A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság
„A fejlődés ellen nincs gyógymód”
Az NJSZT mottója: „Megőrizni a múlt értékeit, alkalmazkodni a jelenhez, befolyásolni a jövőt.” Ennek tükrében a Társaság tevékenységéről és céljairól kérdeztük Alföldi István ügyvezető igazgatót. Beszélgetésünk során múlt és jövő egyaránt szóba került. S e kettő kapcsán talán a legfontosabbról: a jelen feladatairól, teendőiről, kihívásairól is képet kaptunk.
A Neumann-elvektől az NJSZT célkitűzéseiig
„Bízom benne, hogy nem sokan vannak, akik most hallanak először a Társaságról, hiszen jövőre ünnepeljük fennállásunk fél évszázados évfordulóját, és jelenleg 2300 személy és további 100 testület tartozik tagjaink sorába” – kezdi beszélgetésünket az NJSZT ügyvezető igazgatója.
Magyarországon 1959-ben kezdte meg munkáját az első elektronikus számítógép, az M-3 a Magyar Tudományos Akadémia Kibernetikai Kutatócsoportjánál. 1968-ra már mintegy 70 gép állt rendelkezésre országszerte. Manapság ez a szám meglehetősen alacsonynak tűnik, de az akkori számítástechnikával foglalkozó szakemberek és munkacsoportok szükségesnek érezték egy olyan szervezet létrehozását, amely egyaránt lehetőséget ad a tapasztalatcserére, a széles körű ismeretterjesztésre és az érdekképviseletre. Jó érzékkel figyeltek fel arra, hogy a számítástechnikai, kibernetikai ismeretek nemcsak a „jövő útját”, hanem egy dinamikusan, szinte napról napra fejlődő tudományágat is jelentenek – amelyet csak akkor űzhetnek eredményesen, ha ismereteiket, tapasztalataikat megosztják egymással, és széles körben is ismertté teszik. Így jött létre szervezetük, amelyet Neumann Jánosról, a világhírű magyar matematikusról neveztek el.
Az NJSZT célkitűzései közé tartozik az informatikával kapcsolatos oktatás és ismeretterjesztés, a kapcsolódó tudományágak népszerűsítése, valamint a szakmai érdekérvényesítés, a szakértői tevékenység és a nemzetközi szakmai közéletben való részvétel is. Ennek megfelelően tevékenységi köre is igen szerteágazó. Számos kutatási, fejlesztési, oktatási és továbbképzési program kidolgozója és mentora. Sokrétű szakértői tevékenységet végez – gazdálkodó szervezetek felkéréseitől éppúgy nem zárkózik el, mint a társadalmi kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalástól. Felsorolhatatlan, hogy ötvenéves fennállása óta hány hazai és külföldi előadás, kongresszus és kiállítás szervezése köthető a Társasághoz – legalább annyi, mint amennyi pályázat és tanfolyam. Az NJSZT a kezdetektől fogva tudatosan törekszik a diákok és fiatal szakemberek bevonására, és legalább ekkora erőfeszítéseket tesz annak érdekében is, hogy tagjainak tevékenységét más hazai és külföldi szervezetek vérkeringésébe is bekapcsolja. Számos esetben képviseli Magyarországot nemzetközi szervezetekben. Összességében tehát elmondható, hogy az NJSZT az informatikai kultúra és a digitális írástudás elterjesztésében oroszlánrészt vállal Magyarországon – gyakorlatilag nincs olyan kapcsolódó terület, melyre ne lenne rálátása, és amelyben ne vállalna aktív szerepet.
Neumann János Herman Goldstine-nal együtt részt vett az első elektronikus számítógépek építésében. 1945-ben írta meg First Draft of a Report on the EDVAC című művét, melyben megfogalmazta azokat a – ma már róla elnevezett – alapelveket (köztük a tárolt program elvét), amelyek nélkülözhetetlenek a számítógépek építéséhez.
