A fiatal tanárgeneráció támogatása és megalapozott szakmai jövő

Milyen fő célkitűzésekkel indult az elnöki pályázaton? Melyek azok a területek, ahol a legnagyobb változásokat szeretné elérni?

Egészen röviden nem tudok erre válaszolni. Hetedikben csatlakoztam egy színjátszó csoporthoz a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központban. Azóta folyamatosan együtt dolgoztam Kaposi Lászlóval, egészen a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ megalapításáig. 1993-ig voltam kerekasztalos, majd elköszöntem a társulattól, sőt a tanárképző főiskolától is. Ami visszahozott, az egy munkalehetőség a Marczibányi Téri Művelődési Központban, és az SZFE második színházelmélet−drámapedagógia osztályának meghirdetése, melyet pedagógusdiplomával lehetett csak megkezdeni. Letettem az utolsó vizsgáimat, elkezdtem a színművészetit, Lengyel György és Gabnai Katalin közösen vezetett osztályában. Katitól is nagyon sokat tanultam, szemléletben, az elfogadás megtanulásában nagyon sokat köszönhetek neki.

A Magyar Drámapedagógiai Társaság elnökségének munkájában 2014 óta veszek részt, 2019-től alelnökként, régi csoportvezetőm, rendezőm, Kaposi László elnöksége alatt. Amikor bejelentette, hogy nem fog pályázni 2022-től, akkor sokfelől kaptam felkérést, hogy én folytassam tovább. Abban a helyzetben úgy éreztem, nem lehet ugyanúgy folytatni, ahogy eddig csináltuk, de én nem tudom másképpen folytatni, csak ahogy mesteremtől tanultam, láttam. Ezért nagyon örültem, amikor Ákli Krisztián, a remek pécsi rendező két esztendőre elvállalta a feladatot. Mellette is alelnökként toltam a drámapedagógia szekerét. Nagyon sok olyan változás indult el ebben a két évben, ami nagyon jót tett a társaság működésének, hogy ne egy országos feladatkört felvállaló közművelődési intézményként, hanem szakmai ernyőszervezetként kezdjünk el működni. Mindezek mellett a legfőbb célom, hogy művészeti iskolai munkám és egyetemi feladataim mellett segítsem a hazai drámapedagógia ügyét, megpróbáljam az állandó forráshiányt valamilyen módon megszüntetni, állandó befogadóhelyet és reményeim szerint székhelyet találjak az 1988-ban alapított MDTP-nek.

Hogyan látja a drámapedagógia helyzetét ma Magyarországon? Mik a legnagyobb kihívások a területen?

A drámapedagógia ma már megkerülhetetlen mind az iskolai életben, mind pedig a színházi környezetben. Akár gyermekszínjátszásnak hívjuk, akár alkalmazott drámának, akár fejlesztőpedagógiának vagy színházi nevelési foglalkozásnak, ma már mindenhol találkozunk drámapedagógusokkal. Kétéves szakirányú képzéseken, ötéves osztatlan tanárképzésben is lehet ma már ezt tanulni, emellett a társaságnak is vannak 120 órás továbbképzései, a több mint harmincéves múltra visszatekintő drámapedagógiai tanfolyam és a gyermek- és diákszínjátszó rendezői tanfolyam. A legnagyobb kihívás, hogy megtaláljuk a közös hangot egymással szakmán belül, legyen konszenzus abban a tekintetben, hogy a legfőbb célunk a gyermekek és fiatalok minőségi oktatásának elősegítése, hogy nyitottabbak legyenek egymásra és a világra, el tudják fogadni magukat és a környezetüket. Ebben segít a drámapedagógia, és ezt a tevékenységet támogatja a társaságunk.

Ehhez szeretnénk lehetőségeket találni az új továbbképzési rendszerben, tovább folytatni a gyermekszínjátszó találkozósorozatot, az idén 34. alkalommal meghirdetett Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozót és Fesztivált (WSO), megtalálni a helyünket a kulturális szférában és támogatni a pedagóguspályát választó fiatalokat. Idén januárban elköszöntünk a Marczibányi Téri Művelődési Központban lévő irodánktól, de magától a művelődési központtól nem, ugyanakkor keressük a helyünket és a székhelyünket Budapesten, továbbá erőnk szerint segítjük a vidéki drámapedagógiai központok munkáját.

