15 éves az Arany János Tehetséggondozó Program
– Az Arany János Tehetséggondozó Programban résztvevők száma a kezdetek óta megtízszereződött. Miben látja a siker okát?
– Az akkori oktatásirányítás által kísérleti jelleggel létrehívott Program azt tűzte ki célul, hogy a továbbtanulásban segítsen a kistelepülésen élő tehetséges, de hátrányos helyzetű tanulóknak. Az volt az elképzelés, hogy ezek a diákok könnyebben bekerülnének a felsőoktatásba, ha kiemelkedően teljesítő középiskolákban tanulhatnának. Az AJTP valóban sikeressé vált, eredményei jól mérhetőek. Ez annak is köszönhető, hogy a bekapcsolódó intézmények agilis, innovatív pedagógusai a szakemberek segítségével maguk kísérletezhették ki, alkothatták meg azt a pedagógiai tartalmat, amelyet az oktatásirányítók a későbbiekben jogszabályba foglaltak.
– Hogyan jelenik meg a számadatokban a program sikeressége? Változott-e a részt vevő diákok célcsoportja vagy a befogadó iskolák tevékenysége?
– Az AJTP indulásakor a döntéshozók elsősorban a települési hátrányokkal küzdő tanulók támogatását tartották fontosnak, ezért olyan tanulók jelentkezését várták, akik 5000 fő alatti településen éltek. 2000-ben 13 középiskola 352 tanulója kapcsolódott be a felmenő rendszerben indult programba. Később az intézmények száma mellett a célcsoport is kibővült, a kistelepülési hátrány mellett már olyan tanulókat is vártak, akiknek a szülei alacsony iskolai végzettséggel rendelkeztek vagy kiegészítő családi pótlékot kaptak.
Mára mintegy 3000 tanuló számára 23 középiskolában és a hozzájuk kapcsolódó kollégiumokban nyújt a program komplex támogatást. A felsőfokú tanulmányokra való eredményes felkészítés érdekében a részt vevő intézménypárokban sokrétű nevelési-oktatási, kulturális és szociális tevékenységek együttese támogatja a folyamatot, amelyen belül korszerű, a munkaerőpiacon fontos ismereteket kapnak a tanulók. Ilyen például az informatikatanulás (ECDL-vizsga), az idegennyelv-tudás (nyelvvizsga), és az autóvezetés (jogosítvány).
Az ötéves tehetséggondozó tevékenység meghaladja a klasszikus tantárgyi kereteket. Az úgynevezett előkészítő évfolyam egy „összerendeződő” év, amelynek alapvető feladata az otthonról hozott hátrányok csökkentése. A személyiségfejlesztés mellett nagy hangsúlyt kap a matematika, a nyelvi, a helyesírási és az infokommunikációs készségek, képességek fejlesztése is. Ezt a gimnáziumi négy év követi, amikor a hagyományos képzési programon kívül tanulásmódszertannal, önismerettel, drámapedagógiával bővítik tudásukat, valamint kommunikációs technikákat sajátítanak el a diákok. Az egyénre szabott tehetséggondozáshoz gazdag terepet biztosít a kultúra, a tudomány, a sport, amely területeken a tanulók szervezett keretek között is megmérettetik magukat.
– Van-e utánkövetés a programban részt vevő diákok sorsát illetően?
– A tapasztalatok azt mutatják, hogy az Arany János Tehetséggondozó Programban részt vevő diákokban erőteljesebb kötődés alakul ki volt intézményük és volt tanáraik iránt. Örömmel járnak vissza az iskolai programokra, szívesen bekapcsolódnak a fiatalabbak segítésébe, támogatásába, akik számára ők mintaként szolgálnak. Igaz, ez az AJTP egyik célja is, hogy a diplomás fiatalok visszatérjenek a szülőföldjükre, és ott példaképpé váljanak fiatalabb társaik számára. A végzett diákokkal volt tanáraik, osztályfőnökeik is tartják a kapcsolatot. A visszajelzések szerint az AJTP résztvevői gyakorta választják a felsőoktatásban a pedagógus, a szociális vagy az egészségügyi képzéseket, mert erős bennük a segíteni akarás.
– Helyettes államtitkár úr több oldalról is megismerte az Arany János Tehetséggondozó Programot. Mik a személyes tapasztalatai? Ön szerint melyek a program erősségei és gyengéi?
– Amint a jubileumi ünnepségen is elmondtam, az elmúlt 15 év során intézményvezetőként, fenntartóként és oktatásirányítási szereplőként is részt vállaltam a program által kitűzött célok elérésében. Intézményvezetőként megtapasztaltam, hogy a közös munka, a közös célok nagyon hamar szinte egy családdá kovácsolták össze a megvalósító intézményeket. Ezt az összetartást a rendszeres találkozások, szakmai megbeszélések, tapasztalatcserék, továbbképzések tovább erősítették. Jól érzékelhető volt ez a családias hangulat a Nemzeti Színházban, a jubileumi ünnepséget követő beszélgetéseken is.
– Milyen tanulságokkal szolgált az eltelt tizenöt év során a program? Melyek a közoktatás szélesebb területén, napjainkban is felhasználható tanulságai?
– Kezdetben a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű diákok oktatása, nevelése során nagyobb energiát kellett fordítani a hátrányok leküzdésére, mint a tehetséggondozásra, ezért könnyítettek a bekerülési feltételeken.
A részt vevő pedagógusok komoly szemléletváltozáson mentek keresztül. Egyrészt pozitívabbá vált a hátrányos helyzetű tanulókról alkotott képük, másrészt gazdagodott pedagógiai kultúrájuk, amelyet ennek köszönhetően már nem csak a hátrányos helyzetű tanulók oktatása során kamatoztatnak. A megszerzett szaktárgyi, pedagógiai, módszertani tapasztalatok beépültek az intézmények pedagógiai kultúrájába. Ezek kiválóan adaptálhatók más osztályokban, illetve más intézményekben is. Nem elhanyagolható jelentőségű az intézmények hálózati tevékenysége sem, amely megalapozta azt, hogy a tehetségpontok közé elsőkként jelentkezhettek. Intenzív pályázati aktivitás is jellemzi őket, közösségteremtő, hagyományépítő tevékenységekre jelentős forrásokat nyernek el például a Nemzeti Tehetség Program keretében.
A sok nehézség mellett valamennyi intézményben születtek sikertörténetek. A közelmúltban jelent meg egy kötet az ilyen példaértékű, személyes életutakból.
– Hogyan tervezik a program jövőjét? Várható-e módosítás valamilyen tekintetben?
– A program szereplőivel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, így a visszajelzések alapján nyitottak vagyunk – ha szükséges – a fejlesztésre. Az újonnan bekapcsolódó pedagógusok számára is fontos biztosítanunk a továbbfejlődési esélyeket. Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a fiatal kollégák új ismereteiket, pedagógiai módszereiket összekapcsolva a korábbi tapasztalatokkal, azokat széles körben terjeszthessék.
– Mit emelne ki legfőbb tanulságként az elmúlt másfél évtized tapasztalataiból?
– A Program töretlen népszerűségét bizonyítja, hogy évek óta közel másfélszeres a túljelentkezés. Az érettségizettek száma a 2005-ben elsőként érettségiző évfolyamtól számítva meghaladta az ötezret. A felsőoktatásban továbbtanulók aránya országosan 80% felett mozog. Mindez jól bizonyítja, hogy érdemes és szükséges plusz erőforrást bevonni a tehetséges, de hátránnyal induló fiatalok képzésébe.