A pályaválasztás és az útkeresés kihívásai pszichológus szemmel

Mit érthetünk a – pályaválasztás kapcsán egyre többször említett – életpálya-építés kifejezésen?

Az életpálya-építés foglalkozásai során abban támogatjuk a tanulókat vagy akár a felnőtteket, hogy a pályaválasztásukkor a saját ambícióik és lehetőségeik függvényében választhassák azt a pályát, ami a leginkább illik hozzájuk. Egyfajta tudatosító erővel rendelkezik ez a folyamat, ugyanis miközben az illető saját, logikusan felépített célokat tűz ki maga elé és stratégiákat alkot ezek elérésére, mélyebb önismeretre tehet szert, olyan aspektusait is felfedezheti a pályaválasztással kapcsolatos gondolatainak, amelyek eddig talán rejtve maradtak előtte. Fontos megjegyezni, hogy ez nem sűríthető bele egy néhány alkalmas tanácsadási folyamatba, sokkal inkább élethosszig tartó folyamat, ahol a kulcsszerepet a tanulás kapja. Érdemes olyan célokat kitűzni, amelyek − a különféle élethelyzetekhez alkalmazkodva − szükség esetén rugalmasan változtathatók.

Hogyan zajlik a pályaorientációs tanácsadás? Miben más ez a segítség, mint amit a szülők vagy a pedagógusok adhatnak?

Pályaorientációs foglalkozásokat csoportos és egyéni formában is végezhetünk. Mindkettő célja, hogy a fiatalok életpálya-építési készségeit támogassuk, azonban az egyéni és csoportos forma más-más működésmódra ad lehetőséget. Csoportos formában több játékos feladattal járjuk körbe az egyes készségeket, és a résztvevők egymásól is visszajelzést kaphatnak, esetleg inspirálódhatnak a közös munka során. Egyéni formában olyan hasznos eszközök állnak a rendelkezésünkre, mint az úgynevezett életútdiagram közös megbeszélése, különféle személyiségtesztek alkalmazása. Képességtesztekkel megvizsgálhatjuk, milyen területeken teljesít kiemelkedően a tanácskérő, a pályaismerettel kapcsolatban szakmakártyákkal végzünk feladatokat, hogy rálássunk, milyen gondolatok, érzések, sztereotípiák öveznek egy-egy lehetséges munkaterületet a kliens fejében, de számos kiegészítő módszert is használhatunk, mint a vizualizáció, történetszövés vagy a karrierinterjúk. Azt, hogy hány alkalomra szerződünk a pályaválasztási tanácsadást kérő személlyel, az első ülésen közösen beszéljük meg, felvethetjük a legfontosabb kérdéseket, témákat és ezek alapján javasolhatunk egy vázat az elkövetkezendő találkozásoknak. Ezek során térképezzük fel a személyiséget, a munkamódot, az érdeklődést, a kreativitást, a képességeket.

Abban más ez a segítés, hogy a tudományt hívja segítségül a gyerekek megismeréséhez, elfogulatlan értékelésre ad lehetőséget úgy, hogy széles körű információ nyerhető a tesztek és az interjúk által a képességekről, ambíciókról. Természetesen megvan a helye annak is, hogy az osztályfőnöki órákon a pedagógusokkal beszélgessenek a gyerekek a karrierúttal kapcsolatos vágyaikról, történeteket oszthassanak meg egymással, és az is lényeges, hogy a szülő támogatólag részt vegyen ebben a folyamatban, hiszen a lelki megerősítést, az önbizalom fejlesztését ezek adhatják meg a tanulóknak.

Mekkora gyerekekkel érdemes elkezdeni beszélgetni a felnőtt lét tervezéséről?

Ennek a kérdésnek korcsoportonként megvan a maga szerepe, hiszen a kicsik megfogalmazhatják a maguk fantáziáját ezzel kapcsolatban, amiből következtethetünk a vágyaikra, ambícióikra. Az általános iskolában reálisabb válaszok körvonalazódhatnak, amik akár egy osztályfőnök segítségére is lehetnek abban, hogy lássa, milyen beállítottságú az osztályába járó tanuló, milyen területek érdeklik, miben lehet őt erősíteni, mivel lehet motiválni.

