A matematikában botorkáló gyerekek – kérdések és válaszok a diszkalkuliáról
Betegség-e a diszkalkulia? Hogyan segíthetünk egy számolási zavarral küszködő gyereknek? Mikor kérhető felmentés a matematikaosztályozás alól? Kérdéseinkkel Nyeste Szabó Ottilia szakvizsgázott gyógypedagógust, mesterpedagógust, a Dyscalculine terápiás program kidolgozóját kerestük fel.
– Mi a diszkalkulia?
– Sokan betegségnek tartják, bár egyáltalán nem az. Egy olyan tanulási zavarról van szó, amely a matematikai teljesítményt érinti. (Matematikai teljesítményzavarnak, számolási zavarnak is nevezik.) Általánosságban akkor beszélünk diszkalkuliáról, ha az egyébként jól teljesítő gyereknek súlyos és tartós problémát okoz az élet minden területén a számlálás, a számnevek használata és a számok helyének felismerése a számsorban. Akkor is ez a probléma, ha valakinek nem életkorában elvárt számkörű a számfogalma. A diszkalkuliások matematikai teljesítménye az átlagos intellektuális képességüktől független. Kevesen tudják azonban, hogy nem csupán ez lehet a problémája annak, aki gyengén számol: sok olyan diagnózis ismeretes (az autizmustól kezdve az értelmi vagy a beszédfogyatékosságig), amelyek érintik a matematikai képességet is. Éppen ezért pszichológus, gyógypedagógus és orvos együttesen szükséges az azonosításához.
– Milyen típusai vannak a matematikai képességzavarnak?
– Az okok és a tünetek is sokfélék lehetnek. Ha valaki nem képes elsajátítani és alkalmazni a matematikai szimbólumokat (például a számokat és a műveleti jeleket), grafikus, ha megfelelő értelmezésükre képtelen, olvasási diszkalkuliáról beszélünk. E két típus diszlexiával, diszgráfiával is együtt járhat. A felületes szövegészlelésből, a gondolkodási műveletek elégtelenségéből adódhat az emlékezeti diszkalkulia. Ha az analizáló, szintetizáló, összehasonlító képessége gyenge valakinek, illetve gyenge az ítéletalkotása, következtetése és indokolni tudása, gondolkodási diszkalkuliája van. Ha valamilyen okból – például egy baleset során – sérülnek a számolási képességeket érintő agyi területek, szerzett diszkalkuliáról beszélünk. Az úgynevezett fejlődési diszkalkuliának pedig neurobiológiai háttere van. Genetikai okait még nem sikerült egyértelműen bizonyítani.
– Mitől, hogyan alakul ki a matematikai teljesítményzavar?
– Az agykutatások és a matematikatanulással kapcsolatos kutatások azt igazolják, hogy a különféle feladatok elvégzéséhez más-más területeket mozgósít az agy. Az úgynevezett „Triple Code Model” szerint a három, számokkal kapcsolatos tevékenységhez – látás, hallás, megértés – különböző agyterületek lépnek működésbe. Más terület aktivizálódik a számjegyek vizuális észlelésekor, azaz olvasásukkor, más, amikor halljuk ugyanezeket, és megint más, amikor megértjük a számtartalmukat. E tevékenységek elvégzésekor a két agyfélteke együtt dolgozik. Az összetett és bonyolult rendszer összehangolt működéséből adódóan bármilyen agyi sérülés vagy károsodás az agy neuronhálózatának összehangolt működését veszélyezteti. Ilyen esetekben léphet fel a számolási képtelenség (akalkulia) vagy a számolási zavar (diszkalkulia). Az agysérüléseken és a diszfunkciókon kívül a matematikatanulási problémákat leggyakrabban az okozza, hogy az agy lassú ütemben vagy egyáltalán nem kapcsolja össze a mennyiséget a verbális és a vizuális szimbólumokkal, vagyis a számnevekkel és a számjegyekkel. A diszkalkulia visszavezethető a mennyiségfogalommal kapcsolatban álló neuronhálózat károsodására is, hiszen ilyen esetekben nehezebb a hozzáférés a számfogalom kialakításához szükséges információkhoz.
Gondot jelenthetnek számára a más tantárgyakban előforduló, számokkal kapcsolatos követelmények. Így például történelemből az évszámok, irodalomból a versmértékek – nem is beszélve a szélességi körök meghatározásáról vagy a gazdasági ismeretek elsajátításáról.