Neumann személyes dokumentumait és az első magyar számítógép megmaradt darabjait ma az NJSZT civil szervezetek között egyedülálló áldozatvállalásával fejlesztett, világszínvonalú informatikatörténeti kiállításán mutatják be, amelynek címe: A jövő múltja.
Robotok vagy kobotok – avagy ma lesz a holnap tegnapja
Milyen lesz a jövő technológiája? Milyen típusú változásokra kell számítanunk?
Neumann János már a múlt század közepén gyors technológiai fejlődésről beszélt, és arra is utalt, hogy ez a későbbiekben tovább fog gyorsulni – feleli Alföldi István. Neumann jóslata igazolódni látszik: ma már exponenciálissá vált a technikai fejlődés sebessége. Tükröződik ez a szóhasználatunkban is: manapság már nem „technikai vívmányokról”, „technológiai csodákról” beszélünk, hanem napi szinten megjelenő – és az emberi intelligenciával is versenyre kelő – újfajta megoldásokról. A dolgok internete (IoT), az okosotthonok már a jelen technikáját jelentik – és pár éven belül az önvezető autók is szériaérettek. Így ma már belátható távolságba került az az idő, amikor valaki a munkából hazafelé menet önvezető autójából szabályozza az otthoni hűtőgépét, és nincs messze az sem, amikor ezek a technológiák éppoly mindennaposak lesznek, mint a távkapcsolóval működő televízió vagy garázsajtó.
A modern technika vívmányai kapcsán egyre többször kerül szóba a szingularitás, vagyis az az esemény vagy időpont, amely után semmi nem úgy lesz, ahogyan eddig. Bizonyos előrejelzések szerint ugyanis néhány évtizednél nem kell több, és minden megváltozik, semmi sem lesz úgy, mint most: olyan életforma alakul ki, amely ma még elképzelhetetlen. Éppen ezért nem is tudjuk, milyen lesz ez a világ. Van, aki fél tőle: egyes vészforgatókönyvek szerint a mesterséges intelligencia túlhaladja az embert, és átveszi felette a hatalmat. Természetesen nem a tudományos-fantasztikus filmek robotokkal vívott harcára kell gondolnunk, hanem például arra, hogy belátható időn belül akár a munkahelyek felét is veszélyeztetheti, ha a precíz robotok veszik át a kétségkívül kreatív emberek szerepét.
Nézhetünk azonban bizakodva is a jövőbe. Tudatos tervezéssel és alapos technikai tudással felvértezve felkészülhetünk az ilyen esetek optimális megoldására is: sokan dolgoznak például azon, hogy a robotokat kobotok, vagyis az ember és gép együttműködésén alapuló, kooperatív robotok váltsák fel. Az ilyen eszközök révén összeadódhatnak az emberi és a gépi előnyök: az egészségügyben például óriási lehetőség nyílik egy jól felkészült, szakmáját alaposan ismerő sebész és egy precíz, sohasem fáradó kobot együttműködésére – például egy váratlan, éjszakai műtét során. Az orvos képes lehet a gyors döntéshozatalra, gépi segítője pedig precízen – nem remegő kézzel – végrehajtja. (Nemzetközi szinten már most is találhatunk példát hasonló esetekre.)
Digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók a tanteremben
Ahhoz azonban, hogy ez a pozitív forgatókönyv valósulhasson meg, haladéktalanul meg kell kezdeni a már említett felkészülést – hívja fel a figyelmet a jelen teendőire Alföldi István. A fent vázolt emberi és gépi együttműködéshez olyan szintre kell fejleszteni az egészségügy és a benne dolgozók technikai felkészültségét, hogy alkalmasak legyenek a kooperációra, ami jelen pillanatban még nem általános.
