25 éve az oktatásért: digitalizáció, finomhangolás, bővülő feladatellátási lista

Mióta dolgozik az oktatásban, és milyen tapasztalatokat gyűjtött az oktatásban töltött ideje alatt?

1985 óta dolgozom a köznevelésben, majd később a felsőoktatásban is, ami – mondhatni – elég hosszú idő. Közel 40 éve, hogy az oktatási rendszer résztvevője vagyok, nem számítva tanulói, illetve egyetemi éveimet, mert azokkal együtt több mint fél évszázada. A közoktatás és az arra épülő egyetemi évek talán a legmeghatározóbbak az ember életében. Aki pedig ezen ágazatban dolgozik pedagógusként, vagy az oktatásirányítás valamely szintjén, az megtapasztalja, hogy az oktatás olyan ágazat, amely szerteágazó és változatos területeket fog össze, ahol mindenféle korosztállyal, a legkisebbektől a legidősebbekig lehet találkozni, ahol a tanítás, tanulás, a személyiségfejlődés kérdései, a tanulók családi háttérváltozói és a területi-térségi oktatásszervezési problémák egy időben vannak jelen, s ebből fakadóan a rendszer komplexitása hatalmasnak mondható. Minden állampolgárnak részt kell vennie a köznevelésben adott életszakaszban, így mindenkinek van bő 12-14 éves közvetlen tapasztalata a közoktatás világáról tanulói szemmel nézve is. Rendkívül gazdag világ ez, amelynek a komplex működését felismerni sok időre van szükség.

A tapasztalatom tehát az, hogy az oktatás egy nagyon bonyolult – és egyre inkább bonyolódó – rendszer, hiszen a világ körülöttünk olyan sebességgel változik, hogy azok a tapasztalatok és akkoriban jól működő rutinok, amelyeket sok idősebb pedagógus vagy közszereplő a saját gyermekkorából, iskolai világából megélt, már egyáltalán nem tekinthetőek relevánsnak. Gyakran hangzik el kritikaként, hogy „az én időmben még jól működött az iskola” – ami igen nagy tévhit. Meglátásom szerint nincs így. Nem lettek rosszabbak az iskolák, csupán másokká váltak. Számos olyan, a társadalom, illetve a jelenkor által rájuk tett bonyolult feladattal kell megbirkózniuk, amelyekkel korábban nem, vagy alig kellett bajlódniuk, mint például a drogprevenció, a digitális oktatási környezet, az információrobbanás vagy a generációk közti különbségek erősödése. Például mára sokkal alaposabbá vált a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók felismerésének módszertana, az egyes SNI-formákhoz szükséges oktatási igények meghatározása és ellátása. Tehát persze, manapság több az SNI-s tanuló a fejlett világ oktatási rendszereiben – és nem csupán hazánkban –, de nem azért, mert arányaiban több lett a fogyatékkal élő, hanem mert a diagnosztikus rendszer szakszerűbben és gyorsabban szűri ki a speciális fejlesztésre szoruló tanulókat. És miközben ez nagy eredmény, ugyanakkor ez a személyre szabottság bonyolultabb eljárásokat igényel, ami a rendszer átláthatóságát is nehezíti és az elégedetlenek körét is növelheti. Napjainkban kifejezetten nehezebbé vált az oktatásirányítás feladata, megfigyelhető, hogy a digitalizáció erősödése, a személyre, tanulóra szabott oktatást elváró, egyre szélesebb szülői kör új szabályozási irányokat, intézményműködtetést generál, sok-sok változással rövid idő alatt – és még így is nehéz felvenni a versenyt a gyors ütemű fejlődéssel.

Amikor átvette az OH elnöki székét – 2020 szeptemberében –, melyek voltak a legnagyobb célkitűzései? Amennyiben elérte kitűzött céljait, miként találta meg a megoldásokat?

