A Mikulás alakja a magyar, az angol és az orosz nyelvterületen

Az európai kultúra egyik közösnek mondható jeles napja a hagyományos és modern városi folklórban a téli napforduló decemberi ünnepköre – a Mikulás, majd a Karácsony. Ez az ünnepkör – s benne számunkra most kiemelten a megfigyelés tárgyává tett Mikulás alakja – szakszerűen leírható a szemiotika eszközeivel is.

1. Szemiotika és etnoszemiotika

A Mikulás alakjának a tárgyalása az etnoszemiotika körébe tartozik. Az etnoszemiotika minden, az adott kultúrában valaha is intézményesült és működő jelrendszer vizsgálatával foglalkozó szemiotikai résztudomány. Olyan tudományok közötti területet fog át, amely egyfelől része a néprajznak, másfelől pedig a szemiotikának, a jelek általános tudományának.

A jelrendszereket a közvetítő közeg jellege szerint két nagy csoportba oszthatjuk: ezek az auditív és vizuális jelek. Az előbbiekhez tartoznak a beszéd, a zene (ezek köznapi és ünnepi formái), míg az utóbbihoz a díszítő és ábrázoló művészetek, valamint a mozgásművészetek (a tánc, a gesztusok, a koreográfia, a mozgás kifejező jelei).

2. A Mikulás ünnepkörének szemantikája, pragmatikája és szintaxisa

A Mikulás képéhez kapcsolódó komponensek hasonló, mégis részleteiben sokszor eltérő módon léteznek Kelet-, Közép-, és Nyugat-Európa kulturális szféráiban.

Azok az ünnepi hagyományok, amelyek középpontjában a Mikulás vagy Télapó áll, a téli napfordulóról való megemlékezés, a fény várása, az e fölötti boldogság ünnepének szemantikai körébe tartoznak. A pragmatika azt írja le, hogyan zajlik ez az ünnep a különféle európai országokban. A szintaxis arra ad választ, milyen viszonyok vannak a különféle szemiotikai jelek között (Mikulás, Télapó, Hópelyhecske, krampuszok, szarvasok, manók, karácsony, fenyőfa, újév stb.). A morfológia részletesen foglalkozik a formai komponensekkel: hogy néz ki a Mikulás, és az ünnepek többi figurája és rekvizituma. Úgy tűnik, nem is olyan egyszerű ezeknek a morfémáknak a leírása és számbavétele.

2.1. A szemiotikai jel szemantikája –
Mit jelent a Mikulás ünnepe?

A magyar Mikulás hagyománya és kultusza Szent Miklós kultuszára vezethető vissza, aki Myra városának püspöke volt. A hagyomány szerint Miklós püspök a III. században élt. A város utcáján sétálva meghallotta, hogy az egyik házban szegény leányok beszélgettek arról, hogy a családjuk érdekében vállalnák a prostitúciót is. Miklós püspök elhatározta, hogy segít rajtuk, de szerénysége miatt mindezt titokban akarta tenni. Éjszaka arannyal teli zacskókat rakott a szegény ember ablakába, s ezt 3 éven keresztül minden alkalommal megtette. Az apa a harmadik évben titokban megleste, ki ajándékoz a családnak ennyi pénzt, és meg akarta köszönni Miklós püspöknek a jóságát, de az elhárította a hálálkodást, és azt mondta, hogy a hála egyedül Istent illeti. Szent Miklós legendája és az ő névnapját ünneplő december 6. a XIX. században terjedt el olyan formában, hogy a Mikulás a gyerekeknek szánt ajándékokat az ablakba kitett kitisztított kiscipőkbe helyezi el. Ezek a mikulászacskók piros, átlátszó papírból vannak, tartalmuk cukorka, édesség, déli gyümölcs. A Mikulás a jóságot szimbolizálja, a krampuszok a rosszat. A Mikulás a kis zsákokban ajándékokat oszt, a krampuszok kis aranyozott virgácsot vagy vesszőnyalábot adnak a rosszalkodó gyerekeknek.

