A lemorzsolódás csökkentését célzó projektek a Tempus Közalapítványnál

Ön eredetileg pedagógusvégzettséggel rendelkezik. Milyen okokra vezeti vissza a hazai oktatásban jelenlévő korai iskolaelhagyást és lemorzsolódást?

Földrajz−történelem szakos tanári végzettségem is van, és valóban, három tanévben is tanítottam a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban, amely azonban a lemorzsolódás problémájával kevésbé érintett intézmény, így annak méretével, jellegével magam is inkább akkor találkoztam leginkább, amikor a Tempus Közalapítvány projektvezetőjeként betekintést kaphattam korai iskolaelhagyással foglalkozó projektek szakmai hátterébe, valamint a Közalapítványban addig zajlott előzményekbe.

Fontos, hogy különbséget tegyünk a lemorzsolódás és a korai iskolaelhagyás fogalmai között. A korai iskolaelhagyás egy társadalmi mutató, melynek az Európai Bizottság által elfogadott definíciója a következő: azon 18−24 év közötti fiatalok arányát jelenti egy adott országban, akik nem szereztek középfokú végzettséget, és az adatfelvétel idején nem vesznek részt oktatásban. A lemorzsolódás ezzel szemben nem egy statisztikai mutató, hanem egy folyamat, ami jóval korábban kezdődik, mint hogy a statisztikai kategóriába kerülhessen az adott fiatal.

Minden gyermek története egyedi, ezért a folyamat hátterében is egyedi tényezők állnak. Lemorzsolódásnak tekintünk minden olyan eseményt, amikor a fiatal az adott intézményből elkerül. Ennek lehetnek olyan egyszerű okai is, hogy valaki gimnáziumot vált. Lemorzsolódásnak számít az is, ha valaki szocioökonómiai, közlekedési, vagy bármilyen egyéb okból nem tud részt venni az oktatásban. Az egészet tovább színezik a különböző oktatás-, foglalkoztatás- és társadalompolitikai motívumok, intézménytípusok, intézményközi tapasztalatok, a szokásjog, az intézményvezetői hozzáállás, valamint a tanári-szülői együttműködés is. Nagyon nehéz szakpolitikai megoldásokat mutatni, hiszen a lemorzsolódás rendkívül sok okra vezethető vissza. Vannak azonban hasonlóságok a különböző európai összehasonlításokban. Ilyen hasonlóság például, hogy a probléma elsősorban középfokon, azon belül is a szakképzésben, szakoktatásban jelentkezik, ezt a hazai adatok is alátámasztják. A beavatkozásoknak azonban nem csak azon a szinten kell történniük, ahol ténylegesen nagy a lemorzsolódás. A hazai és nemzetközi tapasztalatok arra mutatnak rá, hogy a leghatékonyabb módszer a korai felismerés, a prevenció és a probléma időben történő azonosítása. Ahhoz, hogy ezt jól lehessen csinálni, több kritériumnak is teljesülnie kell. Az adott országnak erős szakpolitikai és jogszabályi háttérrel, illetve megfelelő eszközrendszerrel és pedagógiai szakszolgálatokkal kell rendelkeznie. Magyarországon ez egészen jól működik.

A Tempus Közalapítvány koordinálásában számos projekt foglalkozott és foglalkozik a korai iskolaelhagyás, a lemorzsolódás témájával. Melyek a legfontosabbak ezek közül?

Az Európai Unióban megfogalmazott és hazánkban is alkalmazott Oktatás és Képzés 2020 stratégia egyik prioritása a korai iskolaelhagyás arányának 10% alá csökkentése volt. A Közalapítvány 1996-os megalapítása óta folyamatosan dedikált feladatának tartja, hogy európai szakpolitikákat honosítson meg Magyarországon. A Közalapítvány alapvető feladata – a különböző pályázatok megvalósítása mellett – hogy európai üzeneteket próbáljon meg a hazai környezetben értelmezni, és segítse egyrészt az európai szakpolitikai üzenetek minél jobb beépülését a hazai szakpolitika-alkotásba, másrészt a terepen dolgozók információhoz jutását. Az európai szakpolitikai üzeneteket terepen dolgozóknak eljuttatni, illetve a terepen megszülető példákat európai szintre felskálázni szép kihívás. Mi a két terület közti híd szerepét igyekszünk betölteni. A Tempus Közalapítvány elhatározta, hogy a 2009-ben megszületett stratégia keretében megfogalmazott célok – beleértve a korai iskolaelhagyás visszaszorítását – mentén igyekszik projekteket megvalósítani.