Éppen a koronavírus-járvány közepén vettem át az elnöki feladatokat, pontosan akkor, amikor a magyar köznevelési rendszer is – hasonlóan a világ legtöbb országához – nehéz helyzetbe került, amire gyorsan kellett reagálnia az Oktatási Hivatalnak is. A járvány miatt sok megbetegedés és tragédia történt az országban, s jól látszott, hogy az emberek – érthető módon – félnek. Az OH vezetőjeként tartottam attól is, hogy egy olyan nagy szervezet, amely ennyire sok országos feladatot végez egy időben, mint az OH– alapvetően kevés emberrel – hogyan fogja tudni ellátni a feladatát, ha egyszerre nagyon sokan megbetegszenek és kiesnek a munkából. Kritikus pozíciókban lévő dolgozók kiesése egész munkafolyamatokat akaszthatott volna meg. Elsődleges célom az volt, hogy megnyugtassam az embereket, próbáltam olyan munkaszervezési módszereket kitalálni, amelyekkel megoldható, hogy a munka fennakadás nélkül haladjon, de az emberek is biztonságban legyenek. Ebben nagy segítség volt a járvány alatt az otthoni munkavégzés korlátok közti engedélyezése.

Mindazonáltal időközben számos változás történt, hiszen az érettségi vizsgarendszer átalakult, a felvételi eljárásokban is komoly változtatások zajlottak, sőt a pedagógusminősítésben és a szaktanácsadásban is módosulások történtek. Fontos célom volt az ügykezelési, kapcsolattartási digitalizációs folyamatok (e-kormányzás) felgyorsítása. Átalakultak a hivatalban az állampolgárokkal, iskolákkal a kapcsolattartási struktúrák is az OH és az ügyfelek közt, nagyon sok hatósági eljárásunk elérhetővé vált online is. Az OH-n belül is felgyorsítottuk az ügyintézési folyamatokat, lehetőséget adtunk arra, hogy a hivatalon belül és kívül is lehetővé váljanak az online platformokon zajló tapasztalatcserék, értekezletek, konferenciák. Mindez azontúl, hogy csökkentette a személyes találkozókat, csökkentette az utazási idejét a dolgozóknak is és az ügyfeleknek is, és az embereknek több ideje maradt arra, hogy a feladataikat hatékonyabban végezzék el. Így sikerült a szakmai feladatokat is teljesíteni, igen hatékonyan, hiszen megóvtuk a dolgozóinkat, felgyorsítottuk és hatékonyabbá tettük az ügyintézést, s megteremtettük azokat a szakmai megoldásokat, amiket a szakpolitika is kijelölt számunkra.

Célom volt továbbá olyan vezetési módszert is alkalmazni és elmélyíteni az OH-ban, amelynek lényege a szervezetfejlesztés, a szervezeti kommunikáció és az emberközpontúbb munkahellyé válás ösztönzése. S a szervezeti egységek közti együttműködések erősítése a komplexitás jegyében, és ezek mellett a digitális alapú kapcsolatrendszerek és kommunikációs csatornák növelése szervezeten belül és azon kívül. De röviden összefoglalva számomra a legfontosabb elvárások az OH-tól a szakszerűség, a jogszerűség, az eredményesség, a gyors és megfontolt reagálás minden ügytípusban, úgy, hogy közben ügyfélbarát módon támogatjuk a velünk kapcsolatba kerülőket.

Számtalan változásnak volt szemtanúja, sőt kivitelezője is. Hogyan emlékszik vissza az Oktatási Hivatal első éveire? Összehasonlítva a mai OH-val, milyen különbségeket tudna leginkább kiemelni?

Az OH jogelődje – az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV) – 1999. szeptember 1-jén kezdte meg működését azzal a céllal, hogy a közoktatásnak legyen egy olyan hivatala, ahol összefutnak az adatkezelési ügyek, valamint az országos oktatási koordináció ellátása kiemelt, országos jelentőségű ügyekben, mint például az érettségi vizsgaszervezés, az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyek (OKTV) szervezése vagy a középiskolai felvételi eljárás. Ezek a feladatok az Oktatási Minisztériumban futottak akkoriban össze, ami – mint minisztérium – inkább nem az operatív feladatellátással, hanem az ágazati tervezéssel, a jogalkotással és egyéb más feladatokkal foglalkozott.