A magyar Mikulás név szláv eredetű, a cseh vagy szlovák nyelvből került át a magyarba. Ugyanakkor a krampuszok mint kis ördögök, akik a Mikulást kísérik, osztrák hagyományokra vezethetők vissza. A német nyelvterületen a Mikulásnak a Nikolaus felel meg. Meg kell jegyeznünk, hogy ezekben az országokban karácsony idején a kis Jézussal vagy Jézuskával együtt (Christkind) az ajándékokat a Karácsonyi Ember (Weihnachtsmann) is osztogatja. Ennek a figuráját nem szabad összetéveszteni Nikolaus alakjával, mert a Weihnachtsmann december 24-én érkezik.

Az angol nyelvterületen (különösen az USA-ban) Szent Miklós (Santa Claus) karácsonykor hozza az ajándékot. Egyes közép-európai országokban a Mikulás neve mellett megjelenik a „szent” (Santa) vagy az „atya” (Father), illetve az „apó” (román Moş) szó is. Oroszországban egyébként az egyházi karácsonyt, Jézus születését január 7-én ünneplik.

A Mikulás megnevezése országonként különböző:

• • USA és Kanada: Szent Miklós – Santa Claus;
• • Anglia: Karácsonyi Atya – Father Christmas;
• • Lengyelország: Mikulás – Mikołaj;
• • Magyarország, Csehország, Szlovákia: Mikulás;
• • Németország: Mikulás – Nikolaus, Karácsonyi Ember – Weihnachtsmann;
• • Oroszország: Télapó – Gyed Moroz [Дед Мороз];
• • Románia: Miklós apó – Moş Nicolae.

Az angol megnevezés szó szerint megfelel a német „Karácsonyi Ember”-nek (Weihnachtsmann), csakhogy az angol gyerekek az ajándékokat Santa Claustól nem karácsony előestéjén, december 24-én kapják, hanem a rá következő nap reggelén, karácsony első napján. A brit hagyományok szerint Santa Claus a kandalló kéményén keresztül ereszkedik le, és az ajándékokat nagy hosszú gyapjú zoknikban helyezi el, amelyek a kandalló párkányán függenek. Az angol Mikulás kísérői a manók és a szarvasok, élükön a piros orrú Rudolph-fal.

Az angol Father Christmas alakjának eredetileg vallási küldetése volt, a Woden nevű óangol istenben való hitet erősítette meg. Ajándékot nem hozott, és nem is a gyerekekhez jött. A Karácsony apó általában élénkvörös ruhát viselt, de Angliában a viktoriánus korban és a Tudor dinasztia idején élénkzöld ruhában ábrázolták. Ez is a Karácsonyt jelképezte. A Santa Claus és a Father Christmas megnevezést ma már egyaránt használják bármelyik angol nyelvterületen.

2.2. A szemiotikai jel vizuális morfológiája

A Mikulás Magyarországon ajándékokat oszt – cukorkát, csokoládét, csokoládémikulást, piros átlátszó zacskókban – az ablakban elhelyezett cipőkbe. Gyakran ugyanide virgácsot is helyez. Ha személyesen látogatja meg a gyerekeket az óvodákban és az iskolákban, akkor az ajándékokat mellette a segítői, a krampuszok osztogatják. Ezek fiatal lányok kis ördögök jelmezében.

Az észak-orosz Télapó (Gyed Moroz [Дед Мороз] szó szerint Fagyapó) figurája nagyon mély történelmi és etnográfiai gyökerekre vezethető vissza. Előképe az indoeurópai égi isten, a kozmikus törvények istene, Varun, aki az éjszakai csillagos égbolt megtestesítője. A hagyományos orosz Télapó hiteles képét meghatározni nem könnyű.