Ezen célkitűzések mentén indult el a 2010-es évek elején a PSIVET − Esélyteremtés szakképzéssel,^[1] majd rögtön utána a QALL (Qualification for ALL) − Végzettséget mindenkinek!^[2] projekt. A projekt 2013-ban azzal a céllal indult, hogy a korai iskolaelhagyás elleni küzdelemben széles szakmai körben tárja fel a jógyakorlatokat. A korábbi projektekhez képest a QALL különlegessége abban rejlett, hogy nagy hangsúlyt fektettünk az országos szintű bevonásra. Megyei koordinátorok segítségével körülbelül húsz regionális konferenciát szerveztünk. Azt vártuk, hogy széles körű, az oktatási, a szociális és a foglalkoztatási szektoron átívelő hálózat alakuljon ki, és nemzetközi kutatásokra alapozva tudjunk szakpolitikai ajánlásokat megfogalmazni a hazai döntéshozók számára. A hálózat kialakulása ugyan csak közepesen volt eredményes, viszont ebben az időszakban kezdett megerősödni az a máig tartó műhely- és kiadványsorozat, ami elősegíti a téma hazai népszerűsítését. A 2013-ban megjelent QALL-kiadvány volt az első olyan, a nemzetközi szakirodalmat részben összefoglaló, részben Magyarországra implementáló publikáció, ami a téma alapvető értelmezését, a fogalomhasználat egységesítését már jól kezelte. A mai napig ezt a kiadványt ajánlom azoknak a szakembereknek, akik először találkoznak a témával.

A következő, a korai iskolaelhagyással foglalkozó projektünk – az ESLplus^[3] – keretében egy tudásbázisba gyűjtöttük a témához kapcsolódó eredményeket, jó gyakorlatokat. Az eredmény egy strukturált, könnyen kereshető tartalmakat biztosító oldal lett, ahol rendszerezetten, nemzetközi, helyi és intézményi szakértelemre építve találhatók meg a jógyakorlatok. A projekt keretében elkészült még egy személyes történeteket videós formában összegyűjtő, illetve egy statisztikai adatbázis is, ami elsősorban a témával foglalkozó szakértőknek, szakpolitika-alkotóknak kíván segítséget nyújtani. A kapcsolódó mobilapplikáció is a témában való elmélyülést segíti elő.

A CroCooS projekt célja, hogy a köznevelési intézményekben kialakuljon egy olyan korai jelzőrendszer, ami segíthet a korai iskolaelhagyás visszaszorításában. Milyen eredményeket ért el a projekt?

A Közalapítvány a QALL projekt tapasztalataira alapozva adta be az első hosszú távú, három éves projektötletét, CroCooS − Előzzük meg a lemorzsolódást!^[4] címmel, mely 2014 és 2017 között valósulhatott meg. A projekt célja egy korai jelző- és beavatkozórendszer – angol nevén Early Warning System (EWS) – kidolgozása volt, hiszen a lemorzsolódás elleni küzdelem kulcsa a minél korábban történő felismerés. A projekt iskolai pilotja 18 hónapon át zajlott 2015–2016-ban, ekkor teszteltük a korai jelzőrendszert. A CroCooS egy hét országot magába foglaló konzorciumként, kidolgozott egy intézményfejlesztési útmutatót, illetve egy lemorzsolódás elleni eszköztárat, amit 15 intézményben teszteltek. Ez Európa ezen térségében nagyon hosszú pilot projektnek számít. A pilotról rengeteg riport és eredményösszefoglaló készült, amit az intézményfejlesztési útmutató és az eszköztár mellett azért ajánlok a pedagógusoknak és intézményvezetőknek, mert segítenek a probléma természetének megismerésében. A riportok rávilágítanak arra, hogy mik azok az alapvető lépések, amelyek megtétele segíti az intézményeket, hogy ezzel a számukra időnként leküzdhetetlennek tűnő problémával már felkészülten találkozzanak, és az eszközök segítségével képesek legyenek kisebb szeletekre bontani a problémát.

