Olvasási idő: 
14 perc

A nyári szünidő pszichológus szemmel

Interjú Molnár Anettel, a PPKE BTK Fejlődés- és Klinikai Gyermeklélektan Tanszék oktatójával

Az iskolai tanév – a diákok és talán a tanárok által is – leginkább várt időszaka a nyári szünet. Különösképp igaz lehet ez az idei tanév esetében, hisz a járvány elleni védekezés mindenkitől megnövekedett energiabefektetést igényelt. Milyen egy ideális nyári szünet a család tagjai, vagy egy pedagógus számára? Mennyi energiát érdemes a tanévre történő készüléssel lekötni? Kérdéseinkre a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pszichológus oktatója kereste a választ.

Lehetséges, hogy elsőre magától értetődőnek tűnhet a kérdés, de miért van szükség hosszú, két és fél hónapos nyári szünetre a tanévet követően?

Pedagógiai-pszichológiai szempontból valójában nincs szükség ilyen hosszú szünetre, ez inkább a hagyományokból eredeztethető. Egyes országokban más rendszer működik a szünidők hosszát illetően. Több európai országban sokkal rövidebb a nyári szünet, és ezáltal hosszabb az őszi, téli és a tavaszi szünet. Ez utóbbi lehetővé teszi, hogy mind a diákok, mind pedig a tanárok év közben többet tudjanak pihenni, illetve a szülőknek is segítség lehet, hogy nem két és fél hónapon keresztül kell megoldani a gyerekek felügyeletét.

Mit nevezhetünk értékesen eltöltött szünidőnek? Mik azok az életkori sajátosságok, amikre figyelni szükséges a nyári szünet megtervezésénél?

Az értékesen eltöltött szünidő más és mást jelenthet egyes gyermekek és szüleik számára. A szünidő megtervezésénél nem is feltétlenül csak a gyermek életkora, hanem inkább a személyisége a meghatározó, hogy ő miben leli örömét, hiszen amint a gyerekeink, ugyanígy az igényeik is különbözőek. Ahány gyerek, annyiféle szabadidős kedvtelés, ilyenkor ezeknek kell teret biztosítani.

A szünidő célja alapvetően a pihenés, a rekreáció, így nem szükséges a gyerekek minden percét kitölteni valamilyen programmal, és túlszervezni a nyarat. Optimális, ha a vakáció napjainak is van azért egyfajta ritmusa, de természetesen nem kell szoros időbeosztást követni. A fontos az, hogy ne folyjanak szét a napok, de mégis legyen lehetőség oldott pihenésre, feltöltődésre. Mindenképp fontos biztosítani a gyermek számára olyan időszakokat, melyekben azzal tölti a szabadidejét, amihez kedve van.

Mi a nyárra adható házi feladatok, tanulnivalók optimális mértéke? Milyen szempontokat tartson szem előtt egy pedagógus a feladatkiosztásnál?

Úgy gondolom, hogy mivel a szünidő célja kifejezetten a feltöltődés, pihenés, így sem házi feladatot, sem pedig egyéb, otthonról végezhető kötelező tanulnivalót, leckét nem érdemes adni vakáció idejére a gyerekeknek. Egy kipihent, vidám gyermek sokkal eredményesebben fog teljesíteni ősszel az iskolapadban, mint akinek nyáron is teljesítenie kell.

Természetesen, ha önmagától van hozzá kedve, motivációja a gyermeknek, akkor játékos formában lehet nyáron is tanulni, feladatokat végezni, együtt olvasni, de kötelezően megoldandó feladatokat nem érdemes kiadni a szünidőre.

A tavaszi járvány miatt sok szülőnek nem, vagy igen korlátozott mértékben maradt nyárra kivehető szabadsága. Mit ajánlana, hogy tölthetnének el bensőséges időt egymással azok a családok, ahol hosszabb közös nyaralásra idén nincs lehetőség?

A gyerekekkel eltöltött minőségi idő minden bizonnyal nagyon fontos a szünidőben is. Kikapcsolódni nem csak kizárólag hosszabb nyaralások során lehetséges, akár az otthon töltött idő is lehet élvezetes, változatos. Amennyiben a szülők képesek elengedni a hétköznapi problémákat, és aktívan jelen lenni a gyermekkel közösen eltöltött időben, akkor a gyerekek számára minden élménnyé válhat, amit a családdal együtt megélhetnek.

Ha nincs lehetőség hosszabb nyaralásra, akkor rövidebb kirándulásokra is indulhatunk, izgalmas lehet akár egy közös sátrazás is a gyermekekkel. A közös sporttevékenységek is kalandosak lehetnek, elmehetünk együtt hegyet mászni, biciklitúrázni, vagy választhatunk bármit, amihez a gyereknek kedve van.