A megoldás kulcsát a gondolkodásra nevelő, korszerű oktatásban kell keresnünk. Az NJSZT igyekszik mindent megtenni ennek elősegítése érdekében: a technológiai eredmények közismertté tételével, kiállításokkal, konferenciákkal és tananyagok kidolgozásával. A Társaság küldetésének érzi, hogy minél több tanárt és diákot segítsen hozzá a digitális eszközök és módszerek ismeretéhez. Különösen fontosnak tartja a pedagógusok digitális kompetenciájának fejlesztését, hiszen az ő napi munkájukban manapság már elengedhetetlen ez a tudás. Nemcsak azért, mert olyan tanulókhoz kell szólniuk, akik valamennyien – Marc Prensky 2001-es cikkének szóhasználatával élve – digitális bennszülöttnek számítanak, hanem azért is, mert ma már számos olyan eszköz áll rendelkezésre, amely megkönnyíti, sőt élményszerűvé teszi a tantermi munkát. A cél tehát a kreatív, az infokommunikáció eszközeit magabiztosan használó pedagógusok képzése. Számtalan példa igazolja ugyanis, hogy az IKT-val támogatott tanórákon a diákok nagyszerűen motiválhatók, és ez az oktatási forma kiválóan alkalmas a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatásának segítésére is.
Ennek érdekében az NJSZT kidolgozta és 2016 második felében be is vezette az IKT pedagógusoknak című ECDL-modult. Ezt az elnevezést az infokommunikációs technológia helyett ebben az esetben az „Interaktívan, Kreatívan Tanároknak” szókapcsolatnak is érthetjük. A modul a kooperatív oktatás módszertanára épül, a hagyományos oktatást és a számítástechnikai eszközök alkalmazását kombináló órák tervezésében segíti a nem informatika szakos pedagógusokat: számos ötletet ad az online tesztkészítéstől kezdve az oktatással kapcsolatos adatbázisok használatáig.
A képzés nem tantárgyorientált – és nem is az a cél, hogy egységesen rendszergazdává képezze a pedagógusokat. Sokkal fontosabb a „digitális bevándorlók”, vagyis az egyes technikai eszközöket még nem készségszinten használók „digitális írástudóvá” nevelése: az eszközök konstruktív használatának és a létrejött tartalmak szakszerű, jogtiszta felhasználásának megtanítása. Nem programozástudás kérdése ugyanis, hogy valaki IKT eszközöket használjon a történelem- vagy éppenséggel az énekórán. Az IKT pedagógusoknak modul – mellyel a már meglévő ECDL-bizonyítvány is kiegészíthető – arra is lehetőséget ad a tanároknak, hogy a kötelező továbbképzés keretébe illeszthető kreditpontokat szerezzenek. A már lezajlott pilotképzések tapasztalatai azt igazolják, hogy a program működőképes, és már most nagy népszerűségnek örvend a pedagógusok körében. A digitális esélyegyenlőség jegyében azzal is hozzájárulunk az ismeretek széles körű terjesztéséhez, hogy az IKT pedagógusoknak modulhoz ingyenes tananyagot tettünk hozzáférhetővé.
MI AZ ECDL?
Az ECDL az Európai Unió által támogatott, egységes európai számítógép-használói bizonyítvány, amely nem elsősorban az informatikai, hanem a felhasználói ismereteket, az informatikai írástudás meglétét hivatott igazolni.
Az ECDL finn ötlet alapján 1996 óta létezik. Az ECDL gyártófüggetlen, minőségbiztosított, decentralizált módon megszerezhető, és világszerte kellőképpen elterjedt, ezáltal az egyetlen, amely minden szempontból megfelel az EU e-Europe akcióterveknek. A bizonyítványt az EU csaknem valamennyi kormánya elismeri.