A projekt lezárását követően sokat beszélgettünk az iskolákkal. A pilot iskolákban bevezetett oktatási megoldások és a projekt keretében felállított EWS-teamek, valamint az intézményfejlesztési tervek máig érő hatásokkal működnek. A teamek az intézményvezetői körből és jellemzően négy-hat pedagógusból állnak, akik a többi pedagógust és az iskolával együttműködő szakembereket és szülőket segítik abban, hogy az elért eredményeket fenn tudják tartani. Volt olyan intézmény, ahol beszélgetőszobát, valamint informatikai eszközökkel támogatott helyiséget alakítottak ki a projekt keretében kapott támogatásból, mert úgy látták, hogy ezek a terek segítenek a lemorzsolódás csökkentésében. Az iskolákban jó helyre került a program, azonban mindig érdemes megvizsgálni, hogy mi történik a projekt hatására a szakpolitika szintjén. Bármennyire is a pilot iskolák álltak a projekt fókuszában, a célunk az volt, hogy a harmadik év végére bizonyos eredményeket felskálázzunk európai szintre.

Látható, hogy a projekt során megfogalmazott szakpolitikai ajánlások segítették a nemzeti szintű tervezés előkészítését és működtetését. Az Európai Tanács 2011-ben adott ki ajánlást arra vonatkozóan, hogy a nemzeti szakpolitikák fogalmazzák meg a saját akciótervüket. Erre Magyarországon 2014-ben a nemzeti köznevelési törvény reagált: egyrészt definiálta a fogalmakat, illetve egy 2014 novemberi kormányhatározat értelmében megszületett a Végzettség nélküli iskolaelhagyás elleni középtávú stratégia, majd a 2016/2017-es tanévtől kezdve az iskoláknak adatot kellett szolgáltatniuk az addigra kialakított korai jelzőrendszerekről. A CroCooS projekt akkori szakmai vezetőjével, Szegedi Eszterrel azt láttuk, hogy rendkívüli érdeklődés volt a projekt iránt, mivel egy olyan szakpolitikai kísérlet zajlott a projekt keretében, ami Európa ezen térségében ritka megoldás. A CroCooS eredményei bekerültek a korai iskolaelhagyás problémájával foglalkozó szakpolitikai háttérdokumentumokba. Ez kifejezetten izgalmas időszak volt, hiszen a kísérlet, illetve annak implementálása gyakorlatilag egy időben zajlott.

2020 végén, a 10 éves ciklus végéhez érve, hogy értékeli, mennyire sikerült teljesíteni az Európai Unió által kitűzött célt, illetve hol van még fejlesztendő terület?

A lemorzsolódás olyan, mint a munkanélküliség, természetes módon is jelen van a társadalmakban. Az Európai Bizottság által kiadott legfrissebb ajánlás azt írja, hogy a korai iskolaelhagyás európai mértéke a 2009-es 14%-ról 2019-re 10,2%-ra csökkent. Az ajánlás úgy fogalmaz, hogy a célt „gyakorlatilag” (practically) sikerült elérni. A magyarországi adatok is ebbe az irányba mutatnak, de az egyes években változó mértékben sikerült megközelíteni a 10%-os arányt. Kijelenthető, hogy Magyarországon minden iskolatípusban csökkent a lemorzsolódás aránya. A legnagyobb csökkenés a szakképzésben történt – ez abból a szempontból fontos, hogy a ciklus elején ott volt a legmagasabb a lemorzsolódás aránya –, de sajnos még mindig bőven 10% fölött van. Az oktatás teljes spektrumát nézve azonban már egészen közel vagyunk a 10%-os eredményhez. Területi alapon is jelentősek a különbségek: a fővárosban és Pest megyében, Győr-Moson-Sopron megyében, Zala megyében kifejezetten alacsony – 3−5 százaléknyi –, míg Észak-Magyarországon, Nógrádban, Borsodban, vagy Szabolcsban jóval 10% fölötti a lemorzsolódási arány. Ezek a számok összhangot mutatnak a különböző fejlettségi mutatókkal, ami egyúttal rá is mutat a lemorzsolódás összetett társadalmi, gazdasági okaira.

A már említett középtávú stratégia háromféle beavatkozási területet határozott meg, ezek mentén alakult ki az a korai jelzőrendszer, amit most már minden iskola készségszinten alkalmaz. Az első területre a prevencióval, megelőzéssel kapcsolatos intézkedések sorolhatók. A második terület az intervenció, amikor a jelzőrendszer jelzéseire pedagógusként, intézményvezetőként, segítő szakemberként reagálunk egyénileg, csoportosan vagy intézményi szinten. A harmadik terület a kompenzáció, tehát a helyreállítás, amiről viszonylag ritkán beszélünk. Ennek az a célja, hogy visszavezesse az iskolarendszerbe a lemorzsolódott tanulókat. Ez több módon történhet: vagy visszaillesztem a meglévő iskolarendszerbe – általában ez jelenti a legnagyobb kihívást, hiszen a tanulót ugyanoda visszavezetni, ugyanazzal a módszerrel, valószínűleg ugyanazt az eredményt fogja adni –, vagy alternatív tanulói útvonalakkal segítjük végzettséghez juttatni az iskolarendszert elhagyó tanulókat.