A középiskolások egy része már konkrét tervvel is rendelkezik felnőtt életére vonatkozóan, velük jó lehet, ha minél részletesebben beszélgetünk a terveik megvalósíthatóságának kereteiről, módszereiről, így érzik majd, hogy komolyan vesszük őket. A hasznos gondolatok mellett stratégiák kidolgozására is lehetőség van, hogy valóban elérhetőek legyenek ezek a célok.

Milyen lelki tényezők játszanak szerepet a sikeres karrierút kiválasztásában?

A legfontosabb, hogy a pályaválasztó rendelkezzen reális önismerettel, kapjon segítséget abban, hogy feltérképezzék az erősségeit, kell, hogy lássa, mely területeket érdemes fejlesztenie, ehhez kapcsolódóan pedig lényeges, hogy minél szélesebb körű ismereteket szerezzen a foglalkozásról, amit szívesen választana. A pályatanácsadás során kiemelt figyelmet szentelünk annak, hogy eloszlassuk az esetleges tévhiteket, kevésbé helytálló sztereotípiákat a szakmákkal kapcsolatban, valamint annak, hogy minél behatóbban tanulmányozzuk az elvárásokat, amiket az egyes munkák támasztanak a pályaválasztókkal szemben. Amennyiben e kettő terén hiányosságok mutatkoznak, esetleges kellemetlen meglepetések érhetik a fiatalokat; előfordulhat, hogy a valós lehetőségek vagy képességek és az elvárt kvalitások között eltérések mutatkoznak, amiket nem minden esetben könnyű behozni, így szorongáskeltő lehet a későbbiekben.

Megkönnyítheti a pályaválasztó helyzetét, ha stabil, támogató bázist tudhat maga mögött, akár a szülők, barátok vagy egy-egy tanár személyében, akik bátorítják, átsegítik a pályaválasztással járó stressz okozta nehéz időszakokon. A sikeres karrierúthoz közelebb vihet, ha az egyén kifejleszt magában az út során egyfajta érzelmi rugalmasságot, hogy bármikor adekvátan tudjon reagálni a váratlan helyzetekre, a változó környezetre, illetve előnyös, ha stabil önértékeléssel rendelkezik és fejlett a rugalmas megküzdőképessége.

Milyen lélektani nehézségekkel kell szembenézniük a „nagybetűs életbe” kilépő fiataloknak?

Ez az időszak lelkileg több szempontból is megterhelő lehet a fiatalok számára. Egyrészt teljes dimenzióváltás számukra a különbség egy iskola működésmódja és egy munkahely elvárásai között. Bár vannak hasonlóságok, egy egyetemen például rugalmasabb időbeosztással rendelkezünk, és az évet a tanrend tagolja megszokott részekre; a legtöbb munkahelyen ehhez képest azt tapasztalhatják a pályakezdők, hogy nem tudnak az idejükkel olyan szabadon gazdálkodni, mint a tanulmányaik alatt.

Szintén nehézséget okozhat a fiatal felnőttkor egyik legnagyobb kihívása, a szülőkről való leválás folyamata. Amellett, hogy izgalmas és lehetőséget ad a bizonyításra, a kreatív előmenetelre, mind egzisztenciálisan, mind pedig érzelmileg komplikált az új helyzethez, az új határokhoz való alkalmazkodás.

Kevéssé említett példa a szociális háló beszűkülése. Míg az iskolaévek alatt barátaink mellettünk vannak és bajtársakként küzdjük át magunkat a számtalan megmérettetésen, a munka világába lépve legtöbbünknél csökken a társasági életre fordítható idő, és sokkal nagyobb erőfeszítés összehozni egy-egy baráti találkozót, holott ez remek védőfaktorként működhet a stressz és a mindennapi problémák ellen. Rájöhetnek a fiatalok arra is, hogy különbség van a korábban elképzelt világképük és a valóban megtapasztalt élmények között, ami szintén új feladatot ró rájuk; ki kell alakítaniuk a saját komfortos és hatékony működésmódjukat és értékrendjüket, összehangban az őket körülvevő környezettel.

Hogyan támogatják a középiskolák a fiatalok pályaválasztását?

