A néptánc az önkifejezés egyik eszköze

– Hogyan értékeli az előkészítő munkát?

– Nem várt sikerként értékelem azt, hogy szinte minden lényeges elem bekerült a végleges változatba abból a tervezetből, amelyet Eck Júliával állítottunk össze. Mindketten a magunk területét dolgoztuk ki, de megvolt az összhang, mivel én tánc- és drámapedagógus diplomát szereztem az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán, Juli pedig nagyon otthonosan mozog a táncművészet világában.

Közösen megegyeztünk az alapelvekben. Ezek közül legfontosabb a tevékenység- és élményközpontú tanulás, valamint a képességfejlesztés előtérbe állítása. A tánc esetében azt rögzítettem, hogy az első évfolyamokon a gyerekek mozgásanyanyelvét kell megalapozni, lehetőleg a szülőföld, a szűkebb régió néptánc- és népzene hagyományait kell megismerniük. Erre építve lehet aztán bővíteni a tanulandó táncstílusok körét.

Éppen ezért nem kerültek a Nat és a kerettanterv szövegébe konkrét táncanyagok, ezeket a pedagógusoknak helyi szinten, a saját adottságok figyelembevételével kell kiválasztaniuk. Pedagógiai módszereket sem említek, az édesapám, Timár Sándor által kidolgozott Timár-módszert sem, hiszen éppen ennek szellemével lenne ellentétes a táncot tanító pedagógus önállóságának, kreativitásának korlátozása. A Timár-módszer alapelveit ma már egyébként sem kérdőjelezi meg senki a szakmában.

– Milyen hangsúlyt kap majd az iskolákban a művészet, ezen belül a néptánc?

– Az új Nemzeti alaptantervben a dráma és a tánc együtt szerepel, a kerettantervben önállósul a két művészeti ág, ez azonban nem szakítást jelent, inkább nagyobb teret kap külön-külön is a két terület.

Az iskola a mindennapos testnevelést heti öt mozgásos óra keretében szervezi meg, ebből legfeljebb heti két óra a Testnevelés és sport műveltségterületében jelzett sporttevékenységekre, vagy más sportra fordítható, amennyiben az iskola lehetőségei és felszereltsége ezt lehetővé teszi. Óriási előrelépés, hogy a mozgásos órákból hetente egy vagy két óra tánc lehet, anélkül, hogy a művészeti órák még mindig szűkös keretét használnánk. Az már a tanári karon múlik, mennyire tartja majd fontosnak a néptánc népszerűsítését. Nem cél a produkció létrejötte, lehet létjogosultsága, de a művészi mozgás közösségi élménye a fontos, méghozzá igényes zenére. Olyan, mintha az iskolákba vinnék a táncházat.

Azt szeretnénk, hogy megismerjék, megszeressék a diákok a néptáncot, amely fejleszti a ritmusérzéket és a zenei képességeket, elősegíti a térérzékelést, javítja a testtartást és a mozgáskoordinációt. A tánc kiegészíti a testnevelésórákon történő mozgásfejlesztést, illetve egészségmegőrző hatása sem elhanyagolandó. Ezzel kapcsolatban többször egyeztettem dr. Somhegyi Annamária reumatológus szakorvossal, az Országos Gerincgyógyászati Központ prevenciós igazgatójával, aki nagyon fontosnak tartja a néptánc és a népzene, az éneklés egészségmegőrző- fejlesztő szerepét. (A teljeskörű iskolai egészségfejlesztés egyik alappillére éppen a mindennapos testnevelés, amely lehet testedzés, tánc, például néptánc, valamint tartásjavító torna is – a szerk.)

Ezek mellett a tánc összpontosít a figyelemre, a kooperációs és kommunikációs készségekre, kitűnő közösségteremtő, erősíti az összetartozás érzését.

– Milyen elemek épültek be a tematikába?

– A motívumok gyakorlásán túl a tanulást segítő ritmusgyakorlatok, a testtartás és térérzékelés fejlesztése, az improvizáció, a tanult táncokhoz kapcsolódó játékok, énekek gyakorlása. A táncokhoz és a kísérő zenéhez, dalokhoz kapcsolódó zenei, néprajzi, földrajzi, művelődéstörténeti alapismereteket is beemeltük. Ezek élményszerűen adhatók át például a dalok tanulásához kapcsolt irányított beszélgetések alkalmával. A tudás így konkrét tapasztalathoz, tevékenységhez kapcsolódik, nem válik száraz tananyaggá.

