Olvasási idő: 
12 perc
Author

A jó tűzoltó igazi erénye a helyzethez való alkalmazkodás

Életünk bármely pillanatában érhet bennünket katasztrófa. A természet gyakran zúdítja haragját az emberre, s olyankor hiába küzdünk ellene, fölényt sosem szerezhetünk. A káresetek idején mégis vannak, akik segítségünkre tudnak sietni, s ezért hálásak vagyunk nekik. A tűzoltóság állományában olyan bátor emberek vannak, akik minden nap harcba szállnak értünk. Címlapos interjúalanyunk látta, milyen kárt okozott 2023 nyarán Törökországban a földrengés. Fegyverneki Máté címzetes tűzoltó főtörzsőrmesterrel, a Hunor Hivatásos Mentőcsoport tagjával, a tűzoltók híres lépcsőfutó bajnokságának címvédőjével beszélgettünk a tűzoltó szakma szépségeiről, az embermentésről és a sport fontosságáról.

1989-ben született Berettyóújfaluban, de Biharnagybajomban nőtt fel négy testvérével, akiket édesanyja és nagymamája közösen nevelt. Általános iskolai éveit Püspökladányban töltötte, a középiskolás éveket viszont Berettyóújfaluban. 2009-ben lett hivatásos tűzoltó Püspökladányban, ahol megismerte gyönyörű feleségét, Nórát. Két csodás gyermekük született: Márk és Maja.
Soron kívül kétszer léptették elő, többször igazgatói elismerésben részesült. 2013-ban csatlakozott a Hunor Hivatásos Mentőcsoporthoz. 2014-ben a szabadnapját töltve a Balatonból kimentett egy fuldokló, idős embert, amiért Hősies Helytállásért Érdemrendben részesítették.
2023-ban bevetették a törökországi földrengésnél, amelyért cserébe a belügyminiszter a Rendkívüli Helytállásért Érdemjel arany fokozatát adományozta neki. Ezenkívül számos kitüntetésben részesült, többek között szülőfaluja és lakóhelye vezetőségétől.

Tűzoltó, alpinista, a Hunor Hivatásos Mentőcsoport tagja, a tűzoltók híres lépcsőfutó bajnokságának címvédője. Gyermekkorában így képzelte el az életét?

Szerintem szinte minden gyermeket vonz a „tűzoltósdi”, bár mire felnőnek, addigra sokuknak más álmaik és céljaik lesznek. Esetemben másképp volt ez, hiszen 18 éves koromban, amikor befejeztem a középiskolát, rögtön tűzoltónak álltam. Azóta gyakorlatilag tűzoltóként élem a mindennapjaimat. Mindig is sportorientált életet éltem. Már gyerekkoromban futballoztam – és soha egy edzést nem hagytam volna ki a világért sem. Egészen magas szinteket bejártam: NB 3-ban nagypályán játszottam, de NB 2-ben és NB 1-ben futsaljátékosként is jelen voltam. A sport iránti szeretetem egyfajta függőség, nem tudnék nélküle élni.

Amióta felszereltem, mindig előtérbe helyezem a tűzoltósportokat, de persze kiemelten fontosnak tartom mindmáig, hogy a szakmai fejlődésem az első helyen álljon – csak utána következik a sport és a többi dolog, amit imádok csinálni.

Mire van szüksége annak, aki tűzoltó szeretne lenni?

Aki tűzoltó szeretne lenni, annak szüksége van egy belső késztetésre: érezze, hogy valóban ezzel akar foglalkozni a mindennapokban. Szerintem csak úgy legyen valaki tűzoltó, ha szereti azt, amit csinál. Mindennel együtt. Imádni kell csinálni. Azt kell érezni, hogy van bennünk egy késztetés, hogy segítséget nyújtsunk az embereknek, mert ez a szakma nagyon sokrétű: a legkülönfélébb műszaki mentéstől kezdve többféle tűzeseten át mindenféle eseménnyel lehet találkozni. A fizikai felkészültség tehát kötelező, rátermettnek kell lenni, és ami nagyon fontos, hogy a jelentkező szeresse a sportokat, mert minden katasztrofális esetnél meg fog mutatkozni, ha valakinek nem elég jó a fizikuma. Nincs olyan káreset, ahol ne használnánk a fizikai erőnket. És persze elhanyagolhatatlan a bátorság, azonban, ami szerintem a legfontosabb: az alkalmazkodókészség, csakúgy, mint az élet más területén. Az alkalmazkodás adja a szakma és az emberek iránti alázatot, ami egy jó tűzoltó legnagyobb erénye.