A hétköznapok tennivalóiba, a ház körüli teendőkbe is nyugodtan be lehet vonni a gyerekeket, például a közös kertészkedésbe, barkácsolásba, főzésbe-sütésbe, hiszen az együttlét az igazán fontos, mely alatt lehetőség nyílik arra is, hogy beszélgessünk, vagy épp együtt zenét hallgassunk, énekeljünk.

Otthon nézhetünk együtt meséket, filmeket, illetve végezhetünk számtalan kézműves tevékenységet is a gyerekekkel: rajzolhatunk, festhetünk, varrhatunk, barkácsolhatunk, hajtogathatunk, gyöngyöt fűzhetünk, készíthetünk közös otthoni dekorációkat. Természetesen a közös játék is élvezetes lehet a gyermekek számára, játszhatunk különböző társasjátékokat vagy épp tollaslabdázhatunk a szabadban.

A gyermekek különböző igényekkel rendelkeznek a szabadidő eltöltésének tekintetében. Van, aki kirándulna, van, aki a barátaival sportolna, sokan pedig számítógépes játékokkal játszanának. Mire szükséges odafigyelnünk szülőként a gyermekünk számítógép-használatát illetően?

A szülők egy része úgy érezheti, hogy ha a gyermek leköti magát a tv, számítógép vagy valamilyen okoseszköz előtt, akkor nincs ezzel egyéb teendője, és kicsit fellélegezhet a mindennapi teendők súlya alól, egy kis szabadidőt nyerve önmagának. Ugyanakkor nagyon fontos tudni, hogy a szülők feladata, hogy felügyeljék ezen eszközök használatát, hogy milyen tartalmak legyenek elérhetőek, és szükség van szűrésre ezeken az eszközökön. Így ehhez érdemes szűrőprogramokat telepíteni a számítógépre, vagy éppen célszerű lehet az a megoldás is, hogy a gyerek legyen szem előtt, és ne legyen saját számítógépe a szobájában, hanem inkább a közös helységekben számítógépezhessen, internetezhessen.

A másik gyakori szempont a szülők részéről, hogy azt gondolhatják, hogy ha nem adják meg a gyereknek a számítógép-használat vagy az internetezés lehetőségét akár okostelefonon, akkor lemarad a gyerek a kortársaitól egy fontos területen. Ez valóban fontos szempont, így teljes mértékben tiltani nem érdemes ezen eszközök használatát. Viszont érdemes szabályozni a számítógép előtt töltött idő mennyiségét, és már kicsi kortól hangsúlyozni szükséges egyéb alternatív szabadidős programok fontosságát, mint akár a mozgás, sport, vagy a családdal és kortársakkal együtt töltött idő, és inkább ezekre ösztönözni a gyermeket.

Tehát nagyon fontos, hogy a gyerek ne üljön órákig a számítógép előtt! Ennek számtalan oka van, melyekről hosszasan lehetne beszélni. Az egyik ilyen tényező, amit kiemelnék, hogy a túlzott számítógép-használat következtében a gyermeknek csökken a fizikai aktivitása, mely testi-lelki szempontból is káros lehet, egyrészt mivel megjelenhet a túlsúly a testmozgás hiánya miatt, másrészt − főként a fiatalabb gyermekeknél − a szabadban eltöltött idő és mozgás kulcsfontosságú az egészséges fejlődésben, hiszen az idegrendszer érése a mozgás fejlődésével szoros egységben valósul meg. A mai gyermekek idegrendszerének sokkal több ingert kell feldolgoznia, melyhez minél több mozgásra lenne szükség. Serdülőknél is veszélyes lehet a mozdulatlanság és a napi több órás ülés, mert a mozgási energiákat nem vezeti le, miközben egy játék „felhúzza”, ami frusztrációhoz, agresszióhoz vezethet. Ráadásul − kiváltképp kamasz gyerekeknél − kifejezetten fennállhat a számítógép-használat következtében a videójáték-függőség veszélye, mely szintén rendkívül káros következményekhez vezet.

Emellett fontos megemlíteni, hogy a túlzott számítógép-használat következtében a kapcsolatok a kortársakkal is jelentős mértékben lecsökkenhetnek, ami szintén kedvezőtlen − minden életkorban. Így a szülőnek abban van hangsúlyos szerepe, hogy egyensúlyt alakítson ki a számítógép-használatot illetően, vagyis egyrészt ne válassza a „könnyebb utat”, kontroll nélkül engedve ennek használatát, másrészt ne is tiltsa, hanem inkább motiválja, ösztönözze a gyermekét egyéb szabadidős tevékenységekre, és biztosítsa ezeknek a lehetőségét.

