„A művész nem valamiféle technikát alkalmaz, hanem magát adja”

– Közeleg a nyár. Hogyan tervezitek a nyaralást a gyerekekkel?

– Sokat járunk a Balatonra, mert a nagyszülőknél lehetőség van nyaralni. A gyerekek imádják, úgyhogy idén is főleg ott leszünk, de a nagyobbik lányom sporttáborokba is fog járni, nagyon élénk kislány, szeret mozogni.

– Szolfézs-karvezetés szakos tanári diplomád van. Miért nem helyezkedtél el a szakmádban?

– Sosem éreztem erős indíttatást, hogy zenetanárként dolgozzak. Mindig inkább a könnyűzene színpada vonzott. Volt egyébként olyan civil munkahelyem, ahol az egyik kolléganőmmel összehoztunk egy kamarakórust, az jópofa dolog volt. Még céges ünnepségen is felléptünk.

– A zenei pályán kívül milyen más foglalkozást űznél szívesen?

– Nem tudom elképzelni az életemet zene nélkül, de folyamatosan együtt dolgozom az Ökumenikus Segélyszervezettel, és azt gondolom, hogy családokon, nehéz sorsú gyerekeken segíteni mindig felemelő munka, bármilyen nehéz is. Nagyon tisztelem ezeket az embereket, akiket megismertem ott, és akik nap mint nap ezt a kemény munkát végzik.

– Mára sokak számára Te is idol lettél. Kik a Te példaképeid, és miért éppen ők?

– Mindig feszengve fogadom, hogy példakép vagyok. Nagyon sok embernek köszönhetem, hogy az anyaság mellett foglalkozhatok az énekléssel, nem egyedül értem ezt el. És példakép majd akkor legyek, ha ez még 50 évig működni fog! Nekem sok jó példa élt és él a szemem előtt, a családban a nők mindig úgy kötötték össze a családot és a napi feladatokat, hogy közben ez boldogságot ad nekik. Az ember először a szülei példáját követi, nekem pedig ezzel is nagy szerencsém volt. A zenei hozzáállást pedig mindkettejüktől, de főleg apukámtól tanultam, az ő zeneszeretete, munka iránti maximalizmusa és alázata is remek példa a mai napig.

– Nagyobbik lányod, Janka most kezdte az iskolát. Milyen élményekkel tér haza délutánonként? Van kedvenc tantárgya?

– Remek tanító nénijei vannak, és ezért nagyon jól érzi magát. Úgy látom, nagyon nyitott és gyermekközpontú ez a közeg, ezért olyan lehet az osztályban, amilyen ő igazán. Nyitott, lelkes, óriási lélekkel megáldott angyalka. Imád olvasni. Mióta megismerkedtek a betűkkel, állandóan olvas, sokszor a húgának is. A testnevelés óráért is persze odavan, de igazából szinte minden tantárgyat szokott emlegetni, van mesélnivalója.

– Az iskolák a nyári szünidőben számos tábort, kirándulást szerveznek. Janka megy valamelyikbe?

– Sporttáborokba biztosan megy, egyelőre hagyományos „ottalvós” táborba még nem, de majd annak is eljön az ideje.

– Mit szeretsz mesélni vagy énekelni nekik?

– Mindenevők vagyunk, nem telhet el este mesélés nélkül. Nem vagyok egy bravúros fejből-mesélő, azt csak, ha nagyon követelik, de rengeteg mesekönyvük van. Énekelni minden este ugyanazt, egy saját dallamú Tente babát énekelünk, ők is velem, irtó helyesek.

– Szigorú szülőnek tartod magad?

– Igen is, meg nem is. Vannak szabályok, vagy inkább szokások, amik szerintem megkönnyítik az életünket, de nagyon fontos, hogy sok mindenben ők maguk dönthessenek. A szülő inkább a kereteket határozza meg.

– Hogyan indul nálatok egy nap?

– Nehezen, nagyon nehezen. Én bagoly típus vagyok, úgyhogy gyakorlatilag használhatatlan vagyok reggel 9-10 óráig, ezért a 6-tól 8-ig terjedő időszakban csak valami hozzám hasonló rém ténykedik a konyhában, és viszi a gyerekeket, ahova kell. Hozzászokni pedig nem lehet, bárki bármit mond. A pici még korán kel, de a nagyot már nehéz kicsalogatni az ágyból, sajnálom is szegényt minden reggel.

– Hova jártál általános, illetve középiskolába? Milyen emlékeid vannak onnan?

– Az általános iskolát Szentendrén végeztem, ahol felnőttem. Középiskolába már bejártam Budapestre, a Bartók konzervatóriumba. Gyereknek lenni egy olyan kisvárosban, mint Szentendre, nagyon jó volt, mindenki ismerte egymást, délután együtt játszottunk a patak partján, tényleg idilli volt. A középiskola már hozta a zenész barátokat, ismerősöket, izgalmas volt bejárni a megszokott környezetből.

– Volt olyan meghatározó pedagógus-egyéniség az életedben, akitől valami pluszt kaptál?

– A legmeghatározóbb pedagógus az énektanárom, Dékány Endre, akihez a mai napig eljárok. Ő nem énektechnikát tanít, hanem egyfajta csodálatos életszemléletet ad át, és embert nevel. A művész nem valamiféle technikát alkalmaz, hanem magát adja, és ő éppen a magunkhoz vezető utat segíti végigjárni szenzációsan.

– Mit csinálsz szívesen, amikor éppen nem fellépésen vagy a gyerekekkel vagy?

– Nem sok ilyen idő van, de például szívesen olvasok, sportolok, ezek kikapcsolnak.

– Két évvel ezelőtt Te képviselted hazánkat az Eurovíziós Dalfesztiválon a Szerelem, miért múlsz? című dallal. Kint angolul énekeltél, külföldi közönségnek. Angolul vagy magyarul szeretsz jobban énekelni?

– Anyanyelven jobb énekelni, mert sokkal közvetlenebb, azon a nyelven szólal meg a lélek elsősorban. Az Eurovízión is belecsempésztünk magyar nyelvű részt a dalba, és szerette is a külföldi hallgatóság. Voltam utána Svédországban, Londonban fellépni, ahol a kinti közönség énekelte velem a magyar részt. Megható volt.

– Mennyiben járul hozzá egy hálás közönség a fellépés sikeréhez?

– A közönség szinte mindig hálás, ha jó zenei élményt kap, és ha a fellépő megnyílik és megmutatja az igazi embert, aki a színpadon van.

– Mit tanácsolnál a jövő énekeseinek, akik még gyűjtik a bátorságot, hogy megmutathassák magukat?

– Legyenek bátrak. Jobb, ha az ember belebukik valamibe, mintha meg sem próbálja.

Étel: Paradicsomos spagetti, húsleves, csoki,
sózott-pörkölt mandula
Könyv: Regények! Dumas-könyvek, de a kedvenc: 
Bragellone Vicomte; Merle-regények,
mostanában Murakami-könyvek
Film: Amadeus
Színész/nő: Michael Caine, Anthony Hopkins,
Michelle Pfeiffer
Énekes/nő: Hú, sokan. Whitney Houston,
Barbra Streisand, Freddy Mercury,
Peter Cetera, Christina Aguilera
Magyar város: Szentendre
Külföldi ország: Olaszország, Ausztria