Hogyan néz ki a tűzoltók egy napja?

Szolgálatban meghatározott időkeretekben dolgozunk. A munkarendünk jellemzően 24/48 órára oszlik, aminek a lényege, hogy egy 24 órás szolgálatot 48 óra pihenő követ, de persze, ebben is lehet változás, ha valahova a teljes egységet riasztják – főleg, ha a Hunorról van szó. Fontos, hogy a riasztás mindig mindent felülír, esetemben pedig a Hunor Mentőcsoport riasztása felülírja még az tűzoltósági feladataimat is, hiszen ha bárhol a világban a Hunor segítségét kérik, akkor nekem azonnal vonulnom kell.

Napjaink változatosak, van, amikor elméleti felkészítést tartanak nekünk. Ennek lényege, hogy a gyakorlati tevékenységeinket elméletben szintúgy képesek legyünk logikusan elvégezni, ezzel pedig a tiszta gondolkodásra képeznek ki minket. Van, amikor műszaki mentési gyakorlatot tartunk. Ilyenkor a láncfűrész, a műszaki mentőszerszámok alkalmazását és helyes használatát gyakoroljuk.

Az ebéd kifejezetten fontos része a napnak, amit egy rövid pihenés követ. A délutáni órákban viszont újból gyakorlatokkal töltjük az időt, főként sportfoglalkozások keretében. Délután négyig tartanak a sportfoglalkozások, azokat pedig szabadfoglalkozás követi. A munkám és a szabadnapokon végzett elfoglaltságaim mellett hetente 4-5 alkalommal eljárok edzeni, hogy a megfelelő erőnlétemet szinten tudjam tartani.

Milyen erőnlétre van szüksége, hogy a mindennapi munkáját elvégezhesse? A mindennapi sport és egészséges étkezés szükségszerű az életében?

Nagyevőnek nem nevezném magamat, nincs szükségem diétára, ilyenformán pedig könnyű megtartanom a versenysúlyomat is. Érdemes megpróbálni, hogy az ember nem fogyaszt olyan sok cukrot, és szeretném hangsúlyozni, hogy sok vizet kell inni. Ezek azok a dolgok, amikre odafigyelek, egyébként mindent megeszem. A káros dolgok azonban szóba sem jöhetnek. Soha nem ittam alkoholt és nem is dohányoztam. Ételből tulajdonképpen bármennyit elfogyaszthatok, mert annyiféle mozgást végzek a mindennapokban, hogy muszáj is ennem, ha bírni akarom.

Mesélne a lépcsőfutó versenyekről? Milyen gyakorisággal és céllal rendezi ezt meg a Magyar Tűzoltósport Egyesület?

2023 óta rendelkezem szponzori háttérrel, aminek köszönhetően igen gyakran járhatok el hazánkban és Európa-szerte megrendezett versenyekre. Ezek a versenyek nagyon sok felkészülést igényelnek, amiket még több logisztika és utazás határoz meg. Éppen ezért kimondottan hálás vagyok Kemény Ambrusnak és Gárel Katának, akik szponzorálnak engem, s olyanok nekem, mintha a szüleim lennének, és szerencsémre teljes mértékben átveszik a versenyekkel járó szervezési gondokat.

A hazai versenyek nívósak, érdemes igazán felkészülten érkezni. Gyakorlatilag mindenféle tűzoltósportot kipróbáltam, ezért úgy hiszem, hogy a lépcsőfutó verseny a legkeményebb fizikai erőnlétet igénylő sport, mivel teljes védőfelszerelésben és beélesített légzőkészülékben kell lenni. A bevetési ruha nagyjából 15-17 kilogrammot nyom kompozit palackkal együtt, de vannak olyan versenyek, ahol a nagyobb terhelés érdekében acélpalackot kell használni, amivel az előbb említett súly közel 27 kilóra nő. S ezt mindet adott emeleten keresztül kell hordani.

Tarkítani szokták még ezeket a versenyeket olyan eseményekkel is, hogy például a mínusz negyedik emeletről kell elindulni, majd az épületet el kell hagyni, s körbe kell futni nagyjából 500 métert, azt követően 26 emeletet kell megtenni fölfelé. Tehát egyre kreatívabb és újszerűbb dolgokat találnak ki a szervezők, ezzel pedig azt érik el, hogy ne csupán egy egyszerű, megszokott lépcsőfutás legyen a versenyből. Volt olyan eset is, amikor tülekedést okoztak a szervezők, ami pedig hozta magával, hogy muszáj volt megelőzni a versenytársakat, ha nyerni szerettem volna, és szó szerint verekedni kellett a győzelemért. Rémesen kemény terhelés ez a feladat, és felkészülés nélkül képtelenség végigcsinálni a versenyt.