A nagyobb képet nézve a korai iskolaelhagyás foglalkoztatáspolitikai, munkaerőpiaci, társadalmi integrációs, művelődési kérdés is. Ha nagyon magas a korai iskolaelhagyók aránya egy országban, akkor vélelmezhetően ezek a fiatalok alacsonyabb gazdasági, társadalmi, szocioökonómiai státuszba tartoznak, ami a nemzeti és európai versenyképesség gátját jelentheti. Az iskolai végzettség egyenes arányban áll a munkaerőpiaci és gazdasági státusszal, a várható élettartammal és a várható jövedelemmel. Az európai szándék tehát arra irányul, hogy minél többen szerezzenek minőségi végzettséget, amellyel minőségi életet élhetnek és hozzásegítik a nemzetgazdaságot is a versenyképességhez.

Milyen irányba változik az Európai Unió oktatási stratégiája az előttünk álló ciklusban? Várhatóan hasonlóan hangsúlyos lesz a korai iskolaelhagyás a következő költségvetési ciklusban is? A Közalapítvány tervez a korai iskolaelhagyással, lemorzsolódással kapcsolatos projekteket indítani a jövőben is?

Európa nem felejtette el önmagát és az elmúlt tíz év törekvéseit, de úgy értékeli, hogy sikerült hozni az elvárt célokat. Az EU az elmúlt két évben már elkezdte megtervezni a következő – 2025-ig, bizonyos szempontból 2030-ig tartó – ciklust. Az elkészült stratégia címe Európai Oktatási Térség 2025^[5] lett, az ehhez kapcsolódó legutóbbi bizottsági ajánlás körülbelül másfél hónappal ezelőtt jelent meg.^[6] A stratégia ugyan 2025-ig tart, azonban a vizsgálati időszakot 2030-ig kitolták. A jelenlegi témánk szempontjából fontos cél, hogy 2030-ig a 20−24 éves korú emberek végzettségi arányának minimálisan el kell érnie a 90%-ot. Ez a gyakorlatban ugyanazt jelenti, mint az előző ciklus célja, csak a perspektíva fordult meg. A korai iskolaelhagyás kérdése tehát nem tűnt el a célok közül, csak a megközelítés módja változott meg. Az Európai Oktatási Térség 2025 stratégia hat dimenzió mentén fogalmaz meg szakpolitikai célokat: minőségi oktatás, társadalmi inklúzió, zöld gazdaság és a digitális transzformáció az iskolában, minőségi kapacitásfejlesztés és a tanárok, oktatók fejlesztése, felsőoktatás, illetve Európa helye a világban.

A korai iskolaelhagyás témaköréhez a második dimenzió, tehát a társadalmi inklúzió áll a legközelebb. A 2018/19-es pályázati kiírások már reflektáltak ezekre a célokra, és nagyon sok pályázatot fogadtak be a társadalmi inklúzió területéről. A Közalapítvány is ebbe az irányba mozdult el, amikor 2018-ban beadtuk a STAIRS − Az inkluzív oktatást támogató nemzeti rendszerek újragondolása^[7] névre hallgató projektötletünket, ami meg is kapta a szükséges támogatást, jelenleg már közel két éve zajlik. A STAIRS a CroCooS-hoz hasonlóan egy hét partnerből álló konzorcium, ami azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a társadalmi inklúzió terén magasan teljesítő országokban fellelhető, bevált jógyakorlatok alapján kidolgozzon egy adaptációs stratégiát. Annyiban különbözik ez az ESLplus-tól vagy bármelyik másik hasonló projekttől, hogy itt nem meglévő, más országokban bevált jógyakorlatokat veszünk át és implementáljuk őket hazai környezetben, hanem az adaptációs folyamatra fókuszálunk. A cél egy, a tapasztalatcserék eredményeire alapozott európai adaptációs útmutató (European Adaptation Guidelines), valamint az intézményvezetők által hasznosítható változásmenedzsment-útmutató kialakítása. Mindezek mellett elkezdtük egy nagyszabású, nyílt online kurzus (MOOC) kidolgozását, ami a folyamat európai szintű elterjesztését segíti. A több hetesre tervezett kurzus résztvevői lehetnek pedagógusok, intézményvezetők, szakértők, illetve szakpolitikai döntéshozók is.

