motiváció

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

Az olvasásszociológiai kutatások többnyire a tanulók olvasás iránti negatív attitűdjéről írnak. Hasonló felkavaró vizsgálati eredményeket olvashatunk az olvasási motivációról és az olvasási készség kialakulásról is. Tulajdonképpen maga az olvasáspedagógia tudományköréből hiányoznak azok a releváns szakmai vizsgálatok, amelyek nem csupán a tanulók olvasási attitűdjével és negatív pszichológiai kognitív és affektív állapotával, hanem ezen felül az olvasás iránti érdeklődésük fejlesztésével foglalkoznának. A nemzetközi szakirodalomban felismerték az olvasási szövegértés és olvasási érdeklődés, valamint az olvasási motiváció és olvasási érdeklődés közötti összefüggő kapcsolatot, és ezeknek kutatási lehetőségeit. A tanulmány első részében célom az olvasás iránti érdeklődés fejlesztésének lehetőségeivel foglalkozó kutatásokat bemutatni, illetve célom rámutatni arra, hogy az olvasás iránti érdeklődés fontos megelőző szakasza a gyakran emlegetett olvasóvá nevelésnek, illetve az olvasási motivációnak. A második részében konkrét, az olvasás iránti érdeklődés fejlesztésével kapcsolatos megoldási javaslatot lehet eredményként olvasni.

ÖSSZEFOGLALÓ

Háttér és célok: A tanulmány célja az önkéntesség motivációs és élményhátterének serdülő- és ifjúkori mintán történő vizsgálata.

Minta és módszer: A Magyar Ifjúsági Vöröskeresztnél és a Helperek Közhasznú Egyesületnél hivatalos tagsági viszonnyal rendelkező, ott rendszeres önkéntes munkát végző, középiskolai tanulmányokat folytató 43 diák (33 lány, 10 fiú) vett részt a vizsgálatban (M_életkor=17,9). Annak érdekében, hogy az önkéntesség hátterében azonosítható tényezőket minél kiterjedtebben vizsgálhassuk, a félig strukturált interjú módszerét alkalmaztuk, mely 12 nyitott kérdést és szociodemográfiai kérdéseket tartalmazott.

Eredmények: A minta több mint felének elérésében, önkéntességről való informálásában meghatározó szerepet töltött be az iskola, a tanárok, önkéntes koordinátorok, a motiválásban a már aktív önkéntesek is fontos szerepet játszottak. A hosszú távú önkéntessé válásban fontos motiváló tényező volt, hogy a tanulók jelentőségtelinek érezhessék tevékenységüket, kielégíthessék társas szükségleteiket, megismerhessék az őket körülvevő világot. Fontos továbbá, hogy valós segítséget nyújthassanak – és kaphassanak szükség esetén. A karrier előmozdítása mint motívum ritkábban fordul elő náluk, akkor is általában gyakorlatszerzés céljából választják az adott lehetőséget. A fontosságérzet megtapasztalása, az örömteli élmények erős motivációs bázist teremtettek a további önkéntesség irányába, az akadályok pedig leggyakrabban az időhiányban, a nehéz helyzetekre való felkészületlenség érzésében, helyenként a kliensektől érkező visszautasításban mutatkoznak meg. Az önkéntesek többsége – saját bevallása alapján – nyitottabbá, elfogadóbbá, segítőkészebbé vált önkéntes tevékenysége által, számos készsége fejlődött – ami néhány önkéntes esetében a jövőbeli munkavégzés szempontjából konkrét gyakorlati tapasztalatként is szolgált.

Konklúzió: Az önkéntesség motivációs hátterének részletes vizsgálatai, valamint a társadalmi felelősségvállalás fokozására tett erőfeszítések remélhetőleg a közeljövőben hozzájárulnak az önkéntesek tapasztalatainak az önkéntes menedzsmentbe történő beépítésébe, melynek eredményeképpen a hosszú távú önkéntesség gyakoribbá válhat.