Az NJSZT által szervezett 10. Digitális Esélyegyenlőség (DE!) konferencia a Gellért Szállóban 2016-ban
Internetbiztonság és autóvezetés
Kell-e tartanunk a technikai újdonságoktól? Ha végiggondoljuk, mennyi rosszindulatú szoftver létezik, már a nevük hallatán – vírus, féreg, kémszoftver, zombi hálózati szoftver, zsaroló program – horrorfilmbe képzelhetjük magunkat, s szinte el is megy a kedvünk az internethasználattól…
Vezet autót? – kérdezi mosolyogva Alföldi István. Gondol arra, mennyi baleset történik az utakon? Akadályozza ez a vezetésben? Nyilván csak annyira, amennyire szükséges: betartja a szabályokat a baleset elkerülése érdekében. Pontosan így van ez az internetbiztonsággal is. Ha a felhasználó betartja a szabályokat, és biztonságosan „közlekedik” az elektronikus csatornákon, akkor nincs mitől tartania. Ha szakszerűen és felelősséggel használjuk ki a technológiai fejlődést, akkor nem kizárólag veszélyforrást látunk benne. Amikor arról hallunk, hogy valakit megrázott az áram, nem arra gondolunk, hogy sokkal jobb lenne inkább gyertyával világítani…
„A fejlődés ellen nincs gyógymód” – fogalmazta meg Neumann János a múlt század ötvenes éveiben. Neumann jóslata mára már mindenki számára látható valóság: a digitalizáció korában gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy ne találkozzunk olyan eszközökkel, amelyekről néhány éve még nem is hallottunk. Ám ez az „információs szakadék” nem áthidalhatatlan, hiszen akaratlanul fejlődünk, változunk mi magunk is. Annál is inkább, mivel a digitalizáció korában egyre kevésbé elképzelhető, hogy ne találkozzunk az élet valamennyi területén az infokommunikációs eszközökkel, akár otthon, akár a munkahelyünkön. Meg kell tehát tanulnunk biztonságosan használni számítógépünket, mobiltelefonunkat vagy akár a Facebookot. Éppúgy, ahogyan annak idején a vasalót, a mikrohullámú sütőt vagy a biztonsági zárat… A veszélyek – a vírusoktól kezdve a személyes adatainkkal való visszaélésekig – megfelelő felkészültséggel nagyon jelentősen csökkenthetők. Az első lépés tehát mindenképpen az ismeretszerzés, a tanulás. Ehhez kíván segítséget nyújtani az NJSZT.
A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg informatikusát, rendszergazdáját!
… vagy töltse le ingyenesen az NJSZT új kiadványát – idézhetnénk az ismert szlogent a nemrégiben megjelent, IT biztonsággal foglalkozó elektronikus tananyag kapcsán.
Tény, hogy ma már társadalmi szinten jelentkezik az igény az információbiztonságra. Mindez nem meglepő, hiszen a jelenlegi társadalmi rendszerek az információtechnológiától függenek, s ez az egyes rendszerek összekapcsolódásával világméretűvé vált. Ennek tudatában az NJSZT a Nemzeti Kibervédelmi Intézettel és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen alakult Kiberbiztonsági Akadémiával együttműködve az IT biztonsági alapismereteket átfogóan ismertető könyvet adott közre IT biztonság közérthetően címmel. Az elektronikus formában bárki számára hozzáférhető kiadvány az NJSZT korábbi tananyaga alapján, annak teljes körű aktualizálásával, a legújabb szempontok és trendek figyelembevételével készült – és folyamatosan dolgozunk a frissítésén, aktualizálásán.
