„A csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem”

Az erkölcs szavakkal nem tanítható. Sem a családban, sem az iskolában. Kizárólag mintakövetéssel fogadunk el, teszünk magunkévá értékeket, de csak akkor, ha olyan személy közvetíti, akivel érzelmileg azonosulni tudunk. Az iskolai erkölcstan oktatás kulcsa a módszerben rejlik. Kudarcra van ítélve, ha az iskola erkölcsi szabályokat, tételeket pusztán verbálisan akar közvetíteni. Tevékenységeken keresztül lehet módot adni a gyerekeknek arra, hogy átéljenek helyzeteket, történéseket. Ennek eszköze mesék, történetek, versek, helyzetek átélése, vizuális megjelenítése lehet. Az erkölcstan foglalkozások lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek feltegyék az őket foglalkoztató kérdéseket, párban, csoportban megbeszéljenek, eljátsszanak élethelyzeteket, vitatkozzanak megoldási módokon. Ha a gyerek számára hiteles személy vezeti a beszélgetéseket, a drámajátékot, vitát, olyan, aki hisz abban, amit tanít, akkor van esély az értékek közvetítésére, átadására – foglalja össze az erkölcstan mint tantárgy céljait Kereszty Zsuzsa.

Mi jellemzi a kerettantervet?

A kerettantervben hat nagy témakör szerepel: „Én magam”; „Én és a társaim”; „Én és szűkebb közösségeim”; „Én és tágabb közösségeim”; „Én és a környezetem”; Én és a mindenség”. A témakörök tartalma spirálisan épül, azonos, illetve hasonló kérdésköröket újra és újra feldolgoznak a diákok. Örömömre a kerettanterv ideológiamentes, szakszerű. Módot ad arra, hogy egy tantárgyba, az erkölcstanba sűrűsödjenek embertani, társadalomismereti, erkölcsi kérdéskörök, és a vallásismeret is jelen legyen benne. Szerkesztési újdonság, hogy a kerettanterv nem tanítandó tételeket, hanem szinte kizárólag kérdéseket fogalmaz meg. Ha az érdekelt pedagógusok átérzik, hogy multidiszciplináris tantárgyról van szó, megszerzik a tanításához szükséges tudást és jártasságot, megfelelő módszereket alkalmaznak, elsősorban pedig hisznek abban, amit tanítanak , akkor az iskolai erkölcstanoktatás eredményes lehet.

A kerettanterv kialakításakor milyen szempontokat vettek figyelembe?

A legfontosabb a gyerekek fejlődési állapotának figyelembevétele volt. Ezt sikerült érvényesíteni, tehát ugyanazzal a témával a gyerekek visszatérően, adott fejlődési állapotuknak megfelelően találkoznak tanulmányaik során. Ezért a témákat úgy kellett megfogalmazni, hogy értelmezhető legyen a hatévesnek és a tizennégy évesnek is. A fejlődéslélektani szempontok érvényesülése mellett a multidiszciplinaritás megjelenése volt alapvető.

A feltételek rendelkezésre állnak?

Lehetetlen, hogy ezeknek a feltételeknek megfeleljen az a pedagógus, aki érdemi képzésben nem vesz részt. A szükséges tudást 60 órás tanfolyamon nem lehet elsajátítani; holott most ennyi idő áll rendelkezésre a felkészítésre. A multidiszciplináris képzés megfelelő forrása lehet a veszprémi Pannon Egyetemen működő Antropológia és Etika Tanszék, amelyet a témakör avatott szakértője, Kamarás István vallásszociológus alapított. Itt a bölcsész alapképzés után föl lehet venni két féléves erkölcstan-tanári szakirányú képzést. Remélem, hogy a tanítók számára korábbi szakmai otthonom, az ELTE Tanítóképző Kara is indít hasonlót. A tanítók, tanárok hiányos felkészítésén túl alapprobléma még az akkreditált könyvek, munkafüzetek közti jelentős minőségi különbség. Van olyan tankönyv, amely az etikát az etikettel téveszti össze, elsősorban illemtant tartalmaz, közvetít; tevékenységekre a szükségesnél sokkal kevésbé indít. Megfelelő feltételekkel van esélye az iskolai erkölcstannak, ám ezek a feltételek még nem állnak rendelkezésre.

Hittan vagy erkölcstan? Alternatívája lehet a kettő egymásnak?

Nem célravezető, hogy az erkölcstan a hittan alternatívája. Minden gyereknek, így annak is, akinek a szülei gyakorolják a vallásukat, óriási szüksége volna az erkölcstanra. Hiszen ez társadalomismeret, vallásismeret, erkölcstan és emberismeret együtt. A hittan csak részben öleli fel ezeket a témákat. Aki csak hittanórára jár, más kultúrák erkölcsi felfogásával, más vallások világlátásával nem fog találkozni. Szerintem az lenne a kívánatos, ha minden gyermek részt venne az erkölcstan foglalkozásokon, hittant pedig a gyülekezetekben tanulna.

