében a munkaközösségébe tartozó pedagógusok óráinak rendszeres látogatása ahhoz, hogy a teljesítményértékelés objektív lehessen.

3. ábra: Az 5. és magasabb évfolyamos tanulók véleményének megkérdezése és a teljesítményértékelésbe történő becsatornázása kapcsán adott válaszok megoszlása

A kérdőívet kitöltők 60-75%-a egyetértett azzal, hogy a teljesítményértékelés fontos szempontja lehet a szakmai munka mennyisége (pl. a megtartott órák száma) és minősége (pl. a digitális pedagógiai megoldások alkalmazása), a munkafegyelem, az adminisztráció pontossága, a munkatársakkal való együttműködés és kommunikáció, a tehetséggondozásban, illetve felzárkóztatásban megvalósuló pedagógiai tevékenység, a fiatalabbak mentorálása, továbbá az etikai normák betartása. Kimagasló arányban (82%) értettek egyet a válaszadók azzal, hogy egy teljesítményértékelési rendszerben biztosítani kell az adott intézmény helyi sajátosságainak megjelenítését is.

Figyelemre méltó, hogy a felmérésben részt vevők 71%‑a legalább közepesen (de 42%-uk többségében vagy teljesen) egyetértett azzal, hogy középiskola és általános iskola felső tagozata esetében segítené az intézményvezető értékelését, ha visszajelzést kapna a tanulók véleményéről is az adott pedagógus munkáját illetően.

A szülők véleményének figyelembe vétele jobban megosztotta a kérdőívet kitöltőket: több mint 38% egyetértett ennek fontosságával, mintegy 30% azonban inkább nem támogatta ezt. A szöveges válaszokat is figyelembe véve ennek feltehetően az lehet az egyik fő oka, hogy a pedagógusok szerint a szülők nem rendelkeznek közvetlen, objektív képpel a pedagógus munkájáról. Ugyanakkor ez kezelhető lenne, ha csak olyan szempontok esetében kérnék a szülők véleményét, amiben az releváns (például kapnak-e rendszeres visszajelzést gyermekük teljesítményének fejlődéséről, változásáról a pedagógustól).

A felmérés részeként a válaszadóknak lehetőségük volt arra, hogy fontossági sorrendbe állíthassák a pedagógusok teljesítményének értékelése szempontjából fontos ún. teljesítménykritériumokat. Az alábbi táblázat az összesen 13 kritérium priorizálását mutatja be (minél alacsonyabb a szám, annál fontosabbnak találták az adott kritériumot a válaszadók).

Az intézmények teljesítményének értékelése

A kutatás utolsó területe a köznevelési intézmények teljesítményének értékelési formáira vonatkozott. Ezzel kapcsolatban a válaszadók 84%-a legalább közepes mértékben egyetértett azzal, hogy az intézményében mindig kap visszajelzést az intézményi munkát vizsgáló külső értékelések (pedagógiai-szakmai ellenőrzés, azaz tanfelügyeleti eljárás) eredményeiről.

A kérdőívet kitöltők közel kétharmada részben vagy teljes mértékben egyetértett azzal, hogy ha az intézménybe járó tanulók eredményei romlanak és/vagy nő a bukások, a lemorzsolódással veszélyeztetettek aránya, az intézménynek szakmai segítséget kelljen igénybe vennie az Oktatási Hivatalon keresztül.

Összefoglalás

A felmérések eredményei összességében azt mutatják, hogy a pedagógushivatás vonzereje sok tényezőből tevődik össze: a bér és a munkakörnyezet mellett fontos, hogy biztosított legyen a folyamatos szakmai fejlődés lehetősége, hogy teljesítményére visszacsatolást kapjon, és ennek eredménye megjelenjen a juttatásokban is. Egyértelműen elmondható a kutatás alapján, hogy a pedagógusok többsége támogatja az intézményen belüli teljesítményértékelés rendszerének megteremtését, amennyiben ez a differenciálás alapja, és tisztán kirajzolódni látszik azon szempontok köre is, amelyek egy ilyen értékelés meghatározó szempontjai lehetnek.

A felmérés eredményei is rámutattak arra, hogy a pedagógusok munkaterhei többek között a NOKS dolgozók feladatkörének rugalmasabbá tételével és az adminisztráció mérséklésével csökkenthetőek. E tekintetben fontos feladat megvizsgálni a pedagógus előmeneteli rendszerhez kapcsolódó egyes kötelező tevékenységek (pl. a Pedagógus II. fokozat kötelezősége, az önértékelés stb.) jelenlegi formában történő fenntartásának indokoltságát is.

Szintén egyértelmű, hogy a jövőben is folytatni kell azt az infrastruktúra-fejlesztési programot, amelynek részeként 2018-2022 között mintegy 4500 helyszínen valósultak meg kisebb-nagyobb beruházások.

A felmérés alapján megfogalmazott, a pedagógusok véleményére támaszkodó javaslatok megvalósítása és beépítése a köznevelés-fejlesztési intézkedésekbe az előttünk álló időszak egyik legjelentősebb feladata. Ugyanakkor bízunk benne, hogy ez az intenzív, eddig több tízezer pedagógus bevonását eredményező szakmai párbeszéd a köznevelés minden szereplőjét megerősíti abban, hogy véleményük fontos alakítója a jövő magyar oktatásának.