Egy orosz Télapó-kutató – Szvetlana Vasziljevna Zsarnyikova, művészettörténész és etnográfus – véleménye szerint a Télapó hagyományos külső megjelenését az ősi mitológia és színszimbolika alapján a következőképpen írhatjuk le: szakáll és haj (bármennyire is furcsa, de éppen a haj a Télapó külső megjelenésének egyetlen olyan részlete, amely az évezredek során semmit nem változott); ing és nadrág; bunda; sapka; háromujjú vagy egyujjas kesztyű; öv; cipő; pásztorbot; Hópelyhecske (csak a Télapóhoz tartozó sajátos kísérő nőalak. Egyetlen fiatalabb vagy külföldi hasonló figura sem rendelkezik ilyen kedves kísérő kislánnyal).

2.3. A szemiotikai jel szintaxisa – a decemberi ünnepek összekapcsolódása, kronologikus rendje

Összesítsük a hagyományok elemeit, időrendi hálóját: ki, mikor, hova érkezik az ajándékokkal.

A szintaxist tovább lehet finomítani annak részletezésével, ki kinek a társaságában érkezik a gyerekekhez. A magyar Mikulás kísérője a krampusz. Az angol Télapó kíséretében manók vannak, és ott van Rudolf, a szarvas is. Az orosz Gyed Moroz állandó kísérője Hópelyhecske, aki a Télapó unokája és tündér is egy személyben. A szintaxis szabálya azt is megszabja, hogy milyen csomagban adja át ajándékait a Mikulás. A magyar Mikulás piros, átlátszó zörgős papírzacskóban hozza az ajándékot, amelyben csoki mikulás, szaloncukor, apró édesség és esetleg dió, mogyoró lehet. Mindez a gyarapodás, a boldog élet szimbóluma.

Összekapcsolódik az ajándékcsomag olykor a kis aranyozott virgács átadásával, mintegy jelezve, hogy a Mikulás tud a rosszalkodásról, a csínytevésekről is. A magyar Mikulás az angolszász és az orosz télapóval ellentétben december 6-án nem hoz nagyobb játékot ajándékba. Azt majd december 24-én este, Karácsony vigíliáján a Jézuska hozza, s valamennyi a karácsonyfa alá kerül. A magyar Mikulást nem vendégelik meg, de az óvodákban, az iskola alsós osztályaiban szeretettel várják, énekelnek neki. Felkészülnek a kicsik arra is, hogy a Mikulás megkérdezheti, „Jó voltál? Nem fogsz többet verekedni? Tudsz egy verset mondani vagy énekelni valamit?” stb. A jó viselkedés nagy ígérettétele után az ajándék egyformán jár a jó és rossz gyereknek is, mert a Mikulás megértő és türelmes, mindenkit egyformán szeret és megajándékoz. A távozó öreg Mikulást, aki pásztorbotjára támaszkodva lassan hagyja el az óvodai vagy iskolai termet, a gyerekek újra énekkel kísérik.

A magyar Mikulás külső megjelenését tekintve az orosz Télapó és a nyugati Santa Claus között helyezkedik el. A ruha és az ajándékok szemiotikai jelentéssel bírnak. Különféle jókívánságokat szimbolizálnak: a piros öltözék – az öröm és életerő szimbóluma, a csokoládé és a cukorkák az édes életet szimbolizálják, az alma, a narancs a termékeny életre utal, a dió, mogyoró a gazdagság és pénz szimbóluma. Ez a szimbolika más folklórhoz kapcsolódó tavaszi és nyári ünnepekben is ismétlődik. De a fény várása, a hosszabbodó napsütéses napok ünnepe – különösen a zord telű Oroszországban – talán a legfontosabb mindegyik között. Ezért az oroszok leginkább a Télapó ünnepében érzik magukat „kompetensnek”. A kulturális globalizáció és motívumvándorlás miatt az ünnep részletei már gyakran összekeverednek, divathatás miatt is átkerülnek egyik kultúrából a másikba. Magyarországon e hatás leginkább az angolszász hagyományok újabbkori megjelenésében érhető tetten, amit felerősít az amerikai Mikulás témájú játékfilmek népszerűsége a decemberi ünnepkör idején mind a televízióban, mind a világhálón.

A mikuláscsomag társadalom-szemiotikai metaforikus megjelenését tapasztaljuk a felnőttek világában. Magyar­országon így nevezik a szabálytalan parkolásért a büntetést tartalmazó fóliába zárt hivatalos felszólítást köznyelvi „szakzsargonban”.

