Olvasási idő: 
7 perc

A diák elszántsága és a pedagógus türelme

Balassi Márton és Horváth Dávid 2008-ban, középiskolai diákokként kezdtek foglalkozni Természet a képernyődön! című projektjükkel, melynek során ökológiai szimulációs programot és oktatószoftvert készítettek biológiatanárnőjük, Réti Mónika témavezetésével. A fiatalok projektjüket folyamatosan fejlesztve számos versenyen és konferencián vettek részt, többek között képviselték hazánkat 2010-ben az Európai Unió Fiatal Tudósainak Versenyén, ahonnan I. díjjal tértek haza, illetve előadók voltak 2011-ben az EU Magyar Elnökségi Tehetségtámogató Konferencián.

Közös kezdetek

Harmadéves gimnazista fejjel kezdtünk el közösen dolgozni, de ennek a közös munkának számos előzménye volt. Kapcsolatunk közel sem indult olyan zökkenőmentesen, mint ahogyan az ma visszatekintve tűnhet. Ellenfelek voltunk korábban számos versenyen, és ki nem állhattuk egymást. Ezért is volt meglepő számunkra, hogy milyen produktív is tud lenni az egymás ellen helyett az együtt dolgozás.

Furcsa élmény volt látni, hogy ha megígérem a másiknak, hogy ma éjfélig még elkészítem ezt a részprogramot, akkor azt biztosabban készítem el, mintha csak magamért csinálnám, illetve amikor másnap reggel hatra ő már hozzá is teszi az általa csak délutánra beígért részt, akkor az egymásért versenyzés egy nagyon motiváló légkört szül.

Mindazonáltal ki kell emelnünk, hogy ez a légkör nem jöhetett volna létre, ha Réti Mónika tanárnő nem válaszol türelemmel a legképtelenebb kérdéseinkre, nem áldozza ránk számára természetes módon szabadidejét. Nem volt ritka, hogy versenyek leadási határidejét közvetlenül megelőző időszakokban – kis túlzással – átköltöztünk hozzá egy-egy hétvégi nap erejéig, és arra is akadt példa, hogy csak másnap hajnalban indultunk haza. Mégsem éreztük ezt tehernek.

Jelenleg negyedéves programtervező informatikushallgató vagyok az ELTE-n és harmadéves alkalmazott közgazdaságtan-hallgató a Műegyetemen.

A modellalkotás és a szimulációs programok állnak továbbra is érdeklődésem fókuszpontjában. Ennek érdekében igyekszem elmélyíteni matematikai és informatikai ismereteimet, illetve tanulmányozni a választott alkalmazási terület, esetemben a környezetgazdaságtan szakirodalmát. Ahhoz, hogy ezt meg tudjam tenni, áthallgatok a Közép-Európai Egyetem egyes kurzusaira.

Az oktatóanyag fejlesztésekor tartott kísérleti tanórák kialakították bennem az igényt, hogy ha lehetőségem van rá, szánjak időt a következő generációkkal való foglalkozásra, illetve próbáljam ki magam tanárként, ezért alkalmanként visszajárok volt középiskolámba matematika szakköröket tartani az érdeklődőknek.

Nem jutott eszünkbe sem tanárunk leírására a rabszolgahajcsár, sem iskolánkra a versenyistálló kifejezés. Előbbi támogatta projektünk minden lépését, míg utóbbi teret biztosított ehhez. Megjegyezzük, a családi példamutató háttér is meghatározó volt abban, hogy szerettünk volna minél sikeresebbek lenni, és mertünk ezért minél többet megtenni. Mindketten elmondhatjuk, olyan édesanyával rendelkezünk, akikről tudjuk, hogy próbálkozhatunk, de annyi és olyan minőségű munkát talán sohasem fogunk tudni elvégezni, mint ők. A tenni akarást, a sosem adom fel hozzáállást tőlük tanultuk.

Konkrétumokat tekintve első szárnypróbálgatásunk az Emberi Erőforrások Minisztériumának jogelődje által szervezett Ifjúsági Bolyai Pályázaton elért különdíj volt, amely hatalmas lökést jelentett számunkra. Itt olyan neves kutatók véleményezték munkánkat, mint Lovász László matematikus, Csermely Péter biokémikus, vagy Katona Gyula matematikus. Egy-egy ilyen beszélgetés általában a következő fél évre ellátott minket ötletekkel, rendre neveztünk be újabb fejlesztésekkel vagy alkalmazási területekkel versenyekre.

A következő évben a Kutató Diákok Országos Szövetségének különböző műfajú (előadás, poszter, esszé) megmérettetései segítettek a követelmények elsajátításában, a TIT Kossuth Klub jóvoltából Tuniszban részt vettünk az Expo Sciences International-on, ahol több tucatszor kellett bemutatnunk a legkülönfélébb érdeklődőknek angolul a programunkat.

 

Hosszú távú befektetések

Történetünk nem feltétlenül mindig a gyorsan megtérülő és egyáltalán nem a mindig megtérülő befektetett munkáról szólt. Néha hiába dolgoztunk többszáz órát egy-egy évben a projekten, volt, hogy az akkor összehozott eredményt nem rögtön, csak egy évvel később méltányolták, mert akkorra került bemutatható állapotba, vagy csak akkor tudtuk prezentálni.

És persze néha bizony – dacára becsületes felkészülésünknek – nem jött össze egy-egy díj. Egyszer fent, másszor lent. Az élet azonban ment tovább, és visszatekintve érezzük, hogy ezek a kudarcok kellettek, hogy a földön maradjunk (sosem voltunk túlságosan szerények). Ugyanakkor megragadtunk minden lehetőséget, mintha egy citromot facsarnánk ki, és eltekintve eme néhány keserű magtól, bőven jött a léből is.

Felbecsülhetetlen értékű és mennyiségű élményt, tapasztalatot szereztünk, és az egyéni, illetve közös készségek szempontjából nagyon sokat fejlődtünk a megpróbáltatások során. Ezek nélkül nem jöhetett volna össze a BME VIK Tudományos Diákköri Konferenciájáról elhozott első díj, majd az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny első díja, ami által végül eljuthattunk az Európai Fiatal Tudósok Versenyére (EUCYS) 2010-ben, ahonnan a projekt csúcsát jelentő első díjjal térhettünk haza.

Hitünk sem lett volna ezekhez a versenyekhez, ha nincsenek a megelőző évek.

Talán a projekt determinálta informatikai pályaválasztásomat: programozó lettem. Utólag tanultam meg, mennyit számított Marci motivációja a projektekben, mert önmagamat nem tudtam annyira motiválni, hogy befejezzem a BME VIK-en megkezdett képzést, amire programozni jártam csak – azt viszont intenzíven.

A projekt hatására kiderült, mennyire szeretek rendszert alkotni, és megtanítani másokat arra. Több féléven át tartottam gyakorlatot informatikus hallgatóknak programozásból, és a mai napig tanítok eddig bukdácsoló embereket sikeres programozásra.

Jómagam mesterséges intelligenciával és számítástudománnyal kezdtem el most foglalkozni, miközben 2012 telén bejutottam Magyarország egyik legsikeresebb szoftverfejlesztő gárdájába, ahol mély szakmai tapasztalatot szerzek olyan emberek között, akik mind okosabbak nálam. Végre megtanultam motiválni magamat.