– Mikor és hogyan ismerhető fel a diszkalkulia?
– Korosztályonként eltérőek a tünetei. Akkor tárható fel egyértelműen, amikor a gyerek már iskoláskorú, tudnia kéne számolni, és mégis komoly gondjai vannak e téren. Fejlődési diszkalkulia esetén már csecsemőkorban is megfigyelhetők a számszerűség felismerésére vagy annak problémáira utaló jelek. Jelzésértékű lehet, hogy a kisbaba mennyire tudja megkülönböztetni a nagyobb vagy a kisebb mennyiséget: mennyi ideig nézi azt, amiből többet lát, azaz meddig fixálódik egy nagyobb halom játékra. Az ilyen típusú jelek azonban még nem utalnak egyértelműen diszkalkuliára. Még az óvodáskorúak esetében sem állapítható meg egyértelműen ez a diagnózis, noha ekkor már megfigyelhetők bizonyos – mozgással, beszédfejlődéssel, viselkedéssel kapcsolatos – tünetek. A számolási zavarra utaló veszélyeztetettséget iskoláskortól mondhatjuk ki. Akkor ugyanis, amikor ténylegesen megkezdődik a matematika tanítása, jó esetben tudatossá válnak a gyerekek számára az általános, alapvető matematikai ismeretek – például a különböző számok közötti különbség, és a matematikai műveletvégzés. Tünetei 3-4. osztályos korra válnak egyértelművé, többnyire ekkor kapnak diagnózist az érintett gyerekek.
– Felismerhetők a veszélyeztetettség jelei az óvodáskorú gyerekeknél?
– Tulajdonképpen igen. A diszkalkuliára veszélyeztetett óvodások fejlődése atipikus lehet a finommozgás, a beszéd és a viselkedés területén. Ujjhasználatuk, mozgástempójuk eltérhet, bizonytalanul tájékozódnak a saját testükön. Nem kezdenek el számolni – sőt, úgy tesznek, mintha nem is lennének számok, így például nem tudják megmondani saját életkorukat sem. Jellemzően nem használnak olyan játékokat – például formaberakót vagy építőkockát – amelyek csoportosítást tennének lehetővé. A matematikai képességzavarra veszélyeztetett óvodás gyerekeknél a térbeli tájékozódás eltérései is megfigyelhetők, a szokatlan testtartás, az átlagostól eltérő izomtónus és a gyenge képzeleti funkciók is. Az érintett gyerekek rendszerint nem rajzolnak, nem próbálkoznak a kategóriák szerinti csoportosítással, helytelenül használnak alapvető fogalmakat és azok ellentétpárjait (kicsi-nagy, kerek-szögletes, hosszú-rövid). Többnyire helytelenül használják a számneveket és a több, kevesebb, egyenlő kifejezéseket. Három körtét sokáig úgy számolnak meg, hogy 1+1+1.
–Melyek az iskoláskori diszkalkulia tünetei?
– Sokszor nem is gondoljuk, hogy milyen elemi hibák utalnak a matematikai képességzavarra. Ilyen például a számok leírása. Az érintett iskolásoknak ez komoly nehézséget jelent – minél hosszabb a szám, annál többféle hibát ejtenek benne. Egy diszkalkuliás gyerek diktáláskor pontosan úgy írja le a többjegyű számokat, ahogyan hallja: 27 helyett 207-et (20 és 7), 139 helyett 100309-et. Nem figyelnek a helyi értékekre sem. A számolási zavarral küzdő iskolások még felső tagozatos korukban is bizonytalanul számolnak a 10-es, 20-as és 100-as számkörben. Vannak, akik számára még ekkor is gondot jelent az egyesével való számlálás. A diszkalkuliás diákok között van, aki középiskolás koráig sem érti, illetve nem automatizálja a szorzást és az osztást.
– Más tanórákon is okozhat problémát a matematikai képességzavar?
– Természetesen. Akár testnevelés-, olvasás-, írás-, történelem-, földrajz-, fizika- vagy kémiaórákon is. Gyakran előfordul, hogy a diszkalkuliás gyerek hibázik a sor- és iránytartásban, alacsony a nyelvi fogalom- és utasításértése, lassabban dolgozik társainál, s a vizualizációs problémái miatt füzete is csúnyább, mint a többieké – ami abból is adódik, hogy bizonytalansága miatt az átlagosnál jóval több benne az áthúzás és a radírozás. Nem tájékozódik jól a térképen és más sematikus alakzatokon sem (ezeket nehezen is másolja le a füzetébe). Mivel nem jó az időérzékelése, gyakran el is késik. És természetesen gondot jelenthetnek számára a más tantárgyakban előforduló, számokkal kapcsolatos követelmények. Így például történelemből az évszámok, irodalomból a versmértékek – nem is beszélve a szélességi körök meghatározásáról vagy a gazdasági ismeretek elsajátításáról.
