Abstract
ÖSSZEFOGLALÁS
A magyar közoktatás ’90-es évekbeli erőteljes pluralizálódása óta eltelt időszakban az oktatás – és ezen belül az alternatív oktatás – törvényi szabályozása számos változáson ment keresztül, amely jelentős hatással volt az alternativitásra a közoktatásban, és új alternatív oktatási forma, a tanulóközösségek megjelenéséhez és terjedéséhez vezetett. A tanulóközösség olyan „nem iskola”, amely a gyerekek alternatív oktatását a tanuló – hagyományos vagy alternatív iskolai – magántanulói státuszának fenntartása mellett vállalja. Hagyományos értelemben nem iskola, hanem az államtól független, önfenntartó demokratikus közösség, amely tanulói számára új utat és módot nyújt a tanulásra. Jelen tanulmány keretében kísérletet teszünk a tanulóközösségek azonosítására és fogalmi körülhatárolására, jogszabályi környezetének feltárására,[1] valamint bemutatjuk a tanulóközösségek önmeghatározását és célkitűzését, deklarált pedagógiai elveiket, nézeteiket, feladatvállalásukat a gyermekek oktatása-nevelése terén, az oktatás tartalmát és módszereit, a nevelési elveket és módszereket, valamint a tanulóközösségben dolgozó tanárokkal szemben támasztott követelményeket.
