A múzeum, ami a nemzetünk eszméjét vigyázza

Az Országgyűlési Múzeum négy állandó tárlaton és számos multimédiás múzeumi technikán keresztül világítja meg a magyar törvényhozás történetét az érdeklődők számára. A mintegy 1700 négyzetméteren elhelyezkedő kiállítótér kiemelt célközönsége főként a fiatalok, ezért a kiállításokhoz különböző múzeumpedagógiai foglalkozások is kapcsolódnak. Juhász Zoltán, az Országgyűlési Múzeum vezetője és Andrási Réka, a pedagógiai programok vezetője beszélgetett velünk a múzeum működéséről és sokrétű pedagógiai tevékenységükről.

Milyen strukturális kerete van az Országgyűlési Múzeumnak?

Juhász Zoltán (J. Z.): Az Országgyűlés Hivatalán belül működik a Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóság, amely azzal a céllal jött létre, hogy a Kossuth térhez és az Országházhoz tartozó kulturális tartalmakat bemutassa, és mintegy identitásképző funkcióként az elsődleges célközönségnek, vagyis a középiskolai korosztálynak a pedagógiai programokon belül elmagyarázza a törvényhozás működését, a törvényhozás történetét, és megmutassa a Ház kulturális kincseit, illetve, hogy feltárja a Kossuth téren történt eseményeket.

A Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóságon belül működik egy könyvtár és egy múzeum is. Mindkettő különféle pedagógiai programokkal várja az érdeklődőket. A könyvtár kifejezetten könyvtári programokat szervez, de természetesen ezenkívül szoros kapcsolatban áll számos egyetemmel is. Egy jogi szakkönyvtárról beszélhetünk részben, ezért a jogi egyetemekkel van egy olyan együttműködésük, amelynek keretében a jogi kiadványokat szakmai információátadás keretében jobban megismerhetővé teszik a joghallgatók számára.

A múzeumban 1700 négyzetméternyi kiállítótér áll rendelkezésre, amely a törvényhozás történetét mutatja be, ezek közül kettő a Kossuth téren látható. Az egyik egy lapidárium – magyarul egy kőtár –, a másik pedig az 1956-os emlékhely. Az épületen belül található az építéstörténeti kiállításunk, illetve a magyar törvényhozás ezer évét bemutató kiállítóterünk. Igyekszünk tartalmainkat digitális formában is elkészíteni, hiszen a középiskolai korosztály előszeretettel használja a digitális eszközöket, és azt gondoljuk, hogy így az újdonságokat könnyebben elérhetővé tesszük a számukra. A pedagógusok számára számos történelemtanítást segítő akkreditált továbbképzést tartunk az év folyamán.

Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy mindenki számára elérhetők legyünk. Idén is szeretnénk minél több a hátrányos helyzetű diáknak megmutatni az Országházat és annak megannyi szegmensét. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a kiállítótereink és a programjaink mind ingyenesen látogathatók, így az osztályoknak nem kell extra költségként számolni azzal, ha meg akarják látogatni az Országházat. Azt gondoljuk, hogy minden generációnak, főleg az érettségi előtt állóknak tudnia kell, hogy mi az az Országház, illetve fontos megismerniük a törvényhozás történetét, és persze annak menetét.

Alapvetően milyen korosztálynak szól a kiállítótér?

J. Z.: Az ismereteket a legkönnyebben korosztályokra bontva tudjuk átadni. Az óvodás kortól egészen az egyetemistákig különböző foglalkozásokat dolgoztunk ki, számos segédanyagot készítettünk, valamint különféle animációs kisfilmek és dokumentumfilmek is születtek adott témákhoz kapcsolódóan. Olyan programokkal várjuk a különböző korosztályokat, amelyeket a gyakorlatban is fel tudnak használni. Egyébként nemcsak az országhatárokon belül várjuk a diákokat és adunk át tudást, hanem a teljes kárpát-medencei magyarság számára szeretnénk lehetőséget biztosítani az anyaországi törvényhozás történetének megismerésére. Éppen ezért együttműködésben állunk az Oktatási Hivatallal és a Rákóczi Szövetséggel, ezeket a tartalmakat pedig hozzájuk is eljuttatjuk.

Andrási Réka (A. R.): Az általános iskola alsó tagozatától kezdve az összes korosztálynak szól a kiállítótér, és gyakorlatilag minden múzeumpedagógiai foglalkozás. Az óvodásoktól egészen a pedagógusokig különböző programok állnak rendelkezésre a látogatók számára, attól függően, hogy mennyi időt szeretnének akár a rákészülésre, akár az itt töltött időre fordítani. Például, akinek csupán másfél órája van, annak egy múzeumpedagógiai foglalkozást ajánlunk, akinek kicsit több ideje van, annak természetesen megmutatjuk az épületet is.

Milyen pedagógiai programokkal várják a tanulóközönségeket?