Az elmúlt években milyen eredményeket ért el a Magyar Drámapedagógiai Társaság, amelyekre büszke?

A létezésünk is eredményként értelmezhető, emellett természetesen minden megvalósult programunkra büszke vagyok, hiszen az elnökség és az elnökség munkáját támogató drámatanárok, gyermekszínjátszó csoportvezetők nagyon sok energiát és munkát fektettek a programokba. A Színház-Dráma-Nevelés (SZDN) szakmai módszertani hétvégénk az utóbbi két esztendőben vándorrendezvénnyé vált, 2023-ban a Déryné Központ, 2024-ben pedig az Apor Vilmos Katolikus Főiskola fogadta be a programot. 2025-ben pedig már folynak az előkészítő megbeszélések a Károli Gáspár Református Egyetemmel, ahol reményeink szerint no­vem­ber­ben 33. alkalommal kap helyet és teret az SZDN.

A gyermekszínjátszás tekintetében eddig minden évben megvalósult a WSO, a felmenő rendszerű országos gyermekszínjátszó találkozó. A hosszú idő óta eredményesen működő gyermekszínjátszó-rendezők, ha legalább 5 alkalommal Arany minősítést szereznek csoportjukkal, Gyémánt Oklevélben részesülhetnek. Örömmel tölt el, hogy mindkét 120 órás továbbképzésünk töretlenül működik, a Drámapedagógiai tanfolyam minden évben két alkalommal, a Gyermek- és diákszínjátszó rendezői tanfolyam pedig évente gyűjt össze csoportnyi tanulni vágyó, érdeklődő pedagógust.

Milyen tervei vannak a fiatal drámapedagógusok fejlesztésére?

Milyen fontos ez a terület! Az előző években is igyekeztünk megszólítani a fiatalokat, először mentorrendszer bevezetésével kísérleteztünk, még a pandémia idején, majd 2023-ban összehívtuk az ifjú drámásokat, akiket a Padavan programban igyekeztünk bekapcsolni a WSO szervezői és lebonyolító feladataiba. A tanárképzésben jelenleg három egyetemen is lehet tanulni dráma- és színházismeretet. Szakirányú képzések is vannak szerte az országban. Nagyon fontos lenne, hogy ne hagyjuk, hogy a fiatalok a drámás szakmai programokon csak részt vevő befogadóként jelenjenek meg. Teret kell kapjanak, hogy megmutassák és kipróbálhassák magukat.

Az egyesület régiós szintű tevékenységei kapcsán milyen új kezdeményezéseket tervez?

A régi közművelődési intézményhálózat − tegyük hozzá, hogy a pályázati lehetőségek átalakulásával − egy olyan fontos terület, ahol szintén sok teendőt látok. Amikor végiggondoltam, mit szeretnék az elkövetkező két évben, az első, ami eszembe jutott, hogy ezt egyedül, vagy csak az elnökség tagjainak bevonásával aligha tudjuk végigvinni. Ehhez a fiatalok mellett sok-sok olyan támogató szükséges, akik regionális képviselőként nemcsak a saját intézményükben segítik programjainkat; ha idejük és kapacitásuk engedi, összefogják a környezetükben lévő kollégákat és közvetítik ötleteiket, szándékaikat az elnökségnek. A regionális hálózat nemcsak a gyermekszínjátszásban, hanem a drámapedagógiában és a színházi nevelésben is nagyon fontos szerepet kap, hiszen összefogással és információcserével sokkal jobban tudjuk képviselni a tagság és a szélesebb drámás közösség szakmai érdekeit.