A kiadvány foglalkozik a biztonság alapvető kérdéseitől kezdve az elmúlt évek fenyegetési trendjein keresztül a védelem kialakításának stratégiájáig. Szó van benne a rosszindulatú szoftverekről, kártékony programokról – de hozzáférés-védelemről és a WiFi eszközök biztonsági beállításairól is. Pontos megfogalmazásaival, áttekinthető szerkezetével és szemléletes ábráival könnyen boldogulhat a felhasználó. A könyv célja tehát véletlenül sem a félelemkeltés, sőt ellenkezőleg: a biztonsági intézkedések készségszintű alkalmazásának elősegítésével a felhasználói magabiztosságot és biztonságtudatot is erősíteni kívánja. Ugyanakkor az is fontos, hogy felhívja a figyelmet a veszélyekre, láttatja a problémákat. Bár a kötet anyagát nem konkrét felkérés hívta életre, fontosságát és aktualitását az is igazolja, hogy már most tankönyvként használják. A kiadvány ugyanakkor hangsúlyozottan nem informatikai tudásra épít, és nem képez biztonságpolitikai szakértőket sem: a napjainkban egyre gyakrabban előforduló és megfelelő gondossággal elkerülhető problémákat és az ezekkel összefüggő kérdéseket foglalja össze. A könyvet kiadó NJSZT és a szerzők, Erdősi Péter Máté és Solymos Ákos is abban bíznak, hogy a kiadvány megismerése és gyakorlati alkalmazása szemléletformáló tényező lesz. Összességében azt a célt szolgálja, hogy az olvasók már akkor tudomást szerezzenek a „kockázatokról és mellékhatásokról”, amikor még nincsenek közvetlen veszélyben. Fontos, hogy ne egy váratlan esemény kényszerítse a felhasználót arra, hogy az adott biztonsági probléma alkalmi szakértőjévé váljon.
A könyv letölthető:
njszt.hu/de/it-biztonsag-kozerthetoen
„Megőrizni a múlt értékeit, alkalmazkodni a jelenhez, befolyásolni a jövőt”
Mit csinál küldetése jegyében most az NJSZT?
A múlt értékeit a világ egyik legnagyobb informatikatörténeti gyűjteményében őrizzük meg, e gyűjtemény harmadát pedig állandó kiállításon mutatjuk be, melyhez rendszeresen társítunk időszaki tárlatokat is: november 8-án Nekem 8(bit) címmel nyitunk meg egy kiállítást a nyolcvanas évek mikroszámítógépeiről.
A jelenhez való alkalmazkodás legfőbb eleme a digitális írástudás terjesztése, amit a kormányzat Digitális Oktatási Stratégiájával összhangban valósítunk meg. Az NJSZT vezetésével eddig félmillió honfitársunk szerezte meg a megfelelő kompetenciákat ahhoz, hogy digitális írástudó legyen. Jelenleg a nem informatika szakos pedagógusok között kiemelkedően népszerű az ECDL, az átlépést akár az IKER2-ből is biztosítjuk számukra.
A jövő befolyásolása szempontjából a tehetséggondozást emelném ki, az általunk szervezett diákversenyektől a diákolimpiákra való eredményes felkészítésig. Területként pedig a mesterséges intelligenciát és a robotikát – e témakörökről a Horizont 2020 program keretében veszünk részt tananyagfejlesztésben, hiszen hamarosan mindenkinek nélkülözhetetlen lesz a mesterséges intelligencia és a robotika ismerete.
Területi és szakmai szervezeteink számtalan fontos konferenciát rendeznek. Központi rendezvényeink közül csak egyet emelnék ki. A civil társadalom iránti szakmai felelősségvállalás tudatában elkezdett Digitális Esélyegyenlőség (DE!) programunk égisze alatt immár a 11. DE! konferenciánkat rendezzük meg november 28-án a Gellért Szállóban. Az idei tanácskozás címe: MI mit tud? – gondolom kitalálták, hogy a mesterséges intelligencia technikai és társadalmi vonatkozásairól szól. Az előadásokat online is lehet majd követni – és Youtube-csatornánkra is felkerülnek.
Jövőre pedig jubileumi évre készülünk, kiállításokkal, számos eseménnyel – ezek felsorolása szétfeszítené e cikk kereteit. Figyeljék az njszt.hu és az ajovomultja.hu oldalakat – vagy a közösségimédia-felületünket (facebook.com/njszt), ahol folyamatosan igyekszünk kedvet csinálni az IT területhez. Úgy gondoljuk, a fejlődés ellen nincs gyógymód, de a fejlődéstől való félelem ellen igen: az ismeretterjesztés.