Ahogy az UNESCO fenntartható fejlődési céljait elnézem, köztük a megfizethető és tiszta energiáét, azon gondolkodom, vajon miért csak környezetünk energiaforrásaival foglalkozunk, a sajátunkéval miért nem. Pedig az emberi energiával éppúgy bánhatunk takarékosan vagy pazarlóan, mint a vízzel, ezért nekünk magunknak is szükségünk van energiahatékonyságra.
Ha belegondolunk, nem csak a Földnek, nekünk is van véges és megújulni képes energiánk. A véges a testi adottságainkból fakad, amire vigyáznunk kell: minőségi élelemmel táplálni és fizikai munkával erősíteni, hogy minél tovább életképes maradjon. A megújulni képes energiánk lelőhelye pedig a lelkünk: innen nyerjük mindennapjainkhoz a hitet, a szeretetet és a lelkesedést. Ezt szintén táplálni kell: művelődéssel, művészetekkel, imádkozással. S mivel testünk és lelkünk egységet alkot, attól függően építik vagy rombolják egymást, hogy miként bánunk velük. Bármelyik kizsigerelése felborítja a rendszert.
Testi-lelki energiahordozóink védelme mellett nem árt arra is figyelnünk, mire használjuk rendelkezésre álló energiáinkat. Hogy amivel akár több órát is eltöltünk, az tényleg értékes és építő jellegű-e. Vajon érdemes-e órákat töltenünk különféle szelfik készítésével és retusálásával? Vajon érdemes-e egy kiránduláson a szemünk helyett az objektíven át nézni a tájat, a jelen megélése helyett a jövő számára kattintgatni? Vajon érdemes-e a nyaraláson a tényleges kikapcsolódás helyett állandóan bekapcsolódnunk az online térbe? Vajon érdemes-e egy szórakozóhelyről posztolnunk olyanoknak, akik nincsenek ott, ahelyett, hogy azokkal beszélgetnénk, akik ott vannak? Vajon miért a profilunkat fejlesztjük, és nem magunkat? Vajon miért rendelünk mindent a saját brandünk építése és profilunk fenntartása alá?
A média ma azt sugallja: elég tökéletesnek látszanod, és mindenki csodálni fog, követni és lájkolni. Tiéd lesz a világ! A gazdagok plasztikáztathatnak, a kevésbé módosak retusálhatnak. Választhatsz drágább és olcsóbb márkák közül, mindegy, csak viseld valamelyiket. Van még egy halom drága cucc a kelléktárban, azokat is vedd meg, és viseld, légy te magad a márka! Mintha egy nagy álarcosbálban élnénk, ahol ki kell találnunk, hogy a profilmaszk és a brandjelmez kit is takar. Ehhez kell ma már ennyi pszichológus és coach…
Hogy ez az álarcosbál meddig fog tartani, hogy meddig bírják még a fiatalok energiával, azt még nem lehet tudni. És azt sem, hogy a tombolán mit lehet majd nyerni. Talán egy fenntartható testet vagy egy tiszta lelket? Ki tudja…
