A magyar nemzetpolitika szerves egész, ami az élet szinte minden területére kiterjed

Mikor és milyen céllal hívták életre a Határtalanul programot?

A Határtalanul Program létrehozásáról már 2010-ben döntöttünk. A program célja, hogy a magyarországi általános iskolák 7. osztályos tanulói ellátogassanak egy-egy határon túli régióba, szervezett keretek között tegyenek osztálykirándulást annak érdekében, hogy megismerjék az adott terület földrajzát, néprajzát, történetét, kultúráját, történelmét, illetve megismerkedjenek ottani emberekkel, találkozhassanak hasonló korú gyerekekkel. Az első buszok Budapestről 2011. június 4-én, a nemzeti összetartozás napján indultak el, és a program azóta is töretlen sikernek örvend, hiszen eddig több mint 500 ezren vettek már részt benne.

Azóta nyilván többször át kellett alakítani a programot annak érdekében, hogy az élethez minél jobban tudjon igazodni. Ha például vidéki kisiskolákról van szó, akkor megengedjük, hogy több iskolából szerveződjön egy csoport, de olykor arra is van lehetőség, hogy kisebb vagy nagyobb gyerekek is be tudjanak társulni az utazásba. A lényeg tehát az, hogy minél színesebbé tudjuk tenni a programot. Az idén például már szállást is tudunk biztosítani a messziről érkezőknek, illetve azt is lehetővé tesszük, hogy olyan várost kereshessenek fel, ami már kívül esik azon a területen, ahol magyarok élnek, mégis szorosan kapcsolódik a magyar történelemhez. Hadd említsek két példát: Fiume például, ahol ugyan nem élnek magyarok jelentős számban, mégis a történelmünk szerves része. De ilyen mondjuk Nándorfehérvár – ma Belgrád –, ami szintén kiemelkedő jelentőségű a magyar történelem szempontjából.

Nyáron ért véget a magyarországi és külhoni diákok részvételével zajló Határtalanul középiskolai vetélkedő. Mitől különleges ez a verseny?

A Határtalanul programhoz kötődik ez a középiskolásoknak szóló vetélkedő is, ami lehetővé teszi, hogy a gyerekek – csapatokba rendeződve – összemérjék tudásukat a magyar történelemre, földrajzra, kultúrára, néprajzra vonatkozóan. Ha a számokat nézzük, szinte alig volt olyan középiskola, ahonnan ne versenyeztek volna, hiszen idén összesen 160 ezren vettek részt a versenyen Magyarországról es a külhonból. Reméljük, hogy a következő években is hasonlóan színes, illetve vonzó lesz a vetélkedő.

Hogyan zajlott a verseny, és milyen eredmények születtek?

Idén összesen 37 csapat jutott be a döntőbe, ebből 18 Magyarországról, 19 pedig határon túlról; ezt megelőzően hónapokon keresztül online formában zajlottak az elődöntők. A vetélkedő első helyezettje holtversenyben a Budapesti Eötvös Gimnázium 10.b osztálya és a Zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnázium 11.k osztálya lett. A második helyen a Budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium csapata, a harmadik helyen pedig a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum osztálya végzett (utóbbi iskoláról szóló interjúnkat szintén olvashatják lapszámunkban – a szerk.).

Az első helyet elérő csapat egyébként egymillió forint pénzjutalomban részesült, de emellett több mint ezer további jutalmat és ajándékot osztottunk ki a versenyzők között. A nagydöntőbe jutott osztályok felkészítő tanárai például 100 ezer forint ösztöndíjban részesültek csapatonként, a legjobb csapatok pedig augusztus végén részt vehettek a Noszvajon megrendezett Honfoglaló táborban.

Milyen további törekvések történtek az elmúlt évtizedben a nemzeti összetartozás erősítése érdekében?