Az OKÉV tehát megkezdte működését mint operatív szervező és feladattellátó szervezet, ami kapocsként funkcionált a közoktatási intézmények és a minisztérium között. Korábban a megyei és a helyi önkormányzatok alatt működtek főképp a köznevelési intézmények, s így függetlenek voltak a minisztériumtól, ezért nem volt olyan szervezet, ami operatív módon, gyorsan segítette volna az iskolák működését. Az OKÉV sikeresen működött – dolgozóinak köszönhetően –, és ezért is elnyerte a jogalkotók, döntéshozók bizalmát, aminek köszönhetően a szervezet tovább növekedett. 2007-ben a Kormány létrehozta az Oktatási Hivatalt, és ekkor kerültek ide például a felsőoktatási felvételivel, a felsőoktatási ügyintézéssel kapcsolatos teendők, a nyelvvizsgarendszerek ellenőrzési feladatai, valamint a tankönyvkiadás és a tankönyvjegyzék ellenőrzése is számos más feladattal együtt.

Ezt követően 2015-ben következett egy szintén nagyobb változás, amikor a korábbi megyei pedagógiai intézetek bekerültek az OH-ba, s létrejött az OH-n belül 15 Pedagógiai Oktatási Központ (POK) (A POK-okról egy korábban megjelent interjúnkban már volt szó. A beszélgetés ide kattintva érhető el: folyoiratok.oh.gov.hu/uj-kozneveles/az-oktatasi-hivatal-feladatairol). 2016-ban tovább bővült a hivatal az Educatio Kft. beolvadásával és a teljes oktatásinformatikai feladatrendszerrel. 2019 decemberében ide került a korábban Oktatáskutató és Fejlesztő Intézethez (OFI) tartozó feladatellátás is, vagyis az oktatáskutatás és -fejlesztés, illetve a köznevelési tankönyvkiadás, tananyagfejlesztés egésze. Más fontos dologgal is bővült a Hivatal tevékenysége, hiszen a korábban már létező kompetenciamérés – ami 2021 óta digitálisan zajlik –, digitális alapokra került. A koronavírus-járvány idején a tantermen kívüli digitális munkarend rávilágított, hogy mennyire fontosak a digitális kompetenciák. (Erről korábban Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár is beszámolt lapunknak, amit ide kattintva olvashatnak: https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-kozneveles/mindig-minden-valtozik-az-em..., valamint az országos kompetenciamérésről ebben az interjúnkban hosszabban is írtunk: https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-kozneveles/orszagos-kompetenciameres)

Napjainkra az a sok-sok kisebb-nagyobb szervezet, amely a 2000-es évektől egészen 2019-ig különálló költségvetési szervként működött az államigazgatás hátterében, gyakorlatilag mind az Oktatási Hivatal bővülő szervezetébe, feladatkörébe került. Manapság közel 1000 szakember látja el mindazt a feladatot, amit a különböző szervezetekből érkező feladatkörök hoztak magukkal.

A korábbi európai uniós költségvetési ciklusban számos eredményes projektben vett részt az Oktatási Hivatal. Milyen projekteket sikerült lezárni az elmúlt időszakban, és hogyan látja a jövőt a hasonló projektek tekintetében?

Az Oktatási Hivatal nagyon nagy számú – mindösszesen 15 – nagyobb uniós projektet valósított meg az EFOP-ok keretében. Kifejezetten magas volt akkoriban a projektekben részt vevő, valamint a külső szakemberek száma, de így sikerült határozottan, pontosan és a vállalt határidőre teljesíteni azokat az eredménytermékeket, amiket a projektek vállaltak. Nagyon fontos kiemelni, hogy ezen termékek mindegyike a jövőben is használható az ágazat bármely területén – legyen szó akár a felsőoktatásról, akár a digitális állampolgársághoz kapcsolódó e-közigazgatási ügyintézésről vagy köznevelési eredményekről, fejlesztésekről.