– Hová lehet fordulni diszkalkulia gyanúja esetén?
– A kapcsolódó vizsgálatok ideális esetben óvodáskorban történnek meg, ekkor komplex fejlesztés indul, amelyet mozgásterápia, pszichoterápia is kiegészíthet. A vizsgálatot tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottságok végzik. Ha felmerül a képességzavar gyanúja, a szülő vagy akár az oktatási intézmény kérheti a vizsgálatokat a helyi pedagógiai szakszolgálatnál. Ha a szakemberek itt vélelmezik a matematikai képességzavart, a vizsgálati anyagot a megyei szakértői bizottságnak továbbítják. Ez utóbbi team tesz javaslatot a fejlesztésre és arra is, hogy ez miként történjen a konkrét esetben. A diszkalkulia feltárásakor ugyanis nemcsak a fennálló problémát vizsgáljuk, hanem a gyerek teljes személyiségét. Előfordulhat például, hogy a gyerek ugyan valóban számolási zavarral küzd, de olyan mértékben szorong, hogy előzőleg ez utóbbi probléma igényel kezelést. Kiderülhet az is, hogy a diszkalkulián túl egyéb, komplexebb problémája van (melyben például a mozgása, beszéde is érintett). Ilyenkor nem csupán a számfogalmát fejlesztjük a terápia során, hanem több szakemberrel is segítjük.
– Mi a teendő a diagnózist követően?
– A kezelési, terápiás lehetőségek száma rendkívül szerteágazó, ezért a vizsgálat fő célja a megfelelő segítségnyújtás, támogatás megtalálása. A többlépcsős vizsgálat lehetőséget ad arra, hogy minél inkább személyre szabott terápiát kapjon a gyerek. Tudnunk kell, hogy a diszkalkuliás tanuló az iskolában kiemelt figyelmet, különleges gondozást igényel. Ez a gyakorlatban elsősorban képességfejlesztést jelent, de magában foglalja a tanórai megsegítést, differenciálást is. Mindez csak olyan intézményben valósulhat meg, amelyik ezt felvállalja, amelynek szakemberei és azok módszerei alkalmasak a gyermek fejlődésének elősegítésére. A sajátos nevelési igényű gyermekek számára habilitációs vagy rehabilitációs tanórai foglalkozásokat kell szervezni. Fontos azonban megjegyezni, hogy a számolási zavarral küzdő gyerekek tanórai segítése nem feltétlenül jelent vállalhatatlan pluszfeladatot a pedagógus számára. Számos tanfolyamon elsajátíthatók olyan ismeretek, órai „trükkök”, amelyek révén a diszkalkuliás tanulók is bekapcsolódhatnak az iskolai munkába. Megnyugtatok minden pedagógust, hogy az erő- és energiabefektetés hamar megtérül. Lehet, hogy adott esetben csupán annyit kell tennie a tanárnak, hogy a többiek által is használt munkafüzetben kevesebb feladatot jelöl ki nekik, vagy éppenséggel az érintett tanulók számára jobban áttekinthető, feleletválasztó számonkérési formát alkalmaz. Az általam vezetett pedagógusképzésen erről bővebben beszélek, és eszközöket, módszereket is mutatok.
– Mit kell tudni a diszkalkulia terápiájáról?