Fontos megőriznünk élő kapcsolatainkat a határon túli magyar közösségekkel, így segítve egymás munkáját. A Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó és Fesztivál állandó vendégei a határon túli csoportok is. Kapcsolatot tartunk a Duna-Menti Tavasszal, a felvidéki magyar báb- és gyermekszínjátszó ünneppel, a Vajdasági Gyermekszínjátszó Találkozó pedig már része a WSO-nak. Tagjaink állandó résztvevői a Nagyváradi Drámanapoknak, rendszeresen zsűrizünk a Kaszás Attila Országos Versmondó és az Egressy Béni Országos Színjátszó Találkozón is. Szeretném a szakmai kapcsolatainkat együttműködési szerződésekkel is megerősíteni. A nemzetközi drámapedagógus-szakmában is van dolgunk, ezért a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése érdekében külön munkacsoportot alakítottunk, hogy megtaláljuk a továbblépés lehetőségeit.

Az oktatásban és a köznevelésben milyen módon lehetne tovább erősíteni a drámapedagógia szerepét?

Úgy látom, ebben az elődök nagy munkát végeztek, ma már a drámapedagógia megkerülhetetlen a tanárképzésben, a módszertani továbbképzésekben és a színházi világban is, hívhatjuk a képviselőinket drámainstruktornak, színházi nevelési szakembernek vagy drámapedagógusnak. A legfontosabb cél számomra mégis az lenne, hogy teremtsünk a szakmai munkának biztos hátteret. De hogyan lehet biztos hátteret teremteni? Továbbképzések folyamatos szervezésével, új képzések akkreditációjával, magas színvonalú szakmai programok megvalósításával, valamint a fiatal drámapedagógusok támogatásával, az egyetemi képzésben TDK-dolgozatok, szakdolgozatok publikálásával sok-sok olyan megerősítő impulzust szeretnénk adni, melyek a köznevelésben dolgozó, vagy oda készülő pedagógusokat megerősíti abban, hogy a játékokkal, a szerepben való létezéssel, a drámás szemlélettel igenis hatékonyabban és hasznosabban lehet oktatni és nevelni.

Ehhez természetesen erősítenünk kell a kommunikációs felületeinket is. Ismét regisztráltunk az MTI‑be, valamint a társaság hagyományos felületein is szeretnénk megújulni és változtatni. Természetesen megőrizzük a drama.hu oldal szakmai tartalmait, az aloldalként működő és a Drámapedagógiai Magazin valamennyi eddigi számát online hozzáférhetővé tevő https://dpm.drama.hu/ aloldalt. A társaság szakmai folyóirata, a DPM az elmúlt években online jelenik meg, de az évi 2-3 szám megjelenési felületet kínál gyermek- és diákszínjátszó fesztiválbeszámolóknak, szakmai programoknak, szakmai anyagoknak, drámafoglalkozásoknak is. 2025-től felelevenítettük a tagság számára Hírlevelünket, folyamatosan kommunikálunk a Facebook-csatornáinkon és keressük azokat a felületeket, ahol a fiatal drámapedagógusokat is meg lehet szólítani. Papíralapú könyvek kiadására forrás hiányában nincs lehetőségünk, de támogatjuk az online kiadványok megjelenését. Például tavaly év végén jelent meg Vatai Éva írásaiból egy válogatás, Dráma − Színház − Idegennyelv-tanítás címmel, Kaposi László szerkesztésében.

Milyen hosszú távú víziója van a Magyar Drámapedagógiai Társaság jövőjével kapcsolatban?

Sokunk régi álma valósulna meg azzal, ha lenne egy olyan intézmény, ami hosszú távon megalapozná a magyar pedagógustársadalomban a drámapedagógusok szakmai jövőjét. Eddig intézmény nélküli intézményként sok fővárosi, regionális és országos programot szerveztünk, nagyon boldoggá tenne, ha ezt egy olyan intézmény keretében tudnám átadni a következő nemzedéknek, ahol nemcsak a szakmai kapcsolatokat lehetne megerősíteni, hanem szakmai módszertani könyvtárként, információs központként, bemutató- és játszóhelyként, valamint Négyszögletű Kerek Erdőként is működne egy Magyar Drámapedagógiai Központ.