– Milyen kapcsolata lesz a táncnak a többi művészeti ággal, tantárggyal?

– Elválaszthatatlan egymástól a tánc és az ének-zene. A zenei műhely tagjaival és vezetőjükkel, Nemes László Norberttel kitűnő munkakapcsolatot alakítottunk ki, ami nem fejeződött be azzal, hogy a kerettantervben létrehoztuk a kapcsolódási pontokat, és kölcsönösen utalunk a másik műveltségterületre. Tovább dolgozunk együtt azon, hogy mindez a mindennapi pedagógiai gyakorlatban is megjelenjen.

A néptánc például különleges zenei élményt is nyújt. Az a legjobb, ha élő zenére táncolhatunk, ezt azonban nehéz megvalósítani, bár én a Szent Angéla Iskolában egyszer-egyszer népzenét tanuló fiatalokat hívok el az óráimra, ez nekik is nagyszerű bemutatkozási lehetőség, a gyerekek pedig élő zenét hallanak, látják a hangszereket, megérinthetik a nagybőgő húrjait. Nem beszélve arról, hogy a hangszeres dallamokat közelebb érzi magához a diák, ha táncol. Számos olyan népdalt megtanulhatnak a gyerekek a néptáncon, amely színesíti az ének-zeneórán tanult dalok tárházát. Ez így van jól, szükség van az átjárásokra.

Nem is gondolnánk, hogy milyen szoros kapcsolat van a néptánc és az információs-kommunikációs technológia (IKT) között. Igen, nekünk is alkalmazni kell az internet adta lehetőségeket. Megnézzük például, hány tartalmat, videót, hanganyagot találunk a világhálón az adott témában. A diákok ilyenkor is ráeszmélnek, hogy a mai, kortárs kultúra része, élő valóság a néptánc, a népzene. Jelen van a mindennapokban, a világhálón is.

– Cél-e, hogy egymásra épüljenek a megszerzett tudástartalmak?

– A legtöbb tematikai egység minden évfolyamon visszatér. A horizontális síkok egymásra épülnek a különböző évfolyamokon, ebből lesz aztán egy vertikális fejlődés. Minden évfolyamon vissza-visszatérünk a már tanult táncokhoz, nem feltétlenül csak az ismétlés miatt, inkább azért, hogy elmélyültebb legyen a tudás, az ismeret. Bővüljön az ismert motívumok köre, az improvizációs készség is fejlődjön, ritmikai, plasztikai szempontból finomodjon a mozgás az életkornak megfelelően.

– Említette, hogy nincs konkrét táncstílus az összefoglalóban, egy példán keresztül mégis ismertetné, hogyan épül fel a tematika?

– Tegyük fel, hogy somogyi ugróstáncot kezdünk tanítani az osztályunknak. Ennek a táncnak vannak egyszerű, és vannak igen bonyolult, összetett lépései is. Kezdetben a tanulók szimultán követik a tanárt, együtt csinálják az egyszerűbb motívumokat. Nemsokára már önállóan is táncolják a tanult lépéseket, esetleg kisebb-nagyobb ritmikai, stílusbeli hibákkal. Néhány motívum megismerése után már párba állhatnak és egy rövid táncfolyamatot tudnak rögtönözni. A táncolás élménye, az önkifejezés lehetősége tehát már az első pillanattól kezdve jelen van. A tanult motívumok száma és bonyolultsága fokozatosan bővül, ezzel párhuzamosan tágul az improvizáció lehetősége. Közben egyre több dalt tanulnak meg a gyerekek népzenénknek abból az archaikus rétegéből, amit a somogyi ugróshoz kapcsolódó dalok jelentenek. Egy negyedikes gyerek képes lehet beazonosítani a somogyi ugrós típusát (ugrós táncok), hozzákapcsolni a többi somogyi tánctípust (lassú és friss csárdás, kanásztánc), megmutatni a tájegységet a térképen, valamint egy egyszerű, de kerek táncfolyamatot rögtönözni a párjával, és képes a kísérő zene dallamait is felismerni, énekelni. Ezeken kívül meg tudja nevezni a kísérő zenét adó hangszereket.