Úgy gondolom, ez iskolánként eltérő lehet. Vannak helyek, ahol már az első évtől kiemelten támogatják ebben a diákokat, akár pályaorientációs napok szervezésével, közös kirándulással pályaválasztással kapcsolatos rendezvényekre, valamint meglátogathatják különféle szakmák képviselőit, hogy munka közben láthassák, és kérdéseket tehessenek fel nekik. Bevált gyakorlat, hogy egy osztályközösségen belül a gyerekek szüleit hívják meg, hogy meséljenek a foglalkozásukról, valamint gyakran irányítják a tanárok az iskolapszichológushoz a tanulókat, hogy mélyebb tapasztalatokat szerezhessenek a saját választási folyamatukkal kapcsolatban egyéni és csoportos formában egyaránt.

Saját tapasztalataim azt mutatják, hogy a gyerekek ezek alapján könnyebben hoznak döntést, mivel az iskola felmenő rendszerben alakítja ki bennük azt a hozzáállást, hogy fontos az információszerzés és ezen információk mély átgondolása, egyeztetése a saját magukról szerzett tudással.

Hogyan érdemes segítenie a szülőknek és a pedagógusoknak a pályaválasztás előtt álló fiatalokat?

Ez diákonként eltérő lehet. Mindenképp érdemes arról beszélgetni, mire van igénye a gyereknek, szeretné-e, ha direktívebb tanácsokkal látná el a szülő, vagy inkább önállóan hozna döntést. Ezen felül sok szorongás kapcsolódik ehhez a témakörhöz, így – bár esetenként működhet – nem feltétlenül egy előre eltervezett, irányított beszélgetés hozza majd meg a legfelszabadultabb gondolatokat vagy az esetleges félelmek kifejezését a témával kapcsolatban, sokkal inkább egy mindennapi közös tevékenység során elmesélt történet a szülő saját tapasztalatairól a pályaválasztásával vagy a középiskolás évek végével kapcsolatban.

Hasonló kreatív beszélgetésindító lehet, ha szorongásoldóként arról beszélgetnek, a választásuk korántsem biztos, hogy végleges. Az életpálya számos irányt vehet, a megszerzett tudás konvertálható, azok a döntések, amelyek később nem bizonyulnak kielégítőnek, korrigálhatók. Fontos, hogy biztosítsuk őket a támogatásunkról. Ha nyitottak rá, rávilágíthatunk arra, mit látunk az erősségüknek, és főként, beszélgessünk velük arról, hogy a jelenlegi választásuknál is lényegesebb az egész életen át tartó tanulás szerepe.

Mik azok a fiatalok által, a pályaválasztás kapcsán feltett kérdések, amikkel a leggyakrabban találkozik iskolapszichológusi praxisa során?

A fiatalabb korosztály rendszerint az alapján választana hivatást, hogy mennyire talál izgalmasnak egy-egy munkát, így a beszélgetéseink középpontjában ez a kérdés áll. A középiskolában már előtérbe kerül, vajon stabil egzisztenciát tud-e teremteni valaki, ha egy adott pályát választ.

Az anyagi megfontolások mellett gyakran felmerül a személyes szabadság kérdése, ilyenkor arról beszélgetünk, kinek tartozunk felelősséggel bizonyos munkakörökben, kik számoltathatnak el minket, autonóm módon hozhatunk-e döntéseket, illetve hogy az időnk mekkora részét terheli le az a munka, amit a tanácskérő el tudna képzelni magának. Úgy gondolom, ezek a kérdések hasznosak, mivel minél több információt gyűjtenek, annál kisebb az esélye, hogy felkészületlenül érje őket mindaz, ami rájuk vár későbbi tanulmányaik során, illetve munkaerőpiaci környezetben.

Időnként felmerül annak a kérdése, érdemes-e szigorúan és fegyelmezetten előre tervezni, hiszen a technológiai fejlődés gyorsasága és a társadalmi változások teljesen új helyzeteket hozhatnak, előfordulhat, hogy bizonyos munkakörök megszűnnek, ezzel párhuzamosan pedig olyanok jönnek létre, amik bár talán később vonzóak lehetnek a tanácskérőnek, most még nem is léteznek. Ezen a ponton különösen fontos, hogy átbeszéljük, nem konkrét munkát keresünk, sokkal inkább magunkról és a környezetünkről szerzünk tudást, olyan készségeket fejlesztünk, amik ebben a változó környezetben a hasznunkra lehetnek – ezek közé tartozik például a bizonytalanságtűrés, a rugalmasság, vagy az asszertivitás –, hogy idővel ezen plusz tudással felvértezve nézzünk szembe a ránk váró kihívásokkal.