„… a gyermekek fejlődésében fontos szerepe van annak, hogy megismerjék saját szociális szerepeiket”
Magyar Istvánnal, a Komplex Alapprogram Életgyakorlat-alapú alprogramjának vezetőjével arról beszélgettünk, hogyan lehet iskolai keretek között olyan kompetenciákat fejleszteni, amelyek a „nagybetűs életben” válnak igazán fontossá.
A Komplex Alapprogramon belül Ön az Életgyakorlat-alapú alprogram szakmai vezetője. Be tudná mutatni röviden ezt az alprogramot?
A Komplex Alapprogram az iskolai lemorzsolódás csökkentését tűzte ki fő céljául. Mivel mi első körben az általános iskolák alsó tagozatosainak állítottunk össze egy programcsokrot, a preventív rész kerül előtérbe, hiszen ennél a korosztálynál még nem jellemző a lemorzsolódás. Úgy gondolom, hogy ha a gyerek szeret iskolába járni, akkor kisebb az esélye az iskolaelhagyásnak. Ennyire egyszerű az egész. Olyan módszereket és tartalmakat kívánunk a diákok elé tárni, amelyek vonzóvá tehetik számukra az iskolában eltöltött időt. Az alprogramok tematikája a közismereti tanórákon elsajátított ismereteket bővíti, illetve mélyíti el élményszerű keretek között. Egyértelműen a konstruktivista tanulás talaján állunk, ezért úgy gondoljuk, ha a gyerek tevékenykedik, és aktívan részt vesz valamiben, akkor az könnyebben beépül az életébe. A kidolgozott ismeretanyaggal olyan kompetenciákat szeretnénk fejleszteni, amelyek a felnőtté válás során válnak igazán a hasznukra.
Hogyan valósíthatók meg az alprogramok az iskolai keretekben?
A program két szinten épül be az oktatásba. A délelőtti időszakokra úgynevezett komplex órákat tervezünk, amelyeket a szaktanárok a saját tanóráik keretében valósíthatnak meg, illetve alkalmazhatják a program tanulási-tanítási stratégiáját, a Differenciált fejlesztést a heterogén tanulócsoportban (DFHT). Emellett hangsúlyt fektetünk a délutáni foglalkozásokra is, ahol a tanulók az adott alprogram tematikája alapján szerezhetik meg az ismereteket. A délutáni foglalkozásokat szintén az iskola tanárai tartják.
Kapnak ehhez valamilyen segítséget?
Természetesen. A program kicsit hasonlít a NAT kereszttantervi rendszeréhez. Valamennyi alprogramhoz egy 30 órás akkreditált pedagógusképzés készült. Ezenkívül van még egy 30-30 órás képzés a DHFT-hez és a Komplex Alapprogram koncepciójához is. Tehát összesen hét 30 órás alapképzésünk van, ezekből a pedagógusoknak négyet kell elvégezniük: a DHFT-t, a Komplex Alapprogram képzést (mivel ezek adják az alapot) és az alprogrami képzésekből kettőt. Az az ajánlásunk, hogy a hét minden napján jelenjen meg egy-egy alprogrami foglalkozás, lehetőség szerint mind az öt. Az igazgatók – a pedagógusokkal egyeztetve – lehetőség szerint úgy „iskolázzák be” a kollégákat, hogy minden alprogramra ki legyen képezve egy-két pedagógus az intézményből. A tanárok számára számos – több mint ötven – segédanyagot fejlesztettünk ki: feladatbankot, illusztrációkat, óraterveket, linkgyűjteményt, valamint egy elektronikus helpdesk-rendszert is.
És a képzéseken megszerzett tudást beépítik a saját óráikba?
A délelőtti komplex órák esetében igen, viszont a délutáni foglalkozások egy-egy kiválasztott alprogram köré épülnek fel. Fontos, hogy minden alprogram jelenjen meg délutánonként legalább egyszer, de az iskola természetesen dönthet úgy is, hogy valamely alprogramból több foglalkozást is indít egy héten.
Délutáni foglalkozásokról beszélünk, amelyekhez pedagógus-továbbképzések is társulnak. Nem merül fel a tanárokban, hogy ez egy újabb pluszfeladat a számukra?