Egyáltalán az a tény, hogy van nemzetpolitikai államtitkárság, az is azt bizonyítja, hogy ez a kormány másképpen viszonyul a kérdéshez, mint elődei. A nemzetpolitikát hullámhegyek és hullámvölgyek jellemezték az elmúlt 32 esztendőben, 2004. december 5-e után pedig igen mélyről kellett újraépítkezni, hiszen az akkori népszavazás után megrendült a külhoniak bizalma a magyarországiak iránt. 2010. május 26-án az egyik első döntésünk az volt, hogy megadtuk a határon túli magyarság számára az állampolgárságot, ahogy azt ígértük. Már önmagában erre a döntésünkre nagyon büszke vagyok. Ebben egyébként benne van a határon túli szervezetek, pártok munkája is, akik ezt támogatták. 2010 és 2014 között tehát a kereteket teremtettük meg, 2014-től kezdve pedig ebből a keretrendszerből építkezik a nemzetpolitika, például megkapták a szavazati jogot a határon túliak, illetve számos oktatási, kulturális és gazdaságfejlesztési programot tudtunk elindítani. A magyar nemzetpolitika szerves egész, ami az élet szinte minden területére kiterjed, és nemcsak támogatásokat jelent, hiszen a határon túli magyarságot próbáljuk ugyanazokba a folyamatokba bevonni, amelyek itt Magyarországon is vannak, és azon dolgozunk, hogy − a határok megváltoztatása nélkül − minél egységesebb legyen a nemzet. Ezen a területen a határon túliakkal közösen már eddig is nagyon sok sikert értünk el az elmúlt években, a köznevelés-közoktatás területén is.

Ha azt nézzük például, hogy 224 ezer gyerek kap évente oktatási-nevelési támogatást, vagy hogy felújítottunk háromezer, és építettünk 250 új templomot az egész Kárpát-medencében, az már önmagában is rendkívüli eredménynek tekinthető. Az óvodafejlesztési programban eddig 155 új óvodát és bölcsődét építettünk, emellett pedig felújítottunk körülbelül 730-at. Ehhez természetesen fontos hozzátenni, hogy nemcsak a külhonban, hanem itthon is számos beruházás történt az elmúlt időszakban, legyen az köznevelési intézmény, orvosi rendelő, községháza vagy kultúrház felújítása. A nemzetpolitikai sikertörténetek között említhetném még a Kőrösi Csoma Sándor, illetve a Petőfi Sándor Programokat is, melyek keretében a diaszpóra, illetve a szórvány magyar közösségek egy-egy szervezetéhez küldünk ki ösztöndíjasokat annak érdekében, hogy a kintiek, főleg a gyerekek, fiatalok meg tudják őrizni a magyar identitásukat, meg tudják azt erősíteni, hiszen valaki az országhatártól akár csak 5-10 kilométerre is könnyen el tudja veszíteni a magyarságát.

Szeretném még kiemelni, hogy a munkánkban nagyon sok segítséget nyújtanak az önkormányzatok is. Van például egy testvértelepülési pályázatunk, amelynek keretében olyan közös rendezvényeket támogatunk, amelyek által a civil szféra is kapcsolatot tud teremteni egymással, hiszen az sem utolsó szempont, hogy a településeken működő civil szervezetek – a tűzoltók, az orvosok, a gyermekorvosok – segítséget kaphassanak az anyaországiaktól. Ezeken túl vannak olyan jótékonysági akciók – akár egyházi, akár pedig világi területen –, mint például az Egy vérből vagyunk véradással egybekötött futóesemény, mely évek óta zajlik és az egészséges életmódra, a sportolás fontosságára hívja fel a figyelmet.

A listát tehát hosszan lehetne sorolni, de a lényeg, hogy nemcsak a Nemzetpolitikai Államtitkárság vesz részt a nemzetpolitika építésében, hanem gyakorlatilag nincs olyan minisztérium vagy civil szervezet, amelyik valamilyen módon ne segítene, hiszen ez csak együtt sikerülhet.