Nagyon is élő kultúra a néptánc!
Nem pusztán a múltunk iránti tiszteletből foglalkozunk vele, hanem azért, mert jó táncolni. Olyan értékeket őrzött meg számunkra a magyar parasztság, amelyek az egész európai művelődéstörténet lenyomatát magukon viselik – hangsúlyozza Timár Mihály.

A felsőbb évfolyamokban továbbra is foglalkozhatunk a somogyi ugróssal, bővítve a motívumok körét, összetettségét. Az életkornak megfelelően finomul a tánc előadásmódja, növekszik a dinamikája. Hosszabb, összetettebb improvizációkra lesznek képesek a tanulók. A tánc stílusa egyre pontosabb lesz, a fiú és a lány egyre jobban „érti egymást” a rögtönzés közben. Egyre több dalt megismernek, életkoruknak megfelelően jobban értik a somogyi ugrós egykori társadalmi-kulturális környezetét (a tájegységhez kapcsolódó viseleteket, szokásokat stb.). Felső tagozatban, illetve a középiskolában már képesek lehetnek a tanulók önálló anyaggyűjtésre a somogyi ugróstánccal és kísérőzenéjével kapcsolatban, ehhez nyújt segítséget a könyvtár vagy az internet. Koreográfia megtanulása és előadása is szóba kerülhet ezen a szinten.

Ezzel a példával azt kívántam érzékeltetni, hogy egyetlen tánc tanulásának a folyamata is évek gyakorlásának az egymásra épülése, mindig van mit fejleszteni, elmélyíteni.

– A művészetpedagógia valamennyi ágának közös vonása a gyakorlat- és tevékenységközpontúság. Kik fogják tanítani az alapokat? Képesek lesznek-e erre a pedagógusok?

– Ahogy édesapám, Timár Sándor mondja a kisgyermekek tanításával kapcsolatban, most azt játsszuk, hogy táncolunk. A játékosság a készségfejlesztés örömteli módja, a játék és a tánc nagyon közel van egymáshoz. A gyerekek könnyedén megtanulják, a saját szintjükön elsajátítják szinte bármilyen tánc alaplépéseit. A magyar óvodák kitűnő alapokat adnak. Valaki már egészen gyakorlottan érkezik az első osztályba, amennyiben van az óvodában néptánc-foglalkozás, ha pedig nincs, akkor is megtanulják a körjátékokat, abban szereznek egy alapot, ami aztán nagyon jól jön az iskolai néptáncnál. A mozgásos feladatok elősegítik a kapcsolatépítést, amikor megfogják a gyerekek a társuk kezét, nem érzik feszélyezve magukat.

Olyan szakemberekre van szükség, akik képesek megtartani egy mozgásos foglalkozást, legyenek akár testnevelő-, ének-zene vagy akár napközis tanárok. Nem kell, hogy profi táncos legyen, csak jó érzéke legyen hozzá, és értsen a gyerekek nyelvén. Itt nincs házi feladat, feleltetés. Van ugyan értékelés, de egyéni, nem egymáshoz méri a gyerekeket, hanem az egyént tekinti mércének: saját magához képest hová jutott el, mit valósított meg a feladatból. Ez a szemlélet inkább a pedagógussal szemben támaszt követelményeket.

– Kell valamit változtatni a tanárok hozzáállásán?

– A jövő tanév második félévében várhatóan elindul a Csillagszemű Táncegyüttes bázisán az a 60 órás gyakorlatorientált továbbképzés, amely az óvodapedagógusokat, testnevelőket, ének-zenetanárokat, illetve általában az érdeklődő pedagógusokat készíti fel a néptánc-foglalkozások megtartására, koncentrálva a tanítás módszerére. Ez az első lépés. A cél az, hogy országosan minél több pedagógus érdeklődését felkeltsük a néptánc iránt.

– Mit vár el a művészeti képzés a diákoktól?

– Nyitottságot mindenképpen. Az a cél, hogy a tanulók megértsék, a néptánc az önkifejezés egyik fontos eszköze. A rögtönzésre, az improvizációra épül, vannak ugyan szabályok, de mégis a pillanat szüli a tánc folyamatát. Ha erre ráérez a gyerek, ez hozzásegíti ahhoz, hogy művészetet értő és érző felnőtté váljon, képes legyen eligazodni a kultúra sokszínűségében, különbséget tudjon tenni, kulturális értelemben igényes fogyasztó legyen.