Közelebbi és távolabbi kapcsolódások gazdagíthatják a nyelvben rögzült kognitív világismeretünket a Mikulás kapcsán: Az 50-es években hivatalosan Télapónak nevezték a gyerekek december 6-ai ünnepét, ám akkor is mikuláscsomagot és nem télapócsomagot kaptak a kicsik.

A szövegtanból ismert figyelemirányítás a szemiotikai jelenségek rendszerének összevetésében is meghatározó. Az orosz, az angolszász és a német kultúrában a Mikulásnak és kísérőinek különböző jellegzetességei, figurái kapnak hangsúlyt, miközben mindvégig megmarad az alap azonossága. Ez a kettősség teszi lehetővé, hogy egyrészt azonos jegyei alapján felismerjük, hasonló vonásaik alapján egy családba soroljuk, kategorizálni tudjuk a Mikuláshoz kapcsolódó fogalmakat, másrészt el tudjuk különíteni, csoportosítani a kultúránkénti eltéréseket. A magyar Mikulás alakját figyelve azt látjuk, hogy benne a keleti és a nyugati figurális jegyek bizonyos fokig összekapcsolódnak. Ugyanakkor megvannak a sajátosan magyar vonásai is.

2.4. A Mikulás szemiotikai jegyeinek verbális, auditív megjelenése

A vizuális jegyek verbális, illetve auditív megjelenését a Mikulást váró gyermekdalokban kísérhetjük nyomon.

Az angol dalszövegekben szemléletes képet kapunk a szánon érkező Santa Clausról. A világító piros orrú rénszarvasról, Rudolfról, és a jó gyerekekről egyaránt szó van:
• SANTA CLAUS IS COMING TO TOWN
• RUDOLPH THE RED-NOSED REINDEER

Az orosz nyelv tanításában szintén jól használhatók a Télapóról szóló dalok, amelyek az ünnepkör képi világának hű tükrözői. Bennük a feldíszített fenyőfa alatt az újév köszöntése, Hópelyhecske alakja és a Télapó egyaránt megjelenik. Egy helynévvel is találkozunk a dalszövegben. Az oroszok úgy tartják, hogy a Télapó lakóhelye a sarkkörön túli Velikij Usztyug, s onnan jön el minden évben rénszarvas szánján a gyerekekhez. Európában Finnországból, Lappföldről jön a Mikulás. Közös jegyként a leghidegebb, s legtávolibb téli tájat lehet rögzítenünk mint tipikus lakóhelyet:
• ПЕСНЯ О ДЕДЕ МОРОЗЕ И СНЕГУРОЧКЕ

A magyar mikulásdalok vegyes képet mutatnak: bennük a Télapó és a Mikulás megnevezése mindig azonos személyt takar. De megjelenésében, kellékeiben, ajándékaiban is minden gyermekdal megegyezik: az alma, a dió, a mogyoró, az édesség, s a virgács minden zsákban ott lapul a gyerekek számára. Ugyanakkor sohasem keverhető össze ez az ajándéksor a karácsony ajándékaival, motívumaival, amelyek karácsony idején a Jézuskához kapcsolódnak.
• HULL A PELYHES FEHÉR HÓ
• TÉLAPÓ ITT VAN
• MIKULÁS, MIKULÁS

3. Kulturális szemiotika kognitív keretben

A Mikulás körüli vizsgálódásunkat a megismerés­tudomány kognitív keretében is elhelyezhetjük. A nyelvet, a megismerést, vagyis a kogníciót és a kultúrát a jelentés köti össze. A jelentésalkotás mentében ötlépcsős folyamat írható le:

1. Valamely entitás (dolog, tárgy, jelenség) strukturális jellemzőinek megállapítása. – Esetünkben ez a decemberi ünnepkör Mikulás-figurájának elhelyezése időben és térben.

2. Olyan kategóriareprezentáció keresése, amely strukturálisan hasonló az illető entitáshoz. – Elemzésünkben a magyar, az angolszász és az orosz Télapók, Mikulások hasonlósága morfológiailag, szemantikailag igazolást nyert.