A. R.: Igyekszünk minden igényt kielégíteni a meghirdetett programjainkkal. Vannak egész napos programjaink is, melyek a törvényhozás működését mutatják be. Például a középiskolásoknak szóló Demokráciajáték és az egyetemistáknak készült Mint-a-Parlament olyan, a törvényhozást modellező programok, melyeknek során képviselői szerepben, pártokba tömörülve egy fiktív törvényjavaslatot kísérnek végig a résztvevők. A két programot egy körülbelül háromhetes felkészülés előzi meg, hogy amikor az ülésnapra kerül a sor, addigra felkészült diákok és hallgatók mérhessék össze tudásukat.

A középiskolás diákok számára a tárgyalandó törvényjavaslatot mi készítjük el, melyhez a diákok módosító javaslatokat nyújthatnak be. A téma kiválasztásakor mindig igyekszünk olyat választani, ami valamilyen módon kapcsolódik a középiskolásokhoz, például oktatással kapcsolatos témákat. Természetesen az is szempont ilyenkor, hogy a téma kellően megosztó legyen, lehessen róla érdemben vitatkozni. Az egyetemi hallgatók mind a téma kiválasztásában, mind a frakciók beállítottságában nagyobb szabadságot élveznek. Ők készítenek törvényjavaslatokat, amelyeket egy kiválasztás során megversenyeztetünk, és a legjobbat napirendre tűzzük.

Milyen gyakorisággal változnak a kiállítási témakörök?

J. Z.: Vannak olyan időszaki kiállításaink, amelyekben különböző témákat dolgozunk fel. Ilyen például a jelenleg is megtekinthető Tisza István-kiállítás Debrecenben. Természetesen a változásokat adott témakörök szabják meg, mint például az Aranybulla idei, 800. évfordulója, ami alkalmat ad A magyar törvényhozás ezer éve kiállításunk középkori részének újragondolására.

Kik dolgozzák ki az intézmény pedagógiai rendjét és módszereit?

A. R.: Minden készülő projekthez – amik nem feltétlenül pedagógiai célzattal szerveződnek – készülnek múzeumpedagógiai foglalkozások, így például az előbb említett Tisza István életéhez köthető kiállításhoz szintén előrukkoltunk foglalkozásokkal. Az egyik ilyen foglalkozás például az általános iskolások számára jött létre, amiben arról van szó, hogy a korszak politikusai hogyan is rendezték a nézeteltéréseket, ezért bemutattuk nekik a párbajozás világát. Természetesen vannak olyan projektjeink is, amelyek önmagukban állnak, és kifejezetten oktatási céllal készülnek. Példakánt ide sorolnám a letölthető vitajátékokat, amiket még a pandémia hívott életre, tehát digitálisan elérhető tartalmakról van szó, melyek segítségével az iskolában is megvalósíthatóvá válik egy Demokráciajáték.

Milyen kiállítások látogathatók digitálisan is?

A. R.: Minden kiállítóterünk megtekinthető virtuálisan, sőt még az is, ami személyesen már nem tekinthető meg a múzeumban. Arra nem készültünk viszont, hogy online is tartsunk foglalkozásokat, egyszerűen azért, mert az elmúlt évek pandémiás időszakában bizonyára mindenki túltöltődött a digitális tanulási interakciókkal, ezért arra törekszünk, hogy a foglalkozásokat személyesen tartsuk meg.

Hogyan néz ki a múzeum gyűjteményezési köre és stratégiája?

J. Z.: Mint országos szakmúzeum, nekünk is van egy gyűjteményezési szabályzatunk. Ide tartozik minden, ami a törvényhozás történetéhez kapcsolódik, ennek a tárgyi vagy digitális formában meglévő tartalmai – utóbbi sokkal ritkább persze –, illetve az Országházhoz kapcsolódó minden tárgyi emlék is. A gyűjteményezési körnek vannak korszakos bontásai. Igyekszünk a gyűjteményt folyamatosan gyarapítani, de fontos kiemelnem, hogy rendelkezünk már egy digitális archívummal is – talán idén ez publikussá is válik –, ami azt jelenti, hogy mindent, ami az Országgyűlési Múzeumban megtalálható, próbálunk digitalizálni. Több tízezres adatokról beszélünk, amik közkinccsé tételüket követően szabadon kutathatóvá válnának.

Milyen innovatív, újszerű ismeretekkel gazdagohatnak a diákok a tárgyi tudás megszerzésén kívül?

J. Z.: Van például olyan foglalkozásunk, ahol a csoportok tagjainak vágóprogramot kell használnia ahhoz, hogy el tudjanak készíteni egy médiatartalmat. Hozzátenném még, hogy szakmai kihívás számunkra, hogy olyan tartalmat adjunk, amit a látogatók igazán hasznosnak éreznek, és a későbbiekben tudják ezt kamatoztatni.

In memoriam 1956. október 25. emlékhely és kiállítás a Kossuth téren (fotó: Bencze-Kovács György)