Összességében tehát úgy gondolom, igazán sikeresen zárultak a projektek: a Pályaorientációs Mérő- és Támogatóeszköztől (POM) (korábban megjelent interjúnkat ide kattintva érik el: https://shorturl.at/fqsX0) kezdve a tanodák szakmai támogató keretrendszeréig, a lemorzsolódást csökkentő és hátrányt kompenzáló intézkedésektől a tanulói mérés-értékelésen keresztül, a különböző tanulói-iskolai programokat támogató Csodaszarvas vagy a Jeles napok portálig (a fejlesztésekről megjelent interjúnkat itt olvashatják: folyoiratok.oh.gov.hu/uj-kozneveles/sokretu-feladatkore-van-az-oktatasi-hivatalnak) egytől egyig kiváló munkák gyümölcsei. S ehhez hozzátenném még, hogy a tankönyvfejlesztések és a digitális tananyagfejlesztések esetében kifejezetten fontos innovációs termékeket hozott létre a hivatal.

Viszont sajnos a jövőre nézve egyelőre nem látszik új projektterv. Bár a szakpolitikával többször egyeztettünk a korábbi EFOP-projektek folytatásáról – EFOP+ néven –, ezek elindulásáról azonban még nem született döntés az Európai Bizottság részéről. Bár azt fontos megjegyeznem, hogy vannak azért kisebb uniós projektjeink, mint például az Erasmus+-projektünk, az Nqf-Ncp, az Eurograduate vagy az eTwinning projektjeink, ahol támogatást nyertünk (https://www.oktatas.hu/kepesiteseknyito/kepesitesek/EQF_NCP_2021_2024), melynek keretében sok innovációt vagy együttműködést például a külhoni magyar pedagógusszervezetekkel valósítunk meg.

A mostani hivatal méretében és feladataiban többszöröse a kezdetinek, de komplexitásában is. Sokszorosára nőtt azon országos ügyek száma, amelyek alapján azt mondhatjuk, hogy minden magyar állampolgár kapcsolatba kerül élete során velünk – akár többször is.

Milyen üzenetet fogalmazna meg az elmúlt 25 év tapasztalataiból merítve a következő 25 év pedagógusainak és oktatási szakembereinek?

Ahogy megfigyelhettük, az elmúlt 25 évben igen gyorsan változtak az oktatási rendszerek a világban és hazánkban is. Napjainkban azt éljük meg, hogy az eddig bevált metódusok már kevéssé hatékonyak, éppen ezért új módszertani megoldásokat kell keresnünk. A tanulók sokfélék, a szülők tanuláshoz, iskolához való hozzáállása is megváltozott, sőt az intézmények is más és más specializáció alapján szabnak működési kereteket. De a világban tapasztalt igen gyors változással egyik iskola sem tudja igazán tartani a tempót. Mindehhez pedig hozzájön a tanulók digitális térben való elmerülése, ahol közösségi platformokon és különböző videómegosztó-portálokon mindenféle tudáshoz jutnak, közte akár valid vagy teljesen hamis információkhoz. Mindezeket megerősíti a mesterséges intelligenciával (MI) kapcsolatos problémák köre, ami az elkövetkezendő 25 évben nagyon meghatározó lesz annak tükrében, hogy az ember mennyire lesz képes ember maradni, miközben igyekszik a mesterséges intelligenciát keretek közé szorítva felhasználni saját céljaira. Valójában csak sejtjük, hogy mit jelent az MI fejlődése az életünkre nézve, de elképzelni sem tudjuk, hogy mi mindent fog még átalakítani a következő évtizedekben.

Tehát azt üzenném a jövő pedagóguskollégáinak, hogy tudatosítsák magukban, hogy a pedagógusszakma is sokat és gyorsan változik, erős társadalmi kontroll és elvárások közt alakul folytonosan. Ebben a változássorozatban kell megtalálnia a pedagógusnak önmagát úgy, hogy ismerje meg ennek a szakmának a csodálatos részeit, hiszen ennél színesebb szakmát keveset ismerünk. Rengeteg kihívás van és lesz egy pedagógus életében. A jó pedagógus a gyerekek számára életre szóló élményeket, meghatározó tudásokat nyújthat és a gyermekek személyisége számára pozitív minta lehet hosszú éveken keresztül. Eközben természetesen mindig vannak, lesznek oktatáspolitikai változtatások, amelyek az oktatás minőségét javítják, a pedagógusok munkáját segítik, és meghatározzák a jövő oktatási rendszereit.