A kulcs az ember

Mivel foglalkozik pontosan az Országos Egészségügyi, Pszichológiai és Munkabiztonsági Ellátó Központ?

Az Országos Egészségügyi, Pszichológiai és Munkabiztonsági Ellátó Központ (OEPMEK) szakirányító szerepet tölt be a hivatásos katasztrófavédelmi szerv országos ellátórendszerében. Országosan összesen nyolc helyen van Területi Egészségügyi, Pszichológiai és Munkabiztonsági Ellátó Központunk, az ezekben dolgozó orvosok és pszichológusok régiós lefedettséggel biztosítják az állomány egészségi és pszichológiai ellátását, és végzik az alkalmassági vizsgálatokat. Azokban a vármegyékben, amelyekben nincs ilyen ellátó központ, a rendőrség alapellátó orvosa és pszichológusa biztosítja az akut esetek ellátását. Szakirányító tevékenységünk lényege az egységesség, amelyet az egészségügyi és pszichológiai, munkabiztonsági, munkavédelmi feltételekkel kapcsolatos követelmények támasztása és az eljárásrend betartatása révén érünk el.

A pszichológiai szakterület a szerteágazó tevékenysége során is arra törekszik, hogy sajátos eszközeit, módszereit minél eredményesebben alkalmazza mind az egyének, mind pedig a szervezet céljainak elérése érdekében. E kettő összehangolása külön kihívást jelent. A katasztrófavédelmi tevékenységek sikerének egyik alapja a feladatot végrehajtó személy, ezért alapvető cél, hogy a szervezetben lelkileg kiegyensúlyozott, pszichés problémáktól mentes emberek dolgozzanak. A pszichológiai szakterület kiemelt figyelmet fordít és folyamatosan monitorozza a katasztrófavédelemben dolgozók mentális állapotát, amennyiben szükséges, segítséget nyújt nekik, ezáltal hozzájárulva az állomány munkaképességének megőrzéséhez és a mindennapi feladatok hatékony végrehajtásához. Ezeket a szolgáltatásokat az OEPMEK kiemelten a katasztrófavédelemnél dolgozók számára biztosítja, azonban lehetnek olyan helyzetek, amikor a hozzátartozóknak is mentálhigiénés segítséget nyújtanak a szervezetben dolgozó klinikai, tanácsadó, vagy munka- és szervezeti szakpszichológusok.

Kik és milyen célból keresik fel Önöket?

Az ellátó hálózat mindenekelőtt a hivatásos katasztrófavédelmi szerv állománya részére nyújt támogatást. A megkereséseknek alapvetően két fajtája van: magánéleti és munkahelyi. A pszichológusainkat az esetek 95 százalékában magánéleti problémákkal keresik fel a kollégák, és csak nagyon kevés esetben van szükség olyan beavatkozásra, amelynek oka egy lelkileg megterhelő tűzoltási, műszaki mentési tevékenység. Nehéz megmondani, hogy milyen helyzet okoz traumatikus élményt a kollégáknak, mi az, ami lelkileg megrázó lesz az egyén számára, hiszen különbözőek vagyunk. Ugyanakkor az alkalmassági vizsgálatok során arra törekszünk, hogy azok, akik ezt a hivatást választják, hasonló pszichés jellemzőkkel rendelkezzenek.

Vannak olyan esetek, amikor valaki önként kér segítséget?

Tőlünk mindenki önként kér segítséget, nincs kényszer. Segítő szakma a miénk, amelyben azokkal tudunk hatékonyan foglalkozni, akik maguktól kérnek segítséget. Természetesen vannak olyan esetek – hiszen mindannyiunk életében előfordulhatnak krízishelyzetek –, amelyek alkalmanként komoly kihívás elé állítanak bennünket, amelyeknek leküzdéséhez szakember segítségére van szükség. Az egyén környezetében bekövetkezett veszteségek – halálesetek, válások – feldolgozása az első számú krízis a rendvédelemben is. Ahogy említettem, gyakoriak a magánélettel kapcsolatos problémák, hiszen az állomány túlnyomó többsége 24/48 órás, váltásos munkarendben dolgozik, így sokkal több időt tölt máshol, mint a szolgálati helyén.

Milyen pszichés megterhelés érheti azokat, akik a káresemények, balesetek, de akár veszélyhelyzetek felszámolása során dolgoznak?

