A három fiún kívül további 54 tanuló vett részt a programban a Ferences Alapítvány támogatóinak jóvoltából. Három iskola tanulói pályázhattak (az esztergomi iskolán kívül a szentendrei Ferences Gimnáziumból és a budapesti Szent Angéla Gimnáziumból), s a támogatás révén nemcsak a külön foglalkozások örömét (és feladatát) nyerték el, hanem havi ösztöndíjban (5–15 ezer forint közötti összegben), sikeres nyelvvizsgájukért különdíjban, továbbá a szellemi épülésüket szolgáló nyári programokhoz való hozzájárulásban is részesültek.
A diákok a tanév során két alkalommal témanapokon is találkoztak: a februárban megtartott kommunikációs hétvégén, majd májusban a projektnapon. Ez utóbbin kápráztatták el a hallgatóságot előadásaikkal, amelyeken a legkülönbözőbb témakörökben végzett kutatásaik és kísérleteik eredményeit ismertették. Olyan változatos témákat kutattak és mutattak be, mint a mikrohullámú sütők hatékonyságának mérése, a bibliai növények tápanyagigénye, az öröklődés törvényszerűségei, az emberek folyadékfogyasztásának változásai, az aranymetszés esztétikája, a bűnesetműfajok az irodalomban, a tematikus szótárak tanulási hatékonyságának vizsgálata, a magyarok eredete, Esztergom idegenforgalma, a magyar és az angolszász oktatási rendszerek különbözőségei, a magyar és a német munkaadói-munkavállalói kapcsolatok. Egyesek kutatásaikat alkotómunkájuk megalapozásaként végezték: volt, aki rekonstrukciót készített a huszárok tárcsapajzsáról, volt, aki az agresszió képzőművészeti megjelenítésének tanulmányozása után üvegalapra festett expresszív festményt, és aki pszichológiai kutatásai nyomán rajzolt leporelló mesekönyvet a keresztlányának. Módszertanában is különleges volt két fiú kutatómunkája, akik az ifjúság istenképét próbálták feltárni, beleértve azt is, hogy a valóságos képi ábrázolások hogyan tükrözik a belső, fogalmi elképzeléseket. A legszerteágazóbb megközelítést pedig az a csoport alkalmazta, melynek tagjai a migránskérdés hátterét térképezték fel. Nemcsak a történelmi előzményekről olvastak, hanem folyamatos sajtófigyelést is végeztek, szakértőket interjúvoltak meg, majd a déli határ mentén személyes tapasztalatokat gyűjtöttek, végül pedig kutatási kérdőív segítségével a közvélekedés letapogatására tettek kísérletet.
Amint a fenti összegzésből látható, a programban a legkülönfélébb tehetségek kibontakoztatására van lehetőség. „A lényeg az, hogy olyan körülményeket teremtsünk, amelyek megerősítik, táplálják a diákok elköteleződését valamely tudományterület iránt – mondta Dobszay Ambrus, a program szakmai vezetője. – »A tehetség szorgalom« – írja Goethe. Ez szerintem nem csak azt jelenti, hogy a képességek kibontakoztatásához mennyi munkára van szükség. Inkább arra mutat rá, hogy ami a kívülálló számára szorgalomnak látszik, az valójában elragadtatás. A tehetséges ember valóban szorgalmas, de nem a saját elhatározásából, hanem mert a csoda kiválasztja, rabul ejti őt a maga számára, hogy csak őt lássa, őt kutassa. A pedagógus lehet ennek kieszközlője, kalauza; az iskola pedig azzal teheti a legnagyobb szolgálatot, ha biztosítja a megfelelő körülményeket. A ferencesek szeretnék, ha tehetségprogramjuk is része lenne e »szerencsés csillagállásnak«. Szeretnék, ha a támogatott diákok közösséget alkotnának, azok közösségét, akik megbecsülik a tudást, a kreativitást és a szorgalmat.”
A szervezők reményei szerint ez az „elitklub” azután is megmarad, hogy ezek a fiatalok leérettségiznek, egyetemre járnak, munkába állnak. Ennek érdekében szervezték meg a tehetségprogram öregdiákjainak találkozóját. Támogatják egymást abban, hogy a tehetségből tudás legyen, amivel felvértezve magukat megtalálják a helyüket a világban, ott, ahol a leginkább szolgálhatják hazájuk és az emberiség javát.
A Ferences Alapítvány a tehetségprogramot a MET Magyarország Zrt. támogatásából finanszírozza. A kapcsolódó programok a Nemzeti Tehetség Programon elnyert pályázat révén valósultak meg .