A diákönkormányzatok a demokratikus nevelés végvárai
Diákjaink demokratikus nevelése napjaink kiemelt feladata és célja. Ennek támogatására jöttek létre a magyar köznevelési intézményekben a diákönkormányzatok, amelyek a helyi, iskolai élet döntéseit segítik és támogatják. Az Újpesti Babits Mihály Gimnázium Iskolai Diák Bizottságának (IDB) tagjait kérdeztük munkájukról: Kriza Márton IDB-elnököt, Madarász Evelint, az IDB programokért felelős tagját, valamint Balázs-Szakmári Csilla és Németh Máté IDB-segítő tanárokat. Az első két kérdésre az IDB tagjai adtak választ, a többit az IDB-t segítő tanárok válaszolták meg.
Milyen alapvető feladatokat lát el az iskolai diákönkormányzat? Mennyire hatékonyan végzik e tevékenységet az Önök iskolájában?
Kriza Márton: Az iskolai diákönkormányzat fő feladata az iskolai programok lebonyolítása, azaz a tervezések, az előkészületek és kivitelezések megvalósítása. Gyorsan, hatékony kommunikációval szervezi meg a programokat, az iskolai hagyományokra alapozva, azonban mindig újításokkal, eredeti ötletekkel kiegészítve.
Mennyiben jelentőségteljes a diákönkormányzat munkája, véleménye, kritikája az iskolai döntéshozatalban?
Madarász Evelin: Iskolánkban az iskolai diákönkormányzatnak jelentős szerepe van a döntések meghozatalában. Van fórumunk a véleményünk kinyilvánítására, és mindig megkérdeznek minket különböző, az iskolát érintő döntési helyzetekben, hogy egyetértünk-e egy döntéssel vagy sem. Ilyenformán van módunk befolyásolni az iskola életét.
Hogyan lesz valakiből a diákönkormányzat munkáját segítő pedagógus? Volt már valamilyen kötődésük a DÖK-höz?
Balázs-Szakmári Csilla: Esetemben van kötődés, hiszen amikor diákként ide jártam, aktívan részt vettem az iskola közösségi életében és különböző programok szervezésében, például a gólyatábor vagy a színjátszó csoport megszervezésében.
Németh Máté: Tanárként – amióta itt vagyunk – mindketten igyekszünk részt venni a diákélet szervezésében, a korábban említett táborok létrehozásában, vagy a farsangi és más programok megvalósításában. Ennek következtében alakult úgy, hogy néhány évvel ezelőtt „megörököltük” ezt a feladatkört, lehetőséget.
Mennyire népszerű a diákok körében a politikai érdeklődés, a demokratikus jogrend megismerése?
Ez tanulónként nagyon eltérő, és nem is biztos, hogy az iskolában alakul ki elsődlegesen. Sok esetben az otthoni légkör az, aminek következtében egyes – az iskolánkban egyébként igen nagy számú – közösségek aktívabban érdeklődnek a közélet iránt. Végzősök esetében ez – a demokratikus jogrend megismerése – nagyobb hangsúlyt is kap, a tananyag kapcsán, valamint választási években ez már számukra is aktuálissá válhat. Összességében azt mondanánk, hogy többségében van politikai érdeklődés és nyitottság a párbeszédre ezen a téren.
Milyen feladatokkal jár a diákönkormányzatot segítő pedagógus munkája? Van valamilyen feladatkiosztás a diákok között, és Önök csupán ellenőrzik őket, vagy javarészt Önökre támaszkodik a szervezet?
A feladatkörünk igen sokrétű és széles körű. Alapvetően meghatározóak az éves munkatervben foglalt és vállalt kötelezettségeink. Olyan programokra gondolhatunk itt, mint a farsang, a diáknap vagy a gólyatábor. Ezek mind elég sok energiát és időt vesznek igénybe, hiszen ha egy diáknapra gondolunk, ott több mint 600 gyerek programját kell koordinálni. Ez csak úgy működik, ha a feladatok egy részét delegáljuk a gyerekeknek. Bizonyos programokban nagy rutinjuk van már, az idei diáknapnál például egy szabadtéri, állomásokból, szellemi és fizikai megmérettetésekből összerakott akadályversenyt szerveztünk az egyik évfolyam számára. Ezt gyakorlatilag teljes egészében rá tudtuk hagyni az IDB programfelelős csoportjára, akik ezt profi módon megszervezték. De például az iskolai gólyatábor, ami nálunk Gólyafészek néven zajlik, részünkről nagyobb munkát igényel, hiszen ennek vannak olyan financiális és más egyéb keretei, amelyek miatt a legtöbb kérdésben nekünk kell dönteni. Természetesen a tábor programjait itt is főként az IDB-s diákok alakítják.
Ezeken felül sok egyéb, kisebb volumenű esemény van még, amiben az iskolai IDB-nek fontos a szerepe. Ilyen például, amikor nyílt napok alkalmával a beérkező gyerekeket és szülőket az IDB tagjai kalauzolják végig az intézmény épületében. Idén ezt a gyerekek játékos formában szervezték meg, amiről pozitív visszajelzések érkeztek. Hasonló segítséget nyújtanak a felvételi napjainkon is. Részt veszünk – korábban heti rendszerességgel, idén kampányszerűen – a +1 szendvics akcióban, ami hajléktalanok számára gyűjt élelmiszert. Ennek a koordinációja is a diákoké. Az említetteken túl a sulirádió, egy-egy program népszerűsítése, a Mikulás-nap megszervezése, különféle, az iskolánkat bemutató imázsvideók elkészítése mind-mind a gyerekek munkáját dicséri.