A Hunor Hivatásos Mentőcsoport tagjaként, feltételezem, számtalanszor járt veszélyes és félelmetes helyen. Hogyan tudja feldolgozni a katasztrófa sújtotta helyszínen látottakat, tapasztaltakat? Mennyire viselik meg Önt a tragikus események?

A Hunorba a legkiválóbb tűzoltók kerülhetnek be, nagyon jelentős a rosta, hiszen a szakmai megfelelésen túl az egészségügyi és fizikális állapotot is igen magas mérce alapján mérik. 2023 nyarán jártam Törökországban, amikor a földrengés következtében a földdel vált egyenlővé számtalan épület. Az ott látottakat kellő tapasztalattal rendelkezve az ember meg tudja szűrni, és sokkal inkább feladatorientáltan látja a körülötte levő világot, főleg a mentés idején. Számtalan káresetet éltem meg idehaza és a Hunorban is, aminek nagyon sok negatív hozadéka lehetett volna, de – ahogy korábban említettem – a szakmai épülésre gondoltam gyakran. Mentálisan erősnek kell lenni, hogy az ember kizárja a rossz gondolatokat, mint például azt, hogy az a káreset akár a családtagokkal is történhetett volna. Sok olyan esetnél voltam jelen, ami elég morbid volt és lelkileg megterhelő, de mindig sikerült kizárnom a rosszat. A nyári kiküldetésem során olyat is láthattam, amit el sem tudtam soha képzelni. A fosztogatástól az üdvrivalgásig – amikor kiemeled valakinek a hozzátartozóját élve – mindennel találkoztam Törökországban. Érzelmi hullám padlótól a plafonig. Szerencsére minden pszichológiai támogatás adott a Hunorban, tehát egy felkavaró eset után kérhetünk segítséget, de nekem mindmáig a sport a legjobb pszichológusom.

Ön nem csak tűzoltóként tevékenykedik, másodállásban alpinista és faápoló. Miért éppen alpinista és faápoló? Mit jelentenek Önnek ezek a szakmák?

Szabadnapjaimon többnyire alpintechnikával fát vágok, immáron nyolcadik éve. Van egy vállalkozásom, ahol szintén azt helyezem előtérbe, hogy szakmailag fejlődhessek, hiszen kiemelt jelentőségű a profizmus ebben a szakmában is. Maga a faápolás egyébként a fa vitalitásának javítását jelenti. Bár a fakivágás gyakoribb eset, mint például a szárazgally-eltávolítás – ami egyfajta „kozmetikázása” a fának. Fizikálisan ez is megterhelő, de én így is imádom csinálni.

Nem mindennapi munkát végez, de úgy tűnik, energiája kiapadhatatlan. Mi motiválja Önt, hogyan képes ilyen energikus maradni?

A legnagyobb motivációm, ha valaki úgy lát engem, mint egy kiváló szakembert. Fontos ugyanakkor a csapattársaimnak az elismerése, és a legfontosabb: szeretnék a családom szemében példakép lenni. Ez nem egy megfelelési kényszer – tényleg jó akarok lenni abban, amit csinálok.

Hogyan tudja a sok munkát összeegyeztetni a magánélettel? Ha akad szabadideje, olyankor mit csinál szívesen?

Horgászom. Imádok horgászni, és igyekszem, hogy a feleségem is megszeresse, több-kevesebb sikerrel ugyan. Alkalomadtán túrázunk is. Egyébként hétvégenként, ha nem vagyok szolgálatban és nincs verseny, akkor mindig a családdal vagyok, és valamilyen közös kikapcsolódást szervezünk.

Milyen jótanácsot adna egy pályakezdő tűzoltónak?

Azt gondolom, hogy a tűzoltó szakma már anyagilag is megéri, és nem elhanyagolhatatlan, hogy egészen sok szabadideje van az embernek, amit akár lustálkodással, akár sporttal tölthet, de bármit is csinál az illető, mindenben támogatják. Van feljebblépési lehetőség, és jelentőségteljes az is, hogy megbecsülik a munkánkat. Minden lehetőség adott tehát, hogy valaki jó szakember, jó sportoló legyen, és nem utolsó persze az sem, amikor sikerül megmenteni valakit egy káreset során. A lényeg, hogy tűzoltónak lenni életforma és hihetetlen élmény.