A megterheléseket sokféle módon lehetne csoportosítani: alapvetően a szolgálati időben bekövetkezett és a magánéletében megjelenő megterhelésekről lehet beszélni. A szolgálati helyen megjelenő megterheléseket további csoportokra lehet bontani. Egyrészt a feladatok végrehajtásával kapcsolatban megjelenő problémákra, másrészt a társas környezetből, a társas együttlétből adódó súrlódásokra. A komoly gondokat az úgymond hétköznapi tapasztaláson túlmutató traumatikus helyzetek jelentik; a kollégák nap, mint nap olyan helyzeteket látnak és tapasztalnak, amelyek igencsak próbára teszik a lelkivilágukat. Gondoljunk például egy roncsba szorult emberre, akinek a kiszabadításán úgy kell dolgozni, hogy tudni lehet, a kiemelését sem éli meg, hiszen sérülései az élettel összeegyeztethetetlenek. Ezekkel a hangokkal, képekkel, szagokkal együtt kell tovább élniük és dolgozniuk a kollégáknak.

Ahhoz, hogy valaki ilyen munkakörben dolgozva pszichésen rendben legyen, mekkora szerepe van a stabil családi háttérnek?

Nagyon jelentős szerepe van. Sokszor mondják, hogy munkát haza nem viszünk, az otthoni problémákat pedig nem visszük be a munkahelyre, de ezt nagyon nehéz, szinte lehetetlen betartani. Azon beosztások esetében, ahol 24 órát töltenek együtt a kollégák, olyan csoportok formálódnak, amelyek nagyon szoros baráti kapcsolatokon kell, hogy alapuljanak. A kiegyensúlyozott családi támogató háttér elengedhetetlen.

Vannak olyan tevékenységek, amelyek segíthetnek az állomány tagjainak feldolgozni a munkájuk során szerzett esetleges traumákat?

Kezdetben voltak kétségek a kollégákban, hogy merjenek-e segítségért fordulni ahhoz a szakemberhez, aki egyébként az alkalmasságukat is vizsgálja. Mostanra azonban – mivel kaphat valaki a vizsgálaton „Ideiglenesen alkalmatlan” minősítést is – ez a bizalmatlanság megszűnt, a szakemberrel közösen keresik a megoldást, hiszen a kolléga nem veszíti el a munkáját. Ha olyan eset történik, mint például egy kollégának az elvesztése, akkor először csoportosan beszélgetünk az adott közösséggel. Amennyiben úgy látjuk, hogy van, akit jobban megviseltek a történtek, azzal egyéni terápiában folytatjuk a munkát. A csoportos feldolgozást két-három hét elteltével megismételjük, de azt követően is van lehetőség akár csoportosan, akár egyénileg is segítséget kérni a pszichológus kollégáktól. Azoknak a traumáknak, amelyek egy tűzoltót vagy rendvédelmi szervnél dolgozó kollégát érhetnek, mihamarabb rendeződniük kell, és ehhez a segítséget maximálisan megkapják tőlünk. A mentálhigiénés segítségnyújtást egy-egy jelentősebb esemény követően a munkáltatók is kiemelten támogatják, kezelik, támaszkodnak a szakterületre.

Honnan lehet tudni, hogy egy tűzoltó pszichésen nincs rendben? Vannak olyan tünetek, amelyeket a kollégái vagy a családtagjai is észrevehetnek?

A felsorolt hivatásokban dolgozók szinte valamennyien közösségben, csoportban, egy viszonylag jól definiált társas közegben dolgoznak. Az egymásra figyelés alapvető ezekben a szervezetekben. A társak visszajelzései számukra a teljes életük során elengedhetetlenül fontos és befolyásoló a magatartásukra nézve. Az elmúlt években nagyon sokat tettünk annak érdekében, hogy a vezetői és a beosztotti állomány figyelmét is felhívjuk ennek fontosságára.

A társak a negatív változásokat alapvetően három területen észlelhetik. A magatartásban megnyilvánuló változások megjelenhetnek túlzott aggodalomban, bizalmatlanságban, az egyéni aktivitás csökkenésében vagy éppen hiperaktivitásban, de lehet döntésképtelenség, agresszivitás, hangulatváltozások, örömtelenség, kisebbrendűségi érzés, körömrágás, mások hibáztatása, nyugtalanság, panaszkodás, túlzott alkoholfogyasztás és a dohányzási szokások megváltozása. Megjelenhetnek a szellemi képességeik változásában is, úgy, mint feledékenység, fantáziálás és kreativitás hiánya, a túlzott múltba merengés vagy a figyelmetlenség. Akár testi tünetek is velejárói lehetnek: álmatlanság, étvágytalanság, esetleges bőrkiütések, gyakori fejfájás, illetve a testtartás megváltozása. Ahhoz, hogy ezeket észrevegyék, nagyon fontos az egymásra figyelés, ekkor van esély arra, hogy értelmezni tudják a változásokat.