Talán azt mondanánk, hogy a feladatok ütemezése, koordinálása, delegálása, átlátása, tervezése az, ami elsősorban hozzánk tartozik, a megvalósításban viszont inkább a gyerekek tudnak nagyobb részt vállalni. Ez persze nem jelenti azt, hogy a tervezésből nem veszik ki a részüket, igyekszünk minden év elején egy hosszabb IDB-délutánt tartani, ahol átbeszéljük az egész évet. Ez ilyenkor nemcsak információátadás, hanem egy közös gondolkodás is.
A szervezetben van feladatmegosztás. Az IDB-n belül ugyanis megalakult három bizottság, amelyek különböző feladatkörökkel és tagokkal rendelkeznek, ezek pedig lefedik az egész iskolai diákéletet. Az egyik bizottság a programokért felel. Minden iskolai diákéletet érintő IDB-s program szervezését ők végzik, fő feladatuk, hogy a diákságban rejlő lehetőségeket felmérjék és „toborozzanak” segítőket a különböző rendezvényekre, ötleteljenek a lebonyolítás módjáról és a megvalósítás lehetőségeiről.
A második bizottság iskolánk kapcsolataiért felel. Fontos célkitűzésük a közvetlenebb kapcsolat megteremtése a diákok között, illetve különböző pályázatok és források segítségével a lehetőségeink kibővítése. A harmadik bizottság pedig az iskolai dekorációért felel.
Nekünk tanároknak szükséges, hogy egy-egy IDB-s tevékenységnél folyamatosan kommunikáljunk az aktuális felelőssel. Nem ellenőrzésnek mondanánk ezt, inkább, ha valahol elakad a folyamat, akkor igyekszünk segíteni, támogatni azt.
Önök szerint mik a diákképviselet szépségei és árnyoldalai?
Kezdjük az árnyoldalakkal. A nyári szünetről visszatérve nagy lelkesedéssel vágunk bele az új tanévbe, főként az IDB-ben rejlő lehetőségeket előtérbe helyezve. Az év elején ehhez hasonló lendületet látunk a gyerekeken is, ötletek és tervek garmadájával. Ám nagy belső feszültséget okoz az, hogy ahogy elkezdődik a tanév, sajnos az energiánk és a szabadidőnk rohamosan csökken. Ezek a programok persze fel is töltenek, de alapvetően nem kevés munka van velük, és év közben be kell látnunk, hogy ami az év elején nem tűnt irreálisnak, azt nem minden esetben tudjuk megvalósítani. Nem egyszerű megélni, hogy rengeteg lehetőséget látunk magunk előtt, amelyekhez igazítunk sok tervet, de az egyéb iskolai kötelezettségek miatt ezekre sok esetben nem marad kapacitás.
Szerencsére az árnyoldalakat ellensúlyozza az a sok élmény, rácsodálkozás, érték, ami ezt a „munkát” körüllengi. A már említett gólyafészek kapcsán fantasztikus megélni, hogy tizenöt-tizennyolc éves fiatalok mekkora felelősséggel, örömmel és gondoskodással foglalkoztatnak kisebb gyerekeket annak érdekében, hogy az a három nap felejthetetlen legyen számukra. Szinte minden alkalommal megdöbbenünk azon, hogy egy-egy program megszervezését mekkora hozzáértéssel és figyelemmel végzik el magas színvonalon. De mindezeken túl talán a legnagyobb élményt az jelenti, hogy ezek a gyerekek igazi közösségi emberek, és hogy ennek a közösségi létnek a megélése óriási energiákat szabadít fel és igazán emlékezetes pillanatokat teremt. Az például maradandó élmény, amikor egy tábor végén a tábort szervező 50-60 diák a szervezőtanárokat bevonva spontán közösségi táncokba kezd.
Hogyan látják, ha egy diák aktív tagja a diákönkormányzatnak, úgy a későbbiekben is jelentős közéleti szerepvállalója lesz egy másik – például egyetemi – szervezetnek?
Hogyne, nagyon is van rá esély, hiszen az IDB-s programok kapcsán olyan készségeket tudnak elsajátítani, amelyeket tanórák keretein belül nem tudnak megtenni. Olyanokra gondolunk, mint a kommunikáció, a rendezvényszervezés, a gyerekek mentorálása, a kooperatív munka, a kreatív feladatkészítés, a szabadtéri játékok és a vetélkedők levezetése. Ezek a programok, események mind kiválóan alkalmasak arra, hogy a gyerekek érzelmi intelligenciáját erősítsék. Például, ha egy bátortalan, megszeppent ötödikes gyermek ismerősök nélkül megérkezik a gólyatáborunkba, a szervező diákok feladata, hogy empatikusan közeledve igyekezzenek integrálni ezeket a gyerekeket a közösségbe.
Ezek a készségek a jövőben is sokat segíthetnek abban, hogy egy-egy közösség – legyen szó egyetemi vagy munkahelyi közegről – proaktív, lelkes és felelősségteljes tagjaivá váljanak. Tudunk példát arra, hogy az IDB-ben éveken át aktív tag a későbbiekben a felsőoktatási intézményének hallgatói közösségében hasonló szerepet tölt be. A visszajelzéseik alapján meghatározó volt számukra az IDB-ben eltöltött időszak.