A hittan és az erkölcstan közötti választás azért is problematikus, mert így az erkölcstan órákon (a legtöbb esetben) nincsenek együtt az osztályok. A szabályalkotás témakörét például – amely az erkölcstan egyik lényeges eleme – naponta együtt élő gyerekek csoportjaival, az osztályokkal lehet érdemben feldolgozni, nem pedig heti 45 percben együtt tanuló, többnyire különböző osztályokba járó gyerekek csoportjával. Az osztály szabályaitól el lehet jutni a Gyermeki Jogok Egyezményének adott korosztályban releváns elemeiig, az igazságosan mérlegelő római Justitia istennőig, napjaink társadalmának jogalkotásáig.

A gyermekeket mennyire foglalkoztatják az erkölcstan témái?

Ha a hat-hétéves évente találkozik például az „Én és a mindenség” témakörével, a csillagokról, a világ keletkezéséről hallgat mesét, majd ennek történéseit eljátssza, közben spirituális intelligenciáját is mozgósítja. (A spirituális intelligencia  velünk született képesség, amely akkor lép működésbe, ha az élet végső kérdéseivel foglalkozunk; például: Miért vagyunk a világon? Mi az élet értelme. A homloklebeny aktivitásával jár együtt; működésének intenzitása mérhető. – A Szerk.). Erre az intelligencia-faktorra nagy szüksége lesz ahhoz, hogy érett, kialakult személyiségű felnőtté váljon, igénye legyen arra, hogy cselekedeteit mérlegelje, önmagán, érzésein dolgozzon.

Ha a gyerek azt érzi, hogy úgy kell felelnie egy kérdésre, ahogy például matematikaórán, válaszát pedig osztályozzák, akkor nem valószínű, hogy spontán kérdéseket fog feltenni. Ha a gyerekek tudják, hogy nem kapnak osztályzatot, akkor egy idő után a zárkózottabbak is megnyílnak. A tanterv készítői hosszan érveltek annak érdekében, hogy ebben a tantárgyban ne legyen osztályzás; ezt nem sikerült elérniük. A kerettanterv azonban azt írja elő, hogy nem a gyerekek válaszainak tartalmát, hanem aktivitásuk mértékét, részvételük intenzitását kell osztályozni. Ez a megközelítés a legelfogadhatóbb, bár lehet olyan szemlélődő gyerek, aki többet épít a tudásába, gondolkodásába ugyanabból a témakörből, mint a minden tevékenységben résztvevő, aktív társa.

A kerettanterv kérdéseket fogalmaz meg. Ad fogódzót is ahhoz, hogy mi a jó válasz?

Benne élünk az európai kultúrában, az ősi hagyományok segítenek. Függetlenül attól, hogy valaki hívő vagy ateista, a zsidó-keresztény kultúrára (persze a görög-rómaira is) épülő európai kultúrában például a négyezer éves Tízparancsolat mindenki számára jelenthet eligazodási, de legalább viszonyítási pontot.

A Gönczöl Enikővel közösen írt munkatankönyv megalkotásánál egyrészt igyekeztünk figyelembe venni a korábbi kezdeményezéseket (gyermekfilozófia-program, NAT 1995 társadalomismeret fejezet, embertan tantárgy, szociális kompetencia projekt); másrészt a kanti gondolatból indultunk ki. Abból, hogy „két dolog tölt el csodálattal, a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem”. Próbáltuk a bennünk élő erkölcsi törvényt a gyerekek számára érthetően megfogalmazni, így találtunk rá a „belső hang” kifejezésre. Az egy-egy témát lezáró „Töprengő” című oldalakon megkérdezzük tőlük: Mit mond a belső hangod? Meggyőződtünk róla, hogy igenis értik, ismerik kevésbé iskolázott családban nevelkedő hat-hétévesek is a saját belső hangjukat. („Például akkor szólal meg, amikor gilisztát ölök” – mondta egy hétéves fiú. A „Kinek a hangján szólal meg?” – kérdésre például ilyen válaszok születtek: „anyámén”, „az enyémen”.)

A szocializáció során valamilyen erkölcsi szabályrendszer és az ehhez való igazodás kialakul az emberben. Az erkölcstan foglalkozásokon a tantervben megfogalmazott kérdésekről és a saját kérdéseikről beszélgetnek, vitatkoznak a diákok, a Jó és a Rossz szerepét játsszák el, élik át. Hogy mit szűr le ebből a gyerek, mi épül a személyiségébe, nem tudhatjuk. Az értékszocializáció életünk végéig tartó folyamat.

Milyen szerepe, küldetése van az iskolai erkölcstannak?

Ha a tanítási órák alatt csak a társaim hátát látom, mert az órák nagyrészt frontálisak, nincs kooperatív munka, akkor gyerekként nehezen fogom például az együttműködés lényegét megérteni. Vagyis az iskolai élet egésze nevel jobban vagy kevésbé megértővé, segítővé, „erkölcsössé”. Értékeket kedvező esetben az iskola egész működése, elsősorban a tanítók, tanárok személyisége közvetít. Az erkölcstan foglalkozások tevékenységei segíthetnek a gyereknek átélni, benne tudatosítani, hogy mi jó neki, másnak, a családjának, az osztályának, tágabb környezetének, és mi nem az. Segíthetnek szintetizálni azt, amilyen élményekkel, tapasztalatokkal otthon és az iskolában találkozik.