A magyarság származása

Nánay Mihály már a beszélgetés elején kijelentette, hogy szerinte a középiskolai tankönyvek struktúrájába beleivódott a finnugorelmélet, miszerint az északiakkal való rokonságunknak nyilvánvaló bizonyítékai vannak. Első körkérdése pedig erre vonatkozóan az volt, hogy melyek a legfontosabb eredmények, amelyek az elmélet koncepcióját felülírták vagy árnyalták.

Neparáczki Endre szerint a genetikai kutatások alapján látható, hogy a magyarság történetében valóban megjelent egy belső-ázsiai leszármazási rendszer. A mai adatok alapján a belső-ázsiai genetikai rendszeren felül egy volgai-tatár-baskír kapcsolatrendszer is észlelhető. A kutató szerint a néppé válásnak, az etnogenezisnek a folyamata már a sztyeppei zónában történt, továbbá a honfoglaló magyarságot megelőző népesség vizsgálata során azt látták, hogy a múltkutatás hiányában nem lenne megérthető a mai magyarság eredete. „Nem lehet kizárólag a gazdag leletanyagú honalapító népességre leszűkítenünk a saját etnogenezisünket.”

Makoldi Miklós úgy látja, hogy a régészeti anyagok feltárása során a tényanyag rengeteget változott. Az észak-uráli területekről a magyarság délre vándorolt, majd megérkezett Magna Hungáriába, ezt követően Levédiába vonultak tovább, nyugatra, majd következett a kazár fennhatóság, Etelköz és végül a Kárpát-medence. A régészeti leletek, amelyek az uráli területekről kerültek elő, meghatványozódtak. „…ezek a leletek bizonyítják, hogy a Dél-Urál környékén éltek a magyarok a honfoglalás előtt. A keleti és a nyugati oldalon egyaránt, ami egy átjárható terület volt. Viszont a leletanyag annyira hasonló, hogy azt kell mondjuk, hogy a Dél-Urál területéről egyvágtában jöttek be a Kárpát-medencébe a magyarok. Tehát Levédia, a kazár fennhatóságú lokáció, valamint Etelköz, kimaradt, ugyanis a leletanyag hasonló egyezést mutatott.” A régész kiegészítette még azzal, hogy van egy fontos szempont a magyarság eredetére, mégpedig visszanyúlva László Gyuláig, miszerint a magyarság egy része már a 9. században, a későavarkorban jelen volt a Kárpát-medencében. Ezt a genetikai és régészeti kutatások alátámasztották, ugyanis ismerünk olyan sírokat, melyekben az avar leszármazottak magyar ruhában vannak eltemetve. Még egy kardinális szegmense ennek az avarkori magyarságnak, hogy a Szent István-i vármegyerendszer nagyban alapulhat az avarkorban kialakult hatalmi központokon.

Bernert Zsolt antropológus elmondta, hogy Fodor István őstörténész, régész a kezdeti kutatások elején már erősen szelektálta azokat a leleteket, amelyeket publikált, mert hiába voltak meg az akkori Szovjetunió területén a létező leletek, amelyek segíthették volna a régészeti kutatásokat a valós őstörténeti kép kialakításában, ezeket egész egyszerűen nem ismertették. „Nincsenek nyelvi emlékeink ebből az időszakból, hiszen a légváraknak az egymásra halmozása készült. Hipotézist hipotézisre építettek, és ha valamelyik elem ebben nem stimmelt, akkor az összes többi is szintén hibás volt. De ez kiszolgált egy olyan birodalmi érdeket, hogy a magyarság valós gyökerei ne találják meg a rokonságot Magyarországgal. Az utóbbi 10–15 évben ez a rendszer elkezdett felbomlani, de az azt megelőző évtizedeket ez a gondolkodásmód határozta meg. Az első olyan természettudományos vizsgálómódszer, amely konkrétan az embert vizsgálta, az antropológia volt. Azt az embert, aki a kultúrát létrehozta, aki azon a nyelven beszélt, és azt az identitást hordozta, amit kutat a történelemtudomány.”

Neparáczki Endre egy fontos érdekességre hívta fel a figyelmet, ugyanis a magyar államalapító dinasztia genetikai állományának kutatása azt mutatta, hogy egy speciális csoportba tartozik az Árpád-ház. Egy modern genetikai vizsgálat során arra az eredményre jutottak, hogy az észak-afganisztáni régióból indult ki az a speciális genetikai kódú csoport, amelybe az Árpád-ház is tartozik, ugyanis ennek a kódnak volt egy baskíriai leágazása, és ebből jelent meg az Árpád-ház. A kutatás jelentősége – és izgalma – abban rejlik még, hogy a genetikai vizsgálatban ma élő emberek vettek részt, az archaikus minta pedig maga III. Béla (1172–1196) Árpád-házi király volt. Egy friss publikáció szerint III. Béla genetikai adatait új archaikus adatokkal hasonlították össze, a Mongólia területén feltárt ázsiai hun temető adataival, amelyből kitűnt, hogy genetikai egyezésről van szó III. Béla és több ázsiai hun között.

A beszélgetés során még többször előkerültek a régészeti, antropológiai és archeogenetikai kutatás éppen aktuális és friss kutatásainak eredményei, amelyek nagyrészt megalapozzák és megnevezik a magyarság eredetét, megvilágítva az eurázsiai eredet lehetőségét, a leszármazás széttagoltságát és sokrétűségét.

A teljes beszélgetés itt nézhető vissza: bit.ly/32Ymb4e