A 2005–2014 közötti időszakot az ENSZ a Fenntarthatóságra Nevelés Évtizedévé nyilvánította. Magyarország a kezdeményezéshez hivatalosan az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának felhívásán keresztül, valamint az európai uniós folyamatok részeseként is csatlakozott.
A Fenntarthatóságra Nevelés Évtizedének általános célja, hogy a fenntarthatóság alapvető értékeit beépítse a tanulás minden területére, hogy olyan magatartásváltozásokat idézhessen elő, amelyek lehetővé tesznek egy fenntarthatóbb és mindenki számára igazságosabb társadalmat. Az EU Tanácsa szerint a fenntarthatóságra nevelés (közismert rövidítése szerint: FN) legfontosabb szerepe az, hogy az egyéneket és a csoportokat felvértezze a tudatos választáshoz szükséges ismeretekkel, készségekkel és attitűdökkel, mely választásoknak köszönhetően a világot olyanná alakíthatják, illetve olyannak őrizhetik meg, amelyet ők maguk és a jövő nemzedékek egyaránt élhetőnek tartanak. Az oktatási intézményeknek, a helyi közösségeknek, a civil társadalomnak és a munkáltatóknak mind kulcsfontosságú szerepük van az ilyen kompetenciák kifejlesztésében és előmozdításában (Az EU Tanács következtetései a fenntartható fejlődést szolgáló oktatásról, letölthető: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2010:327:0011...). A fenntartható fejlődéshez a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia szerint is szükséges az élethosszig tartó tanulás. Ennek hátterében az áll, hogy a – történelmi léptéket tekintve – szokatlanul gyorsan változó (általunk változtatott) természeti környezet és az egyre gyakoribb és egyre többféle válság miatt az emberek és közösségek jó és gyors alkalmazkodási képessége fennmaradási tényezővé vált. Az alkalmazkodás ebben az értelemben tanulási képességet és a tanulás tanulásának fontosságát jelenti.
A köznevelés normatív feltételei: az Alaptörvény, a köznevelésről szóló törvény, a Nat-ról szóló kormányrendelet, illetve a pedagógusképzést szabályozó felsőoktatási törvény, annak végrehajtási rendelete és a tanári felkészítésről szóló EMMI-rendelet mind lehetővé teszik a magas színvonalú FN-t az óvodákban és iskolákban, minden évfolyamon. A választható kerettantervek egy része, valamint számos újonnan fejlesztett pedagógiai segédanyag megfelel a fenti szempontoknak.
Mivel a fenntarthatóságra nevelés elsősorban kompetenciafejlesztés, az erkölcsi példamutatás és az értékrendnek megfelelő intézményi működés is fontos, a megfelelő tudományos tények, ismeretek átadása, a gyakorlati megvalósítás képességének fejlesztése mellett. Az FN-ben alkalmazott ún. „egész intézményes” megközelítés legismertebb formái a magyar köznevelésben az Ökoiskola Program és a Zöld Óvoda Program. Az EMMI és az FM együttműködésében évente meghirdetett két címpályázat szerint minden olyan iskola ökoiskola, minden olyan óvoda zöld óvoda lehet, amely elkötelezi magát amellett, hogy a lehető legjobban érvényesíti a fenntarthatóság pedagógiai és fizikai erőforrás-oldali (működtetési, étkeztetési stb.) elveit; a fenntarthatóságot nemcsak ökológiai értelemben, hanem erkölcsi-társadalmi és gazdasági vonatkozásaiban is értelmezi; amely partnerségre épít a diákok, szülők mellett a helyi szereplőkkel is; ahol a vezetés elkötelezett a fenntarthatósági értékek iránt; és a környezettudatos szemlélet áthatja a nem pedagógus személyzet tevékenységét is.
Mint láttuk, egyetlen tudományterület sem tekintheti magáénak az FN-t. Ez azt is jelenti, hogy egyre több és többféle pedagógus válik motiválttá már alapképzése során a fenntarthatósági kompetenciák folyamatos, élethosszig tartó fejlesztésére. A köznevelési intézményrendszer számára a legjobb pedagógiai gyakorlatok frissülnek. Az infrastruktúra, az épületek is alkalmazkodnak a harmadik évezred első századára várható környezeti és társadalmi feltételekhez.