Természetesen központi kérdés, hogy mennyivel lesz több feladata a pedagógusnak. Mi is tisztában vagyunk vele, hogy nagyon sok minden hárul rájuk. Úgy gondoljuk, hogy ez óraszámban nem jelent többletet, hiszen a program egyes elemeit a tanórai keretek között valósítják meg, a délutáni foglalkozások pedig a szakköröket, délutáni programokat váltják ki. Az intézmény vezetőivel is egyeztetünk, hogy a törvényi előírások időkeretein belül gondolkozunk, tehát nem lehet 3-4 órával több elfoglaltságuk egy héten, mint korábban volt. Az is nyilvánvaló, hogy plusz-energiabefektetést igényel a képzési rész, főként a DFHT módszer alkalmazásának az elsajátítása. Ez egyébként egy ismert technika, de – tapasztalataink szerint – nem jelenik meg napi szinten az oktatásban. A módszer alkalmazása szemléletváltást igényel, s ha ez megtörténik, akkor már természetesen fog működni minden pedagógusnál.
A délutáni foglalkozások egy osztályon belül valósulnak meg, vagy esetleg más csoportosítást képzeltek el?
Mi osztálykeretekben gondolkozunk. Viszont van az alprogramokon belül egy „Te órád” elnevezésű kezdeményezés, amikor is felbomlanak az osztálykeretek, és a gyerekek az érdeklődésüknek megfelelően választanak témát. Itt akár eltérő korcsoportok is találkozhatnak.
Ezeket a programokat hogyan kell a gyakorlatban elképzelni? Hogyan épül fel egy délutáni foglalkozás az Életgyakorlat-alapú alprogramban?
Ha azt vesszük számba, milyen témákat dolgozunk fel, meg kell állapítani, hogy nincs sok új a nap alatt: egészséges életmód, környezettudatosság, életvezetés, közösség- és önfejlesztés, család és háztartás, munkatevékenységek, pályaorientáció. Ezeket a témákat már eddig is érintették az iskolában, mi viszont komplexen, újszerűen próbálunk hozzányúlni ezekhez a kérdésekhez. Például itt nem úgy zajlik egy téma feldolgozása, mint egy osztályfőnöki órán, hogy 45 percig egy dologról beszélünk, hanem egyszerre több témát hozunk szóba. Nagyon lényegesnek tartjuk, hogy a gyereket ne csak mint tanulókat tekintsük, hanem az összes többi szerepüket is gondoljuk végig, hiszen az a cél, hogy az életben is hasznosítható kompetenciákat fejlesszünk a foglalkozások során.
A programoknak van egy didaktikai felépítésük, hasonlóan a tanórákhoz. Létrehoztunk kidolgozott vázlatokat, óraterveket. Tulajdonképpen minden alprogram hasonló sémán alapul. A foglalkozások leginkább a gyerekek aktivitására építenek. Úgy kalkuláltunk, hogy ha minden héten legalább egyszer találkoznak a délutáni időpontban a gyerekek és a pedagógusok, akkor évfolyamonként minimum 32 foglalkozástervre lesz szükségünk. Mindig kihangsúlyozzuk, hogy az illusztráció, a minta csak egy ajánlás, tehát a későbbiekben, ha már a logikáját elsajátítja a kolléga, akkor a saját képére szabhatja. A tartalmakat úgy állítottuk össze, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük beszélgetni, rajzolni.
Az Életgyakorlat-alapú alprogram annak köszönheti népszerűségét, hogy a pedagógusok is ráébrednek, milyen fontos szerepe van a gyermekek fejlődésében annak, hogy megismerjék saját szociális szerepeiket, és megszerezzék az életben szükséges kompetenciákat.
Tehát akkor ezzel a játékosítást is be tudják vinni a foglalkozásokba.
Igen, ezek a foglalkozások egy kicsit kötetlenebb formában valósulnak meg, mint egy tanóra.
Hogyan tudják népszerűsíteni a programot?
Elsőként a tankerületek igazgatóit keressük fel és hívjuk meg az Eszterházy Károly Egyetem épületébe, ahol egy egynapos érzékenyítést tartunk, valamint igyekszünk bemutatni a Komplex Alapprogramot és a hozzá kapcsolódó alprogramokat. Következő lépésként elvisszük őket egy hosszabb, nagyobb lélegzetű intézményvezetői felkészítésre, ahol már mélyebbre le tudunk ásni, és a bevezetéssel kapcsolatos dolgokat is meg tudjuk velük beszélni. Harmadik lépésként az érdeklődő iskolák tantestületeinek tartunk egy általános tájékoztatót saját intézményükben. Ezt követően döntheti el az iskola, hogy szeretne-e csatlakozni a programunkhoz, vagy sem. Ha úgy dönt, hogy részt vesz a programban, akkor mindenképpen tájékoztatást adunk a diákoknak és a szülőknek is arról, hogy mire számíthatnak. Különböző kiadványokat is készítettünk, amelyekben igyekszünk mindenkit a saját nyelvén megszólítani.