Manapság egyre több és több napközis, illetve ottalvós tábor közül lehet választani. Melyek a legmegfelelőbb táborok a fiatalok számára? Milyen szerepet játszanak a táborok a gyermekek szociális fejlődésében?

Az, hogy milyen tábort válasszunk a gyermek számára, nyilvánvalóan függ a gyermek életkorától, személyiségétől, érdeklődési körétől. A gyerekek az önállóságot fokozatosan tanulják, így nem feltétlenül az életkor dönti el, hogy mikor jön el az első ottalvós tábor ideje. Az olyan kisiskolások esetében, akik nem voltak még távol kevés időre sem a szüleiktől, például még sosem aludtak máshol, idegen környezetben, akár nagyszülőknél, barátoknál, nem igazán szerencsés ottalvós táborral kezdeni az ilyen tapasztalatokat, hanem inkább a napközis tábort érdemes választani. Azon gyermekek számára, akik viszont rendelkeznek előzetes tapasztalattal és komfortosan mozognak már „idegen”, nem otthoni környezetben is, előzetesen egyeztetve természetesen kisebb korban is lehet ottalvós tábort is választani. Annak érdekében, hogy a tábor minél jobban sikerüljön, érdemes rá körültekintően felkészülni, beszélgetni róla, és legyen akár napközis vagy ottalvós tábor, érdemes biztosítani a gyermeket arról, hogy ha mégis haza szeretne jönni, akkor a szülő mindenképpen megteremti ennek a módját, hogy érezhesse a gyermek, hogy a szülők megvédik, mögötte állnak.

A legfontosabb, hogy a tábor alapvetően ne a szülő választása legyen, ne erőltesse a szülő a gyerekre a saját elképzeléseit, ötleteit, hanem a gyermek igényei, érdeklődési köre alapján válasszanak tábort, amihez neki kedve van. Különben, ha nincs meg az érdeklődés, és csak kényszernek éli meg a táborban töltött időt, akkor az egész tevékenység nagy valószínűséggel kudarcba fullad, és negatív élményekkel távozik a gyerek. A választás során érdemes figyelembe venni a szájhagyomány útján terjedő tippeket, hiszen az ismerősök ajánlásában ritkábban lehet csalódni.

A szociális fejlődés szempontjából is fontosak lehetnek a táborban szerzett élmények, hiszen a gyermek egy új közösségben van szülői felügyelet nélkül, mely meghatározó élményanyagot adhat, barátságok alakulhatnak ki, más szerepkörökben is kipróbálhatja magát, így egy jó táborozás élménye egy életre elkísérheti a gyermekünket.

A nyár vége felé a gyermekek egyik része már alig várja a tanévkezdést, vannak azonban, akik szorongva élik meg az iskola újbóli közeledtét. Hogyan érdemes lelkileg felkészülni az iskolakezdésre?

Nem kell különösképpen készülni rá, hanem érdemes természetesen tekinteni a tanévkezdésre, kiváltképpen pedig nem stresszesen, hiszen ha a szülő „rágörcsöl” minderre, akkor ez magával vonhatja a gyermek szorongását is. Ha az otthoni háttér azt sugallja, hogy az iskolakezdéssel, iskolával „csak a gond van”, akkor nagy eséllyel a gyermekben is ez az attitűd fog kialakulni. Fontos, hogy a szülők az iskola pozitív aspektusaira hívják fel inkább a gyermek figyelmét, mint például hogy itt újra találkozhat sok baráttal, osztálytárssal, vagy hogy új és érdekes ismereteket sajátíthat el. A gyermek számára az a legfontosabb, hogy otthon megélhesse az őt elfogadó, szerető, támogató közeget és biztonságérzetet, ahonnan bátran elindulhat felfedezni és új ismereteket szerezni, hiszen tudja, hogy a család mindig mögötte áll − így várhatóan az iskolakezdéssel sem fog probléma adódni.

Eddig elsősorban az iskoláskorú fiatalokról volt szó. Mi a helyzet a tanárok nyári pihenésével? Mennyire szükséges „gyerektelenítenie” magát a tanároknak a megfelelő regenerálódás érdekében?

Ez függ a pedagógus személyiségétől és év közbeni leterheltségétől is. Aki úgy érzi, hogy szívesen foglalkozik nyáron is gyerekekkel, van ereje és ideje, nyugodtan vállalhat munkát, amíg nem érzi mindezt tehernek, és jut idő regenerálódásra is. Véleményem szerint, mint ahogy a gyermekeknél, ugyanígy a pedagógusoknál is fontos, hogy amennyiben lehetséges, szánják a nyári szünet idejét teljes feltöltődésre, pihenésre, hogy ősszel megújult erővel folytathassák a következő tanévet.