Abstract
ÖSSZEFOGLALÁS
McLuhan és Kuhn elméletét összeolvasva úgy láthatjuk: a kommunikációs technológiákhoz történő adaptálódással párhuzamosan léptek fel a tudományos paradigmaváltások, amelyek magukkal vonták az ismeret- és tanuláselméletek megváltozását. Ebből adódóan azt feltételezem, hogy a fonetikus ábécé, a könyvnyomtatás, a mozgókép és a komputerizáció térhódítása erőteljesen hozzájárult egy-egy új ismeretelméleti paradigma megjelenéséhez. Nahalka didaktikaelmélete alapján ezek a paradigmák formálják a tanulásról alkotott elképzeléseket. Kuhn, Nahalka és McLuhan elméletének együttes tükrében a tanulmány arra szeretne rávilágítani, hogy a tanulásfelfogás az ókortól napjainkig nagymértékben a kommunikációs technológiákhoz történő adaptálódás függvényében van állandó változásban. A változás motorja pedig a megismerő elme és a külvilág közötti viszony eltérő értelmezése. Ennek eredményeként a szubjektum az adott kommunikációs technológia eszközéhez hasonul. Mivel pusztán a kommunikációs technológiákhoz való adaptivitás alapján sem az ismeretelméleti paradigmák, sem a tanulásfelfogások esetében nem feltételezhető minőségi különbség, ezért értelmetlennek tűnik egy fejlődési ív felvázolása.