Az Erasmus+ program az Európai Unió 2020-ig tartó ciklusának egyik legjelentősebb oktatási programja volt. Mely projektekre, eredményekre a legbüszkébb?

Az Erasmus+ program a kontinens egyik legsikeresebb társadalmi projektje, amire nagyon büszke lehet az Európai Unió. A program hét éve alatt európai szinten több millió embert mozgatott meg, több tízezer stratégiai partnerségi program valósult meg és több százezres, talán milliós azoknak a szellemi termékeknek a száma, amelyek az Erasmus+ program támogatásával valósulhattak meg. A magyarországi adatok alapján az oktatás, a képzés és az ifjúság területén 2020-ban nagyjából 24 ezer fő nemzetközi tapasztalatszerzése vált lehetővé Erasmus+ támogatással. Mobilitási és partnerségi pályázatok keretében felsőoktatási hallgatók, oktatók, diákok, köznevelési, szakképzési és felnőttoktatási intézmények munkatársai, illetve ifjúsági szervezetek vehetnek részt a programban. A járványhelyzet miatt az Erasmus+ is kihívások elé került, hiszen a program jelentős része mobilitásra épül. Az elmúlt hat hónapban azonban az is kiderült, hogy az Erasmus+ képes reagálni a környezeti hatásokra, és kellően reziliens program, hiszen rengeteg tevékenység került át az online térbe. Új típusú együttműködések, virtuális mobilitások valósultak meg. Ezeket a fogalmakat korábban el sem tudtuk volna képzelni. A közelmúltban zárult le a program első őszi beadású pályázati időszaka, amelynek keretében a koronavírus-járvány kihívásaira adott válaszok kapcsán lehetett pályázni.

A Közalapítvány érdekes helyzetben van, hiszen egyszerre pályáztat mobilitási és stratégiai partnerségi projekteket, miközben bizottsági forrásokra pályázik. Még nem beszéltem olyan emberrel, aki részt vett valaha Erasmus+ projektben, és ne szerette volna. Mindenki megtalálja magának azt a részt, ami számára hasznos lehet. Mindenkinek ajánlom, hogy pályázzon és legyen részese ennek a programnak. A Tempus Közalapítvány az Erasmus+ nemzeti irodájaként rendkívül odaadóan foglalkozik a pályázókkal, a munkatársaim nagyon sokat dolgoznak azért, hogy minél több és minőségibb pályázat valósulhasson meg.

A pedagógusok és az ifjúsági szektor szakemberei milyen segítséget kérhetnek a Tempus Közalapítványtól a lemorzsolódás elleni küzdelemben?

A Közalapítvány, amellett, hogy projekteket valósít meg és pályáztat, tudásközponti feladatokat is ellát. A különböző pályázati programokból, intézményekből, projekteredményekből felhalmozott tudást minden esetben tovább használjuk. Nem véletlen, hogy a STAIRS projektben is az ESLplus eredményeit használjuk tovább, illetve a mai napig ajánljuk a CroCooS eszköztárat. Mindenkit arra biztatok, hogy amikor projekteket valósít meg, mindig figyeljen rá, hogy milyen eredmények születtek eddig a témában. Számtalan ingyenesen elérhető kiadványunk született, amik elérhetőek a Tempus Közalapítvány honlapján, illetve a különböző projektek oldalain. Szintén minden érdeklődő számára ajánlom az Alma a fán című nagy sikerű műhelysorozatunkat, melynek az alkalmait, a körülményekhez alkalmazkodva, online tartjuk meg. A mostani sorozatunk az úgynevezett whole school approach megközelítést alkalmazza, tehát a tanárokon, szülőkön és diákokon kívül az iskola érdekeltségi körébe tartozó szektorközi partnereket is igyekszünk bevonni. Minden érdeklődőt várunk a 2021. évben is az Erasmus+ és az Alma a fán rendezvényekre is. Keressék a Tempus Közalapítvány honlapját (https://tka.hu/), közösségi felületeit vagy iratkozzanak fel a hírlevelünkre!