Mennyire nyitottan fogadják a pedagógusok a programot?
Már több intézménynél jártunk, több kétnapos workshopon vagyunk túl, és az a tapasztalatom, hogy nagyon nagy az érdeklődés az Életgyakorlat-alapú alprogram iránt. Nyilvánvaló, hogy rengeteg kérdés merül fel a kollégákban, ami teljesen természetes, hiszen elég nagyszabású kezdeményezésről van szó, és jól át kell gondolni, milyen módon lehet adaptálni az adott intézménynél.
Milyen hosszabb távú terveik vannak a programmal kapcsolatban?
Az alprogramok fejlesztése gyakorlatilag befejeződött, már csak a kipróbálás tapasztalatain alapuló korrekció van hátra. Idén szeptemberben vezették be a pályázó intézmények körében. Terveink szerint több lépcsőben, országos szinten szeretnénk terjeszteni. Közel 60 intézmény jelentkezett a szeptemberi bevezetésre, ami ezres nagyságrendű érdeklődő pedagógust jelent. A 2018. második félévi és a 2019-es képzési időszakokra is egyre több iskola jelentkezik.
Nagyon helyesnek tartom, hogy a program átesik egy pilotszakaszon, ahol az esetleges buktatók, hiányosságok kiderülhetnek, hiszen így egy jól kifejlesztett, profilozott rendszert kaphatnak majd a későbbiekben az iskolák. A program bevezetése optimizmusra ad okot, mert a fejlesztők és a szakemberek rengeteg munkát fektettek bele az évek során. Még nem értünk célba, de nagyon remélem, hogy sikerül olyan hatást kiváltanunk, amilyet elképzeltünk a fejlesztés során.
Nagyon fontos Önöknek, hogy a Komplex Alapprogram hatékony, jól működő rendszer legyen. Hogyan tudják a hatékonyságát ellenőrizni?
Van egy külön mérés-értékelési munkacsoportunk, amelyet dr. Török Balázs vezet. Egy nagyon komplex, tudományosan megalapozott rendszert dolgoztak ki. A pilot bevezetése előtt helyzetfeltáró vizsgálatot fognak végezni valamennyi intézményben – az igazgatókkal, a pedagógusokkal, a gyerekekkel, valamint a szülőkkel is. A bevezetést követően, a pilotidőszak alatt is folyamatosan monitorozni fogják az eredményeket, illetve a tanév végén valamennyi résztvevőt meg fogják szólítani. Reméljük, hogy ezek az eredmények segítenek majd abban, hogy olyan képet alakítsunk ki a programról, amely jól tükrözi a hatékonyságát és az esetlegesen fejlesztést igénylő területeket. Módszertanilag is nagyon változatos a vizsgálat, hiszen a fókuszcsoportos interjútól a kérdőíves módszeren át az óramegfigyelésig minden megtalálható benne.
Nagyon lelkesen beszél a kezdeményezésről. Hogyan találta meg ez a feladat?
Ez egy nagyon érdekes kérdés. Hallottam a kezdeményezésről, amikor még a tervezés fázisában volt. Fizika–technika–pedagógia szakon végeztem, és majd 35 éve dolgozom az Eszterházy Károly Egyetem berkeiben. Hosszú ideig a gyakorlóiskolában tanítottam, majd itt az egyetemen kaptam szerepet különböző képzésekben, jellemzően a tanárképzésben. Nagy valószínűséggel a végzettségem és a korábbi tapasztalataim okán kerültem a csapatba. Egy évvel ezelőtt megkeresett a Komplex Alapprogram szakmai vezetője, Révész László, hogy részt vennék-e a projekt tervezésében. Miután érdekesnek találtam a feladatot, összeállítottunk egy csapatot, és nekiláttunk az Életgyakorlat-alapú alprogram kidolgozásának.
Hogyan élte meg azt a feladatot? Mi az, amit kapott tőle?
Bevallom férfiasan, szakmailag nagy kihívást jelentett számomra, de úgy gondoltam, nem sokszor adatik ilyen lehetőség egy ember életében. Némi aggodalommal, de belevágtunk. Úgy gondolom, sikerült egy elkötelezett és hozzáértő csapatot összeállítanunk, amelynek tagjai különböző területről érkeztek: vannak köztük gyakorlóiskolai kollégák, pedagógusok és tanítónők, egyetemi kutatók és oktatók egyaránt. Ez záloga annak, hogy meglegyen a program tudományos megalapozottsága, ugyanakkor ne rugaszkodjunk el a valóságtól.