Mit tehet egy tűzoltó, rendőr, ha nem felel meg a kötelező vizsgálaton? Van számukra alternatív megoldás, vagy ez a pályájuk végét jelenti?

Természetesen van. Jogszabály írja elő az alkalmasságvizsgálatok során végzett tevékenységek rendszerét. Amennyiben valaki nem felel meg, úgy az alapellátó a vizsgálat során megvizsgálja azt is, hogy mik a lehetséges okok. Könnyen előfordulhat, hogy éppen csak rossz napja van az illetőnek, rosszul aludt, mert az újszülött fiával kellett le-föl sétálgatni az éjszaka közepén. Miután megvizsgálta a helyzetet és mérlegelt, azt követően az alapellátó dönthet úgy, hogy nem minősíti a kollégát, hanem részére más időpontban további vizsgálatokat határoz meg.

Első fokon nem lehet alkalmatlan minősítést adni az állománytag vizsgálata során. Probléma felmerülése esetén a kolléga „soron kívüli alkalmasságvizsgálat szükséges” minősítést kap, majd ezt követően részt vesz egy soron kívüli alkalmasságvizsgálaton, amely az „Alkalmas” minősítés mellett több egyéb minősítés születhet. „Ideiglenesen alkalmatlan” minősítés abban az esetben adható, ha az aktuális egészségi, pszichológiai állapota miatt nem alkalmas szolgálatteljesítésre, de feltételezhető, hogy ez az állapot ideiglenesen áll fenn és belátható időn belül – ez általában 365 nap – megszűnik. Abban az esetben, ha „Korlátozással alkalmas” minősítést kap, dolgozhat tovább a kolléga, de meg kell határozni a korlátozás jellegét, amely többféle is lehet, például fegyver nélküli szolgálatteljesítés, illetve a leggyakoribb esetben a gondozás. Természetesen előfordulhat, hogy „Alkalmatlan” minősítéssel zárul a vizsgálat, ilyenkor még van lehetőség másodfokú vizsgálatra és az ott kapott döntés esetében is van jogorvoslati lehetőség.

Az elmúlt tizenkét év tapasztalata alapján azt kell mondjam, hogy pusztán csak pszicholó­giai okok miatt kevesebb mint öt embertől váltunk meg. Sajnos a pszichológiai vizsgálatokon nyújtott esetleges rossz teljesítmények, tehát az alkalmatlan minősítés mögött többnyire pszichiátriai problémák állnak, és ezek az esetek az orvosi szakterülethez kerülnek át.

Mit tanácsolna azoknak, akik pályakezdők és most gondolkodnak rajta, hogy a rendvédelmi pályát válasszák? Milyen elvárásokra készüljenek?

A tűzoltók társadalmi megbecsültsége, a szervezet elismertsége évek óta nagyon magas. A szervezetünknél dolgozó valamennyi kolléga elhivatott, nemcsak egy szakmát, hanem hivatást választ magának, amikor hozzánk jelentkezik. Aki szeret csapatban dolgozni, szereti a kihívásokat, szereti a változatos munkát, jelentkezzen bátran. Az elmúlt sok-sok évben a kiválasztásra igen nagy hangsúlyt fektettünk, viszonylag nagy, de nem irreális elvárásokat támasztunk. A jelentkezőnek rendelkeznie kell az empátia, tolerancia, felelősségtudat, határozottság, magabiztosság, következetesség képességével. Emellett nagyon fontos, hogy jó figyelmi képesség, intelligencia, problémamegoldó készség, kreativitás, szóbeli és írásbeli kommunikációs készség is jellemezze a jelentkezőt.

2021 óta a Belügyminisztérium által kifejlesztett „Kompetenciatesztek” is a felvételi eljárás tárgyát képezik. Ez a több órás teszt több mint tíz kompetencia mentén méri a jelentkezőket. Ezek között olyanok is szerepelnek, mint a döntési képesség, együttműködés, kommunikációs készség, önállóság, pszichés terhelhetőség. Azokkal szemben, akik hozzánk szeretnének csatlakozni, nagy elvárásokat támasztunk, mert ez a szakma megköveteli ezt. Minden fiatalt arra bátorítanék, hogy jelentkezzen, méresse meg magát és válassza élete hivatásának a rendvédelmet, hiszen valamennyi szerv többgenerációs és felkészült a fiatalabbak fogadására is.