Kezdetben vala a semmi, majd Neumann János fejéből kipattant a szikra: a kettes számrendszer lesz a megoldás!
Az amerikaiak egyik első számítógépe, a 30 tonnás ENIAC még tízes számrendszerben működött. Sokat tudott, hisz a négy alapműveleten kívül háromdimenziós, másodfokú differenciálegyenletek kiszámítására is alkalmas volt, azonban egy egyszerűbben programozható számítógépre volt szükség.
– Ennek elvi működését kereste Neumann, amit többek között a kettes számrendszer alkalmazásában talált meg. Minden alapművelet (összeadás, kivonás, szorzás, osztás) visszavezethető ugyanis a kettes számrendszerbeli logikai műveletekre: 1 – igaz, 0 – hamis.
A logikai igaz és a logikai hamis kellett ahhoz, hogy az adatrögzítés és a programozás, később pedig az adatátvitel egyszerűbben és ezáltal gyorsabban történjék. Ma ezen már nem gondolkodunk, mert átjönnek az adatok „maguktól is”… Sőt, egyenesen átömlenek, elárasztva – a modemen, mobil sticken vagy wifin keresztül – az egész szobánkat, életterünket.
Neumann azt mondta: „A munka oroszlánrészét akkor kell majd elvégezni, ha a gép már elkészült, és használható lesz. Ekkor magát a gépet kell majd kísérleti eszközként fölhasználni.” – És valóban, a gép kísérleti eszköz lett (később vele együtt maga a felhasználó is), és a munka oroszlánrésze tényleg itt van előttünk. Ugyanis ma már nem a logikai értelemben vett igazat és hamisat kell különválogatnunk, hanem arról kell döntenünk, hogy ami „átjön”, az vajon etikai értelemben is igaz-e, vagy csak a fényes kijelző láttatja annak.