– Először is azt, hogy a megfelelő diagnosztikai tudás alapján kell történnie: a fejlesztés megfelelő tudás hiányában eredménytelen lesz. Találkoztam már olyan esettel, hogy a szülő délutánokon keresztül gyakorolta a matematikát figyelemzavaros gyermekével. Ennél rosszabbat nem is tehetett volna vele, hiszen ezekben az esetekben kifejezetten rövid és intenzív tanulási szakaszok lennének kívánatosak. Ilyen esetben több szakember, multifunkcionális szemlélet és egymást támogató terápiák segítik a gyereket. Magabiztosabban mondjuk ki, magabiztosabban segítjük a terápiájukat. A matematikai képességzavar minden esetben személyre szabott fejlesztést igényel. Joggal bízhatunk a fejlesztés sikerében, hiszen – bár minden eset más és más – van arra is példa, hogy diszkalkuliás gyerek is sikeresen leérettségizik matematikából. A fejlesztés során előforduló feladatokról elmondható, hogy fontos az, hogy sikerélményt és komfortérzetet nyújtson a gyerekeknek (akiket többnyire számos kudarc ért már matematikaórán), de feladatot is adjon. Ilyen elvek mentén dolgoztam ki a Dyscalculine programot. Ez egy, a matematikai teljesítményzavar kezelésére szolgáló, kidolgozott lépésekből álló módszer, melyhez két- és háromdimenziós eszköztár is tartozik. A program arra épít, hogy komfortgyakorlatokkal, élményekkel (főként mozgásos és képes feladatok révén), az integráció elveinek érvényesítésével elérhető a hibás matematikai, számolási strukturált minták korrigálása és az új minta stabilizálása. Ehhez kapcsolódóan több feladatgyűjteményt is kidolgoztam. Igyekszem az érdeklődő szülők és pedagógusok rendelkezésére állni a dyscalculine.com weboldalon is.
– Mikor kell felmenteni valakit a matematika osztályozása alól?
– Az a véleményem, hogy ezt minden esetben nagyon át kell gondolni. Egyrészt azért, mert a felmentés egyfajta kudarcélményt, „feladást” jelenthet a folyamatban részt vevők – gyerek, szülő, pedagógus, gyógypedagógus – számára. Ebből adódóan gondos mérlegelést igényel. Sajnos az is gyakran előfordul, hogy a szülő vagy a gyerek kezdeményezésére indokolatlan felmentés történik. Ennek nemcsak az a hátránya, hogy a küzdés helyett az elkerülő magatartást sajátíttatja el a gyerekkel, hanem később gyakorlati problémát jelenthet (például az érettségi tantárgyak kiválasztásakor). Kevesen tudják, hogy a jogszabályok nemcsak arra adnak lehetőséget, hogy valakit felmentsenek a matematika tantárgyból, hanem arra is, hogy egyes tantárgyrészekből kapjanak kedvezményt. Ezáltal lehetséges, hogy valaki például kizárólag a számolásos feladatokból kapjon felmentést. De egyéb kedvezmény is kérhető a számonkéréseknél: a kérelmező kaphat időkedvezményt, sőt, kérheti az eszközhasználatot (korong, abakusz, számegyenes, számológép).
– Mi a tanár, a szülő és a gyerek szerepe a sikeres terápiában?
– Fontos, hogy az érintett gyerekekkel – életkoruknak megfelelő formában – tudassák a felnőttek, hogy pontosan mi a problémájuk. Ha tisztában vannak vele, részben megnyugszanak, részben pedig képessé válnak arra, hogy hatékonyan vegyenek részt saját terápiájukban. A gyereknek, a szülőnek, a pedagógusnak és a gyógypedagógusnak szoros együttműködésben kell dolgoznia a probléma megoldásán. A szülőnek támogatnia kell a fejlesztést végző szakembert, és az ő tanácsai, útmutatásai alapján – és nem saját elgondolásai nyomán – szükséges gyakorolnia a gyermekével. A pedagógusnak a gyógypedagógussal közösen kell terveznie, és fel kell készítenie az osztálytársakat is a támogató és segítő szerepre. Mindenekelőtt azonban fontos, hogy a tanár értékelje a gyerek erőfeszítéseit, motiválja őt, de követelményeket is támasszon vele szemben.
– Manapság egyre többet hallunk a diszkalkuliáról. Az érintett gyerekek száma nőtt, vagy a korábbi gyakorlathoz képest könnyebben azonosítható?
– Mivel ma már többet tudunk erről a képességzavarról, több gyerekről és biztosabban is állapítjuk meg. Ez azonban nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy több gyereket bélyegzünk meg, hanem azt, hogy sok olyan kisdiák életét könnyítjük meg, akiket addig egységesen lustának vagy mentálisan sérültnek tartottak. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy pontosabb diagnózissal hatékonyabb lesz a segítségnyújtás is. Tudnunk kell, hogy a matematikában botorkáló gyermek a diszkalkulia diagnózisával nem ítéletet kap, hanem esélyt arra, hogy ne csak kudarc legyen számára a matematikatanulás. Esélyt arra, hogy környezete elfogadja, és segítse a számolási problémája leküzdésében. Esélyt a harmonikus személyiséggé válásra, a reális önértékelés elérésére.