3. A leginkább hasonlító kategóriareprezentáció kiválasztása. – A Mikulás és a Télapó figurája a téllel, a gyerekek megajándékozásával, a jellegzetes öltözékkel, az öreg, szakállas, jóságos férfialak azonosságával írható körül.

4. Az entitással kapcsolatos következtetések levonása. – Számunkra azt jelentette, hogy azonos osztályba soroltuk a december 6-án érkező Mikulást az angolszász Santa Claus-szal, aki december 25-én reggel érkezik, s a január elsejét köszöntő Gyed Moroz orosz alakjával. Ugyanakkor megállapítottuk a különbségeket is, amelyek egyedivé teszik a figurákat, de az előbbi jegyek együtt szükségesek és elégségesek a kategorizáció elvégzéséhez, az azonos kategóriába soroláshoz.

5. A kategorizációval kapcsolatos információk tárolása. – Azt a morfológiai, szintaktikai és pragmatikai jelentéshalmazt foglalja magába, amelynek leírására a fentiekben törekedtünk, de amelyet tovább szélesíthetünk, mélyíthetünk. – A decemberi ünnepkör kulturális ismeretei e háttérinformációk közé tartoznak.

Az elvont szimbólumok és a nyelvi kifejezések a kép sémák útján nyerik el jelentésüket. A világot így tudjuk értelmezni. Ugyanazt az entitást vagy eseményt anyanyelvünkön is különböző módon értelmezhetjük, konceptualizálhatjuk, s így változatos nyelvi kifejezésekkel írhatjuk le. Több nyelvre, több kulturális háttérre gondolva ez a megismerési folyamat további összetevőkkel bonyolódik. Ezek az ismerethalmazok sohasem fedik egymást tökéletesen, de mindig tartalmaznak olyan bázisinformációt, amely alapjelentésükben felismerhetővé, kategorizálhatóvá teszi a fogalmat, fogalomkört.

A Mikulás esetében a magyar, az angol és az orosz figura az ajándékozás fogalmával, a szakállas istenségnek a jóságos nagyapa-szereppé szelídített képi megjelenésével, s a gyermekmesékből ismerős kísérő szereplők sokszínűségével írta be magát az európai kalendáriumok rituáléi közé. A közös alap teszi felismerhetővé a Mikulás konceptuális rendszerét a három nyelv hozzá kapcsolódó, különböző fogalmi és nyelvi információhalmaza ellenére is.

Összegzés

A kultúrát úgy határozhatjuk meg, mint a jelentések olyan halmazát, amelyet egy adott nyelvhasználó közösség elfogad és sajátjának ismer. A kultúra jelentéseinek egyik tárháza a nyelv. A legegyszerűbb dolgoknak is van kultúraspecifikus lehorgonyzottságuk. A kognitív nyelvészet a kulturális jelentésképző folyamatok esetében tágan értelmezendő. Minden szövegként leírható, nyelvi rendszereknek megfelelően viselkedő (szemantika, pragmatika, szintaxis) komplex szemiotikai jel – például az általunk bemutatott Mikulásünnepkör – vizsgálható a megismeréstudomány eszközeivel. Jogosan véli számos nyelvész, hogy a kognitív társadalomtudomány, a kognitív szemiotika vagy kognitív szemantika megfelelőbb lenne, mert pontosabban fejezné ki a vizsgálódás tárgyát és módját. Elemzésünk a kontrasztív kulturális szemiotika kognitív keretbe helyezésével a Mikulás kapcsán erre tett kísérletet.

A fenti kognitív keretű kulturális szemiotikai vizsgálódásunk ugyanakkor arra is törekedett, hogy segítséget nyújtson a nyelvtanároknak a kultúraközvetítés vizuális és verbális, illetve auditív elemeinek tudatos meglátásához és feldolgozásához egyetlen komplex szemiotikai jel, a Mikulás ünnep szemantikai elemzésében és interkulturális kontextusainak feltárásában.