A fény ünnepének ízei: a svéd lussekatter és glögg

December hónap valamennyiünk számára egyet jelent az adventi várakozással, az ünnepi előkészületek sodrásában azonban könnyen megfeledkezünk az olyan kisebb decemberi ünnepekről, mint a Luca-nap, amely szintén számos európai nép kultúrájának részét képezi és gazdag hagyományaival jelentős értéket képvisel. Noha december 13-án egy szicíliai szent, Siracusai Szent Lúcia (Kr. u. 283–304) vértanúhalálára emlékezünk, az ünnepi tradíció mégis inkább az északi, skandináv népeknél eresztett gyökeret. Ennek oka talán a szent nevében keresendő: a Lúcia vagy Luca név a latin „lux”, vagyis fény szóból eredeztethető, így a hitéért és tisztaságáért vértanúságot szenvedő szent tiszteletének egészen más, mélyebb és gazdagabb jelentése van egy hosszú és sötét telekhez szokott nép számára, mint bárhol máshol Európában. E jeles napot Lúcia nevének eredetén túl az ünnep ideje is a fényhez köti: a Gergely-naptár bevezetése előtt ugyanis (eltérően a mai téli napfordulótól, ami december 21-re, esetenként 22-re esik), december 13-át tartották az év legrövidebb és egyben legsötétebb napjának.

Külön érdekesség, hogy Svédországban a fény ünnepe Alfred Nobel, a dinamit feltalálójának és a Nobel-díj megalapítójának Luca-naphoz közel eső halála (1896. de­cem­ber 10.) miatt a tudományok ünneplésével is szorosan egybefonódott, aminek nyomai a mai napig megtalálhatók a Nobel-díj-átadók ceremóniájában: hagyományosan minden év december 13-án, a Nobel-hét zárónapjának reggelén fehér ruhába öltözött, gyertyakoronás hölgykoszorú köszönti a friss Nobel-díjasokat. Mondhatnánk, a svédek egyszerre ünneplik ekkor a tisztaság, a Nap és az ész fényének győzelmét a sötétség erői felett. A svédek e jeles ünnepe szűkebb, családi és tágabb, közösségi rituálékból is áll. A jeles nap reggelén a család legidősebb lánygyermeke már kora reggel felkel, hogy szép fehér, lepelszerű viseletét magára öltve, fenyőfélékből font, gyertyákkal díszített koszorújában egy tradicionális, ünnepi sáfrányos süteménnyel, lussekatterrel (másik nevén lussebullarral) kínálja családját.

A svéd egyház egyik legfontosabb ünnepén az egyes hitközösségek ugyanakkor saját Lucát is választanak, aki a vértanúról emlékező ünnepi misét követően fehér lepelben, hét égő gyertyával díszített koszorúval a fején vonul végig a templom főhajóján, az őt követő, szintén fehérben tündöklő, gyertyát szorongató gyermekkórus kíséretében. E nemes szerepet az egyes közösségek általában tanulmányi eredményhez kötik, így a meghitt ceremónia során nem csupán a mindenkori Luca báját és énektudását, hanem tanulmányi sikereit is elismerik. Noha a svéd ünnepi hagyomány sokban eltér a hazai Luca-napi népszokásoktól, kevés olyan jeles napunk van, amelyhez annyi hiedelem kapcsolódna, mint december 13-ához. Luca napját hazánkban is olyan különleges napnak tartják, amikor jó és rossz, fény és sötétség harca kézzelfoghatóbb, mint bármikor máskor az év során.

Mindazonáltal nem csupán különleges Luca-napi süteménye, de sajátos ünnepi itala is van a svédeknek. Rumpuncsra hajazó forralt boruk, a glögg illatos aromáival, fűszeres ízével és az itthon megszokott vásári puncsoknál valamivel magasabb alkoholtartalmával közkedvelt társa a sötét és hideg éjszakák ellen oltalmat keresőknek. A glögg szó maga meleget vagy forrót jelent, és az ital nemcsak alkoholtartalmában, hanem ízeiben is eltér a klasszikus forralt bortól. Noha temérdek változata létezik, hagyományosan vörösborból készül, és valamilyen égetett szesszel, pálinkával, vodkával vagy brandyvel gazdagítják. A klasszikus forralt borból is ismert szegfűszegen, fahéjon és narancson túl kardamommal, gyömbérrel, hámozott mandulával és mazsolával, esetenként vörös áfonyával bolondítják meg. Jóllehet a tradicionális, sáfrányos lussekatter aranybarna színével és gazdag ízével már önmagában is fényes ékessége a skandináv adventi időszaknak, ám e különleges forró punccsal, a glöggel válik igazán teljes, ünnepi kompozícióvá.

Hozzávalók 32 darab svéd lussekatter elkészítéséhez:

Finoman törjük össze a vörös sáfrányt a porcukorral. Ha már kézmelegre langyosítottuk a tejet, adjuk hozzá a sáfrányos cukrot. Ezek után morzsoljuk az élesztőt egy mély tálba, és öntsük hozzá a langyos tejes egyveleget. Adjuk hozzá a maradék cukrot, a sót, a konyhapulton időközben kenhetőre olvadt vajat és a lisztet. A tésztát alaposan dolgozzuk össze, és ha már sikerült egyenletesre gyúrnunk, fedjük le egy konyharuhával, és hagyjuk fél órát pihenni. Miután a duplájára kelt, óvatosan gyúrjuk át, és osszuk 32 egyenlő részre. Minden darabot nyújtsunk ki, és igazgassunk egy sütőpapírral bélelt tepsin a lussekatterre jellemző nyolcas vagy kunkori S-alakba. Ha ezzel végeztünk, még egy fél órát hagyjuk pihenni tésztánkat, és még mielőtt a 220 fokra előmelegített sütő gondjaira bíznánk a kis nyolcasainkat, csinosítsuk tojáskenettel és hintsük meg őket áfonyával vagy mazsolával. A 220 fokon 7–8 perc alatt aranybarnára sült lussekattereket konyharuha alatt, rácsra téve hagyjuk fogyasztás előtt kihűlni.

Hozzávalók 2 l ünnepi glögghöz:

A fűszereket, az aszalványokat, a héjat és a cukrot szórjuk egy zárható edénybe, és öntsük fel a szívünknek kedves égetett szesszel, majd hagyjuk őket egy éjszakára ázni. Másnap óvatos lángon melegítsük fel a vörösbort, és keverjük hozzá szeszes-fűszeres keverékünket. Ha már elég forrónak ítéljük italunkat, füles bögrébe merve, pár szem csupasz mandulával, mazsolával, esetleg vörös áfonyával díszítve kínáljuk melegedni vágyó szeretteinknek.